Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 25. szám
Rádiőiegyzet Munkásklub Űj sorozatműsor indult kedden este a Kossuth rádióban, ' amely a munkásművelődéssel foglalkozik. A műsor szerkesztői figyelembe vették azt a nyilvánvaló dolgot, hogy a munka és a pilaené.s szoros kapcsolatban van egymással. Minél műveltebb, kulturáltabb egy munkás, szabad idejét minél értékesebben tudja kihasználni, annál eredményesebben dolgozik a munkahelyén is. A havonta jelentkező munkás- klub első, vendégei a Betonútépítő Vállalat szakmunkásai és az Egyesült Izzó gyárszerelő brigádjának tagjai voltak. Világot látott, tapasztalt emberek, akik dolgoztak már szinte valameny- nyi szocialista országban, sőt eljutottak Törökországba, és Indiába is. Legutóbb Mongóliában jártak, s a mikrofon előtt elmesélték a távol-keleti országban s: .,-zett tapasztalataikat. Az egyik munkás, aki szabad idejében szenvedélyes műgyűjtő, egy láimakolostorban használt dobot hozott haza és szólaltatott meg. Dalt és mesét is hallottunk, amely a jurták világát idézte. Később a különböző munkakörülményeikről esett szó. Kiderült, hogy a gyárszerelő brigád most Miskolcon dolgozik, a kiemelt kormányprogramban szereplő húskombinátot építik. A munkások bevallották, hogy amikor külföldön dolgoznak, akkor bizony sokkal jobban ..csipkedik magukat”, mint idehaza. Idegen országban sarkallja őket a nemzeti öntudat, hiszen mindnyájan egy kicsit a munkásosztály diplomatáinak érzik magukat A műsort vezető Kondor Katalin jól egybefogta, a célnak megfelelő mederben tartotta a beszélgetést. Jó lenne, ha a sorozat további adásaiban sikerülne egy oldottabb légkört, igazi klubra jellemző hangulatot kialakítani. Hiszen a munkások a mostani adásban is nagyon sok olyan dolgot mondtak, amire érdemes odafigyelni, de a különböző beszélgetések úgy hatottak, mint egy jól megszerkesztett riportsorozat. A rövid, mindössze félórás műsoridő miatt arra már nem volt lehetőség, hogy néhány jelenség oikát mélységeiben is elemezzék. (Érdemes lett volna megkérdezni például, hogy idehaza miért lappad ie az a külföldi munkáknál serkentőleg ható nemzeti öntudat?) Az ígéretes első jelentkezés után érdeklődéssel várjuk a Munkásklub további programját. (Andódy) Fél évszázadom át muzsikált Látogatás a 88 éves Nagy Józsefnél, Orosházán (TudásíiőnktöT) A Szabó Dezső utca 41. számú házban lakik Orosházán Nagy József, az orosházi nótakedvelők közismert és nagy szeretetnék örvendő Józsi bácsija, aki több mint fél évszázadon át szórakoztatta hegedűjével, zenekarával az embereket. Amikor szerény otthonában meglátogattuk az egész életében mindenkihez előzékeny, udvarias és kiváló zenészt, megkértük, hogy beszéljen életéről, emlékeiről. — Gádoroson születtem, 1886. dec. 29-én — mesélte — édesapám parasztember volt, kitűnően cimbalmozott. Örököltem zenei hajlamát és már 7 éves koromban hegedülni tanultam Szentesen és 14 éves voltam, amikor már zenekarban játszottam. 1904-ben, 18 éves karomban Orosházán megbíztak a községi tűzoltózenekar vezetésével, itt hét éven át dolgoztam. 1914-ben engem is behívtak katonának, de hamarosan ott is zenekart vezettem... — Négy év után jöttem haza, Orosházára és cigányzenekart alakítottam. A jelenlegi Állami Áruház helyén, a Holler-féle „Központi Szállodában” muzsikáltam 12 éven át, majd az ipartestület éttermébe kerültem, és ott is 12 éven át játszottam. Ezekben az években tovább képeztem magam és a Zeneakadémián tanari képesítést szereztem, tanítottam is. 1928-tól dalokat, nótákat, sőt operettmuzsikát is szereztem, 1934-ben, mint nótaszerző, egy országos pályázaton arany oklevelet kaptam. Ugyancsak első díjat nyertem 1939-ben a Radio újság pályázatán. Ami ezután következik Nagy Józsi bácsi muzsikus-életéből, az már a felszabadulás után történt. Erről így beszélt: — A felszabadulás után, 1944- ben és 1945-ben nyilvános tereken, üzemi kultúrműsorokon, megmozdulásokon szórakoztattuk a közönséget. A Petőfi Művelődési Házhoz 1953-ban kap- tam meghívást népi zenekar s alakítására. A zenekar megala- S kult és 1958-ig, nyugdíjba vo- ! ruhásomig a művelődési ház ; művészeti csoportjaival jártuk ; a községeket, termelőszövetke- í zeteket, de önálló műsort is i adtunk. Közben én, és képzet- E tebb zenészeim a művelődési ; házban működő szimfonikus ze- 5 nekarban is játszottunk. Szép : volt, amit a népművelésben esi- : náltunk, de most már megöre- ; gedtem, nem muzsikálok... Ennyit mondott Nagy Józsi ! bácsi, a zene. a hegedű szerel- E mese é'etéről. Már 88 éves, lát- ; ta az elmúlt század végét, és ■ szinte az egész huszadik száza- : dot. Sokan tutják, hogy kitűnő ; emb^r és muzsikus. Jó egész- ; séget kívánunk Neki! Dimák B. Ferenc E \ Petőfi Művelődési Ház népi zenekara az ötvenes években. A kép bal szélen Nagy József, a zenekar vezetője Ííj könyvek ! ■ ■ A-Kossuth Könyvkiadó új-! donságai között találjuk Geor- 5 ges Marchais válogatott írásai- • nak kötetét, melynek címe De- E mokratikus kihívás. A diploma- ; taélet megannyi „kulisszatitka- E ról” ad érdekes képet Rubin Pé- ! ter most megjelent könyve, A J diplomaták hétköznapjai. A ki- ! adó Fantasztikus sorozatában Iá- ■ tott napvilágot Michael Crich- • ton : Az átprogramozott ember • című tudományos fantasztikus ! regénye, melyhez Kuczka Péter ! írt utószót. i Az Akadémiai Kiadó Életek ; és korok sorozatában, közös tok- • bari, hét érdekes kötet látott i napvilágot. A népszerű sorozat E új köteteiben Franikel Leó éle- ! tét, tevékenységét Airanyossi 5 Magda, Kun Béláét Borsányi I György, Kunfi Zsigmondét Éré- • nyi Tibor, Szamuely Tiborét ■ Gábor Sándomé, Szabó Ervinét : Litván György, Landler Jenőét E Szabó Ágnes, Bajk Lászlóét pe- ■ dig Strassenreiter Erzsébet és 5 Sipos Péter ismerteti, A Körösi : Csorna Kiskönyvtár hetedik fü- ! zeteként ismét megjelent Kálko- ■ sy László: Varázslás az ókori , Egyiptomban című kötete. A : Jókai Mór összes művei sorozat E legújabb kötete az író Egetvívó ! asszonyszív című történelmi re- ! génye, melyet Molnár József iro- ! dalomtönténész rendezett sajtó • alá. : A Szépirodalmi Könyvkiadó új f könyvei közt szerepel Sairkadi • Imre cikkeinek és tanulmányai- j nak vaskos kötete, melynek E anyagát Kónya Judit gyűjtötte ! össze és rendezte sajtó alá. " Rejlvényfarsang Rejtvény-farsang | sz«Lt Megjelent a Honismereti Híradó A Hazafias Népfront honismereti bizottságának kiadványa évente hatszor, hatezer példányban jelenik meg. Békés megyébe ebből csupán 25y diarab jut, így az érdeklődők csak a helyi .tanácsoknál, a művelődési házak honismereti szakköreiben, a Népfront és a Szakszervezet vezetőinél juthatnak hozzá. A most megjelent szám ismét bővelkedik az érdekes, közhasznú anyagokban. Egyik tudósítása Békés megye felszabadulása évfordulójának eseményeit örökíti meg. A „Krónika” rovat az országos honismereti diáktábor munkáját értékeli, majd ismét Békés megyei vonatkozású írás következik, az első Országos Nemzetiségi Úttörő Fesztiválról. A „Daloló tájak — Daloló nép” fejezetben Vargyas Lajossal, a zenetudományok doktorával készített beszélgetést olvashatjuk. Ez a szám közli a májusi, országos diáknapok helytörténeti pályázatának kiírását is. A honismeret feladatairól szóló cikk a mozgalom-egységesítésnek és e nemes munka népszerűsítésének lehetőségeit elemzi. ■■■■■■•■■■••■■■■■■■■•■■■■•■■■■■Ma 4~--------------------------------------------------------------------------« ■■■ •fii Cserei Pál: 18. ■■■■■■■■ ■■■■■■■■ II I III | hí ozurkuletkor «■■Ml (Kisregény) — Szóval ti vagytok azok a jómadarak, az isten rohaszsa rátok az eget! — és egy letépett plakát helyébe verte Ba- ráth Károly annak a fejét, akit elfogott. — Miféle szerzethez tartoztok, hogy nem tisztelitek a törvényt? Hajtsd csak le a gallérod, hogy lássam jobban a pofádat — s úgy megrántotta annak a kabátja hajtókáját, hogy egy darabja a kezében maradt. — Hát maga az, Faludi? Ki hitte volna! Erzsi csípőre tette a kezét és dobbantott lábával: „Nem sül le áz arcáról a bőr?” Baráth Károly intett Erzsinek, csak csinálják tovább, Faludi Gézát most lecsilapit- ja egy kicsit. A következő napokban a járókelők frissen tarkálló plakátokat olvasgattak csoportokba verődve. Faludi Géza az egyik napon odasettenkedett egy csoporthoz és fülelt, vajon miről beszélnek. A rendezőgárdisták ekkor fordultak be énekelve ebbé az utcába. Alkalmi szöveget fújtak a „Fel, fel, vitézek a csatára” kezdetű ének dallamára. A csoportosuláshoz érve, a befejező részt zengték: „...A jobb jövő vár ti reátok, ha a szavatok Vargára adjátok”. Faludi Géza a kisgazdapárt plakátjára mutatott. — Ez kell az embereknek! Bor, búza, békesség. Nem a nótában ígért jobb jövő. Az csak nóta! Nagy hangzavar támadt. — Ügy igaz! — Az bizony! — Semmi más! Ádám János is köztük volt. Többször belekezdett valamibe, de elnyomta szavát a zaj. Hosszú kezét felemelte, azután legyintett. Már indulni akart, amikor meglátta Faludi Géza vigyorgó arcát. Visszalépett. — Azon múlik, ki ígéri! — eresztette meg öblös hangját Faludi Gézára célozva. »— Demokrácia van, nem? — hordta körül a tekintetét Faludi Géza. — Oda szavaz mindenki, ahová akar. Oda, ahol jobbat lát. — Maga is, meg éni is! —• kiáltott ingerülten Adám János és félelmetesen lendült magasba nagy tenyere. Csend támadt. Faludi Géza eloldalgott. Adám János leeresztette a kezét s utána nézett egy darabig, majd a többihez fordult, a nyilasnak nincs valami az ínyére. Mert a mások zsírján él most is. Fulladna meg. Varga István komor volt mostanában, mert a hírek szerint a szocdemek közt a fővárosban ugyanaz a hangulat, mint náluk, hogy nagy győzelmet aratnak a választásokon. Milyen szavazatokra számítanak? Ki tudja? Lehet, hogy csak lárma az egész. Merné-e valaki mondani, hogy a kurtasori középparasztok hová adják majd a voksukat? Aligha. Ő nagyon bízott bennük, de hát most nem tudja, hol tartanak. A szegényparasztok a parasztpárthoz húznak. Hát az újgazdák? A kommunista párt sokat verekedett a földreformért, de hát ki látja, kiben mi lakozik. A kisgazdák nagyon verik mostanában a dobot, és a féregnek, Bereczki Györgynek is jó csalétke van, Horthy idejében ellenzéki
