Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

Bizottság az ifjúságért Beszélgetés Hajdú Mihálynéval, a kondoros! ifjúsági bizottság elnökével „Gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megvalósítása érde­kében az állam megfelelő intézményekét tart fenn, s gondosko­dik azokvfejlesztéséről. A gyermek- és ifjúságvédelemért felelős állami szervek a társadalmi és tömegszervezetek segítségére tá­maszkodva. velük együttműködve látják el feladatukat.’’ (Ifjúsági Törvény 10. § 2. bek) Az Ifjúsági Törvény megjele­nése után a napvilágot látott irányelvek községi, városi, me­gyei ifjúsági bizottságok létreho­zását tartotta időszerűnek. A bizottságok feladata többek kö­zött az igények folyamatos fel­mérése, az IT végrehajtásának ellenőrzése, s a tapasztalatok to­vábbítása az illetékes tanácsi, állami szervekhez. Békésiben az IT megjelenése után nem sok­kal alakult meg a Hegyei Ta­nács Ifjúsági Bizottsága. A fal­vakban, városokban az elsők kö­zött Kondoroson jött létre ilyen, bizottság; 1973 telén. Vezetője Hajdú Mihályné tanárnő. Peda- | gógusi munkája mellett több j társadalmi, politikai megbízatá- | sa is van: az iskola pártszerve- ; setének titkára, a helyi és a me- ; gyei tanács tagja, és: a kondo­ros! ifjúsági bizottság elnöke. Vele beszélgettünk a mindenna­pok munkájáról, a jövőről. — Kik a bizottság tagjai? — Tdzenketten vagyunk, öten a községi tanács tagjai, heten pedig a helyi társadalmi és tö- megszervezetek vezetői. Minden bizottsági ülésre meghívjuk a KISZ-alapszervezetek titkárait is. A bizottságnak javaslattevő és véleményezési joga van, a tanács végrehajtó bizottsága, a testület minden, a fiatalokkal kapcsolatos probléma megtár­gyalásánál figyelembe veszi vé­leményünket. — Az elmúlt egy évben mi­lyen problémákkal foglalko­zott a kondorost ifjúsági bi­zottság? — Nehéz lenne most „kapás­ból” végigvenni az összesét. Az elsők között szerepelt a fiatal agrárszakemberek letelepedésé­nek helyzete, a lehetőségek. Unos-untalan ismételgetjük, hogy a mezőgazdaságban is a „legbiztosabb tőke, beruházás” a fiatal értelmiségiek megkötése. Kondoros elsősorban mezőgaz­dasági település, így különösen fontos számunkra a fiatal ag­rárszakemberek helyzete. A ta­nács testületé elé egy felmérés eredményét vittük. Ezt tudtuk tenni. — Aztán itt van a község tö­megsportja. A versenyszerűen űzött játékokkal nincs sok gond, annál több a „tömegesítéssel”: a fiatalokba kell nevelni a spor­tolás, a testedzés gondolatát. Ehhez azonban bizonyos feltéte­lek is szükségesek. Elértük azt, hogy az általános iskola torna­termét minden sportolni vágyó fiatal igénybe vehesse. A helyi termelőüzemek között labdarú­gó-bajnokságot hirdettünk meg, a legjobb csapat nyeri el a .Fel- szabadulási Kupát. — A község közművelődése most alakul szerves egésszé. Ré­gebben volt egy klub. Hogy mi­ért csak „volt”: nem érdemes ma már keseregni fölötte. A lé­nyeg, hogy ismét lesz, és a köz­ség minden fiatalja számára nyitva. Sikerült egy tánccsopor­tot is alakítanunk, meghirdeté­sekor rengeteg fiatal jelentke­zett. A javarészben általános is­kolásokból álló néptánccsoport a járási kulturális szemlén, Hu- nyán sikerrel szerepelt... ^Ta­valy év elején labor-felszerelést vetettünk a tanáccsal a leendő fotószakkör részére. Azóta már terem és vezető is van, harminc KISZ-korú fiatal jelentkezett a szakkörbe. — A „fiatalok” kategóriát so­kan csak a tizen-évesekre értik. Pedig a kisdobos és úttörő korú gyerekekkel való foglalkozás legalább olyan fontos. Falun fő­leg a világnézeti nevelésbeh vannak problémák. Ezért is szor­galmaztuk a kisdobos-klub meg­alakítását. A könyvtárban va­sárnap délelőtt hatvan kislány és kisfiú érezheti jól magát: az ifivezetők, a könyvtárvezető mesefilmeket vetítenek, játszani lehet, s nem utolsósorban mind­ezt könyvek között teszik a gye­rekek ... — A jelenlegi „fejszénk a nagy fában”: a KISZ-park épí­tése. Az építkezések zömét tár­sadalmi munkában a fiatalok el­vállalták. Ha az idő engedi, minden korosztály ott dolgozik a parkban; úttörő korútól nagy­papa korig. A kisebbek homoko­zói már elkészültek, a fedett színpad és nézőtér —- ahol tán­cos esteket lehet majd rendezni — most készül A munkákat ki­csit hátravetette a mostoha őszi időjárás. — Az anyagi fedezeteket hon­nan szerzi meg a bizottság? — Amikor itt, Kondoroson megalakítottuk, akkor már én tagja voltam a megyeinek. Az ottani tapasztalatokat igyekez­tem itt szertehinteni. Sikerült, ifjúsági alapot hoztunk létre. Az elmúlt évben ez az összeg hat­vanezer forint volt. Nem sok, de ha már van, oda többet is le­het gyűjteni — Hogyan fogadták a község fiataljai a bizottságot? — Kezdetben bizalmatlanul Bárki meggyőződhetett arról, hogy mi a fiatalokért vagyunk, a fiatalok érdekét szolgáljuk. Ma már, ha megyek az utcán, nemegyszer megállítanak, öt­letet adnak, tanácsot kérnek. Fi­gyelnek ránk. — További feladatok? — Az Ifjúsági Törvény vég­rehajtásának tapasztalatairól lesz szó legközelebb. Tovább folytatódik a KISZ-park építé­se. Szeretnénk ezeken kívül hoz­záfogni az általános iskola bő­vítéséhez: egy régi épület le­bontását már elvállalták a fi­atalok, természetesen társadal­mi munkában. Az új tantermet a „Két nap az iskoláért” akció­ra felajánlott összegekből épít­jük fel. A község összefogásá­nak szép példája az, hogy a . kondorosi kisiparosok a tanter­mek szakipari munkáinak nagy részét ingyen elvállalták. Természetesen még igen sok mindenről beszélgettünk. Ter­vek, elképzelések sora izgatja a kondorosi bizottságot; hogyan lehetne ezt vagy azt mielőbb megoldani. Es minél jobban! A Megyei Ifjúsági Bizottságnak talán nem is volt eddig olyan ülése, amelyen Hajdú Mihályné ne szólt-volna. A legutóbbi me­gyei ülés témája a fiatal ta­nácstagok munkája, tevékeny­sége volt. Hajdú Mihályné a gyakorlati segítés sok példáját mondta el. Érvelve, vitatkozva, megfontoltan. (Nemesi) ÍV-JEGYZET Hazámat szolgálom Az elmúlt heti „Volt egyszer egy Viharsarok” című film után, melyről ezen a helyen mondtuk el — sajnálatunkra — elma­rasztaló véleményünket; vasár­nap este a „Hazánk Magyaror­szág’’ sorozatban a harmadik film következett, „Hazámat szol­gálom” címmel. A mostani hu­szonöt perc élménye egyértel­műen jó. Sőt több is, mert a film összhatása — de egy-egy részlete ugyanúgy — felülmúlta a várakozást. Igaz, hogy a té­ma, a honvédség életének, hiva­tásának sokarcú bemutatása ké­zenfekvő és hatásosan megvaló­sítható ötleteket, lehetőségeket kínál, éltek is vele az alkotók: Takács Gábor rendező, Simon György és G. Tóth János ope­ratőrök. A kezdő képek az ország kü­lönböző szépségeit villantották be a képernyőre, majd ügyes átmenettel lépéseiket próbálgató kisgyerekek mosolygós hangula­ta következett, aztán váltás: ala­ki kiképzés katonáéknál, dísz­menet, fővetés; a katona ke­mény, fegyelmezett mozgásának tanulóórái. Így kezdődött a film, miköz­ben az egyre nagyobb létszá­mú katonazenekar napfényes, zöld mezőn játszotta az indu­lót: „Fel, fel vitézek a csatára!” És a mai vitézek, a Magyar Néphadsereg katonái felkészütek és folyamatosan felkészülnek —i ha szükséges — a harcra is, „a szent szabadság oltalmára”, a nép oltalmára, 30 év vívmá­nyainak, országot és társadalmat építő munkájának, a békének oltalmára. Látszik, hogy a film készítői tökéletesen tájékozot­tak katonáink életéről, a kikép­zés, a szolgálat és a gyakor­latok nehezéről, embert- for­máló erejéről. Az információ, amit a film eszközeivel kap­tunk, büszkeséggel és meg­nyugvással töltötte el a nézőt: hadseregünk, ez a hatalmas, korszerű gépezet jól vigyázza, őrzi munkás-Magyarországunífc hétköznapjait és ünnepeit. Lenyűgöző képeket v láttunk pilótáink gyakorlatairól, a harc- kocsizókról, rakétaegységeink lö­vészetéről és a szolgálat utáni életről is, amikor a család ér­kezik, amikor a fiú, aki ka­tona lett, „ország őrizője”, az otthoríhagyott szeretteivel talál­kozik. A végső képsorok húzlak alá legjobban azt, hogy mit is őriz népünk hadserege? Gyárak, is­kolák, szőnyeget szövő asszo­nyok, pihenő, szórakozó embe­rek, üzemóriások és városok ar­ca érkezett hozzánk, jelképesen a haza, melyet katonafiaink hű­ségesen és felkészülten szolgál­nak. S. E. Újabb ifjúsági szórakozóhelyek Békéscsabán A farsang a bálák, ' zárt­körű zenés-táncos rendezvények időszaka. Ilyen tájban üzemek és vállalatok, intézmények csak egy szűk réteg számára küldik meg a belépésre feljogosító meghívókat. A hétvégi estéken táncolni, szórakozni vágyó fia­talokat tehát a művelődési há­zak ajtaján „Zártkörű rendez­vény” tábla fogadja. Békéscsabán, a város közmű­velődési intézményei éppen ezért fogtak össze, hogy a far­sang bálákkal tűzdelt heteiben biztosítsák a fiatalok zavarta­lan szórakozását. Ha tehát az ifjúsági és úttörőházban szom­bat és vasárnap este szalagava- | tó bált szerveznek, a Fegyve-! rés Erők Klubjában, a Megyei Művelődési Központban vagy a Kossuth Étterem nagytermében szórakozhatnak a fiatalok. A város közművelődési intézmé­nyei most tárgyalnak több fő­városi zenekarral is; ezeken az estéken a Sigma, a Family együttesek mellett vendégzene­karok is fellépnek. Az ifjúsági és úttörőház arra kéri á csabai fiatalokat, hogy tartsák tiszteletben a zártkörű rendezvényeket; ne akarjanak: oda mindenáron bejutni. A zenés­táncos rendezvények helyét az ifjúsági és úttörőház előtti hir­detőtáblán hozzák nyilvánosság­ra. JANUÁR 1-ÉN ESEDÉKES A KŐTELEZŐ GÉPJÁRMŰ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS 1975. ÉVI DÍJA A M végiig póaékmvntsMfi (liethrtó. A dl] btfizvtéUhu izükségM povtautalvényt te ■ .Gépjármű kérbajatvntű lapért" a gépjénau tulajdonosok névm axAIOan megkapják. KtejOk. ha kér éri, vagy kért okoz, tdvateadják azl kűzűlni kérbajajan« halváinkkal Állami biztosító ta néhány szóval, hogy nyu­■■■■■ ■■■■■ ■ ■■■■ «Maas ■■■■a--IBBg l aaa —laaa ■«■■■ aaaai ■■■■■ NBBBBt >«E»I T Cserei Pál: Szürkületkor (Kisregény) h ■««Mb. ■■■a sasa aaaa 'aaaai r ■ V t— Nem lesz semmi bajuk — békítgette Varga István. — Nem harapja le az orru­kat a plébános. És akármit mond a féreg, húgodék nem a másvilágon akarnak üdvö- zülni, hanem itt, a földön. S ha tudnak boldogulni, nem hívják Meszlényit, hogy űz­ze el a gonosz szellemeket a házuktól. Mert eszükbe sem jut, ha lesz kenyerük, ruhá­juk, és nem kell a plébános­tól koldulniuk. — Értem én, de rohassza rá az isten az eget — rántot­ta meg pisztolytáskáját. Egy ideig csóválgatta a fe­jét Baráth Károly, azután fel­nevetett, hogy Meszlényi Kálmán hosszúra nyúlt fejét kicsit mindig oldalra billent­ve tartja, mintha a Szűz Má­ria lépkedne hozzásimulva és a jóság igéit súgná a fülébe. Ha nyomorult, elesett hivő ember végső kétségbeesésé­ben Meszlényi Kálmánhoz fordult azelőtt, megvigasztal­godjon meg, viselje a terhet zokszó nélkül, mert az Űr akarata kifürkészhetetlen. Az­után markába nyomott egy ötven fillérest és azzal bo­csátotta útjára, bízzon az Űr­jézusban. Ezekben a hónapokban, ha hozzáfordult hivő ember nyo­morúsága miatt, csak ingatja a fejét, bizony, sok keserű­ség van az életben, de hát olyan világot élnek, amikor a lelkipásztor nem tehet sem­mit — Rohassza rá az isten az eget — morgott Baráth Ká­roly. Varga István bólogatott, a féreg ellenük hergeli az ala­mizsnát kérő híveket. Persze Meszlényi Kálmánt olyanok is felkeresik, akik nem kér­nek alamizsnát. Egyik este hívek voltak a parókián, és a plébános aj­kát csücsörítve, puszit dobott Galgóczi Pirinek, amikor az elébük tette az asztalra a ro­pogósra sült malacot, aztán rikkantott, végre intim he­lyen lehetnek a barátai, hoz­zá nem törtek be a barbárok, na de máshonnan is kiűzik őket. Már most szűköl Varga Isván, mint az oldalba vert kutya, mert szaporodnak a kisgazdapárt hívei. Majd megfogta Piri ujjahegyét, le­gyen áldott az a kéz, amely ilyen fenséges eledelt szolgál feL Annak felcsillant a sze­me, nem az ágrólszakadtak közt van most, aztán lehuny­ta szempilláit, majd lágyan elhúzta kezét, libbenve meg­fordult és kisietett a konyhá­ba. A plébános pedig ráme­resztette a szemét a pecse- nyéstálon pirosló malacra* aztán a malac szájában fé­nyesen dörzsölt almára s ösz­tönösen összeharapta a fogát. A főjegyző, Szentkúti Ernő* aki mellette ült, úgy hallotta, mintha meg is csikordult vol­na a foga. Majd örvendezett, hogy Meszlényi Kálmán erre az időre is tudott tartalékolni whiskyt. Az elvtársak meg igyanak vizet. A segédplébá­nos gyufásdoboznyi darabokat tolt a szájába a sült malac­ból. Amikor nyelt, szeme ki­dülledt s utána egy pohár borral leöntötte, hogy köny- nyebben csússzon. Ilyenkor az arcát halvány pirosság ön­tötte el. A negyedik ikszhez közele­dő főjegyző arcát sem a vis-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents