Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

Heft belpolitikai összefoglaló Hétfőtől szombatig J elentős ipari eseménnyel kezdődött ez a hét: Le- samvárosban. A Tiszai Vegyi Kombinátban — közismerten, a TVK-ban — megkezdte próba- üzemelését az „oleíinmű”. Tu­dom, ez a szakszerű elnevezés már ismerősen cseng, a bonyo­lult vegyi folyamat lényege pe­dig, hogy a TVK-ban előállított etilént 330 kilométeres vezeté­ken az ukrajnai Kallus váro­sának vegyi kombinátjába szál­lítják — alapvetően fontos műanyagok és vegyipari alap­anyagok etilénében. Ha a pró­baüzem hibátlan, éppen, ami­kor e sorok napvilágot látnak, elindul az etilén a csővezeté­ken, s vele a technológiai együttműködés a két vegyimű között. Mi mindent gyártunk azem- lített műanyagokból és vegyi alapanyagokból, aligha kell bő­vebben magyarázni, de hogy egy másik, manapság ugyancsak so­kat emlegetett ipari szakkife­jezés, az úgynevezett könnyű- szerkezetes építésmód mit jelöl, arra csupán azért térek ki e heti beszámolómban, mert leg­újabban már szinte minden hé­ten, így ezúttal is, hírül adják: egyik vagy másik építővállalat, korábban elképzelhetetlenül rö­vid idő alatt, tető alá hozott egy könnyűszerkezetes iskolát vagy óvodát. Az egyszeri esetek országszerte programmá nőnek. A napokban Szolnok megyében jelentettek be, hogy a megye­székhelyen, továbbá Karcagon, Jászberényben „könnyűszerkeze­tes” óvodát építenék. A szak­mai magyarázatot ezúttal is mel­lőzzük — a szülőknek minden­esetre könnyeibe lesz. ■1 ár az elmúlt héten beszél- tünk róla, milyen értékes hozzájárulás a közelgő párt- kongresszus munkájához egy-egy tanácskozás és állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről. A héten a KISZ Központi Bizott­sága — Kádár János jelenlété­ben —, a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, valamint az Országos Szövetkezeti Tanács vitatta meg a XI. pártkongresz- szus irányelveit. A tanácskozá­sok közös jellemvonása: egyet­értés a párt következetes politi­kájával és az együtt-gondolko- zás kifejezéseként hasznos ész­revételek a Központi Bizottság számára. Az utóbb említett szövetke­zeti tanácskozáson sok jóleső szót hallhattunk a termelőszö­vetkezetekről. A Nemzeti Bank elnökhelyettesének minapi tájé­koztatóján — a mezőgazdaság­nak nyújtható hitelekről — a bankember is kiemelte, milyen eredményes évet zártak a mező- gazdasági nagyüzemek, amit az is bizonyít, hogy ismét kevesebb a veszteséges téesz, mint az elő­ző évben, számuk már száznál is kevesebb. És egy további biz­tató jel: növekszik a beruházási kedv a mezőgazdaságban. A ligha kelt meglepetést, hogy — mint a szénbányászat e héten nyilvánosságra hozott tervéből kitűnik —■ bővítik a ki­termelést és javítják a munka gépesítését, s mert a szénigé­nyek hosszabb távon is növeked­nek, folytatódnak a földtani ku­tatások is. Valljuk be: már nem becsüljük le a szenet. Sőt, ismét széntolvajokról olvasunk. Lehe­tett dolguk a bíráknak, míg a vádlottak százat ig meghaladó számára a kétszáz év börtönt kiosztották — a rajtacsípett szállítók és orgazdák között. A bányák gondja különben to­vábbra is a létszámcsökkenésé, noha már úgy látszik, stabilizá­lódik a helyzet. Az átgondolt munkaerő- és bérgazdálkodás — erről beszélt a munkaügyi mi­niszter is e heti sajtótájékozta­tóján — sokait segíthet Azt is bejelentette, hogy az idén nem lesznek központi bérintézkedé­sek, és a rendelkezésre álló pénz jelentős részét az ösztönzés fo­kozására használják fel. Nőst, ezt az elvet mindenki helyesli, de amikor, úgymond, differenciálva kell ösztönözni a vállalatnál, a munkahelyen, többnyire ugyan­csak húzódoznak a kényes fel­adattok. És ami még igen fontos lenne — erről is szólt a miniszter —, a korszerű üzemszervezés és ügyvitel. Ezzel kapcsolatban hadd idézzek egy hirdetést amely a napokban jelent meg. „Kecs­keméten és Kaposváron létesülő számítástechnikai adatfeldolgozó központunk vezetésére keresünk felvételre-” srtb. stb. Bizony jó volt olvasni, hirdetésben is ku­tatják már a képzettebb, a na­gyobb gyakorlatú szakembert számítástechnikai központok szá­mára, Kecskeméten, Kaposvá­rott— 17 zefc voltak hazai híreink. Határainkon túl, minit hír­lik, nagy érdeklődés előzi meg az április 7-én megnyíló ’jubi­leumi magyar kiállítást Moszk­vában. E sorok írója jól emlék­szik a hatvanas évek elején ren­dezett első nagy magyar kiál­lításra a szovjet fővárosban, nagyszerű visszhangja volt. Az­óta tizenegy-néhány év telt el. Annyival többet kell tefhát pro­dukálnunk. Akárcsak a sport­ban — mondhatnánk... de hiszen megszületett első olimpiai sike­rünk. Montrealban döntötték: magyar eredményjelzőket vásá­rolnak a súlyemelő- és vívóver­senyekre. Tizenkét cég indult el és a magyar VBKM győzött. A díja: 130 ezer dolláros bevétel. Az üzleti sikerekért érdemes szurkolni és dolgozni is. Balog János Becsülettel teljesíteni nrankaverseny-mozgalom Sarkodon „Közszemlére tettük a vázlatokat" Élenjáró egység munkásőrei között Sarkadon a párt községi bi­zottsága az elmúlt év. májusá­ban összehívta a nagyközségben tevékenykedő üzemek, vállala­tok, intézmények párt- és gaz­daságvezetőit. Előttük Kesztyűs’ Lajos, a pártbizottság titkára tartott tájékoztatást. — Nagy események sorozata előtt állunk — mondotta —, pártunk XI. kongresszusa és ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója méltó megünneplésé­re készül az ország. Ezek arra késztetnek minket is, hogy mun­kafelajánlásokkal méltó módon készüljünk az eseményekre. Sarkadon is főleg a szocialista versenymozgalomban tevékeny- tafiSő brigádok azok, amelyekre leginkább lehet számítani a munkafelajánlásokban és azok teljesítésében.” Aztán egymás után érkeztek a munkafelajánlások, amelyek értéke összesen 70 millió forin­tot jelent a nagyközségben. Legnagyobb értékű felajánlások a termelési érték növelésében születtek, amelyeknek összege meghaladta a 13,5 millió forin­tot. Ugyancsak jelentős volt az a társadalmi munkaóra, ^mit nemcsak a vállalatoknál, intéz­ményeknél dolgozók, hanem a lakosság is vállalt a község szé­pítésére, csinosítására, vala­mint a községben levő óvodák férőhelyeinek bővítésére. Ez is meghaladta a 13^5 ezesr ésráá A zászlóalj parancsnoka már az ez évi feladatokon dolgo­zik Pénteken, január 24-én ünne­pi zászlóaljgyűlésen kapta meg a Kljulcsár Mihályról elneve­zett szarvasi munkásőr zászló­alj az 1974. évi munkája után a megye legjobb önálló egysége címet. Hatodik alkalommal és véglegesen. Igaz, nem egymás utón nyerték el tíz év alatt ezt a megtisztelő kintüntetést, de az a körülmény, hogy 1964- 1974-ig hatszor kerültek az él­re, úgy gondoljuk, sokakban ébreszti a gondolatot: hogyan, milyen módszerrel jutottak el a szarvasi járás munkásőrei ehhez a kimagasló eredményhez. Mi is erre kerestünk választ. Utunk elsőként Sonkoly Mi­hály zászlóaljparancsnok irodá­jába vezetett. A parancsnok már ennek az évnek a felada­taival foglalkozott, amikor ke­restük- Előtte tervek, vázlatok. — Nem volt könnyű — mond­ja a határozott beszédű pa­rancsnok —, nagyon sok mun­ka van amögött, hogy hatod­szor érdemeltük ki a megtisz­telő címet. Jól emlékszem az első évre. Őszintén meg kell mondanunk, az ötvenes évek végén fegyelem terén rosszul álltunk- Sok körülmény játszott ebben közre. Meg kellett sza­badulnunk azoktól a társaink­tól, akik nem voltak hajlandók az előttük álló feladatok vég­rehajtására. Ez azonban csak az egyik gondunk volt. Nem szeretném felsorolni valameny- nyit. Azt azonban kötelessé­gemnek érzem elmondani, hogy sokat segítettek és segítenek a járás és a város politikai veze­tői. Jelenleg elmondhatjuk, egy­ségünk a szó igazi értelmében valóban egység. Egyet akar és közösen munkálkodik azon, hogy a területi parancsnokság irányelveit mindenben legjob­ban teljesítsük. 1974-ben példá­ul jelentős gondunk volt az ál­lományépítés területén. Kértük bázisüzemeinket, hogy segítse­nek ebben. Ennek eredménye­ként 1974 októberében kész névsorokát hoztak, így decem­3 bér elején már készen volt az 1975-ös állományfejlesztési ter­vünk. Tavaly a törzs-vezetéki gyakorlatok végrehajtásában is új mozzanatot valósítottunk meg. Parancsnoki törzsünket nemcsak tanteremben, hanem azon a terepen is oktattuk, ahol ebben az évben az egység­gyakorlatokat végrehajtjuk. Nehéz dolgunk volt, hiszen olyan egységekkel versenyez­tünk, mint a békéscsabai Ku- lieh Gyula vagy az orosházi munkásőr zászlóaljak, akiket nagyra értékelünk. Csak meg­újuló lelkesedéssel, együttes munkával maradhattunk az élen. A zászlóalj parancsnokának helyettese Tusjak János, a vasipari szövetkezet beállító la­katosa- Valamennyi ünnepélyes egységgyűlésen ott volt, ame­lyen a szarvasiak a megye élé­re kerültek. / — A legemlékezetesebb? A tavalyi év volt. Igen szoros volt a küzdelmünk a békéscsabaiak­kai- Ahhoz, hogy mégis meg­tartsuk első helyünket, erősíte­nünk kellett a törzs szervező, tervező munkáját Ezt egyebek között úgy csináltuk, hogy egy-egy gyakorlati foglalkozás értékelését követően az okmá­nyokat közszemlére tettük ki oktatótermünkben. Ezekről tör­zsünk parancsnoki - állarriánya láthatta, mit csinált jól és mit nem. Valóban nehéz volt, különö­sen Tusjak János elvtársnak az elmúlt év. Felesége sajnos, tíz hónapig gyengélkedett, rá­hárult még a két gyerek neve­lése, a munka és az egység tör­zsének vezetése teljes mérték­ben a zászlóaljparancsnok- helyettesre hárult. Mikor azon­ban arról kérdeztük, hogyan bírta ezt a megterhelést, szeré­nyen mosolygott — Mindig szemem előtt le­begett a három nagy M. Vagy­is helytállni a munkásőri szol­gálatban, a munkahelyen, a magánéletben. Az Endrődi 'Cipész Szövet!»; zet kereskedelmi osztályának vezetője a jól megtermett, sze­rény szavú Sárhegyi András. Az előképzés munkásőrt arról kérdezzük, milyen érzés beke­rülni annak a zászlóaljnak a kötelékébe, amelyik tíz év alatt hatodik alkalommal került megérdemelten a megye élére. — Őszintén mondom, nem volt tudomásom arról, hányad­szor lett első zászlóaljunk. Azt azonban tudtam munkatársaim­tól, akik már régen tagjai a testületnek, hogy igen jó, ered­ményes munka folyik a mun­kásőrségnél. Ezért is döntöttem úgy, hogy kérem felvételemet Közel egy év alatt sokat lát­tam. Meggyőződtem arról, hogy a szervezettség, az oktatások színvonala nagyon jó. És az is jó, hogy törődnek az emfberreL Feladatomnak érzem, hogy a jövőben tovább öregbítsem zászlóaljunk hírnevét Az egység alapító tagja a* 55 éves, szikár termetű Péteri Márton századparancsnok. „Ci­vilben” a gyomai Alkotmány Termelőszövetkezet párttitkára, 1597-ben a gyomai, endrődi és dévaványai munkás- és paraszt- emberekből alakult önálló szá­zadban szakaszparancsnok volt Most a U. század parancsnoka. —- Nem tettünk semmi mást, mint amivel megbíztak ben­nünket. Teljesítettük és teljesí­teni fogjuk ezután is a párt iránti és dolgozótársaink iránti kötelességünket. Igaz, az első időkben voltak olyan társaink, akikkel sok gondunk volt. Elő­fordult nemegyszer, hogy az idősebb elvtársainkkal nem mertünk lövészeten gránátot dobatni, mert féltünk, hogy ba­juk esik. Azóta ezen is túl va­gyunk. Arra a kérdésre,- meddig akar munkásőrszolgálatot teljesíteni; magabiztosan válaszd; — Ha az egészségem engedi, szeretnék legalább 25 évet dol­gozni a testületben. Persze gon­dolnunk kell arra, hogy át kell adnom a parancsnoki beosztást. Már meg is van az utódom, Weigert Mihály személyében. Miska megbízható, jó felké­szültségű munkásőr. Századpa- rancsnok-helyettes és a Békés megyei Vasipari Vállalat gyo­mai gyáregységének lakatosa. • * * Dicsekvés nélkül, egyszerű szavakkal mondták el a szarva­siak azokat a leküzdött gondo­kat, törekvéseket, amelyeknek nyomán Békés megye legjobb egysége címet kivívták. Nem titkolták azonban azt sem, hogy büszkék eredményeikre, arra, hogy a zászlóalj mun­kásőreivel az üzemek, intéz­mények vezetőinek segítségével, a pártbizottságok támogatósával ismét elsők lehettek. Botyánszki János A D. század parancsnoka, fiatal utódjával (Fotó: Desses® GxjjJ^g januak m

Next

/
Thumbnails
Contents