Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-08 / 33. szám
:saBsa3aaaasssaEafiaaaaiisiH*iiMiHaasiaiEaiaiiiEEKasiSKKHiszsc*HiS2BKaK»»sHáiiiKata*k*ftBBiaisai5iiafiaft«c*< '*aaaaaaa«aa*a*aaa*«saaaiii 3 8 n i i 1 8 I í terjedt legelőinket elsősorban a szarvasmarha-tartás ágazat asznosílja. Ebben az évben ötmillió forintot fordítónk szakosított telepünk komplettírozasára és egymillió forintot lege- löfelú jí fásra T ermelőszövetkezetünket, a dévaványai Lenin Tsz-t nem is olyan régen me- gyeszerte úgy ismerték, mint örökösen veszteséggel küzdő, szanált közös gazdaságot. Örömmel és a tárgyi bizonyítékok egész sorával alátámasztottan jelenthetjük ki ma — különösen a tavalyi év eredményeinek ismeretében —, a veszteségek adta „hírnév” a múlté. Igaz, negyedszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a termelőszövetkezet tagsága végre magára talál jön az összefogásban. A dévaványai Lenin Tsz ugyanis, amely 1949. február H-én alakult, két és fél évtizedes fenn. állása során éppen a jubileumi esztendőben állt a legnagyobb, próba elé. Az elmúlt gazdasági évben tudniillik szűkös gépi és anyagi ellátottsággal kedvezőtlen adottságú talajainkon kellett úgy gazdálkodnunk, hogy a termelési költségek fedezése mellett biztosítva legyen a tagok munkadíja, a fejlesztési, a szociális és a kulturális alap, miközben két és fél millió forint fizetési kötelezettség is terhelt bennünket mérleghiány miatt. A nehézségeket csak tetézte az 1974-es rendkívüli időjárás. Elmondhatjuk mégis, hogy 600 tagú kollektívánkat, 370 tagú dolgozógárdánkat ezek a nehézségek megacélozták, ráébresztették a feladatok jelentőségére, a közös felelősségre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy tsz-ünkben éppen ez évben csökkent a tíz alá a korábbi százról a ki-be lépők száma. Az akadályok, a buktatók leküzdésére természetesen szakmailag is nagyon sokat tettünk. A múlt év elején a munkaerő és a termelési eszközök szervezettebb foglalkoztatásának ootimá- lisabb kihasználásának elősegítésére bevezettük az ágazati gazdálkodás rendszerét. A növény- termesztés, az állattenyésztés élére szakképzett főágazatveze- tőket állítottunk, a főágazathoz tartozó ágazatok vezetését pedig ugyancsak megfelelő iskolai végzettségű szakemberekre bíztuk. Ez a továbblépés nemcsak a szakmai munka színvonalát ' emelte, de lehetővé tette — az ágazati önköltségszámítás feltételeinek megteremtésével — a céltudatosabb költséggazdálkodás megvalósítását is. Erről elsősorban az tanúskodik, hogy a korábbi évekhez viszonyított magasabb hozamokat és a nagyobb árbevételt jó néhány százalékkal kisebb költséggel sikerült elérnünk. Sikereink zálogát egyébként mi a kollektíva szocialista tudatának fejlődésével együtt járó lelkiismeretesebb munkán túl, elsősorban a természeti és gazdasági feltételeinkhez való maközelítik, esetenként meghaladják a járási átlagokat (búzából 28 és fél, napraforgóból 9 és fél mázsát takarítottunk be tavaly hektáronként), azt is jelzik, hogy szövetkezetünk megfelelő talajerőgazdálkodást folytat. A megelőző évek 50—60 kilogrammjával szemben az elmúlt évben már 106 kg volt, az idén pedig előreláthatóan 140 kilogramm lesz az egy hektár mezőgazdasági területre kiszórt műtrágya-hatóanyag. Értelemszerűen, ahogy a növénytermesztésben, úgy az állattenyésztésben is igyekeztünk és törekszünk a környezeti feltételek kiaknázását optimálissá tenni. Ebből a meggondolásból szántuk el magunkat struktúra- átalakításra az állattenyésztésben. A kedvezőtlen férőhelyi adottságok miatt a Daromfite- nyésztés után felszámoltuk a hagyományosnak számító sertéstartást is és minden erőnket a szarvasmarha-, illetve a juhágazat fellendítésére összpontosítottuk. Tehénállományunk a szakosított telep felépítésével, üzembe helyezésével 1974-ben már a 310-et is meghaladta, a négy évvel korábbi 250-nel szemben. Ugyanígy, az egy év alatt értékesített tej mennyisége 440 ezer literről 670 ezer literre nőtt. Ebben az évben ötmillió forintot fordítunk a szakosított telep komplettírozására, illetve egymillió forintot 120 hektár legelőterület felújítására. Ezenkívül úgy érezzük, minden feltétel adott ahhoz, hogy mintegy 200 tehén beállításával kialakítsuk a tsz húshasznú marhatenyészetét, miközben a tejelőálA napraforgó tavalyi 630 hektárját 700-ra szeretnénk riiövel- ni, a KITE-ben töltött első év kedvező tapasztalataira alapozva. A betakarított termés béltartalmának megóvására nagy teljesítményű szárító-szellőztető berendezést állítottunk üzembe lomány szelektálásával a korábbi 2070 literes fejési átlagot 2500 literre növeljük, elsősorban a nagy hozamú Holstein-friz fajtával való keresztezéssel. A juhászairól szólva azt kell elmondanunk, hogy ez az ágazat szövetkezetünkben 1850 anyajuhval továbbra is hagyományosnak számít azzal a kiegészítéssel, hogy a hagyományos tartást korszerű tenyésztési technológiákkal, eljárásokkal kombináljuk. így többek között megvalósítottuk az évenkénti háromszori elletést, aminek eredményeként 4—500-zal is növelni tudjuk az állományi létszámot esztendőről esztendőre a juhtartásban. Végül is, ha a gazdaságunkban minden elképzelés megvalósul, akkor a tavalyi 48 után, az idén már 55 millió, jövőre pedig mintegy 60 millió forint termelési értéket állítunk elő. Termelésünk, benne jövedelmünk növelésének elsősorban azért van nagy jelentősége, mert ez ad alapot az üzemünkben folyó mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez. Csak a nyereséges gazdálkodás teremtheti meg a teljes gépesítés feltételeit, amit — a mezőgazdasági munkaerő állandó csökkenése miatt is — elodázni már nem lehet. Igaz, hogy az elmúlt két évben csaknem nyolcmillió forintot költöttünk gépekre, ennek ellenére sem kielégítő betakarító- és szállítógép-parkunk összetétele. A hiányok pótlása az 1975-ös év feladata. B efejezésül talán még any- nyit tehetnénk hozzá az elmondottakhoz, hogy növekvő alapok jelzik tsz-ünkben: a tagság, a vezetőség irányításával reális, a népgazdasági elvárásoknak megfelelő, de a tagsági igényeiket is kielégítő célokat tűzött ki a múlt esztendőre önmaga élé. A feladatok megoldásának eredményeként egy év alatt több mint hatmillió forinttal nőtt a szövetkezet összes vagyona, javult a rendelkezésre álló eszközök kihasználása és a munkaerő termelékenysége, azaz a dévaványai Lenin Tsz 1974- ben jelentős lépést tett előre a stabilizálódás útján, s ma már tagjainak egyre több szociális kedvezményt nyújtva, adottságaihoz egyre jobban alkalmaz- kodva magasabb színvonalon termel és táguló teret nyit az iparszerű mezőgazdaság meghonosodásának, $—4 As elmúlt két évben nyolcmii lió forintot költöttünk gépekre, as idén pedig gépvásárlásra csaknem hatmillió forint jut. A gépek állagának megóvását jól felszerelt műhelyünkben képzett szakemberek biztosítják Adottságaihoz alkalmazkodva termel magasabb színvonalon a dévaványai Lenin Tsz s fi loooaaot Juhászatunkhan a hagyományos háromszori eiletéssel igyekszfinl gasabb színvonalú alkalmazkodásban látjuk. Az a tény ugyanis, hogy földjeink 66 százaléka szikes, a többi pedig kötött agyag, s hogy az 5900 hektárból több mint 1100 a legelő, együttesen már eleve körülhatárolja lehetőségeinket. Ennek áz utóbbi egyszerű ösz- szefüggésnek a felismerésével alakítottuk ki gazdaságunkban úgy a vetésszerkezetet, hogy tavaly már a növénytermesztés árbevételének mintegy 85 százalékát adta a 630 hektáron termesztett napraforgó és az 1980 hektáron termesztett kenyérgabona. Elképzeléseink szerint a napraforgó területe — a KITE keretein belül — csak növekedni fog üzemünkben és a búzával közösen a szántó jó felét köti majd le. A szántó másik felén termesztett lucerna és kukorica, valamint a szálasok, elsősorban állattenyésztésünk takarmányigényeit hivatott kielégíteni. A növénytermesztésünkben elért termésátlagok érthetően tükrözik az itteni talajok minőségét, azzal pedig, hogy jól megtartást korszerű tenyésztési eljárásokkal komoináijuk, Évenkénti s fokozni a juhtenyésztés gazdaságosságát
