Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

TY-JEGYZET A pályaválasztásról Pontos döntés előtt állnak azok a fiatalok, akik most vég­zik az általános iskola nyolca­dik osztályát: március 20-ig kell kitölteni a továbbtanuláshoz szükséges jelentkezési lapokat. Ennek a sorsdöntő elhatározás­nak a sikerét szolgálta a televí­zió, amikor a legutóbbi Szülők, nevelők magazinjában a pálya­választással foglalkozott Kelemen Endre, a pályaválasz­tási műsor vezetője többszőr is hangsúlyozta a szülők fokozott felelősségét. A tv-kamerák előtt megszólaló gyerekek példája is azt mutatta, hogy a fiatalok többsége még nagyon bizonyta­lan a jövőjét illetően, nem sza­bad tehát magukra hagyni a 14 éves serdülőket életüknek e fon­tos állomásán. Hiszen éppen a szülő az, aki a legjobban ismeri a gyereket aki leginkább tuda­tosíthatja érdeklődését, hajla­mait, képességeit. Helytelen do­log, ha a szülők a saját — több­nyire soha meg nem valósult — vágyaikat szeretnék beoltani a gyerekükbe. A diákok megfelelő önisme­retén kívül a továbbtanulási le­hetőségek, a különböző szakmák ismerete Is szükséges a sikeres pályaválasztáshoz. A televízió természetesen nem vállalkozhat arra, hogy mindenki számára érvényes tanácsot; adjon, ezért azt a módszert választották, hogy olyan fiatalokat mutattak be, akik már elvégezték az ál­talános iskolát. Okulásul a mos­tani nyolcadikosoknak is. A riportokban megismerked­hettünk fiatal ápolónőkkel, nyomdászokkal, marós és esz­tergályos (szakmunkástanulókkal. Arra a kérdésre, hogy miért ép­pen az illető pályát választot­ták, volt aki azt mondta, hogy véletlenül került a szakmába, mások a szüleik vagy a rokon­ságuk biztatására választottak pályát. Kiderült, hogy a min­dennapi életben milyen fontos szerepe van az olyan „nem hi­vatásos” pályaválasztási tanács­adónak, mint egy ápolónő édes­anya vagy egy marós nagybácsi, egy esztergályos keresztapa. A teljesség igénye nélkül be­mutatott műsor jó szolgálatot tett azzal, hogy felhívta a figyel­met a, pályaválasztás nagy tár­sadalmi jelentőségére. ' (Andódy) Szegedi meghívás a hidrolőgusoknak Február 11-ere szól az a meg­hívó a megyében élő hidrologu- soknak, akiket a Magyar Hidro­lógiai Társaság szegedi szerve­zete a Technika Házába vár, az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság gyakorlatában alkalma­zott korszerű építési eljárások és anyagok felhasználási mód­jának megbeszélésére, értékelé­sére. Dr. Kováts Gábor számol majd be az eddig szerzett al­só-tiszavidéki tapasztalatokról, melyeket jól kiegészít a Kő­rösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén folytatott partvédelmi munka, a szivárgó vizek elleni küzdelem értékelése. Ezek jó eredményeket hozták a Körös­völgyben. Ádám János, szavalt újra és újra elnyomta a fergeteges lárma. Majd tele torokból ki­áltotta, bogy így nem men­nek semmire, és hosszú kezé­vel csendre intette a többie­ket, most már bemennek és hazaküldte azokat a vérszopó- kat, akiknek a neve fel van írva. Ne rontsák többet a köz­ségházán a levegőt. Kétszer is kopogtattak a főjegyző ajtaján, de az nem szólt semmit. Harmadszori kopogtatásra már nem vár­tak választ, benyitottak. Szentkúti Ernő szigorúan szólt rájuk. — Mit kívánnak? — Hagyja el a hivatalt. — Hát mi vagyok érj? Po­jáca? — csattant a hangja. — Csendesebben. Vagy ki­szóljunk az ablakon? —- lé­pett közelebb hozzá Ádám János és vállánál fogva meg­rázta. Szentkút! Ernő dühösen lökte le Ádám János kezét a válláról, aki erre nagy tenye­rével tarkón vágta. A főjegy­ző megingott, és ösztönösen Ádám János karjához kapott. Gondozzák az időseket Megyénk varöskeresztes alap- szervezetei aktívan vesznek részt az idősek gondozásában. Össze­sen 347 áktíva végez gondozói munkát, s azok, akiket sorra látogatnak, mintegy ezren van­nak. Az aktívák segítenek a házi munkában, a bevásárlásban, megvásárolják a gyógyszereket, s rendszeresen látogatják az egyedül maradt idős embereket. Ebben a munkában kiemelkedő eredményeket érnek el az orosházi járásban és Gyulán. Hagyomány az Is, hogy segí­tenek az évenként megrende­zésre kerülő öregek napjának szervezésében. E munkában fő­leg a termelőszövetkezeteknek segítenek. Patronálják az öre­gek napközi otthonait, valamint a megye szociális intézeteit. rámordult, menjen haza, ne­hogy nekiszaladjon megint a kezének, mert nem szereti, ha a vérszopók incselkednek vele. Bereczki György felhábo­rodva sietett Varga István­hoz, aki a községháza bejára­tánál állt. Miféle eljárás az, hogy elkergetik a tisztviselő­ket, mint a kutyákat. Hallat­lan, ilyent elkövetni egy de­mokratikus országban, neki ezt elhiheti mindenki. Miután látta, hogy semmilyen hatást nem ér el, barátságosan né­zett Varga Istvánra, tegyen valamit, hiszen ő meg a kom­munisták férését támogatta annak idején, amikör lovak­kal kellett segíteni az új gaz­dákat. Varga István egy ideig szótlanul hallgatta a másikat, a zsíros parasztja, hogyan csűri-csavarja a szót, majd ingerülten csattant a szava, azért meg is fizettek az új- | gazdák, s úgy látszik, néme- • lyik tisztviselővel is van el- j számolni valójuk. Különben : Bereczki György mondta an- • nak idején, há hamarább ren- j takarékra” állítva? Gyár—„ Lakást szeretnénk. Vagy venni vagy építeni. Hát ezért spórolunk — mondja Belucz Je- nőné, a Békéscsabai Kötöttáru- gyár varrónője. — Az bizony nem kis pénz. Hogy tudnak két gyerek mel­lett egyáltalán félretenni? — Beosztjuk a pénzt. Meg mindent. Korábban volt úgy, hogy reggelente fél kiló száraz kenyeret is kidobtunk a kuká­ba. Most már csak annyi ke­nyeret veszünk, amennyit biz­tos meg is eszünk. Cipőt meg majd csak akkor vásárolunk újat, ha kell, nem úgy, mint ed­dig : a divat miatt. — A gyomron „takarékos­kodni” is divat, nem? — Hát igen, van aki az alak­ja miatt nem eszik eleget. Mi viszont ugyanannyit fogunk en­ni, mint eddig, csak éppen job­ban megnézzük, miből meny­nyire van szükség. Esztelenül takarékoskodni szerintem majd. nem olyan rossz dolog, mint pazarolni. Nem győznénk cérnával Bánszki Andrásné, a varro­da Dózsa Szocialista Brigádjá­nak vezetője bólogalással jelzi, hogy helyesli Beluczné szavait. —• Szerintem is ez a lényeg — szólal meg mély meggyőző­déssel hangjában —, mindent megbecsülni, amihez munkával jutunk. A legutolsó fillért is. őszinte vagyok: eddig bizony itt a varrodában átléptünk a földre hullott gombok felett. Most, hogy a brigádvállalások közé takarékossági felajánlásók is bekerülnek, ha félig-meddig humorosan is, de figyelmeztet- getjük egymást a lehullott gom­bokra. Azután itt van a cérna. Mos­tanáig pamuttal varr.uk össze a ruhadarabokat. Akármerre lép­tünk, mindenütt órsókba bot­lottunk, melyeken több-keve­sebb cérna maradt még. Ebben az ügyben több dolgot is vállal­tunk. Egyrészt áttértünk arra a sok­kal jobb minőségű műszálas cérnára, amiből egyébként a ruhadarabokat is készítik. így nem kell külön gondoskodni a cérnaellátásról. Másrészt igyek­szünk a darabok összevarrását sorozatban úgy elvégezni, hogy minél kevesebb cérnát használ­junk el üresjáratban. E nélkül a végén még nem győznénk cérnával — teszi hozzá moso­lyogva Bánszkiné. befejezésül. A varrodai műhelybizo'.tság titkárhelyettese, Bercsi Ferene- né. Szerinte a szocialista brigá­dok igen ig ..győzni fogiák cér­nával” a takarékoskodást. Pe­dig a cérna még csak a kezdet. Itt van mellette a minőségjaví­tás követelménye. Az csak az igazi takarékosság, ha egyet'en munkadarabot sem kell javíta­ni ahhoz, hogy a termék első osztályú legyen. Az utóbbiért nagyon sokat tesz a belker- varroda József Attila brigádjá­ban Szász Györgvné meg Hra- bovszki Györgyné, akik vállal­ták. hogy jól bevált munkamód­szerüket átadják a „gyengélke­dőknek”. Kancso’g’afni a villanyokat Martinecz Pálné, a belker-1 varroda egyik vezetője nem kis büszkeséggel számol be arról, hogy beosztottjai azzal álltak elébe: ők ezentúl annyit telje­sítsenek majd. mintha három varrónővel többen lennének, mint amennyien vannak. — Hogy ezt teljesíteni tud- iák. ahhoz megint csak takaré­koskodni kell. elsősorban az 'dővel. A munkaidő iobb ki­használását pedig csak úgy old­hatják meg, ha gépeik minél kevesebbet állnak, vagyis job­ban kell figyelniük, ügyelniük, Ezalatt mindenki felfrissülhet, ellenőrizheti gépét, azután me­het minden tovább. Nincs lehe­tőség és ok a munkafegyelem megbontására. Ezzel sok bosszú­ságot takarítunk meg... Varrodai körutam itt véget ér, s míg az udvaron mozgó anyagmozgatók között átvágok az irodák felé, azt latolgatom: igazat kell adnom Bíró Bélá­nak, a kötöttárugyári pártbi­zottság titkárának, aki azzal bo­csátott útra a munkatermek­be, hogy majd meglátom, mi­lyen jól dolgoznak a pártcso­portok, pártalapszervezetek a gyárban, a takarékosságra moz­gósításban. — Azt tartottuk döntőnek, hogy mindenki megértse: az ésszerűségen van a hangsúly, nem azon, hogy például már csak akkor kapcsolják be energiatakarékosság címén a vi­lágítást, amikor már az orruk­nál sem látnak tovább az em­berek. Az energiával nem úgy kell takarékoskodni, hogy a villanyt kapcsolgatjuk, hanem arra kell vigyázni: ne járjon üresen a gép! Levél a fizetési borítékban — Jöjjön csak, mutatok va­lamit — fogad a szakszervezeti bizottság ti .kára, dr. Aradszki Jánosné. Számsorokat tartal­mazó papírlapot látok: „Tájé­koztató az 1975. évi gazdasági feladatokról” felirattal. — Fordítsa csak meg, a má­sik oldalon részié Lesen leírtuk, hol szorít a cipő, miben segít­hetnének a szocialista brigá­dok. Ezt a levelet fizetésnapon mindenki megtalálhatta a borí­tékjában, s amikor a műszaki konferencia után a brigádok megtarto;ták gyűléseiket, a dol­gozók felszólalásaikban már jól körülhatárolhattak javaslatai­kat. — Ügy tudom, február 15-ig kell összeállítani a takarékos- sági intézkedési tervet. Számit- galták-e már, mennyit takarít­hatnának meg a gyárnak a bri­gádok? T- Mi csak azt tudjuk, hogy milyen nagy szerephez jutnak ismét a brigádjaink. Ha a szá­mok is érdeklilt, próbálkozzon tálán a főkönyvelőnél... A kötöttárugyár főkönyvelő­jének, Lovas Imrének a szobá­jában folyvást cseng a tele­fon. „Forint, rubel, dollár, márka, forint, rubel, dollár, márka” csalt úgy röpködnek a mértékegységek. Igen. számolgatunk. Anél­kül nehéz lenne tervezni. Egyébként az, hogy most meg­tervezzük a takarékosságót, egyáltalán nem jelenti azt. hogy eddig pazaroltunk. Éppen csak nem tettünk meg mindent an­nak érdekében, hogy minél „kö­vesebbé kerüljenek” az ered­ményeink. nal észreveszik és í^y nem éli a gép sokáig, azzal majdhogy­nem 10 százalékos eredmény- javulást is elérhetnek. Ha a szabászaton csak egy százalék­nyi anyagot takarítanának meg, az kétmillió forintot jelentene. Fokozni lehetne — elsősorban a minőség javításával — az esz­közök kihasználását. Ennek is millió forintban lehetne mérni a hatását. „ De ide vehetnénk sok egyéb mellett azt is, hogy tavaly vagy 10 százalékkal na­gyobb készletekkel dolgoztunk az optimálisnál. Ennek ka­matja, eszközlekötési járuléka is ide számítandó. Talán nem té­vedek, ha azt állítom, hogy a nem éppen kedvezően alakuló piaci helyzetben éppen a taka­rékosság lesz az az eszköz, amely­nek segítségével az idén is pro­dukálni tudjuk tavalyi eredmé­nyeinket. Inkább a verseny kedvéért Az igazgató, Szájbély Mihály figyelmesen hallgatja beszámo­lómat a gyárban tapasztaltakról. Mikor befejezem, így szól; — Igen. A takarékossággal egy mindenki számára közért­hető jelszót, irányelvet kaptunk. Világosabb, egyszerűbb, s talán átfogóbb feladatmeghatározás ez, mint a munka- és üzem- szervezés korszerűsítése, ami­nek jelentését előbb meg kel­lett magyarázni. Természetesen azt is világosan kell látni, hogy nem két különböző dologról van szó, hiszen a takarékosság és a szervezés más és más ol­dalról ugyanazt — a rendelke­zésre álló eszközök jobb kihasz­nálását — szolgálja. De jelenti az ellenőrzés hatékonyságának fokozását is egyben. Minden szinten. Biztos vagyok benne, hogy ez a jelszó újabb lendületet ad majd a brigádok versengésének. Elsősorban azért, mert észre kell már végre venni, hogy a felnövekvő munkásnemzedé­ket a jobb teljesítményre egyre inkább á versenyszellem és nem a gazdasági kényszer ösztönzi. Másrészt pedig szári, mert a takarékosság jegyében most már tényleg figyelmet szentelünk a munkahelyeken születő kezde­ményezéseknek, hiszen nemcsak az anyaggal, az idővel, az ener­giával és a pénzzel lehet és kell takarékoskodnunk, hanem a szellemi erővel is. Veszni hagy­ni ugyanis az ötleteket, egyet jelent a pazarlással. Még valamit, ha elfogadja: mielőtt a cikk írásába fogna, határozza el már előre, hogy nem von majd le semmiféle messzemenő következtetést a nálunk látottakról, hallottakból. .. Arról írjon csupán, hogy van egy gyár, ahol — mint feltehe­tően mindenütt — a minőségi termék-kibocsátás szelepét a maximumra, a termelö-fogyasz­Mert nézzük csak: ha esévé- lés közben a szálszakadást azon­állították. Kőváry E. Péter A GYULAI VASIPARI SZÖVETKEZET ' FELVÉTELRE KERES esztergályos, lakatos szak­munkásokat, betanított férfi és női dolgozókat, segédmunkásokat Bérezés: egyéni teljesítmény alapján. Tórákká felvételre keresünk: gépésztechnikusokat technológus! munkakörbe. ET KEZET,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents