Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-26 / 48. szám

Szalagavató hál Két hét a 2. Ukrán Front útján 9 A farsangi bálák sorából minden évben kiemelkednek a középiskolák szalagavató bál­jai. Szombaton este a békés­csabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépis­kola diákjai, a szülők, a meg­hívott vendégek zsúfolásig meg­töltötték az ifjúsági és úttörő- ház nagytermét. Pontban 7 óra­kor félsorakoztak az idén ma­turáló negyedikesek és szemben a harmadikosok, majd 164 érettségi előtt álló diák mel­lére tűzték fel a kék szalagot. A szalagfeltűzés ünnepélyes pillanata után a középiskola diákjainak egy csoportja szép, ízléses tánckoreográfiát muta­tott be Tomka Jánosné testne­velő tanár betanításában. A nagy sikerű bemutató után a Family, .együttes zenéjére a tán­coló fiatalok vették birtokukba az ifjúsági ház nagytermét. A kitűnő hangulatú diákbálon jól szórakoztak a fiatalok. Rendelet a középfokú oktatási intézményekről Á középfokú oktatási jntö­ményekről szóló korábbi tör­vényére jű rendelet végrehajtási lemdelkezéseit a Miniszterta­nács kiegészítette. Eszerint a szakmunkás-bizonyítvánnyal, egészségügyi szakiskolai, vala­mint gépíró és gyorsíró iskolai végbizonyítvánnyal rendelkező, továbbá az egészségügyi közép­fokú szaktanfolyamokon szak­mai képesítést (oklevelet) szer­zett dolgozók szakmai képesí­tésük alapján és a szakközépis­— De azta-n ne hazudozz itt nekünk, hallod-e i — Én nem hazudok. Ez valóság, bizony isten. Kiabál­tak, hogy húzd meg. húzd meg. — Te is kiabáltál, mi? — En igazán nem. De bizony isten, én nem. Pedig kiabált. De ha be­váltaná ezeknek, még csak­ugyan felakasztanák. — A zsidók kiabáltak, mi? Háát... Én, ugye. azt nem •ndom. De nemigen csak zsi­dók. Azt nem lehet mondani, hogy csak zsidók. a karszalagos tiszt elnyom­ta a cigarettáját, s hír leien, összehúzott szemmel, azt kér­dezte: — Te gyerek. Mit kerestél te Pesten egyáltalán? Hogy kerül'él te Pestre? — Én?... A nénémet ke­restem. — Azt hazudtad, te csirke­fogó, Németországba mene­kült ... — Magda igen. De én Ma­ri nénémet kerestem. Má~ta néném is ott lakik különben, Pes en vaiaPo1, iskolába iár az egyetemre. De őneki n<m tud­tam a címét. Cs^k a Mari né- némét tudtam. Magda írta fel. De aztán ötét se leltem már odahaza. Marit, ö meg vala­mi zászlóssal menekült, azt mondják. — Hány nénöl van neked? — Nekem hat. Testvérek vagyunk mink, a többi mind larrv lett. ••vettek. kóla esti vagy levelező tagoza­tán folytatott kiegészítő tanul­mányok útján szerezhetik meg a középiskolai végzettséget. Az érettségi-bizonyítványban szak­mai képesítésként a szakmun­kás-képesítést, illetőleg az egészségügyi szakiskoláiban (szaktanfolyamon) vagy a gép­író iskolában szerzett képesí­tést kell feltüntetni. A rendelet hatályba lépett. (MTI) — Nem vagy te cigány, te? : — Nem én. Református. Ezen is mosolygott a tiszt. ■ Aztán megint szigorúra váltott ■ a hangja: : — Egyszóval, mik vannak • azokon a ... plakátokon ... ? ■ Tudsz te olvasni egyáltalán? : — Persze, hogy tudok. Ol- s vasásból kettesem volt ne- ; kém. | — Miket írtak a plakátra a ■ kommunisták? — Miket?... Hát, hogy gyű- • lés lesz. meg szabadság, meg ■ ilyesmiket. Meg, hogy földet • osztanak. : — Kiknek? A zsidóknak? ■ Ezt a nyilas kérdezte, ' aki 5 bekísérte az irodára. — Lehetséges. Lehetséges, : hogy a zsidóknak, én, ugye, * azt nem tudhatom. Bár nem- 5 igen csak a zsidóknak ... itt se ! igen van, a faluban, annyi zsi- ; dó, mert itt is kidobolták... ; tesmane^őtt. vagy mikor. Hogy ! földretorm lesz. csak még had- : műveleti terület. De utána le- ! hét íratni, ha megjön a ren- • delet, azt dobolták. • — Itt dobolták? — Itt hát. A községháza j előd. Meg a temotomnál is. j — Ilyesmivel aztán roégbo- s lorvWák a néoet — mondta a • legidősebb, a kopaszodó. — Ne- ■ künk kellett volna ezzel kéz- ! dení, roston az eleién. Nesz- , tok. a nagybirtok, a tiétek. » Felosztani mind C^száz vagy • ez«- boMnn felül, mind. F' böi parázs veszekedés tá- • snadt, (Folytatjuk) g A szovjet emberek és a proletár internacionalizmus Poltava után Harkov követ­kezett. Ivan Ivanovlcs kíkísért az állomásra. Három óra múlva érkeztünk Ukrajna második leg­nagyobb városába. A vonat a déli pályaudvarra futott be. Im­pozáns, hatalmas épület, tágas csarnokokkal, tekervényes alul­járókkal, ahol szinte soha sem szűnik meg a forgalom, csak né­ha lecsendesül, hogy percek múlva újra zsúfoltságig megtel­jen valamennyi. o Harkov, Szovjet-Ukrajna egy­kori fővárosa jelentős kulturá­lis és gazdasági központ. Egy­millió-százhuszonötezer lakosa van. Számos ipari üzeme közül legnagyobb a traktorgyár, a szállitógépgyár, a turblhagyár, a villamosgépgyár, a kábelgyár és a kerékpárgyár. A 300 éves vá­ros nevezetes főiskoláiról és kutatóintézeteiről is. A Gorkij egyetemnek és a Lenin Műszaki Főiskolának külföldi hallgatói is vannak. Georgi) Nyikltovics Leonov, az ukrajnai Pravda har­kovi tudósítója, aki az állomá­son fogadott, majd végigkalau­zolt a városon a szerkesztőség gépkocsiján, érdekességként je­gyezte meg, hogy a város nagy szülöttjét, Hrihorij Szkovorodát, az ukrán nyelv úttörőjét és ne­ves filozófust milyen kaoesolat fűzte Magyarországhoz, ö volt ugyanis egykoron a tokaji orosz borvásárló bizottság lelkésze. És bejárta hazánkat. Megnéztük a DzerzsinszkiJ te­ret. Ez Harkov jelképe és büsz­kesége. Létesítését Dzerzslnsz- klj kezdeményezte. A világ egyik legnagyobb tere. Hossza 750 méter. Itt épült a Szovjet­unió első felhőkarcolója, az Ál­lami Ipar Palotája. Égbe nyúló óriási épülettömb. A háborúban nagyon megrongálódott, ám a felszabadulás után hamarosan helyreállították. Számos új köz­épület, színház, lakóházak egész sora épült a felszabadulás után. A régi Harkov egyre kisebb te­rületre szűkült. A műemlékek védelmére azonban nagy gon­dot fordítanak. A 90 méter ma­gas harangtorony a Napóleonon aratott 1812. évi győzelem em­lékét idézi, dallamos harangsza­va óránként végighullámzik a városon. A képzőművészeti mú­zeum csarnokában őrzik Reoin A zaporozsel kozákok levelet ír­nak a török szultánnak című alkotását. Leonov elmondotta, hogy a város sokat szenvedett a máso­dik világháborúban. A megszál­ló fasiszták rettegésben tartot­ták a lakosságot. Ennek ellenére erőteljesen bontakozott ki s partizánmozgalom, s még a kir végzések sem rettentették visz- sza a szülőföldjüket szerető em­bereket. Munkások, egyetemi ta­nárok, orvosok egyaránt kivet­ték részüket a hősi harcból. G. Gy. Mescsonyinov orvosprofesz- szor életét kockáztatva gyógyí­totta a'sebesült partizánokat. A várost 1843. augusztus 23--án szabadította fel a 2. Ukrán Front. Rövid városnézés után utunk az Ukrán írószövetség harkovi szervezetének Csernyisevszklj utcai székházába vezetett. Itt ta­lálkoztunk Georgi) Kansztantyi- novics Szemjonov íróval, az Iz- vesztija tudósítójával. űw hajú, megfontolt beszédű ember. Olyan, aki ismeri a szavak sú­lyát, hatását és tud Is velük bánni. Az életéről beszélgettünk és arról, hogyan létt íróvá- Húsa- éves volt, amikor kitört a hábo­rú. A tengerészeknél szolgált Majd egy katonai lap tudósító- I ja lett. Leszerelés után Harkov­ban telepedett le. — A háború után kezdtem irodalommal foglalkozni. Ponto­sabban szólva 15 évvel ezelőtt. Egy napon a lányom azzal tért haza az iskolából, hogy a barát­nőjének az édesapja a spanyol polgárháborúban harcolt. Utá­nanéztem a dolognak. Kiderült, hogy a harkoviak közül sokan részt vettek a spanyol polgárhá­borúban. Beszéltem olyanokkal, akik személyesen ismerték Zal­ka Mátét. A legendás hírű Lu­kács tábornok Harkovban is többször megfordult. Ez inspi­rált első könyvem megírására, címe: Harkovtól Barcelónáig. Eddig négy könyvem jelent meg. — Mi a négy könyv fő mon­danivalója? — A proletár internacionaliz­mus. Ez egyik jellemző tulaj­donsága a szovjet embereknek. Mind a négy könyv szereplői a szovjet hatalom neveltjei, hiszen valamennyien még gyerekek voltak a forradalom idején. A spanyol polgárháború idején a szovjet fiatalok százával jelent­keztek a nemzetközi brigádok­ba. Hősi helytállásuk a szovjet emberek proletár internaciona­lizmusának magasztos bizonyíté­ka. Ezek tények. A polgárhábo­rúról szóló könyveimet doku­mentumok alapján írtam. G. Ny. Leonov is író. A hábo­rú tette azzá. Több könyve je­lent meg a szovjet felderítők hő­sies helytállásáról. A háború után elvégezte a pedagógiai fő­iskolát. Szálfa termetű, életvi­dám ember. Parasztcsaládból származik. Szmolenszk megyé­ben egy kis faluban született. Mikor a fasiszták elfoglalták Ukrajnát, önként jelentkezett a 1 nővérével a Vörös Hadseregbe. . 19 éves volt. Kitörölhetetlen j fájdalomként törnek fel benne ! az emlékek. — Hirtelen szakadt ránk a háború. Egy reggelen ágyúdör­gésre ébredtünk. Hamarosan el­terjedt a hír a faluban, hogy közelednek a németek. Mene­küljön hát, aki csak tud. Sokan nem akartak menni, a szüleim sem. Reménykedtek, hogy bé­kén hagyják őket. A fiatalok többsége azonban elment. A bá­tyám beállt partizánnak. Én a nővéremmel a többi menekülő­vel tartottam. Valami különös kalandnak tetszett az egész. Hó­napok múltán egy falubeli is­merős levelet hozott anyámtól. Ez a levél szörnyűséges dolgok­kal volt tele, melyeket a meg­szálló katonák műveltek a falu­ban. Nem kíméltek sem öre­get, sem gyermeket. Felgyújtot­ták a házakat. És ekkor elfo­gott a gyűlölet a fasiszták ellen. Azt hiszem ekkor váltam fel­nőtté. egy pillanat alatt. Anyám levele tett azzá. Most is őrzöm ezt a levelet. Leonov a 2. Ukrán Front egyik hadosztályánál felderítőként harcolt. A győzelem napján az a megtiszteltetés érte, hogy a 2. Ukrán Front katonájaként részt vehetett a Vörös téren rende­zett díszszemlén. Felejthetetlen pillanatok voltak azok. — Magyarország felszabadítá­sára hogyan emlékszik? — Nehéz harcok’ folytak Ma­gyarországon. Különösen Du­nántúlon. 1945 februárjának va­lamelyik napján történt Aba fa­luban. Az a hír terjedt el, hogy a németek kivonultak a faluból. Mi, felderítők parancsot kap­tunk, kémleljük ki, mi a való­ság. Tizenöten voltunk. A köd leple alatt belopakodtunk a fa­luba. Az egyik háznál egy lány állított meg minket. Kézzel-láb- bal magyarázta, hogy ne men­jünk tovább, mert a közelben németek vannak. Majd behívott a házba, valamennyiünknek egy- egy szelet kenyeret adott, s vá­gott dohányt nyomott a zse­bünkbe. Ha tovább megyünk, a németek észrevesznek bennün­ket. Tulajdonképpen az életün­ket mentette meg. Sokszor gon­doltam rá. Akkor még arra sem volt időnk, hogy megkérdezzük a nevét. A németek hamarosan támadni kezdtek. Másnap nagy csata volt arrafelé. Vajon mi lett abból a lányból? Túlélte-e a háborút ?... (Folytatjuk) Serédi János — Daniss Győzi» G. K. Szemjonov ,,Jelszó: Spanyolország" című könyvében méltó emléket állít a spanyol polgárháborúban részt vett szov­jet internacionalistáknak. A nemzetközi brigádokban sok har­kovi fiatal harcolt. Közöttük volt Nyikolaj Pavloviéi, Zsuravl- jov, a hős pilóta is Zalka Máté, a legendás hírű Lukács tábornok a spanyol fron­ton szovjet elvtársaival

Next

/
Thumbnails
Contents