Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-04 / 3. szám
f Demokratikusan - fegyelmezetten A. FEJLŐDÉS az ellentétek harca — tanultuk az első szemináriumok egyikén. De hogyan lesz akkor fejlődés a szocializmusban, a kommunizmusban? — kérdeztük nyomban, mert naivul hittünk az eszményi állapotok megvalósulásában. S most pedig néha értetlenül állunk a szokatlan, új ellentmondások láttán. S előfordul, hogy. az - idő távlatában megtisztult, megszépült múltbeli állapotokat idealizáljuk. Pedig tudjuk, hogy az óhajtott célok, a vágyak esetenként fel ül kerekedtek a józan belátáson, a reális megfontoláson. 1 Minden döntés^ — bármenynyire körültekintő és mentes a szubjektivizmustól — kockázattal jár. Ez napjaink szemináriumi tétele. Többek között azért is, mert a döntés megold feladatokat, ellentmondásokat, de — az élet már csak ilyen — újabbakat szül. A célok elérese, S nyomban a soron következők kitűzése, a hozzájuk vezető út tisztázása — a perspektíva — az ambíciók forrása, a politikailag legaktívabb, a közélet iránt elkötelezett emberek biztonságos cselekvésének alapja. A távlatok felvázolásánál eleve a jelen és a jövő érdekei, a ma fogyasztása és a holnap lehetőségei ütköznek össze. BIZTOSAN lehetne, sőt kellene többet költeni például jövőre a meglevő jövedelmi aránytalanságok felszámolására; a teljesítmények honorálására, az árak stabilizálására, lakások, iskolák építésére. De nem mondhatunk le az új ötéves terv első esztendeiben és a távolabbi jo- vőtferi á termelési, gazdasági; műszaki lehetőségeket bővítő fejlesztésekről, beruházásokról, a jólét holnapi forrásainak, megalapozásáról. A jelen és a jövő szükségleteinek optimális összhangjához az adott időszak gazdasági növekedése teremt kedvező feltételeket. (Ha nagyobb a nemzeti jövedelem, több juthat fogyasztásra és fejlesztésre is.) Am a gazdasági növekedés egyszerűbb, extenzív útja, a termelés meny- nyiségi növelésének lehetősége igen korlátozott. Az új munkaerő-források gyakorlatilag elapadtak, ez közismert A piaci feltételek romlását már kevésbé veszik figyelembe a vállalati tervezéskor. Pedig az ipari termékek jelentős részének értékesítése egyre nehezebb, a termeléshez szükséges energiahordozók, nyers- és alapanyagok beszerzése , egyre költségesebb. A magyar népgazdaság fejlődésének belső ellentmondásait szándékainktól és érdekeinktől függetlenül felerősítik a külső tényezők. A tőkés világpiaci infláció, a pénzügyi és gazdasági válság, az energia- és nyersanyagkrízis 1974-ben számottevően növelte a költségvetés hiányát, csökkentette az ország devizabevételeit A nemzeti jövedelem idei növekményének jelentős részét félemésztette tőkés külkereskedelmünk cserearányromlása. Nevezetesen az, hogy a tőkés import -Őrszínvonala lényegesen gyorsabban nőtt, mint az exporté. S további devizabevétel- kiesést okozot^a közös piaci or. szágok húsimportjának egyoldalú leállítása. E TÉNYEKET figyelembe véve nyilvánvaló: az igények és a lehetősegek összhangja, az elért életszínvonal stabilizálása csak a gazdasági növekedés intenzív módszerével valósítható meg. Ideje tehát komolyan venni a gazdasági hatékonyság oly gyakran hangoztatott követelményét: ' az ésszerű anyag- és energiatakarékosságot, a munkaerő- és az állóeszközök jobb kihasználását, a készletek csökkentését, a termelés szerkezetének gyorsabb átalakítását, a minőség javítását, a koncentrált fejlesztést, a beruházás megvalósításának gyorsítását. S' az Idei év nagy tanulsága, hogy fokozottan számolni kell a tőkés külkereskedelem bizonytalansági tényezőivel. E bizonytalansági faktor csökkentése és a hatékonyság fokozása egyaránt feltételezi a szocialista gazdasági integráció elmélyítését és kibontakozását, A népgazdaság alapproblémáit különféle részellentmondások szövik át meg át. Leggyakrabban az egyéni és a csoportérdekek kerülnek szembe a nagyobb közösségével, a társadalorhéval. A vélt és jogos sérelmek, az egyéni és a vállalati igények, a régi és az újra teremtődő jövedelmi aránytalanságok az érdek- ütközések mind megannyi forrása. Bár elvben ezek az ellentmondások a fejlődés hajtóerői, a gyakorlatban mégis sokszor az erők szétforgácsolásához, a fegyelem, a morál lazulásához, az előrehaladás ütemének lefékezéséhez vezetnek. Elsősorban azért, mert a társadalom tudatossága, szervezettsége, az Ösztönzés, a gazdasági szabályozás rendszere, következésképpen a cselekvőkészség és az önfegyelem nincs mindig összhangban a feladatokkal, a kor kívánalmaival. A FELSZABADULÄS 30. évfordulójára, pártunk XL kongresszusára készülve, minden szinten számadást készítenek a megtett útról és hosszabb távon mérik fel a tennivalókat. Nincs olyan dolgozó kollektíva, lakóhelyi közösség, család az országban, amely ne tapasztalna számottevő változást a gazdálkodás, a szocialista gondoskodás, az életkörülmények alakulásában. Persze gondok, problémák most is vannak. De ezek már nem a régiek, hanem a változások következményei. Merjünk hát szembenézni velük új módon, a feszítőerőket a társadalmi, gazdasági haladás szolgálatába állítva. A tennivalók, « feladatok nem csökkentek, nem is lettek könnyebbek. Sőt! Mind a jövő esztendő, mind az új ötéves terv formálódó országos célkitűzései számolnak a realitásokkal, s valóra váltásuk nagy erőfeszítésekre készteti a vállalatokat, a szövetkezeteket, a munkahelyi kollektívákat, az egész népgazdaságot. De képesek lesznek-e minden szinten a valóban hatékony módszerek megválasztására, a tömegek mozgósítására, kellő szervezettségre, tudatosságra? A válasz nem könnyű, lényege a vezetés színvonalának emelése. S a kongresszusi, a jubileumi készülődés jó alkalom erre. REÁLIS, mélyreható helyzet- elemzés, az ellentmondások és a belső tartalékok bátor feltárásában, demokratikus módszerek a célok, a feladatok meghatározásában, a döntések előkészítésében, következetesség és fegyelem a végrehajtásban — ezek előrehaladásunk sarokpontjai K. i. ..Zenélnek” a Kalyuaák Budapest utcáin Nyilofaj Zabeíltin, a Szovjefuniő Hőse: Magyarországért harcoltunk Az utolsó csata Budapesten Budán február 12-re virradói éjszaka zajlott le az utolsó csa-i ta. Teljesen véletlen, hogy résztvevői között mj is ott voltunk, i Előző napon két pihenőnapot kari pott egységünk, hogy rendbe te-! gyük a felszerelést. A Fillér ut-j cában állomásoztunk, és nekiláttunk a munkának. A gépészek | javították az autókat, ellenőriz- j ték a sorozatvetőket. Kaskin őrmester a raktárból felvételezte és kiosztotta a téli ruházatot, amire addig nem jutott, idő. A harcosok fürödtek, rendbe tették a holmijukat, levelet írtak, azt tették, amit a katonáik szabad idejükben szoktak. Este két géppuskával megerősített őrséget állítottunk, magunk meg egy tágas villában i gyűltünk össze, udvarán két Kátyusa állt A másik két sorer 2atvető a szomszéd ház udvarán' volt, A tágás hall egyik sarkában. ahol a híradósok tanyáztak:. katonák gyűltek össze és vitatkoztak. Gaiimzjan Kaszi- mov éles hangját többször is hallottam, láttam, hogy Volo- gya Anyiszimov élénk kézmozdulatokkal magyaráz. Galimz.an forrófejű, keleti karakteréhez illően végül legyintett, vállára dobta köpenyét és kiment az utcára. Mi történt? — kérdeztem Viktor Duskint. — Semmi különös. Gaiimzjan és Vologya összeszólalkozott az ifjúsás nevelésén. — Micsodán? — Hát az apák és a gyermekek problémáján — magyarázta Viktor. — Gaiimzjan azt mondta, hogy a háború után ez a probléma megszűnik. Egyszerűen nem lesz. Az emberek any- nyi mindent átéltek a háború alatt, hogy a fiatalok is. az öregek is meg akarnak pihenni. Meg nem is lesz rá idő, hiszen mindent feldúlt, szétrombolt a háború és építeni kell majd.-— fi,, Vologyának mi a véleménye? Azt bizonygatta bogy ez a probléma mindig él. és minden újabb nemzedéknél felvetődik. Vologya azt mondta, hogy az ősi egyiptomiak is szidták a fi“ | atalokat. hogy semmirekellők, és; biztosan elpusztítják a világot, j Furcsa volt hallani ezt a ka“, tornáktól. Hiszen még mind ab-, ban a korban voltunk, akiket a! fiatalok kategóriájába sorolnak. Koskin őrmester, aki a 40-es éveket taposta, öreg embernek tűnt a szemünkben. Igaz, nem feledkeztünk el arról, hogy a háborúban elsősorban a fronton a fiatalok szellemileg különösen' gyorsain érnek. Egy háborús évet össze se lehet hasonlítani egy békés esztendőveL A vitának azonban akikor nem jutottunk a végére. Meg se lepődtünk, amikor valahol lövések csattantak és Gaiimzjan Kaszt ma v berobbant a háziba: „A németek! Megint jönnek!” Ez volt Budapesten az utolsó csatározás. A fasiszták, akik. érezték, hogy közel a vég, azon az é.'szálkán még egy elkesere-j dett kísérlettel megpróbálták át-1 törni a bekerítés gyűrűjét. Az; egyik csoport a mi ütegünk irányába támadott Golyószóróinkj és géppisztolyaink heves tüze. fogadta őket Nehéz bármit isi ctrfÜ m őwBeesRpásrói: nem volt szükség parancsokra. mindenki tette a dolgát A harc szinte egész éjszaka tartott, hol csitult egy kicsit hol meg újult erővel tombolt. Egy hitlerista csoportnak sikerült valahogy kijutnia Budáról, de hadseregünk egységlei hamar ler számoltak velük. Ezekben az ütközetekben egyébként vállvetve harcoltak a szovjet hadsereggel a Budai önkéntes Ezred magyar katonái. Bátran, jó kato- -naként küzdöttek, hogy segítsék a város felszabadítását. Aztán elcsendesedett minden, Hosszú harcok után a város néma volt mintha még nem hinné, hogy vége van. Katonáinkkal felmentünk a Gellérthegyre, és először láttuk meg az egész Budapestet A szépséges város romokban hevert A Duna fölött szárnyszegett madárnak látszottak a fasiszták által föl robbantott hidak roncsai. Üg$ tűnt nincs erő, amely felélesztené a várost De ez csak a látszat volt Az emberek kijöttek a pincékből. a szovjet katonák is segítettek megindítani az életet. «. gyárakat; élelmiszert adtak. (Folytatjuk) Harminchét évi „tengelyen” töltött szolgálat után Szombathelyen, 1942-ben toe-1 rült a MÁV-hoz vonatfékező- nek Juhász jräsef. Nemsokára szakvizsgát tett* és vonatvezetővé lépett elő. A háború alatt három nagy légitámadást élt át. Kétszer a nyílt pályán amerikai repülők vették tűz alá azt a szerelvényt, amelyen utazott. Csak a véletlenen múlott, hogy életben maradt. Harmadszor 1944-ben a budapesti Keleti pályaudvar bombázását vészelte át egy óvóhelyen. A felszabadulást 1945. április 1-én a Vas megyei Csákánydö- roszlón érte meg. Ezután a fasiszták által felrobbantott vasútvonal helyreállításában vett részt egy ideig, majd isméit vonatvezető lett. Békéscsabára 1946-ban helyezték ált. Itt továbbra i$ vonatvezetőként, 1952-től 1960-ig pedig miint jegyvizsgáló (kalauz) dolgozott, aztán vonatvezető lett, dé már személy- és gyorsvonaton. Most, 1975. január 1-én, 54 évesen nyugdíjba ment. Harminchárom évi szolgálatot teljesített a MÁV-nál, ebből 32 évet töltött „tengelyen”. Javarészt gőz-, hat évig Diesel-, legutóbb pedig villamos mozdony vontatásai szerelvényeken utazott. Békéscsabán 16 évig műhely- bizottsági titkári tisztséget is beoltott. Háromszáz vasutas (vonatvezető, árukezelő, kalauz, fékező) ügyes-bajos dolgait intézte. Közben a nyolctagú Barnán Kató Szocialista Brigád vezetője volt. Ez a brigád hatszor érdemelte ki a megtisztelő címet és 1972-ben aranyjelvényt kapott. Juhász József minden feladatát igyekezett becsülettel ellátni. Munkájáért többször elismerésben részesült. Egyéni törekvése már fiatalon az volt, hogy családi házat építsen. Józanul élt, takarékoskodott és már 1958-ban meg is valósította a tervét. Felesége segítette ebben. Közben a két fia is felnőtt. Ma Józsi elektroműszerész, Pista műszerkezeiő a békéscsabai II-es számú téglagyárban. Nyugdíjban sem tétlenkedik majd Juhász József. Lesz ideje arra, hogy a ház körüli kertet művelje, arra is, hogy rendszeresen olvasson újságokat, könyveket és mint Elore-drukker, minden mérkőzésen megjelenjen. Mivel pedig szabadj egye Van a MÁV vonalaira, ezért a feleségével együtt sok utazást is tervez. Ha hívják, szívesen vállal még munkát nyugdíjasként, a vasútnál. Csak „tengelyen” nem. Az éjszakázást, a fárasztó és idegőrlő utazást már nehezen bírná. Pásztor Béla békísmmm 5 1375. JANLÄR 4. “
