Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

BfldlőjegTzet Két hát a 2. Ukrán Front útján H A győzelem felé Kevéssé ismert dokumentu­mok, szemtanúk visszaemléke- ! zései és a történészek tárgyila­gos véleménye teszi változatos- 1 sá Kerekes Istvánnak hazánk ' felszabadulásával foglalkozó do­kumentumsorozatát. Kedden este a Kossuth rádióban el­hangzott műsor arra a kérdés­re keresett választ, hogy 1944. év végén a felszabadult or­szágrészben hogyan lett a jog forrása maga a nép? Az „ezer­éves” úri jogfolytonosság meg­szűnése után hogyan formáló­dott a demokratikus Magyaror­szág? A műsorba® megszólaltatott egyszerű parasztemberek és 1919-es vöröskatonák elmond­ták, hogy a szovjet csapatok megérkezése után hogyan ala­kították meg a Viharsarokban a Kommunista Párt helyi szerve­zeteit. A Tanácsköztársaság mintájára direktóriumokat és intéző • bizottságokat szerveztek, de hamar kiderült, hogy a meg­változott körülmények miatt célszerűbb, ha a meglevő köz- igazgatási rendszert töltik meg demokratikus tartalommal. Erdei Ferenc hangját is fel­idézték, majd megtudtuk, hogy a Debrecenbe összehívott Ideig­lenes Nemzetgyűlésre 19 teher­autóval szállították a megvá­lasztott képviselőket. Füzes­gyarmatról Hegyesi János in­dult el, aki a Nemzetgyűlés leg­szebb beszédét tartotta. A Dunántúlon és a bekerített Budapesten még tombolt a nyi­las terror, amikor Debrecenben megszületett a döntés: „Az Ide­iglenes Nemzetgyűlés megala­kulásával ünnepélyesen kijelen­ti, hogy kezébe veszi a gazdát­lanul maradt ország ügyeinek intézését...* Ez a sorsdöntő határozat erőt adott azok számára, akiknek ak­kor még nem jött el a szabad­ság. Darvas József megörökített hangja erről is emlékezett: „Bu­dapesten — hetekre a pincébe kényszerültünk, de ott is élte­tett bennünket Debrecen üzene­te” Kerekes István dokumentum- sorozatának egy-egy műsora — mint a kedd esti program is — önmagában érthető, mégis kár, hogy a sorozat adásait csak négy hetenként sugározza a rádió. (Andódy) Erőteljesen fejlődik a noYényolafipari termelés A nővényolajlpar már az el­múlt években igyekezett köz­vetlen kapcsolatot • kialakítani á mezőgazdasági termelőkkel az olajosmag-termesztés fokozásá­ra. Elsőként a bácsalmási nap­raforgó-termelési rendszer ala­kult meg, ahol közös beruhá­zással vetőmagüzemet létesítet­tek. Az ipar a CPS és a nádud­vari kitermelési rendszerekkel is hosszú lejáratú szerződést kötött, ennek nyomán a gazda­ságok növelték a vetés «rületet és elkötelezték magukat a kor­szerű, nagy termésátlagot biz­tosító technológiákkal. A fel­dolgozó üzemek közvetlen kap­csolatot teremtettek az ország­ban működő két nagy szója- termesztő társulással, valamint a káposztarepce-termelésben együttműködő gazdaságokkal. Idén a szerződéses kapcso­latokat tovább bővítik, egyebek között közös teherviseléssel: a mezőgazdasági üzemekkel együtt mintegy 2500 vagonos raktárte­ret építenek a tárolási gondok enyhítésére. Az újonnan épülő tárolók „kiszolgálására” bővítik a mezőgazdasági nagyüzemek. Illetve az Ipar járműparkját. is9egeBaaeg>e>9eeB9eeeoBegeipc!esesB9eeeBg>eBQQec9oaeBeegB8<seaBeee3g Azt szerette volna. ütní, amikor éppen meghaL Rengeteg halo .tat látott mos­tanában, ha az itt mind sorba vo'na fektetve, megszámolni se tudná. De azt a pillanatot még sohasem látta, amikor éppen meghal valaki. Elgondolni sok­szor elgondolta már: olyas­formán lehet az embet is, mint a csirke, amikor a nyakát el­vágják. Rándul egyet-kettőt, nagyokat rúg. és kész. De lát­ni még sohasem látta. Huhiikolta a markát. és nézte a kötélen a hurkot. Biz­tos. hogy akasztanak még; más­különben lehúzták volna a kö­telet is a fáról. Egyszerre mozgás támadt odaát, az iskolaudvaron. Rövid vezényszavak pattogtak. Egv szakasznyi katona W- tődolt a nagykapun. Futólé­pésben trapnoltak el a túlolda­lon. a járdán; zörgő oldal­zsákkal, kalimpáló fegyverek­kel. Felbúgtak a motorok. Már semmit sem lehetett hallani a motorzaj‘01. Valami történhetett. Már az biztos. Hacsak nem , az oro­szok vannak itt megint? Emlékezett rá. hogy a front - távoli morajlását hallotta ugvan. míg a motorok nem zúgtak, de semmivel sem hal­latszott erősebben, mint reg­gel. De akkor mitől eonvire sür­gő« nekik? Itoen eevszen-e? Azok a nvhasok is átjöttek már az iskolaudvar-ól. akik ebVlen a házban voltak ei«-*l'é- solva. F’baevntt ház. lehetott ez; elvitték a lakóit vagy el- rp^riekillmk Y -effrtoKMs rervej óta nem látott az udvaron ci­vilt. Most fordult be a kapu® az ismerős nyilas. Egyenesen az : istállóba tartott ö bebújt a tyúkól mögé. ■ onnan íeskelődött most már. S Egy perc múlva megjelent az | istálló ajtajában a bilgeris; • kantárszáron vezette kifelé a 5 lovakat — Te gyerek?... Gyerelő!... \ Még jobban elbújt be az ; üres iyúkólba. Ha keresnék, itt, persze i könnyen megtalálnák, de nem- | igen keresik. Ha ennyire sie- ; tős. Ki lehetne épp velük is jön- \ ni — milyen jó darab kolbászt l hozott délben ez a tohonya —, I Miskolcon is jól megvolt ő a nyi- * lasokkal. De az oldal zsákot nem • hagyhatja veszni, pines annyi » kolbász a világon. Még szerencse, hogy reggel az oldalzsák nélkül császkált, amikor a saoka miatt elkapta a bilgeris. Ha megnézik, mi van benne — márpedig az ilyen vallatásnál megnézik —, persze, hogy elzabrálták vol­na. A bicskákat legelőször. Meg az aranyakat. Meg mindent Erezte, ahogy mászik rajta a tetű. Izgett-mozgott, vakaród- zott. de nem mert kimozdulni a tyúkólból. Sötétedett már, amikor tel­jesen elcsendesedett a környék I Visszalopódzott a kolbászén | az istállóba; jő fele megmaradt | délben. Ott volt a dlkó fölött § a polcon: csakugyan nem vitri i el a bilgeris. ' Ráérősen falatozni kezdet' 1 Hadd sötétedjék még. | Később, ahogy a tárva-nyi1 | va hagyott kapun klóvátoske ; dott az utcára: csend és só- 1 1 ttség mindenütt. fFolytatjukJ : Dnyeprogesz három születésnapja Zaporozsje nyolcszázezer lako­sú, nagy múltú ipari város. Mostanában elsősorban autó­gyártásáról ismerik szerte a vi­lágon — korábbam a Dnyepro- gesz erőműről, még régebben a kozákok Hortyica-sziget sza- ; bad szállásáról volt híres. Az ott élőknek egyformán, rangso­rolás nélkül fontos az erőmű is, a gyár is, a sziget is. Legelőbb ezeket mutatták nekünk a ven­déglátók, ráadásként pedig — szakmai kedvességként — a nemrég elkészült lapnyomdát, Sárgásfehér bajuszőri ást nö­vesztett, hatalmas termetű öreg kozák nyitotta a kovácsoltvas kaput, amikor az erőműbe'igye­keztünk. Szadko elvtárs várt bennünket, a pártszervezet tit­kára, hogy elmondja a Dnyep- rogjesz hiteles történetét; ■— „Komrmunizmus=szovjet- hatalom + az egész ország vil­lamosítása” — Lenin képlete nyomán nagyszabású elektrifí- kálásba kezdett a fiatal szovjet állam. Sokan nem hittek a le­hetőségekben, H. Wells, az ak­kor már világhírű angol író „a Kreml fantasztájának” nevezte Lehint, könyvének pedig az Oroszország homályban címet adta... De nem múlt el bosszú idő, 1927-ben megkezdődött az építkezés s öt esztendő múlva már dolgozott az első gépegy­ség. A teljes üzembe helyezés után, 650 000 kilowattos teljesít­ményével a Dnyeprogesz volt Európa egyik legnagyobb vízi­erőműve. Hármas feladatot lá­tott el: olcsó villamos energiát termelt, hajózhatóvá tette a fo­lyót és 'biztosította az öntözési igényeket... Egy évtizedig sem dolgozhattak azonban a turbi­nák. A németek közeledtére meg kellett rongálnunk a be­rendezéseket, ne szolgálhassák az ellenséget. Amikor aztán kü­szöbön állt a város felszabadí­tása, a megszállók a gát, a gé­pek teljes elpusztítására szánták magukat. Hogy ez a tervük csak kilencven százalékig sikerült, egy ismeretlen szovjet aknász­nak köszönhetjük, aki élete fel­áldozásával vágta el az utolsó robbanóanyag-halomhoz vezető kábelt.., Negyvennégyben meg­kezdtük az újjáépítést, ötven- ben megünnepeltük a szebbé, korszerűbbé lett Dnyeprogesz második születésnapját. És ha­marosan köszönthetjük a har­madikat: a duzzasztógát másik oldalán is építünk egy ehhez hasonló turbinasort.. „ Most öt kopejkába kerül száz kilowatt­óra- Nem sok, de ez az áram mégis drágább, mint amit majd a sokszorosan nagyobb kraszno- janszki vagy susenszkojei erő­mű fog termelni. Lementünk a legalsó szintre, ahol közvetlen közeiről láthat­tuk „az energia születését”. Egy­szerű, fénylő simaságában is fantasztikus volt a méteresnél vastagabb tengely, amelyet per­cenként nyoievamháromszor for­gatott meg a Dnyepr. Kezünk­kel magsimítottuk, éreztük fi­nom remegését és bár rxm lát­tuk, tudtuk, hogy a vaspadló alatt roppant erő tombol: má­sodpercenként 210 tonna víz zú­dul a lapátokra. — Híz pontosan ugyanolyan di­namó, mint amilyen a kerék­párokon van — hunyorított rám vidáman a titkár. Csak hát, per­sze, egy icipicikével nagyobb... Azután újra komolyra fordí- i tóttá a szót, mondván, hogy az itt termelt áram az összekap- j csőit távvezeték-hálózat révén' Magyarországra is eljut Nem j volt tehát lehetetlen, hogy az éppen lábunk alatt dübörgő víz működtette a telefont, amelyen szerkeszitőségbeli kollégánk ab- ' ban a pillanatban hívta fel leendő interjúalanyát... A Zaporozsec gyár 1974-ben alapításának 111. évfordulóját ünnepelte. Akkor persze még nem gépkocsikat gyártott. 1929- ben itt készült el a Szovjetunió első gabonakombájnja. Aztán A Dnyeprogesz erőmű „kerékpár-dinamói” Ez a kép nem virágboltban vagy díszhalkereskedésben készült, harem a nyomdában. A szedőtermet akváriumok, örökzöldek teszik otthonosabbá hadiüzemmé alakították, a há­ború után pedig kormányhatá­rozat született, hogy biztosítania kell a korábban gyártott kom­bájnok alkatrészellátását. 1959-ban kapta mostani ne­vét azzal a feladattal, hogy kis fogyasztású személygépkocsi­kat gyártsanak munkásai. Nap­jainkban is ez a fő profil, bár. továbbra is készítenek mezőgaz­dasági gépalkatrészeket. Egyre nagyobb gondot fordí­tanak a minőségre. 1974 máso­dik felében helyezték üzembe az ellenőrzcosarnokot. Korszerű gépekkel vizsgálják a futósza­lagról lekerült kocsik működé­sét — A legapróbb hibát Is ész­reveszik — magyarázta a Kom- szomol-titkár. Egy lazán meg­húzott csavar elég ahhoz, hogy felvillanjon a jelzőlámpa. Ezt a csarnokot tartják a gyár egyik legfontosabb üzem­részének. ötven dolgozóját a gyár legjobb munkásai közül toborozták. Céljuk ugyanis, hogy elnyerjék a Kiváló Minő­ség jelvényt — Tőlünk Indult a kezdemé­nyezés — mondta az Ipari Za­porozsje című megyei lap fő­szerkesztő-helyettese, Anatolij Ivanovics Szamojlenko. A város üzemei közül igen sok csatla­kozott hozzá. A jelvény elnye­résének igen magas követeimé- r nyei vannak. Nemcsak a Szov­jetunió bel- és külkereskedelmi minisztériuma dönt az odaíté­léséről, hanem kikéri az ENSZ ipari minőséget ellenőrző bizott­ságának szakvéleményét is. Három esztendeje készült el ötmillió rubelért Zaporozsje új nyomdája, ahol egyebek között a megye négy napilapját és a hét központi lapot nyomják: naponta összesen több, mint egymillió példányban. A köz­ponti lapok matricái repülőgép­pel érkeznek Moszkvából s ugyancsak repülőgép, valamint vonat és autóbusz juttatja a kész példányokat a megye vá­rosaiba, falvaiba. A korszerűen gépesített üzem százötven dol­gozója naponta harminc tonna papírból készít újságot és kü­lönféle csomagolóanyagot. Magas színvonalú a szociális és kulturális ellátottság. Tágas öltözője, zuhanyozója, kultúrter­me és tizennégyezer kötetes könyvtára van a nyomdának. Utóbbiakat a szerkesztőségek­ben dolgozó újságírókkal közö­sen használják. Nagy gondot fordítanak a munkások lakásel­látására — 1973-ban hatvanné­gyen kaptak lakást a vállalat­tól. A szedőteremben Ligyíja Va- sziljevva Csabjakkal beszélget­tünk. Lvovban végezte el a nyomdaipari technikumot. Fér­je tanár, két gyermekük van. A kisebb még óvodás. Három­szobás lakásukat ők is a válla­lattól kapták. — Hogyan osztják be a fize­tésüket? Mire költik a legtöb­bet? — A férjemmel havonta 350 rubelt keresünk. A lakbér öt rubel, a lakás fenntartása ösz- szesen 17 rubelbe kerül Élelmi­szerekre százötvenet költünk. — Mire fordítják a megma­radó részt? — A lakásunkat már beren­deztük ... szabad időnkben ki­rándulunk, utazunk... Lehet is hová. Zaporozsje kör­nyékén sok a kirándulóhely. A leghíresebb persze, a tíz kilo­méternél is hosszabb Hortyica. Híz voit a székhelye a zaporozs- jeá kozákok vezérének, a „kose- voj atamánnak”. Ma a festői környezet a városlakók kedvelt pihenője. Több vállalatnak üdü­lője is van itt. Hideg, sűrű esős délután volt, amikor a szigetre látogattunk. Még így is szép volt. Kísérőinktől ugyanazt hal­lottuk, mint Kijevben, a Kres- csatikon: „hátha még nyáron is látnák.. (Fnlytatiukt Danisa Győző — Serédl János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents