Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

Hagycrr—portugál | gazdasági egyezmény íisszabo*. Magyar—portugál megíállapo- dast írtak alá csütörtökön Lisz- szabonbaai a 'Magyarország és Portugália közötti árucseréről és a gazdasági, ipari és mű­szaki együttműködés fejlesztésé­ről. Az új megállapodás 5 évre szól, megerősíti, hogy » felek a GATT elvei alapján a leg­nagyobb kedvezményes elbá­násban részesítik egymást, Aláírták az 375. éli magyar-—csehszlovák teerefargalmi és fizetési megállapodási A magyar—csehszlovák áru­csereíorgalnu tárgyalások be­fejeztével a Külkereskedelmi Minisztériumban pénteken alá­írták az 1975. évre szóló áru- osereforgabni és fizetési meg­állapodást. Az árucsereforgal­mi jegyzőkönyv visszatükrözi azt a fejlődést, anqgly a két or­szág külkereskedelmi forgalmá­ban az 1971—75. évi hosszú le­járatú megállapod ág alapján az elmúlt négy évben bekövetke­zett Ford tv-interjúja Washington Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Ford amerikai elnök csütör­tökön este az NBC országos tv­hálózat két vezető munkatársá­val folytatott egyórás beszélge­tése során ismét megragadta a nagy nyilvánosság lehetőségét arra, hogy megkíséreljen tö­megtámogatást felsorakoztatni egy hete beterjesztett gazdasági és energiaügyi szükségprogram­ja mellett. Az elnök védelmébe vette csütörtökön aláírt proklamáció- ját, amellyel február 1-i ha­tállyal elrendelte a külföldről behozott kőolajra barrellenként 1 dollár védővám kivetését. Ki­látásba . helyezte, hogy a már­cius, illetve április elsejével ha­tályba lépő további 1—1 dollár védővám összesített kihatása­ként a benzin ára gallononként 8—10 centtel, vagyis mintegy 17 százalékkal fog emelkedni. Egy újabb olajembargó eshe­tőségéről szólva, Ford elnök ki­jelentette, hogy az „nagyon sú­lyos válságot idézne elő”. Eb­ben az összefüggésben vetődött fel az a kérdés, vajon Kissin­ger külügyminiszter és nyomá­ban maga az elnök is, miért nem tért ki „diplomatikusan” az olajtermelő arab országok elleni amerikai katonai 'beavat­kozás eshetőségét firtató kérdé­sek elől, s miért választotta azt, hogy hivatalos nyomatéket ad­jon egy közel-keleti amerikai katonai intervenció eshetősé­gének. Ford elnök ismét Kissinger saját megfogalmazású formulá­jából (vagyis nem a kérdésbe foglalt „hipotézisből”) indult ki, amely szerint az USA csak a „megfojtás” közvetlen fenyege­tése esetén „fontolná meg” ka­tonai erő bevetését”. Arra a kérdésre, hogy műyen alapon formálna az USA jogot más nemzetek tulajdonát ké­pező kőolaj erőszakos elvételé­re, az elnök beismerte, hogy „ez talán nem helyes", de — mint hangoztatta —. „a történelmi tapasztalatok szerint a nemze­tek a múltban gyakran mentek háborúba természeti erőforráso­kért”. Az elnök nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni a New Republic című hetilap­nak azt az értesülését, amely szerint az USA 3 hadosztályt küldött vagy készül küldeni a közel-keleti térségbe, jóllehet az NBC munkatársai szerint kérdésükre a Pentagon megerő­sítette a hetilap értesülését « Ford megismételte, hogy a Közel-Keleten „komoly a há­borús veszély”, de reményét fejezte ki, hogy Kissinger kül­ügyminiszter újabb erőfeszíté­sei a „szakaszos rendezésre” eredménnyel fognak járni. El­ismerte azonban, hogy ameny- nyiben Kissinger jövő hónapra tervezett újalbb közel-keleti út­ja sem járna sikerrel, akkor az amerikai diplomácia valószínű­leg feladni kényszerül a „lépés­ről lépésre való megközelítést”. Ebben az esetben, mondotta, határozott lehetőség a genfi ér­tekezlet összehívása, jóllehet, mi előnyben részesítjük az ad- lügt megközelítésmódot. Ford elnök különös ssyoma- tékkal tagadta, hogy az USA iparkodna „távoltartani” a Szovjetuniót a közel-keleti dip­lomáciától, •»« Washington Ford amerikai t elnök csütör­tökön a Fehér Házban fogadta a szovjet újságíróknak az Egye­sült Államokban tartózkodó küldöttségét. A mintegy hűszperces beszél- ** getés során az elnök reményét fejezte ki, hogy a két ország kapcsolatainak fejlődése a jö­vőben folytatódik. Mint mon­dotta, nagy várakozással tekint Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának nyárra tervezett amerikai látogatása elé. Ford kifejtette, hogy a két ország előtt nagy lehetőségek állnak arra, hogy a világbéké­hez hozzájáruljanak. A szovjet delegáció látogatá­sára a két ország közti meg­állapodás értelmében került sor. Szeptemberben amerikai I újságírók egy csoportja járt a Szovjetunióban. Magyarország német megszál­lása után a párt Központi Bi­zottsága elérkezettnek látta az időt a fegyveres harc megszer­vezésére is. Ezt a gondolatot fejezte Id a felhívás is, amely- ! ben a párt a legkíméletlenebb harcot hirdette a megszállók el­len: „Ne legyen se éjjele, se nappala hazánk földjén a né­met megszállóknak! Ne hagy­jatok nekik egy nyugodt pilla­natot sem. Gyújtsátok rájuk a házat, pusztítsátok őket tűzzel- vassal!” 1944. áprilisában a Központi Bizottság napirendre tűzte a Katonai Bizottság felállítását is. Megszervezése azonban néhány hónapot késett, mert a Köz­ponti Bizottság sorait letartóz­tatások tizedelték. Ekkor fog­ták el Kádár Jánost is, a párt vezetőjét, aki útban volt Jugo­szlávia felé, hogy Tito partizán­jaival a szorosabb kapcsolatot kiépítsék és konkrét segítséget kérjenek a magyar fegyveres ellenállás megszervezéséhez is. A letartóztatások, majd a Magyar Front megalakulásával megsokszorozódott teendők át­menetileg levették a napirendről a Katonai Bizottság megszerve­zését. Ez azonban nem azt je­lentette, hogy a párt a fegy­veres harc előkészítéséről le­mondott volna. Már a nyár fo­lyamán több — bár sikertelen — kísérlet történt fegyveres alakulatok létrehozására. Egyik ilyen szervező útja során „lep­ték” meg a nyomozók Ságvári Endrét, aki a velük vított tűz­harcban mártírhalált halt. A kommunista párt a fegyve­res harc előkészítése mellett egyik fontos feladatának tartot­ta a hadsereg németellenes szár­nyának megnyerését Ezért ja­vaslatára a Magyar Front létre­hozta » katonai pnopagandaM­Negyedszázada köztársaság India Elutazott hazánkul a kubai pártküldöttség Pénteken elutazott Budapest­ről Isidoro Malmierca Peoli, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Titkárságának tagja es az általa vezetett párt­küldöttség, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívásá­ra január 10—24. között tartóz­kodott Magyarországon, A látogatás során a kubai vendégek részletes és sokoldalú tájékoztatást kaptak a hazánk­ban folyó szocialista építőmun- káról, és az MSZMP XX. kong­resszusának előkészületeiről. A megbeszélések és találkozók nyílt elvtársi légkörben zajlot­tak le. A küldöttséget csütörtökön fo­gadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A kubai pártküldöttsó- get a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkára, Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője és Szűrös Mátyás, a KB osztályvezető- helyettese búcsúztatta. Jelén volt Floreal Chomon, a Kubai Köz­társaság budapesti nagykövete. (MTI) Szadat- nyilatkozat Egyiptom sohasem ír alá kü­lönbékét Izraellel, még akkor sem. ha az újabb területet űrit ki a Sinai-félszigeten és vissza­adja Egyiptomnak az Abu Ru- deisz-i olajmezőket —mondotta Anvar Szadat egyiptomi elnök a francia Europe—1 rádióállo­másnak adott nyilatkozatában. A 90 perces beszélgetés során az egyiptomi elnök azt a véle- ményét fejtette ki, hogy a je-1 lenlegi közel-keleti helyzet rob- i bánásig feszült, de leszögezte j azt is, hogy Egyiptom és Szíria nem fog háborúba lépni, ha­csak Izrael nem kezdeményezi az ellenségeskedéseket. Huszonöt esztendeje, 1950 óta január 28-a a köztársa­ság napja Indiában. A világ második legnépesebb or­szága — a sok éves független­ségi harc győzelmes befejezése után — az alkotmány «jelelara­tásával a teljes politi­kai önállóság útjára lé­pett, s a kéft és fél évti­zed alatt nemzetközi tekintély­re tett szert. A pozitív semle­gességet építő módon gyümöl- csöztető Indiai Köztársaság kül­politikája, valamint a kormány haladó programja természetes szövetségesre talált a szocialista országok körében. Igaz, az Indiai Köztársaság­ban még ma is százmilliókban számolják a szegényeket, igaz, hogy az osztálytagozódás évez­rede ható elkülönítő ereje ma is fennáll, időről időre termé­szeti katasztrófák gyötrik a sok helyütt kezdetleges módszerek­kel gazdálkodó parasztok tíz­millióit — a helyzet azonban a köztársaság huszonöt esztende­je alatt sokat változott. Tör­vény van rá, hogy az épülő ipartelepek mellé lakást, óvo­dát, Iskolát, kulturális közpon­tot kell emelni. Előírások sze­rint szervezik Indiában a civi­lizált életet, gondoskodnak a dolgozók munkakörülményeinek javításáról. Számos üzemben, gyárban azok az indiai lányok, asszonyok, férfiak, akik néhány hónappal előbb még éppen csak hallottak gépekről, műszerekről — nemzetközi színvonalú ter­mékeket, milliós értékeket állí­tanak elő, India — a Pancsa Sila, a bé­kés egymás mellett élés öt elve szerint jószomszédi kapcsolatok­ra törekszik a környező orszá­. gokkal. Következetes hive a tér­ség, Ázsia biztonsági rendszere kidolgozásának, megvalósításá­nak. Példásnak mondhatok a Szovjetunióval és a többi szo­cialista * országgal kialakított sokoldalú politikai, gazdasági, kulturális,' műszaki-tudományos kapcsolatai. Mint A. Lavren­tyev, az APN hírügynökség szemleírója megállapította: „A Szovjetunió pQlitikai támogatá­sa és gazdasági segítsége igen nagy mértékben hatott a fiatal és fejlődő állam megerősödésé­re. A Szovjetunió tudományos és műszaki támogatásával öt­vennél több ipari, energetikai, mezőgazdasági üzem és oktatási intézmény létesült Indiában, és jelenleg is mintegy húsz épül. A köztársaság 25. évforduló­jának előestéjén százmillió dol­láros előirányzattal magyar—in­diai árucsere-forgalmi megálla­podást írtak alá Budapesten. Az 1975-re szóló megállapodás alá­írásakor A- S. Gül indiai ke­reskedelmi államtitkár-helyettes hangoztatta: „Az alumínium- ipar, az elektromost par és a vákuumtechnika gyorsan fejlő­dik országunkban, és ebben nem kis szerep jut a magyar szak­embereknek, illetve berendelé­seknek ..— A két ország ve­zetőinek magas szintű és kölcsö­nös látogatásai — mint legutóbb miniszterelnökünk indiai útja íc — nagyban hozzájárulnak kap­csolataink erősítéséihez és bőví­téséhez. A haladás útját járó íncöas Köztársaság népét őszinte nagy­rabecsüléssel köszöntjük nem­zeti ünnepe alkalmából, és sok sikert kívánunk további fel- emelkedéséhez. (Kulcsár! Pintér István: FEJEZETEK A MAGYAR FEGYVERES ELLENÁLLÁS történetéből A Kommunista Párt Katonai Bizottsága a fegyveres harc megszervezéséért zottságát, amelynek vezetője a kommunista Pálffy György, volt vezérkari százados lett Csoportja irányításával a röp- iratok tömege jutott el — a de­mokratikus érái által eddig jó­részt elhanyagolt területre — a hadsereg kikébe és fejtett ott ki — a vezérkar szavaival élve — veszélyesen bomlasztó tevékenységet. Nem véletlen az sem, hogy a Magyar Front c. illegális újság beköszöntő szá­mában a hadseregre irányította a figyelmet, mondván: „a nem­zet jó vagy balsorsa ma a had­sereg kezében van”. „A ma­gyar hadsereg előtt két út áll — írta a lap. Az egyik az, amelyen a hadsereg, eddig ha­ladt ... Ez a hadsereg pusztu­lását és a nemzet érdekeinek elárulását jelentené. A másik Út: szemlbefordulni a német megszállókkal és kiverni őket a magyar földről..." Pállfyék nemcsak propagan­davonalon értek el sikereket, hanem komoly kapcsolatokat teremtettek főtisztekkel is, ösz- szeköttetéseik a vezérkar, sőt Horthy szűkebb kabinetjéig is eljutottak. Ezek jelentős szere­péi játszottak a kiugrási előké­születekben, később pedig a Kiss János altábornagy körül gyülekező hazafias tisztek szer­vezésében. 1944 szeptember végén, októ­ber elején Pálffyék a fenti fel­adatok mellett újabb megbízást kaptak a Kommunista Párt Központi Bizottságától, mégpe­dig a párt Katonai Bizottságá­nak létrehozását. A bizottság tagjaj között találjuk Fehér Lajost, aki közvetlenül a buda­pesti akciógárdákat irányította, Sólyom Lászlót, aki pedig a hadsereg és a munkásmilíciák szervezését kapta., A Katonai Bizottság sokirányú tevékeny­ségére utal Pálffy György ösz- szefoglaió jelentése is. Á kö­vetkezőkben ebből idéznénk részleteket: „Szervezkedésünk kétirányú volt — írja - Pálffy: 1. Kis akciócsoportok szervezé­ssel fegyverzése, anyaggal való ellátása és bevezetése német- és nyilasellenes akciókra. (A to­vábbiakban rész'etezi az akció- gárdák munkáját, mi erről kü­lön szólunk) A második feladat „a fegy­veres felkelés céljából tömeg­szervezés”. Ez a munka három- irányú volt A) Apró Antalon, az építők és Bariba Bertalanon, a vasasok párton belüli vezető­in keresztül „a megmozgatható munkástömegek megszervezé­se”. B) „A társadalom különbö­ző köreiből, (egyetemi hallga­tók, nemzetőrségek, később ki­segítő karhatalmi alakulatok, miniszteri s más hatósági liszt- viselők, tartalékos tisztek stb.) különböző ellenállási csoportok megszervezése, nyilvántartása, fegyverrel, anyaggal való ellátá­sa.” O „A Honvédség különbö­ző egységeinek beszervezése, amit mindhárman csináltunk.” Pálffy György összefoglalójá­ban képet kapunk arról is, hogy a Katonai Bizottság hogyan ta­lálta meg az utat magas rangú horthysta tisztekhez, a párt ho­gyan tudta nemcsak megnyerni, hanem az aktív harcba bekap­csolni a vele összeköttetésbe ke­rült katonai egységeket. A Ka­tonai Bizottság komoly szerepet játszott nemcsak a Kiss János altábornagy vezette Katonai Vezérkar megszervezésében, ha­nem .ennek letartóztatása után szétesett katonai csoportok, kü­lönböző fegyveres alakulatok újjászervezésében és a Kom­munista Párt által közvetlenül vagy közvetetten vezetett parti­záncsoportokhoz vagy más fegy­veres testületekhez való irányí­tásában. Pálffy említett írásá­ban azt is megemlíti, hogy a Katonai Bizottság munká'át 1944 decemberéig a Központi Bizottság részéről Rajk László, majd annak letartóztatása után a Németországba irányított transzportból megszökött és a KB munkájába ismét bekapcso­lódó Kádár János irányította. A párt Katonai Bizottság leg­főbb célját, a fegyveres felke­lést, ha nem is tudta megvaló­sítani, kiemelkedő szerepet ját­szott a fővárosban kibontako­zott fegyveres ellenállás szerve­zésében és irányításában. Érde­mei elévülhetetlenek. (Folytatjuk#

Next

/
Thumbnails
Contents