Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám

A csabai hobbi-fények A* öregek beszelik, hogs' « rég múlt időkben, amikor őseink Békéscsaba földjére érkeztek, nem volt itt más, csak egy ha­talmas nádas, telis-tele szúnyo­gokkal. Agró'szakadt ember volt mindahány. Hátukon batyu' ci­pelt ;k, arcukat pe’lg ráncossá tette a reménytelenség. Látta ezt az Ür. Megsajnálta őket és te­remtett nekik egy Napot, liogy világítson. Felbrzd l*ak e re a jó csabaiak és elkezdték égetni a nádat, irtani a szúnyogokat és alapítani a várost. A nagy buz­galom tetszett az Urnák, így hát az angyalokkal egyetértve meg­teremtette a ho'd .t és a cilia- gokat, hogy a jó csabaiak éjsza­ka is do gozhassanak. Állító'ag ekkor született a mondás: segíts magadon, az isten is megsegít. Sző ami szó, valamikor ez volt a helyzet. Napj inkhan a vi á- gítási ügyeket teljesen átvet.« a DÉMASZ. Villannyal és fény­csővel világítanak a jó csabaiak. Nos, ez a bizonyos DÉMASZ nagyon jól dolgozik. Sok-sok ki­tüntetést kapott, mer*, a világí­tással semmi probléma nincs Békéscsabán. Minden utcában van villany, sőt még a tanyákon is. Am a jó csabaiak közül egy- néhányan azt állítják, hogy a DEMASZ-nál vannak bizonyos zökkenők. Arra hivatkoznak, hogy akadnak utcák a városban, melyek néha sötétségbe borul­nak, bezzeg a Gyulai út és a KISZ-tábor közötti hobbikertek, ben állandóan ég a villany, mint egy világvárosban. Ha mélyeb­ben elemezzük ezt a kérdést, ak­kor megállapíthatjuk, hogy ez az állítás nem állja meg a dia­lektika próbáját. Mert az, hogy a villany ég, nem hiba, hanem di­cséretes dolog. Azt sem lehet ki­fogásolni, hogy a hobbikertek túlságosan ki vannak világi'va. Mert miről is van szó? A hobbi- kert-tulajdonosok nappal, mint más emberek, munkahelyeiken ! dolgoznak. Este pedig ahelyett, ! hogy odahaza pihennének, segí­tenének a feleségeiknek főzni vagy pelenkát mosni, esetleg a művelődéspolitikai irányelveket figyelembe véve olvasnának, tá­jékozódnának a világpolitiká­ban, mondom, ehelyett vállalták azt az áldozatot, hogy éjszaka hobbiból kapáljanak és ássanak. Mi ez, ha nem áldozat, mégpedig a javából? Hiába, buzog az ősi vér! Köztudott az Is, hogy sötétben nem lehet kapálni, mert az em­ber kivágja a palántát. Szó volt arról, hogy mindegyik hobbis kap egy gyertyát. Egyik kezében tehát gyertya lenne, a másikban kapa. Am fél kézzel csak fél­munkát lehet végezni. Aztán szóba került az is, hogy minden parcellán egy-egy gyertyatartót állítanak föl. Ez a megoldás vi­szont korszerűtlennek bizonyult. Közben teltek az órák és a na­pok. A hobbisok töretlen hévvel kapálgattak és telefonálgattak, hogy ml lesz a világítással. Ezt köveíöen került sor a kertek vil­lamosítására. Hogy ez a munka irigylésre méltó gyorsasággal ment végbe, s az alkotás töké­letesnek bizonyult, ezért csak di­cséret illeti a DÉMASZ-t. Talán csupán az a kifogásolható, hogy a fényreklámról nem gondosko­dott. De ami késik, nem múlik. A jövő azonban biztató. Mert már megszületett a gondolat, hogy a napot is ki lehet kötni a porták szélire, csak egy hosszú kötelet kell készíteni. Hogy mikor készül el a mese­beli kötél; azt még senki se tud­ja. As viszont biztos, hogy noha sok csodálatra méltó dolog tör­ténik a világon, egyik sem múl. ja felül a csabait. Van rá prece­dens, nem Is egy. Csak hát szeré­nyek vagyunk és nem dicsek­szünk vele™ Serédi János „KÉTÉLTŰ SZÁN" Ukrajnában megkezdték egy Új típusú, nagy sebességű lég­csavaros kétéltű szán sorozat- gyártását. Az új járműveket bár­mely évszakban használhatják teher- és utasszállításra. A ne­hezen megközelíthető északi te­rületeken a geológusok és a ku­tatók számára nélkülözhetetlen ez a jármű. A szán törzse csó-J nakra emlékeztet, különleges A falu után hegyek következ­tek, és megint csak a kövesút mentén, az árokparton gyalogol­hatott És egy szembe jövő cso­portból megint megkérdezte va­laki: — Mi van, fiú?.,. Meggon­doltad magad? Ügy tett, mintha nem értené. Megvonta a vállát, s megállás nélkül ment tovább. De észre­vette most, ahogy néztek rá, hogy nem is őt nézik, hanem a sapkáját Levette a leventesapkát és a kebelébe dugta. Tényleg. Itt nem látni ilyes­mit a falusi gyerekeken. Más- íorma sapkát hordhatnak itt a leventék. Nagyon elfáradt, mire fölért a tetőre. Féirehúződott az útról, s egy fa tövébe leült Messzire elláthatott innen; le­het, egészen Magyarországig. Nekitámasztotta a hátát a fá­nak, nézte a völgyben párázó, elkövetkező falut, a hepehupán tanácstalanul kígyózó utat, ame­lyen már ritkultak a gyalogos csoportok És mintha ritkultak volna a járművek is. „Este lesz, mjje odaérek... Csak aztán adnak-e ezek szál­lást. De meghálok én akárhol”. Tulajdonképpen az volna a legjobb: beosonni a kertek alatt ssgy fészerbe vagy valahová. légcsavarja és irányítási rend­szere egyaránt sikeresen küz­di le a zajló folyókat, a bokros területeket, a sekély vizeket és a tavakat. Sebessége elérheti az óránkénti 100 kilométert. A lég- csavaros szánban két ember fog­lalhat helyet, és 450 kilogramm terhet vihet magával. (BUDA- PRESS—ÄPN) loeeeBBBfflBBeeBeais.BBBBeBBBisBBeBse®«««««*®®*'1»«* Azaz, hogy ha a házfoelíeík nem is vennék észre, a kutya szagról is észreveszi. „Bizony isten. Az idegen ku­tyát meg pláne.” Tartott a szálláskereséstől; az se igen magyar falu még. Min­denféle emberek vannak, been­gedik, aztán csak elaltatják. S elkaparják a kertben. Ki keresné őt éppen itt, senki. Még jó, ha csak elveszik a tarisznyáját, s kilökik a kapun. Hová mehet panaszra, ha nem tud a nyelvü­kön — van itt csandőrség egyál­talán? Mert látott ugyan ma két kakastollast az úton a mene­külőkkel, de azok épp úgy lehet­tek magyar csendőrök is. Szemmel követte az út világí­tó kanyarulatait a völgyben, s ahol egy dombocskánál megsza­kadt a kígyóvonal, a töltés tövé­ben valami csoportosulást vett észre. Négy-öt ember és egy szo­katlan alakú, furcsa alkotmány -— jobban szem ügyre vette: fe­lül voltak a kerekei. lehetséges, autó, csak felbo­rult. Az lesz az, teherautó. Lebuk­fencezett a kanyarban a töltés­ről, s négy kereke az égnek áll. Az alatt is lehetné hálni, ha ezek otthagyják. Mégis -védet­tebb hely. hä esne az eső. De nemigen hagyják azok ott. Füttyentett a kutyának, s to­vábbindult. (Folytatjuk) Kél hét a 2. ukrán froni úlián @ Virágcsokor as örök tűsnél Elsőként Battonyát szabadí­totta fel a Vörös Hadsereg Ma­gyarországon. A 2. ukrán front tankjai dübörögtek végig a Vi­harsarkon. E front küzdelmei­nek nyomába szegődtünk: olyan volt katonákkal akartunk talál­kozni, akik harcoltak szabadsá­gunkért, olyan helyeket kíván­tunk felkeresni, amelyekre örök­re emlékezik a történelem— Egyetlen elnyújtott pillanat­nak tűnt a délelőtti repülőút Moszkvába; az újságírószövet­ségben megismerkedtünk kísé­rőnkkel, megtudtuk a két hét pontos menetrendjét; ezek után még aznap éjjel Kijevbe szágul­dott velünk a vonít. Az ukrán fővárosban a Nagy Honvédő Háború Múzeumába kalauzolt Vszevolod Jakovlevlcs Szarnackij, a köztársasági Prav­da rovatvezetője, aki maga is részt vett a magyarországi har­cokban. Közben sajnálkozott, amiért nem nyáron mutathatja meg a várost, akkor ugyanis sokkal szebb. A széles ívben hajló Krescsatik fáinak éppen hiányzó lombját azonban hama­rosan feledtette a Nagy Katalin korában épült kastély nemes harmóniája. A hirtelen jött ha­vazásban szinte lebegni látszott a frissen átalakított épület. 1974 nyarán még a Geológiai Minisztérium munkatársai dol­goztak itt, októberben azonban már a múzeum fogadhatta első látogatóit. Az átalakítást végző, s a tárlókat berendező szakem­berek nagyvonalúan oldották meg feladatukat: megrendítő a harcosokat kemény egyszerű­séggel megörökítő dombormű a bejáratnál; a folyosókon tökéle­tes rendben a bronz-szuronyok övezte faradt-fehér világítótes­tek; közöttük márványtáblákon 1028 alakulat felsorolása — ezek kaptak elismerésként helyneve­ket ukrajnai városok, falvak felszabadításáért; a termekben a negyvenes évek dalait idézik rejtett hangszórók; egész napos látnivalóul pedig hatezer kiállí­tási tárgy kínálkozik. — Hatezer hőstett, tragédia, keserű vagy diadalról szóló em­lék — mondták a múzeum ve­zetői, amikor megkezdtük a kör­utat. „ Az első dokumentumok még a í békéből valók: szénkombájn • makettje, Pása Angelina felhí- i vása — „Barátnőim, üljünk i százezren a traktorokra!”, az 5 írástudatlanság felszámolására í tett intézkedések eredményei. | Aztán egy fénykép... hajnali S derengésben sötétlő körvonalú, ■ felismerhetetlen arcú alakok. » Hozzá a kommentár: ; — Az ugrásra kész német ■ egységeket meglátogató Gudert- i an. Húsz perccel voltunk a há- í ború kitörése előtt. « — A fasiszták fél óra alatt át i akarták törni a szovjet arcvona­• lat. Ez azonban nem mindenütt ■ sikerült nekik. Az első páncé- S los éket Brodnál egy teljes hé- 5 tig feltartóztatták a T—34-esek. • A hamar elesett Peremislt már j az első éjszakán visszafoglalták ; a mieink. — Június 24-én egy pilótánk : úgy halt meg, hogy a fasiszták ■ földi egységére irányította ki­ll gyulladt gépét — négy év alatt , ! 326-an követték a példáját. 1 l Olyan eset pedig 459-szer for- j ■ dúlt elő, hogy az égő géppel né- j | met repülőt semmisített meg a j ; pilóta. ■ Fájdalmas tárgyilagossággal | kopogtak a mondatok. Sok száz- | ezer katona és ötmillió polgári | lakos halt meg Ukrajnában. : Kétszázötven falu előzte meg a • pusztulásban Lidicét. Akasztófa | —--—-------- ......................... ] BÉKfS HlCWSsn 5 5 1975. FEBRUÁR. 19. és emberzsirból főzött szappan­darab, felében-harmadában I megcsonkított iskolai tankönyv és a hullaszállításnál használt ormótlan német kesztyű emlé­keztet itt a megszállásra. A visszavonulás, a védekezés időszakának dokumentumai után egyre sokasodnak az ugyancsak szenvedéssel, renge­teg áldozattal járt, ám mindin­kább bizakodó hangulatú negy­venkettes, negyvenhármas, negyvennégyes, negyvenötös év emlékei. Bennünket a legközelebbről a magyarországi harcok fénykénéi, fegyverei, kitüntetései érintet­tek. Életünkben először láttuk például a Budai önkéntes Ezred egyenruháját. Pontosabban szól­va, a háború megszokott magyar katonaruháját az ezred megkü­lönböztető jelével, a sapkán a vörös szalaggal. Ebben a teremben a hazánk szabadságáért harcolt Vlagyimir Mihajlovics Grinyov vette át a szót: — Az utolsó esztendőben a budapesti volt az egyik legke­ményebb csatánk. Nsm akartunk pusztítani, de megölték parla­mentereinket, Osztyanenkót és az önök honfitársát, Steinmetzet. Ez nagyon rossz hangulatot szült a katonák között. Akkor külö­nösen időszerű volt forgatniuk a már korábban kapott kis köny­vecskét, aminek az volt a leg­főbb gondolata: nem bosszúálló­ként, hanem felszabadítóként kell harcolnunk a Duna part­ján... A múzeum utolsó termel a győzelmet és az elmúlt három évtized békéjét idézik. Két tárgy ragadta meg itt különösen a fi­gyelmünket: egy rozsdásodó né­met Vaskereszt, amit május 9-én tépett le zubbonyáról a gazdája, s egy íogkrémestubus-szerű pa- lackocska — ilyenben viszik magukkal táplálékukat az űrbe a kozmonauták. Ez már a leg­közvetlenebb jelen. Másnapra elállt a havazás, ko­ra reggel munkába álltak a hó­kotrók. Néhány óra múltán már csak egy-egy kis, fehér folt árul­kodott a tegnapi időről. Ismét a fáradhatatlan Vszevolod Jakoh- levies volt a kalauzunk. Lokál­patrióta büszkeséggel mutogatta a másfél milliós város neveze­tességeit. Kitűnően ismerte Ki- jev történetét, minden épületről hosszú előadást tudott tartani. Mindegyik végén visszatért a háborúra. Mert ahogy mondta, a Szovjetunióban minden ház­nak nehéz történelme van: ösz- szefügg a háborúval. Vagy a for­radalommal. És az újjáépítés időszakával. Szívszorító hősi emlékek! Er­ről tanúskodik Kijev leghíresebb műemléke, a Lavra kolostor is. Udvarán ma is romhalmaz áll az 1089-ben épített székesegyház helyén. A kijevi Oroszország kultúrája ékének felbecsülhetet­len értékű műkincseit a fasisz­ták elhurcolták, a falakat szét­rombolták. A látogatót, aki először jár Kijevben, lenyűgözi a város szép­sége, elevensége. Mert hiszen a háború nyomai eltűntek már az utcákról és az emberek arcáról. A Krescsatikon végeláthatatlan tömeg hömpölyög. Az egész fő­utca egy völgyben halad. Itt-ott még a járdáról is lépcső vezet az autóútra. Itt van a város személyforgalmi központja, a metró legnagyobb állomása, emeletén Kijev legnagyobb vendéglőjével. Itt van a tizenhat emeletes Moszkva szálló, a Ki­rov utcában pedig feltűnik az ukrán Minisztertanács égbe. nyúló tömbje. A Besszarabszkaja téren található a Kritij Rinok, a vásárcsarnok. Színes kavalkádja, hangos zsivaja, ahogy áruikat kínálják a kolhoznyikok — fe­lejthetetlen marad. Ellátogattunk a Nagy Honvé­dő Háború hőseinek örök dicső­ségét hirdető parkba is. Középen huszonhat méteres gránit obe- liszk, lábánál örök tűz az isme­retlen katona sírján. A jelké­pes sírt harmincnégy hősi halott valóságos sírja veszi körül. A parknak mindig sok a láto­gatója. Idősek, fiatalok egyaránt. Mikor visszafelé indultunk, a bejáratnál gépkocsik álltak meg. Az egyikből fehér ruhás lány és feketébe öltözött fiatalember szállt ki. Kezükben virág volt. Megvárták a többi kocsi utasát, aztán együtt indultak az isme­retlen katona sírjához. — Esküvőről jönnek — mon­dotta kísérőnk, majd megható- dottan hozzátette —: virágot- visznek a hősök sírjára... Daniss Győző —Seréül János (Folytatjuk) A múzeumban helyet kaptak a partizánok fegyverei, harci esz­közei is. Nem méltatlanul. A hitleri hadsereg erejének tlzed- részét kötötték le a szovjet partizáneovsáoük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents