Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

A fiatal nemzedék közös gondjai

.ItafttCM*

Meggyőzni- büntet ni ?

Mindenki által hoslsmert tény, Mennyi kárt okoznak a garázda emberek. A legsajnálatosabb, bogy jelentős részük fiatal, tizenéves. Erre magyarázatféle mindössze egy akad, az is hajánál fogva elöráncigált: a serdülőkor fantasztikus méretű energiával rnházza fel ilyen korban a fiatalokat. A megannyi pszichés probléma megoldást keresve — sajnos! — számtalan esetben a kártevésben, a garázdaságban nyilatkozik meg. A védekezés talán legfontosabb te- “ülete a megelőzés. Vagyis inkább az „alkalom” közvetlen kialakulásának megakadályozása.

Régi igazság, hogy „az alkalom szüli a tolvajt”. A „hogyan” megvalósítása azonban nem megy mindig zökkenőmentes«!. Főleg nem az ifjúsági szőrako- főhelyeken. Erre csak egy példát. Az egyik egyetemi váró- j sank disc jockey klubjában egy. j re inkább elharapódzott a bot- j irányokozás, a verekedés. A j rendezők kezdetben tehetetlenek j voltak, a „tulajdonos” a klub— j ahoi, inni is lehetett — bezár»- ; aával fenyegetőzött. Ekkor szü- j .etett meg az ötlet. % városban j működő sportklub nehézatlétáit j kérték meg, hogy szabad idejük ! 3gy részét töltsék el a diszkóklubban. Az első „felvértezett” alkalommal a rendezők várták a hatást. Az erős emberek jelenléte láthatóan megnyugtatta a jóérzésű, ed. dig a botrány veszélye miatt nem sok kedvvel szórakozó fiatalokat. Kis idő után szóváltás kerekedett, amelynek folytatása meghiúsult. Az egyik vállas atléta a rendbontó elé állt és kérte: tegye meg azt a szívességet, hogy elhagyja a klubot... A sportkör atlétái csupán pár alkalommal voltak „pőt-ügyelete- aek”, azóta a rend és a nyugodt szórakozás teremtődött meg a klubban.

Az ötlet természetese» bizarr, nem mindenből, nem minden esetben használható. Ha a rendészeti szervek ritkán, vagy egyáltalán nem látogatják meg az ifjúsági szórakozóhelyeket, a fiatalok és a rendezők passzívan tűrik az erősködő, nagyszájú, hamaröklű „fenegyerekek” kivagyiságát, garázdaságát, akkor ez a módszer is hiábavaló. Az erő eszközét csak a meggyőzés, a rábeszélés eredménytelensége tatán szabad használni. De ha akkor sem élnek az erő hatalmával, azzal a fiatalok ellen, a fiatalok pedig maguk ellen vétenek. Mert ha egy, valamely vendéglátóipari egységből már kitiltott botrányhőst rosszul értelmezett bizalomból máshová beengednek, általában nem szokott jól végződni a dolog.

A megoldás tehát a társadalmi összefogásban — és csakis ®tt! — keresendő. Együtt, közösen — saját érdekünkben!

fi, fe

A Mteisztertanáes tárgyalta m ifjúsági paarte^ mentek tapasztalataik Az Állami Ifjúsági B9- zottságnak a parlamentekről szóié jelentését elfogadta.

A Minisztertanács megállapította, hogy az ifjúság közélett tevékenységét segítő új fórumok beváltak, megfeleltek hivatásuknak: nevezetesen — értékelték az Ifjúsági Törvény időarányos végrehajtását, a jogok és kötelességek összhangját, ismertették a következő évek gazdasági feladatait, lehetőséget adtak a fiataloknak a vélemény-nyilvánításra, az Ifjúsági Trövény végrehajtási utasításainak módosítására.

A kormány tehát az ifjúsági parlamenteken elhangzottakat értékelte. Célszerű ezúttal utalnunk a parlamentek kezdetére, fogadtatására. A parlamenteket — kormányhatározat értelmében — kétévenként kell megtartani. Tavaly márciustól—novemberig három szakaszban bonyolódtak a tanácskozások. Csaknem tízezer munkahelyen, több mint egymillió fiatal részvételével tárgyaltak a helyi parlamentek, aztán sor került 180 nagyvállalati alágazati, illetve megyei tanácskozásra, és 46 országos, illetve ágazati parlamentre. A tanácskozásokon a fiataloknak egyötöde felszólalt. Az érdeklődés önmagában is igazolta a fórum életrevalóságát. A vállalati vezetők nagy többsége megértette, hogy nincsen jobb alkaIdeiglenes lakása: Moszkva

lom a fiatalok tájékoztatására, a velük kapcsolatos elképzeléséé elmondására a parlamenteknél.

A több tízezer feszólaló is jól értette az eszmecsere célját. Elvétve emlegettek személyes sérelmeket, irreális követeléseket. A túlnyomó többség a fiatal nemzedék közös gondját fogalmazta meg, Szóltak lakásproblémájukról, a pályakezdők munkahelyi beilleszkedéséről, szakmai és általános műveltségük bővítéséről, művelődési, sportolási lehetőségükről, a vezetésben való részvételükről. Jogos igényeket soroltak tehát, s velük együtt jelentős vállalásokról számoltak be. Mondván, hogy magukénak érzik a munkaverseny- mozgalmat, részt vállalnak a jobb munkaszervezésből, fontosnak tartják az önművelést.

A gazdasági vezetők válaszaikban érdemi kérdésekről szólhattak, — a vállalat feladatait ismerő és megoldani kész fiatalok előtt. Az érdekek azonossága, az össztársadalmi és ifjúsági problémák közös megoldása jutott kifejezésre a tanácskozásokon.

Az előkészítésért, szervezésért sokat tettek a KlSZ-szervez©- tek is. Szervező-mozgósító munkájuk eredménye — mint az ifjúsági parlamenteket értékelő legutóbbi KISZ KB ülésen elhangzott — a parlamentek széles körű társadalmi visszhangja, tömegpolitikai hatása

Az ifjúsági parlamentek befejezésével nem zárult le a fiatalok problémáival való foglalkozás. Mint a kormány elé terjesztett jelentés is megállapítja: a minisztériumokra, a központi szervekre vár a parlamenteken elhangzott javaslatok megvalósításának, megválaszolásának ellenőrzése, az indokolt módosítások kiadása.

Némelyek szkeptikusan fogadták a fiatalok tanácskozásait „Gyerekes játéknak” titulálták a gazdasági vezetők ég a tizen- huszon-évesek tárgyalásait. Nos. a történtek cáfolták a legyin őket, az ifjúsági parlamentek felnőtt értékelést kaptak a párt ifjúság- politikai határozata, az Ifjúsági Törvény ismeretében.

M.D.

Duna Mihály először 196S- ben látta Moszkvát. Akkor csak pillanatnyi benyomásokat szerzett a városról. Amikor négy évvel később újra odautazott már otthon érezte magát,

Tavaly pedig m szovjet főváros nemzetközi Komszomol főiskolájának hallgatója lett A KISZ békéscsabai bizottsága politikai munkatársának már fél éve Moszkvában van az ideiglenes lakása.

— Rendkívül zsúfolt a napi programunk Négy-, hatórás előadásokat hallgattunk a tolmácsok segítségével, de a szöveg 70 százalékát közben magunkban is fordítjuk. Alapvető tantárgyunk a filozófia, politikai gazdaságtan és az SZKP, valamint a nemzetközi munkásmozgalom története. A délutáni és esti órákat a könyvtárban töltjük, hiszen nagyon sok a kötelező irodalom. így hétközben ritkán jutunk ki a moszkvai utcákra. Kivételek azok a napok, amikor gyárakba vagy múzeumokba látogatunk.

Szombaton és vasárnap aztán igyekszünk pótolni az elmulasztottakat. Azt hiszpm, már igen jól ismerem a várost. Egészen más úgy szemlélődni, hogy tudom a dolgok történelmi hátterét! Moszkvában persze ezt nehéz is lenne elfelejteni. Minden házon, minden gyár falán találni egy-egy emlékeztetőt.

— Mi volt a legszebb élményed?

—- Talán a Tolsztoj Múzeum. Moszkvától nem messze egy egyszerű ház, nemes egyszerű- séggel berendezve, egy nagy szellem emlékének varázsával.«

Láttam Tolsztoj kesztyűjét, biciklijét, hallottam arról az útról, amit az orosz gróf életében megtett a halhatalan humanizmusig.

Ugyanilyen emlékezetes marad a Lenin Múzeum gyűjteménye, ahol rendkívüli közelségben éreztük a nagy filozófuspolitikust.

Láttam egy térképet ebben a múzeumban, amelyen meg volt jelölve, hol működnek a világon kommunista pártok. Ezek a jelek mind Lenintől eredtek.

— Milyennek ismerted meg a szovjet embereket?

— Nagyon közvetlenek, szeré, nyék és nagyon szeretnek bennünket, magyarokat. Ezek nem nagy szavak, ezt szinte az első pillanatban érzi kint az ember.

A főiskolán egy szobában laknak a sok nemzetiségű komszo- molisták. Üzbégek, tatárok, oroszok a legnagyobb egyetértésben. Náluk az internacionalizmus érzése a legtermészetesebb érzések közé tartozik. Ezt velünk, a külföldiekkel is éreztetik. Érdekes az is, hogy a középgenerációba tartozó orosz emberek a ruhatárban, az utcán vagy bárhol találkozunk, nyomban áldoznak két-három percet a második világháború felszabadító harcainak. Rendkívül szoros a kötődésük ehhez az élményhez.

— Merre utaztál legutóbb a Szovjetunióban?

— Téli gyakorlaton voltunk a Csuvas köztársaságban, ahol magyar csárdással és magyar szavakkal fogadtak bennünket... Ott láttam először a Volga-fo- lyót.

fltéthy)

Fiatal arckéscsarnota

I I I í 5 Z I

I

Ä Wfflä MagfisäwO iSssseálIítctt®

LLéüsyaii ÍLássM)

Ki találta ki a kereket? í

Jé kérdés, /te szinte bizonyos* hogy sohasem fogjuk, megkapni né £ válasz, Az mszemú iláaiab

hogy az ókorban a mai ürraké- :

iákhoz hasonló forradalmi fejlő- ;

dést jelentett a kerék feltalálása. :

Valószínű, hogy nem is egy em- i

bér műve, hanem több helyen!

egymástól függetlenül jöttek rá, ■

hogy gurítani könnyebb, mint ■

csúsztatni. I

■

A legrégibb ránk maradt fá- ! ból készült kocsikereket a mező- : potámiai Űr város romjai közti • ásatások során találták meg. 5 Ezt a rendkívül értékes leletet (képünkön) ma a milánói Technikai Múzeumban őrzik. Innen, Ür városából származik a kerék első művészi ábrázolása is.

A kőből készült dombormű egy babilóniai katonát ábrázol harci kocsijával, amelyen világosan kivehető a milánói múzeumban Őrzött eredetivel való hasonlósám.

HL JL

Tőkés Gyula. Többször is ismétlem magamban a nevét. ízlelgetem, kóstolgatom: egyszerű, hangulatos név, s nem is lehet más embert elképzelni hallatán, mint aki szemben ül velem.

Tőkés Gyula. Nyúlánk, nyílt tekintetű fiatalember. A mélyről fakadó szavakat lágyan, dallamosan hajlítja, mint a fűzfavesszőt a játékos szék S egész lényéből olyan egyszerűség, nyugodtság sugárzik, hogy nem tudom elképzelni; valaki is bizalmatlan legyen vele szemben.

Nyílt, tiszta tekintete van. Olyan, mint tanítványaié volt annak idején a szarvasi, majd a békéscsabai szlovák nyelvű általános iskolában. Budapesten végezte a tanítóképzőt. Most feléled, ahogy szavai nyomán újból életre kelnek ezek az évek. Tekintete még fénylőbb lesz. Mindig szeretett tanítani. Tőkés Gyula igencsak viaskodott önmagával, amikor otthagyta a pályát Aki pedig így cselekszik, annál majdhogynem törvényszerű a konfliktus. Nem másokkal, hanem önmagával. S ez a nehezebb, a keservesebb. Most ötödik éve, hogy a szövetkezeti mozgalomba került. Hetvenkettő óta az Ipari Szövetkezzetek békéscsabai városi bizottságának titkára, a Gyopár Klub rendezvényeinek lelkes szervezője. Mert nála különös szerelem ez a tevékenység. Hinteni a kultúrát, közel férkőzni az emberek leikéhez. S ezt csak az érthetik aki nemcsak a szaladgál

'ást, a nehézségieket látja eWbess a munkában, hanem annál sokkal többet. Azt, hogy a klubnak 120 színházbérlete van, a Bánk bán előadására már nem tellett agitálni a szocialista brigádok tagjait. Jöttek maguktól. Kiállításokra, tárlatokra, politikai előadásokra a munkásemberek közül is sokan eljárták. Azt, hogy a komoly zenét is meg lehet szerettetni az emberekkel. Szendrey-Karper László klasz- szikus gitármuzsikáját csöndben, áhítattal hallgatták végig. Azt, hogy a József Attila szavaló versenyre készülő fiatalok közül kilenc fizikai munkás.

Nyílt, tiszta tekintete van. S itt, ebbén rejlik akarata. Itt érlelődik meg először minden elhatározás. Most a táncház létrehozásán fáradozik, ahol a fiatalok gyönyörű és gazdag népdal- kultúránkat ápolni tudnák.

Mindig is túlnézett önmagán S talán azért is tehette, mert gondolkodásban mindig elöljárt néhány évet. Nem elégedett meg a tudásával. Ma már a marxista—leninista esti egyetem általános tagozatán utolsó éves hallgató. Szemináriumot vezet a szlovák általános iskola és gimnázium nevelőinek időszerű kulturális kérdésekről. A Kulich Gyula lakótelepen az 50. számú választókerületben a Jakóbizott- ság elnöke.

Mindig is túlnézett önmagán. Más ember azt mondaná a helyében: révbe jutottam. Ő pedig úgy érzi, mintha most kezdődne az élete. Két kislánya van. Hobbija az érem- és a bélyeggyűjtés. Színházba, hangversenyre jár. Család, munka. Két töltésű, egyirányú nappályán száguld. Elégedett az életével. De önmagához lenne hűtlen, ha azt mondaná: ez simán ment. Nem. S nem is lehetséges. Legalábbis nála. Gyötri, hogy mit hoz a jövő. Azt szeretné, fia ez a klub egy család lenne, ahol a vasas- és textilmunkások gátlások nélkül, felszabadultan beszélgetnének egymással életükről, munkájukról, politikáról, a művészetről, ami szebbé, gazdagabbá teszi a sorsukat

Tőkés Gyula.

Nyílt, tiszta tekintete van.

Mindig is túlnézett önmagán.

Mindig a szebbért, a jobbért dolgozott. Ezt teszi ma is és ezt csak tisztelni lehet.

—-seres—

f Nifsusteli

m íANüJAR SSL