Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-07 / 32. szám
Három év alatt 71 millió forinti A takarékosság tudománya állami támogatás Áz öntözéses gazdálkodás helyzetét vizsgálta a NEB Ä Minisztertanács 1972-ben hozott határozatot az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére. A Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek miként tettek eleget ennek a határozatnak. Vá- ; laszt kerestek arra is, mi aka- , dályozza a különböző öntöző- j berendezések kihasználását. Megvan-e az összhang az állami öntöző, szolgáltató művek, valamint a vizet hasznosító, | mezőgazdasági üzemek tervei, illetve vízhasznosítási igényei között? Milyen a szakember- és a technikai ellátottság? A vizsgálat 19 mezőgazdasági termelőszövetkezetre, egy állami gazdaságra és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságra terjedt ki. Tetemesek az üzemeltetési költségek Az öntöző főművek többsége a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésébe tartozik. A mezőgazdasági nagyüzemek számára a vizet négy szerv szolgáltatja; a KÖVIZIG, a Tisza- menti Regionális Vízmű- és Vízműgazdálkodási Vállalat, valamint két társulat. Az öntözés elsősorban a békésszentand- rási, a békési, a gyulai duzzasztómüveken, valamint az ár- j vízvédelmi töltésekbe épített J belvízlevezető zsilipeken keresztül történik. Az öntözőművek között kiemelt helyet foglal el a békési duzzasztómű. A tervek szerint, építésével 6—7 millió köbméter víz tárolása oldható meg, amely 9 ezer hek- tár öntözését teszi lehetővé. Ez a terület Hek—Kétegyháza, Doboz—Békés és Sarkad—Köte- gyán öltözési fürtben helyezkedik éL A terv azonban csak terv marad. A duzzasztómű ugyan megépült, ám csak 2— 2,5 millió köbméter víz tárolását tette lehetővé. A KÖVIZIG a száraz években1 arra törekedett, hogy biztosítsa az öntözési lehetőséget. Gondot fordítottak a nagyobb csatornák rendezésére és bővítésére. A belvízcsatornákat kora tavasszal feltöltötték vízzel. Száktanácsadással, korszerű öntözési módok alkalmazásának kezdeményezésével segítették a nagyüzemeket. Így vált lehetővé egyre nagyobb terület öntöA kép nagyon tarka A vizsgált gazdaságok közül öt elvégezte az üzemi vízrendezést, kilenc pedig részben, azaz most készíti a terveket. Megyénkben a mezőgazdasági nagyüzemek 1971—72—73-ban állami támogatásból 71 millió forintot fordítottak meliorációs beruházásra. Legtöbbet a víz- rendezési tervek kivitelezésére költöttek. Az arányok kedvezőek. Az öntözőkapacitás növekedése ugyanis olyan- területre esik, ahol a melioráció és ezen belül is a vízrendezés az öntözéses gazdálkodás legfontosabb feltétele. Űj rizstelepek építése és rekonstrukciója is nagy területet érint. Különösen az állami gazdaságok fordítanak erre nagy súlyt. A Körösi Állami Gazdaság 1973-ban látott hozzá 334 hektáron egy új rizstelep létesítéséhez, 837 hektáron pedig felújítják az öntözőberendezéseket. Erre a célra mintegy 34 millió forintot fordítanak. A Szarvasi Állami Gazdaság az öntözéses rizstermesztés fejlesztésére 80 millió forintot költ. 907 hektáron új telepet létesítenek, 1265 hektáron pedig rekonstrukciós munkák folynak. A népi ellenőrök arra is választ kerestek, hogyan használják ki az öntözőberendezések kapacitását a mezőgazdasági nagyüzemek. A vizsgálat ösz- szegzése nagyon tarka képet mutat. Jelentősek ugyanis az eltérések évek, gazdaságok és öntözési módok között. A névleges kapacitás lényegében az elmúlt 3 évben nem sokat változott. A beruházások révén 1972- ben elérte a 39 ezer hektárt. Ezzel szemben ugyanebben az évben a nagyüzemek 35 ezer hektárt öntöztek, 1973-ban pedig 39 ezer hektárt Első helyen a hordozható vezetékes öntözés ált 1971-ben ezzel a módszerrel 11 ezer hektárt öntöztek, 1972- ben viszont már 21 ezer hektárt A felületi telepek között, melyek az összes kapacitás 40 százalékát képezik, jelentős arányt képvisel a rizs. A felületi öntözés területének közel a felét teszi ki. A felszín alatti nyomócsöves berendezések csak néhány üzemben épültek. Igen drágák. 1973-ban nyomócsöves berendezésekkel megyénkben 1447 hektárt öntöztek. A vizsgálat megállapította, hogy a gazdaságok az öntözőkapacitást jól használták ki. Az öntözőmódok kihasználása között azonban nagy az eltérés. Míg a hordozható vezetékes öntözési mód kihasználása elérte a 143 százalékot 1972—73-ban, ugyanakkor a felületi öntözőtelepeké alig közelítette meg az 50 százalékot. Az öntözőberendezések mintegy 10 százaléka elavult, illetve elhasználódott. Selejtezésre vár. A felületi öntözőtelepek többsége 10 évnél régebben épült Gyakran előfordul, hogy ezeken a telepeken is hordozható esőztető berendezéssel öntöznek. Ám az esőztető berendezések nagy része szintén felújításra szőrűi. Legnagyobb gondot az alkatrészhiány okozza. Több nagyüzemnél sok kívánnivalót hagy maga után a rizstelepek karbantartása és felújítása. Különösen szembeötlő, hogy a rizstelepek műszaki színvonala nincs összhangban a termesztés általános színvonalával. A telepek egy része elavult. Az üzemek többsége pedig nincs felkészülve a rekonstrukcióra. A bajt csak tetézi az, hogy megyénkben nincs olyan vállalat, amely ezt a feladatot megfelelően el tudná látni. így hát nem csoda, hogy a felújításokra csak ritkán kerül sor. Végeredményben ez a magyarázata annak, hogy a felületi öntözés kihasználteági foka rendkívül alacsony. •** Áz öntözés a mezőgazdasági termelés egyik kulcskérdése.' Éppen ezért nagyon is megszívlelendők azok a javaslatok, melyeket a vizsgálat összegezéseként a megyei NEB a főhatóságok és a vizsgált mezőgazda- sági nagyüzemek elé terjesztett. Több javaslat megvalósításához központi intézkedésre van szükség. Nagyon is indokolt egy olyan vállalat létesítése, mely korszerű rizstelepek építését és rekonstrukcióját megfelelően el tudná végezni. Ugyancsak nagy nyomatékkai esik latba a békési duzzasztómű ügye. Annál is inkább, hiszen mintegy 9 ezer hektár öntözéséről van szó. De akadályozza a fejlesztést az is, hogy az öntözőberendezések drágák és nem eléggé korszerűek. Serédi János N em nagyon szeretünk a számokkal foglalkozni, pedig igazán ideje lenne, hogy komolyan vegyük a tényeket. Például, ha az idei költségvetés néhány tételét összevetjük egy-két statisztikai adattal, szinte kész programot kapunk az ésszerű és helyénvaló takarékossági intézkedések megtervezéséhez. Az idei állami költség- vetés hiánya pl. csaknem 5 milliárd forint, a kiadások ennyivel haladják meg a bevételeket. Ezzel szemben a statisztikusok kiszámították, hogyha az iparban jelenleg létező állóeszközöket csupán 1 százalékkal jobban kihasználnák, megközelítően 15 milliárd forinttal csökkentő etnénk a beruházásokra fordított kiadásokat. A költségvetés az idén 10 százalékkal többet költ a külföldről beszerzett nyersanyagok ártámogatására. Ezt a tételt az ipar csupán 1-2 százalékos anyagmegtakarításával már bőven ellensúlyozhatnánk. Az államháztartás mintegy 40 milliárd forintot juttat vissza a vállalatoknak, mezőgazdasági szövetkezeteknek a gazdálkodás támogatására, az eredményhiány pótlására. Viszont; évente 2,5 milliárd munkaóra esik ki — különféle okokból — a munkaidő-alapból. Számolhatunk úgy, hogy egy dolgozó óránként átlagosan 100 forint értékű terméket állít elő, s akkor rögtön felbecsülhetjük, mit jelentene az, ha csak 5—10 százalékkal is többet hasznosíthatnánk a rendelkezésre álló munkaidőből. Szerényen számítva is, 15— 25 milliárdot „kereshetnénk”. E z a rövid példasor is illusztrálja, hogy milyen sokat jelentene már az is, ha mindenütt csak néhány százalékkal javulna a gazdálkodás, a munka hatásfoka, az észszerű takarékosság, szem előtt tartva, hogy nem rögtönzött, látszateredményekre törekvő spórolásról, hanem tervezett, szakszerű gazdálkodásról van szó. Például, ha valamely termékből kispórolják az anyagot, ezzel egy-egy vállalat — rövid idő alatt — valószínű mutatós anyagtakarékosságot érhet el. Valójában ezzel a módszerrel nagyfokú pazarlást művel, hiszen a szükségesnél kevesebb A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság éves költségvetését a mezőgazdasági üzemek igényei alapján állítja össze. Az Országos Vízügyi Hivatal a ténylegesen felmerülő költségek alapján utólag hagyja jóvá. Első pillanatra ez a gyakorlat nagyszerűnek tűnik. Ám a vizsgálat rámutatott a szépséghibára is. A költségvetés jóváhagyásának ez a módja ugyanis nem ösztönöz költségcsökkentésre. Mert hiszen a főhatóság akár így, akár úgy esik a dolog, a költségvetést jóváhagyja. Ha a 1 tervezettnél több az összeg, kiegészíti, ha kevesebb, elvonja. Igen maeas a főművek üzemeltetési költsége is. Négyszeri® í több, mint a bevétel. Az 1975. évi népgazdasági terv — térképen 3 BÉKÉS tfÉCTB^r —minin ....... -i-----------mm NiPOJSmtiß 1 97Á FEBRUÁR % llU Az idei évben a szocialista szektor ßerühäzü- saira 128—130 milliárd forintot fordítanak. A tervek szerint meggyorsítják a folyamatban levő beruházások befejezését, a termelési szerkezet átalakítását a tervszerűség javítása és a kedvezőik® világpiaci hatások csökkentése érdekeWS-taii • %e Fejeződő ■+ meggyorsítandó * kezdődő o kezdésre előkészíteti «wgjberuházásoít ben. Javítani kell az állóeszközökkel valő gazdálkodást, foko sni az ésszerű anyag- és energiatakarékosságot, az élőmunka hatékony felhasználását, növeln' a termelékenységet. Térképünk a fontosabb beruházásokat illusztrálja anyag miatt, rossz, a lehetségesnél rövidebb élettartamú gyártmányt készített s ezzel tetemesen rontotta a felhasznált nyersanyag, energia és munkaidő hatásfokát. Talán nem eretnekség kimondani azt, hogy inkább kicsivel több anyagot dolgozzunk be oda, ahova az valóban kell — azért, hogy tartósabb, jobb minőségű legyen a termék, hogy holnap ne kelljen újra gyártani —, mert az növeli igazán és tetemesen a termelés anyagszükségletét. Az ésszerű takarékosság jegyében vigyázni kell arra is, hogy a jó, megfelelő anyag helyére ne kerüljön silány pótlás. A helyettesítést csakis a kísérletekkel is igazolt technológiai előírás szerint szabad végrehajtani. A minőség vagy az élettartam rontásával járó „megtakarítás” óriási veszteségeket okozhat az országnak. H elyenként olyan takarékosság is helyénvaló lehet, amely szerint inkább kerüljön kicsivel többe pl, egy beruházás, de legyen hamarabb kész, legyen komplett s ne álljon le félév múlva nagyjavításra, mert a látszateredmény kedvéért valamit kispóroltak a technológiából. Az effajta takarékosság persze megköveteli az erők koncentrálását. Vagyis: takarékoskodjunk a‘célokkal is. Vállalkozzunk kevesebbre, de amire vállalkoztunk, azt^ tökéletesen csináljuk meg, attól ne sajnáljuk az erőt. Van, ahol az anyaggal lehet takarékoskodni, mert már az új technikához, technológiához vagy a dolgozók begyakorlottságához képest valóban fellazultak az anyagnormák. Van, ahol anyagot lehet változtatni. Az is sok helyen megeshet, hogy a termék megváltoztatásában rejlik a legnagyobb megtakarítás lehetősége. Pl., ha ugyanannyi vagy valamivel nagyobb ráfordítással — korszerűbb, értékesebb gyártmányt készítenek: az az egyik legjobb módja a hatékonyság fokozásának. — Másutt a géppark kiegészítése, felújítása indokolt vagy a kapun belüli munkanélküliség megszüntetése sürgető. B izonyos ugyanakkor, hogy az effajta — valódi — takarékosssághoz a legjobb terveket, elgondolásokat a legjobb munkásoktól, a szocialista brigádoktól érdemes várni, s tőlük érdemes kérni a tanácsot. A jó szakmunkás sosem volt képes arra, hogy olyan újítást konstruáljon vagy fogadjon el, amely nem emeli, hanem rontja a termék értékét, valamilyen tulajdonságát. Az ésszerű takarékosság konkrét üzemi teendőinek kidolgozásához tehát a törzsgárdatagokat, a szocialista brigádokat — társnak, és szakmai zsűrinek — érdemes meghívni annál is inkább, mert a végrehajtásnak ők a főszereplői. G. F (gyümölcsök a Góbi- sivatagból A kertészet a mongol mező- gazdaság legf iatalabb ága, mégis az ország minden területén találunk már kerteket. A kertészet jelentős jövedelmet hoz az országnak. A Góbi-altáj területén működő mezőgazdasági egyesülés is a közelmúltban kezdett gyümölcstermesztéssel foglalkozni, s ma már évente több ■úllió tugrik nyereséget ér ai.
