Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
\ TARKA HAS4B0K Mini I Ezen nevetett az időjárás... 1971. Azt mondta a szerkesztő, hogy írhatnék egy olyan habkönnyű micsodát, szóvaj afféle szilveszteri visszatekintést a hátunk mögött hagyott esztendőről. A legcélszerűbb volna talán arról elmélkedni, hogy milyen volt az időjárás. Igen, ez jó lesz, mert az időjárás ezúttal csakugyan olyan szeszélyes volt, mint az időjárás. Emlékszem, az év elején papíron télnek kellett volna lennie, ám a valóságban szokatlan enyheség uralkodott. Mondták is az öregek, hogy ez nem jól van így, ők inkább azt szeretik, ha télen csikorog a hideg, mert különben meglesz ennek a böjtje. Ekkoriban az idősebbek jelentették ki, hogy nem eszi meg a kutya a telet Ugyanis tényleg nem ette meg. Pedig újabban rengeteg a kutya és minőcégük is örvendetesen javril. Hol vannak már azok az idők, amikor mindenféle korcs kutyának számított A fejlődés vonala töretlen: kezdetben az igényesebbek is megelégedtek keresztezett kuva_ szókkal, aztán jött a % német juhászok divatja, majd a foxlear riereké. az airdeleké, s végül, amikor a boxerek már-már kiszorították a többi ebet. megjelentek az afgán agarak, jöttek, látták őket és aki győzte forinttal, az máris büszkén sétáltathatta a hosszú szőrű elegáns kutyát, pukkadjon, akinek csak vacak vizslára futotta a pénzéből. Feltehetően ebből indult ki az ünnepelt táncdalénekes is, aki előbb a régi kocsiját cserélte le, majd a kutyáját, csak az lett a bal. hogy előbbit ösz- szetörte. utóbbit pedig elvesztette, ami szerencsére a hangjával már nem történhet meg. A nyár különben március végére esett, kiderült az ég. majd az is, hogy ez volt a tavasz tizenhét pillanata. Ragyogóan sütött a nap. zöldbe. borultak a fák, mindenki alig várta, hogy megjelenjen a Stirlltz, ám csak ritkán szólalt meg, inkább hallgatott És az üdülők hiába lesték a hosszú forró nyarat, mert az idén sehol sem Volt. Az év vicceiből MOSZKVA — Ványa, miért nem csináltad meg a számtanleckédet? — kérdezi a tanító néni az első osztályos kisfiútól. — Mert édesapám elutazott a nagymamához..., • • • PÁRIZS — Kivándorlók Kanadába — mondja Jean-Paul a feleségének, Yvonne asszonynak. __ Ol: vasom az újságban, hogy ott 5 vannak gazdag nők, akik a fér- j fiáknak fizetnek. Minden egyes ! szerelmi szolgálatért húsz dol- : lárt. | — No, fiam, oda én is elmeS gyek — £gy Yvonne. — Szeret- ; ném látni, hogyan tudsz megélni • havonta húsz dollárból..». ... i BERLIN ■ | Tavaszi séta Berlinben. Apu, miért áll a Győzelmi • Oszlopon mindig nő és nem fér- : fi? a : — Nos, fiacskám — sóba it fel • az apa —, majd megérted, ha a egyszer megnősülsz.... Ez az év is jól kezdődik — Az új évben is várnak a kis feleségeid! : (A Grazia—Milano karikatúrája) ! .«■(■■■•■■•■■(MaMMai»Hnaaa(ai*UMaaM i MILANO Giuseppe, a világjáró turista dicsekszik: — Jártam Párizsban, Londonban, Tokióban, Madridban.... — Akkor ön bizonyára jól temeri a geográfiát. — Hogyne ismerném, ott te voltam — nyolc napig!. »„ • •• BECS A volánnál ■ ülő hölgy sokáig turkál a retlküljében, aztán csábmosoliyal így szól a rendőrhöz, aki megállította: — Kérem, uram, nézze csak meg, hová tettem a Jogosítványomat. Szemüveg nélkül nem látok tovább az orromnál.... . . • BUKAREST Osztályfőnöki óra, a helyes is a helytelen magatartásról beszél a tanár: — Mit gondoltok, fiúk, kit nevezünk álszentnek? Alexandra jelentkezik: — Álszent az a gyerek — mondja —, aki reggel mosolyogva jön az iskolába.... • • • LONDON Két lord beszélget a klubban: — Érdekes dolgokat olvastam a lélekvándorlásról — mondja sir Chesterton a barátjának, sir Lowrynak. — Van hely, ahol az emberek azt hiszik, hogy állat képében újra a világra jönnek. — Kész őrület! Tehát még én is lehetek például teve, John? — Nem hiszem, Hugh... Kétszer ugyanaz nem megy.». , • • • BELGRAD A jugoszláv kiscsapat elveszít egy mérkőzést, a játékosok szomorúan ballagnak le a pályáról. A csapatkapitány vigasztalni próbálja őket: — Fel a fejjel, fiúk! Nélkülünk ők sem győzhettek volna!.... • • • HAMBURG Négy férfi szalad egy huligán elől. Valaki megkérdi őket: — Miért félnek ennyire? Hiszen maguk négyen vannak! — Ez igaz, de nem tudjuk, hogy melyikünket akarja megverni. ... • • • SEVILLA össze! aztán megkezdődött a j tanulás. Egyebek közt megta-j nultuk. hogy esőből Is megárt; a sok és a mezőgazdaságban; átmenetileg szünetelt az öntő- j zéses gazdálkodás propagandá-J ja. Ismét divatos lett a gumi-; csizma, mint praktikus viselet; és a városi lakosság, valamint 1 a diáksás körében új erőre ka-: pott a méltatlanul elfelejtett ■ falujárás, amelyet sikerült ősz- 5 szekötni a Csináld magad, ha ; enni akarsz — mozgalommal, j A nemzetközi enyhülés követ- s kezményeként katonáink beké- S stbb foglalkozás után néztek, ! legtöbben cukorrépaszedéssel: ütötték el az időt a hosszú : unalmas őszi napokon. Megta- S nultunk továbbá olyan új ícr jj galmakat, mint a begyűrűzés, s Ma már a gyerekek is tudják, • hogy ezen mit kell érteni: ha; nyugat felől megnövekszik a i felhőzet és beborul az ég, akkor j itthon célszerű készenlétben > tartani az ésernyőt. Annál is inkább, mert a leg- jj frissebb előrejelzés szerint az: új ' esztendőben szintén lesz j időjárás. , JL J. f praga — Szükségtelen ennyire kitá- tania a száját, asszonyom — mondja a fogorvos. — De hiszen azt mondotta, hogy fogóval akar dolgozni. — Stimmel. De én kint maradok. . i. — Tudja, Miguel Federico, ha jól meggondolom, mindkét házasságom balul ütött ki. — Hogyhogy? — Az első feleségem már a második nap megszökött — ez a mostani meg kilenc év után sem akar megszökni.... Révész Tibor Szil veszt éri szakáll vágás Szöveg nélkül Találkozás (Fotó: TASZSZ—MTD Mivelhogy feledékenyek vagyunk, talán nem szócséplés, ha emlékeztetek arra, hogy hajdanában- danában, azaz nem is olyan régen milyen babonás volt a magyar. Ha kéményseprőt látott, úgy megcsavarta a gombját, hogy konfekciói kabátkáján menten elszakadt a cérna. Lu- ca-napkor tésztaszűrőn át ólmot öntött a lány, abból próbálta kispekulálni, hogy királyfi jön-e érte, hófehér paripáit, avagy nyelvünket immár törve rebegő, messze idegenbe sza. kadt hazánkfia — hófehér autón. Azon a vidéken, ahol én felcseperedtem, midőn még hírét-hamvát se hallottuk az emancipációnak, akadtak bátor asszonyok, akik * tulajdon két kezükkel befogták a lovat a szekérbe, s úgy mentek piacra, vásárba, meg szántani, boro- nálni. S a férfiember, ha találkozott az asz- szony kormányozta szekérrel, tréfásan, babonásan keresztet vetett, felnézett az égre, mondván: zivatar lesz. Ebben talán volt is némi igazság. Gyermekkoromban, úgy 39—í 1 között igen sok asz- szony dirigálta az igát, s csakugyan kutyaidőket éltünk akkoriban. Ám, emlékeztetőül, elég i$ ennyi. Azaz: még egy babonáról szeretnék szólni. Azt hiszem, országos hagyomány azt hinni, hogy amilyennek sikerűi az új év első napja, olyan lesz az egész esztendő. No, persze, ez már inkább népszokás. Én nem hiszek benne, szerencsére. Ha ugyanis elhinném, most nem rónám e sorokat, mert az én első napom tragikusan kezdődött. Az történt, hogy nem készültünk fel eléggé a szilveszteri eseményekre, így hát a hajnali órákban lyet, ahonnan nekem utánpótlást kellett szereznem, busszal lehet megközelíteni. Azonnal jött. Ez jó jel. Nem lógtak a lépcsőn és nem indították el az orrom előtt. Szerencsés jel. Sikeresen felhágtam a lépcsőn, aztán .egész véletlenül ráléptem egy feltűnően csinos hölgy feltűnően csinos lábára. Álmoskönyvek szerint feltűnően esicAz thő uap,6tt elfogyott az asztalról a bor, a sör a pálinka, pedig közben tévéztünk, rádióztunk, dumcsiz- tunk. Aztán én, mint a társaság legfiatalabb férfitagja, kaptam a megbízatást: csapjak a hónom alá néhány üveget és szerezzek utánpótlást, akár a föld alól is. És már az első lépéseknél kísértettek a sötét jelek. A lépcsőn — nyilván a mostoha időjárás miatt — megcsúszott a cipőm, aminek következtében alaposan elhasaltam. Rossz jel. A társaság egyik közismerten bölcs tagja sajnálkozva meg is jövendölte, hogy majd egész esztendőn át hasra- esem. Azt a bizonyos honos hölgy lábára taposni új év hajnalán — határtalan szerencsét jelent. Vidáman és könnyedén meghajoltam hát a hölgy előtt és azt mondtam: oppardon... De a hölgy szintén buliról tartott hazafele, álmosan, morcosán — és mitagadás — kissé becsics- csantottan. Neki aztán hiába mondtam, hogy ó, pardon. Pillanatok alatt bokszolóállásba helyezkedett és csak kiváló reflexemnek köszönhettem, hogy a feltűnően formás öklöcs- ke nem akadt be az állam alá. Rossz jel. Sötét jel. Egy teljes esztendőn át vigyáznom kell a szép hölgyek lábára. 3. W t
