Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

WAGT ÍGÉRETKÉNT teWnJ

tettünk színházunkban Katona József Bánk bán-jának bemutatójára, mely nemcsak legnagyobb nemzeti drámánk újabb színre- vitelét jelentette, hanem a válasz lehetőségét is a kérdésres mit mond ma, a huszadik század hetvenes éveinek közepén Katona József Bánk, Melinda, Gertrudis, Ottó, Petur és Tiborc

13. századi történetével?

A várakozás beteljesítése az előadás. Orbán Tibor rendezése, a dráma — divatosan szólva — újraél vasasa pedig helyenként meghökkentő és nehezen magyarázható végeredményt hozott. Nincs pompa, a jelmezek (Vágvölgyi Ilona) okkeres egybemosódása is a leegyszerűsítést jelzi, és ez jó, elfogadható. Nem csillan itt meg semmi, csak Bánk nádori lánca, Gertrudis koronája és tőre, Mikhál bán könnye, és a kardok a fényben. Ilyen egyszerű a díszlet (Csinády István), egyénített folytatása korábbiaknak, először meglepő, de gyorsan kifejezővé emelkedő.

A Bánk bán első bemutatója óta járja diadalútjáit, és hosszú ideje vállalkoznak rendezők arra, hogy megújítsák, világosabban értelmezzék. Világosabban, de nem az író ellenére! A teremtő, a haladás szolgálatában elbukó és győzedelmeskedő ha- zaíiság nagy küzdőtere Katona színpada, ahol egyéni és közös, országos szenvedélyek lángjai gyúlnak, elviselhetetlen sérelmek kiáltanak bosszúért vagy orvoslás után. Bánk — a békét! enekkél szemben — megkísérli a lehetetlent, és békességet akar teremteni. Aztán következik Melinda bukása, és Bánk már nem állhat ellenit sorsának, beteljesíti önmaga és a nemzet akaratát„

Bánkban a belső méltóság, a lebarhatatlannak tűnő erő az, amely ezt a tragikus bevégzést előkészíti. Erejének sugárzása még szerelem féltő, hazájáért aggódó önmarcangolásában sem hagy kétséget a nézőben. Ezért kár, hogy Bánk formálódásába félúton beleszól az a rendezői elgondolás, mely Bankot az Ottó és Biberach cselszövése utáni jelenetben — még ugyan Katona elképzelése szerint — tántorogva hozza be a színpadra, de aztán hirtelen, a padlathoz veri, és kiteríti a földön. Monológjának, első sorait földre borulva mondja (bent, a palotában!) és hiába higgad szövege szerint, a szinte sokkoló előbbi hatás azt hiteti el a nézővel, hogy Bánk már alig tudja, mit cselekszik. (Pedig húzták, és nem játsszák el azt sem, hogy Bánk meglátja Ottót és Melindát, és tenyerét szemeire csapva felkiált > „Ö, vég- hetetlen szent könyörületes- seg!”). Ahogy telük az idő, mégis egyre jobban előtérbe .lép, szükség is van erre, mert Bánk által nyer színpadi életet Petur, Tiborc, ezek a fontos pólusok.

MELINDA .. „ Mikor először jön, még neon gondoljuk, hogy alakjának értelmezése külön tanulmány témája lehetne. Ottóval találkozva, végig a szöveg ellen cselekszik. Neon kacér, több annáL Ez á Melinda — bár tiltakozik — egyetlen Ottó felé mozduló kéjvágy, sütő erotika. Ráhajol, átöleli, összesimul vele. éltaszítja, — ennek a Melindának valóban nem kell hevítőport csempészni italába ahhoz, hogy Ottóval oltsa testi vágyainak szomját. De igaz marad-e így Katona drámája? Nem indul-e egészen más irányba az üt, amely Bánkot Gertrudis megöléséig vezeti — Melinda miatt is? Nem válik-e Melinda, a tisztaság hűség Katona Jó- zsef-í hordozójából egyszerű udvarhölggyé, aki — hogy férje hosszú távollétét enyhítse — reszketve bár, de lángolva nyit ajtót ég viszi ágyába a meráni herceget? Igaz marad-e Bánk

Bánk bán,

a problémák jegyében

Bemutató a békéscsabai színházban

dörgő vádja a király szemében:

„ö (Gertrudis) jó nevét ölé meg ■nemzetemnek rút öccse által, s a feláldozott becsületet kiűzte udvarából!” Ottóról és Melindáról van szó. Ottó gaztettéről,

Melinda vétlen bűnösségéről, pusztulásáról. A mostani szituációban azonban gaztett-e a gaztett? Hiszen itt „Ottó és Melinda egyformán örült”. Ez kétségtelen.

FELETTÉBB MAS HELYZET

alakul ki tehát a színpadon. Ezt nem Katona alkotta meg így, legalábbis ezt a vonulatát tekintve, ami pedig igencsak egyik legerőteljesebb cselek- imény-mozdítója. Ez már — azt hiszem — több a megengedett „újraolvas ásnál”. í'em vitás, hogy nemzeti drámánk új értelmezése mindig merész vállalkozás volt. Tudni, de mindenképpen érezni kell a korlátokat.

Nem kérünk számon irodalomtörténeti hűséget, de az íróban munkáló eszmei alapvonulat hűségét — igen! Nincs ellentmondás, ez az igény inkább aláhúzza azt, hogy meg kell tisztítani a drámát minden reárakódott hamisságtól, cselekményt lassító szövegrészektől is, és megszenvedett húzásokkal még teljesebben felraigyogtatni emberi üzenetét. Csak ilyen koncepcióval lehet felerősíteni, zengővé fokozni megjelenítésének hullámverését a néző rezónáló képességével, hogy maradéktalanul élhesse át a ücatartikus csodát, •ember-voltunk tisztító, jobbító adományát.

A teljesen véghez nem vitt húzásformálás különben is nehézségeket okoz, és szinte jelenetről jelenetre elhullajtja árulkodó félmondatait. Ezek aztán érthetetlen kérdőjelek, homályos gócok lesznek. A néző nem értheti — például —, Hogy miféle italról beszél Melinda Gertrudis- nak: „Nem volt italotok méreg, de elszárítá telkemet.” Mit tudunk erről? Ha Ottó nem ad italt és abban hevitőt Melindának, ezt miért nem húzták ki, mint ahogy kihúzták Melinda cmásholn szövegéből ezt a sort (ezt a kritikusan és döntően lényeges sort:) pokolbeli tűz égé J csontjaimban...” Más: Bibe- I nach mondja később az üvöltve- ! nyüszítve reszkető hercegnek. • Jl „És volt annyi lelked azt lcövet- | i(í| ni, herceg?” Mármint a rittesr ta- S nácsát, hogy hevitőt adjon Me- |

] indának, altatót Gertrudisnak, | hogy célját elérhesse. Ottó vá- £ lasza: „Rémítőn fogok fizetni 8 gazemberes tanácsodért.” Itt, eb- 8 ben az előadásban elhangzanak s ezek a szavak. De minek? Hí- j szén Biberach itt csak azt taná- 8 csalja Ottónak, hogy siessen ‘ Gertrudis után, és mondja art, hogy a magyar feleségek állhatatosságáról akart meggyőződni Melindánál; játék, szórakozás: volt az egész. Hevítő, altató ; nincs. Biberach sosem látott 5 ilyet, és nem is adhatott Ottó- 8 nak. Így aztán nem lehet „irtóz- 8 tató” tanács sem. Kétség, hogy ; miért jó így, annál több.

Bizonyos, hogy nem könnyű a * korszerűsítés, a sallangok le- j hántása. És azzal a veszéllyel S jár, hogy sallangnak minősít- 5 hetaek néhány fontos írói uta- 8 lást is. Kérdések sora bántja a | nézőt. Nem tudom — például — j Petür bánt népvezérnek felfog- • ni. Mert nem is az! Márpedig 5 itt Tiborcot Petur küldi Bánk : elé, és nem úgy érkezik, ahogy j Katona megírta, lopva, a Nagy- : űr után, mert „szólni szeretne j nagy dolgokat... és lopni jött I ide” azonkívül. Ez a kettősség ! érthető, az író nem teríti ki 8 azonnal szándékait Tiborecal, 8 majd a második találkozásnál 8 úgyis minden, megrendítsen ki- : derül. Nem kell ide Petur erői- ■ tetett közreműködése! Peturnak 5 es a béketieneknek nem sok íi- i

gyelmük volt a Kanyargó na-1 rasztra. Különben is elképzel-1 hetetlen ez a petúri közjáték! Ez az „eredj, mondd csak neki, tüzeld csak” mozdulat. Petur sokkal inkább főúr és-oroszlán- jellem, semmint Tiborcot ügye segítőjeként, szószólónak felhasználná. önmaga lángolását elégnek véli — és elég is — a felzúdulás szításához, táplálásához. Még Bankkal szemben es ellenére is. És így valóságos! A föurak mozdulásának-lázongásának nem volt népi-paraszti bázisa.

Érdekes, hogy Gertrudis alakja a leghűségesebb a Katona drámájában megirt Gertrudishoz. Mondhatnám úgy is: a réndezői újraolvasás Gertrudist érintetlenül hagyta, pedig kínálkozhatott volna alkalom egyik vagy másik jellem-oldalát akár túlhangsúlyozni is. Szerencse, hogy ez nem történt .meg, elég tehertétele az előadásnak, hogy Melindája meggyengültebb drámai erőket hordoz, mint az eredeti. Furcsa viszont, hogy Biberach, a lézengő ritter kard nélkül járkál. A kard hozzátartozott az öltözékhez, nélküle nem völt férfi a férfi, nemhogy lovag? Vagy talán ármánykodását akarták hangsúlyozni, a f egy- vertelenséggel? Végképp meglepő, hogy Solom mester és apja, Myska bán, aki a királyfiak nevelője, jószerével testvéri éveket számlálnak. Mitől lett ilyen fiatal ez a királyi nevelő? És miért ilyen fiatalok, szinte gyerekek a meráni urak, udvamo- ikok? A békédének miért váltak jellegtelen, fiatal fiúk koszorújává? Igényes előadás nem engedhet meg magának ilyen köny- nyelműséget a statisztéria össze- vólogatásában, színpadra hozásában. A békédének ( meglett férfiak, súlyuk van! Ttt semmi súlyuk sincs, csak mászkálnak, és néha kurjantanak egyet, a szöveg szerint.

MINDEZEK VT AN is azt mondom. hogy nagy munkát végzett Orbán Tibor, amikor újraolvasta a Bánk bánt. Kísérlete

becsülendő, talán merészsége is, a hibák azonban néhol már túlhaladják az újraolvasás, az új értelmezés köreit. Sokan, akik most látják majd először remekművű nemzeti drámánkat, nem egészen azt kapják, amit Katona József szánt a nézőknek, a maga forrongó korán túl ez egy évszázadnál is távolabb élő maiaknak.

A szereplők művészetük és tapasztalataik javát adják a bemutatóhoz, A címszereplő Ats Gyula robusztus, igazi Bánk-i egyéniség. Alakítása, belső izzá- sa-ereje még töretlenebből ívelhetne a szenvedélyek szinte be sem látható csúcsaira, ha nem állítja meg néhány rendezői kívánság. Azt hiszem, ettől füg- geüenül itteni legnagyobb alakítását hozta számunkra és számára is a Bánk bán felújítása, címszerepének megalkotása. A békédének vezéregyéniségében, Peturban robban minden erő, gyűlölet, elkeseredettség és sérelem, mely a magyar urakat a meráni idegenek ellen tüzel fellázította. Bicskey Károly alakításáról egyértelmű csodálattal szólhatunk, Peturja hibádan. Szövegének értelmezése, tiszta érthetősége igazi és ritka élmény. Dévay Kamilla, ha belépett a színpadira, Gertrudis lé- pet be oda, a „királyos asszony”, aid férjét meglopva „kitépte kezéből a jobbágyi szíveket”, aki „áruba tette a törvényt” és „mártírrá az erkölcsöt”. Aki kétféleképpen beszél, gonosz, hitvány, de királynő. Hatalmas erejű ellenpólusa Bánknak, és királynő marad halálában is. Dévay Kamilla alakításának erős fundamentuma az, hogy Gertrudis leikének kettősségét észrevétlenül .ötvözi egésszé — nem véletlen, hogy a nagy jelenetben a Bankot alakító Áts Gyulával együtt az előadás sok mindenért kárpótló perceit teremtik meg. Két Tiborcot is volt alkalmam látni, Lukács Józsefe tetszett jobban. A premieren bemutatkozó Pólyák Zoltán még erőteljesen hordozta a koncepciót, Tiborca túlontúl öntudatosra és harcosra sikerült, és ettől veszített hiteléből. Lu- kacs viszont, a premier után egy héttel már sokszínűbben hozta élőnkbe Tiborc csodálatosan megírt alakját, volt hangja a bizalomból és félelemből iszonyú erővel felbuzogtatni a paraszti elnyomattatás elviselhe- tetien kínjait, de volt arra is, hogy porba hulljon Bánk előtt, mert ez csak így, együtt igaz. Melindát Déry Mária alakította a bemutatón. Az átértelmezett Melinda erotikus lángra! obba- nását, taszító-hívó örvényléseit még a szöveg ellen is eljátszotta, tébolyult pillanataihoz is volt szíve, hangja, érzelme, az egész azonban nem teljesedett ki igazán, valahol torzó maradt. Mihók Éva, aki másodszereposztásban játssza Melindát, nem érett erre a szerepre. Az előadás emlékezetesen nagy alakítása még Biberach: Gálfy László, szélsőséges, de hihetően igaz Balázsi Gyula Ottó hercege. Egyetlen kifogásunk, hogy a szűkölő, gyáva gyilkos herceg-voltát azért jobban éreznünk kellett volna. Ha ezt is nyújtani képes, alakítása még hitelesebb lesz. Nem tudom. elképzelhető-e kitű- nőbb II. Endre, mint Gyurcsek Sándoré? Bizonyára, de Gyurcsek alakítása tökéletes egység Katona Józseffel, királya — az előadás egyébként is legjobb zárójelenetében — Bánk mellé magasodik. Ennél többet, azt hiszem, nem kell mondani róla. Mikhál bán Körösztös István, utolsó képbeli jelenetére, mondataira még sokáig emlékezünk. Simon bán a premieren Lukács József volt, egy héttel később Bende Attila. Tetszett még Solom mester szerepében Végh Ferenc, több erőt azonban szívesen látnánk tőle.

AZ EREDMÉNY TEHÁT: problematikus előadás. A korszerűsítés, a mához igazítás kérdéseire lényegében nem adott választ. De hozott egy régi, érvényes tanulságot: Az író iránti tisztelet nem gittegyleti törvény. Lényegest tenni az író ellenére, nem fricska az irodalomtörténetnek, és nem is „teljes-mellű" korszerűség. Szolgálni, kibontakoztatni, közelebb hozni a nézőhöz viszont művészi alázat, mely alkotótárssá is emelheti azt, aki újabb ezrekhez juttatja el az igazi Bánk bán gyönyörű élményét

Sass Ervin

«aeeaee-sessasssaaseaaeeese«

Cserei Pál: o

Szürkületkor

(Kisregény)

A főjegyző kényszeredetten nézte a vaj puha karalábén a fogak nyomát s hirtelen felrántotta az állát, mint a parádés ló a pofáját, amikor megrántják a fogai közt levő zablát. Abszurdum, a legelemibb etikett-szabályokról sincs fogalma Varga Istvánnak, úgy marja a karalábét, kvázi mint a kóbor kutya a csontot, amit az utcán talál. Majd felocsúdott és mosolyt erőltetett az ajkára, hál’ istennek sokat ígérnek a kerti növények.

Majd ingerelni kezdte Varga Istvánt a főjegyző, hogy a kisgazdapárt a legnagyobb párttá duzzadhat, és ezt figyelembe kell venniük a kommunistáknak. Bár ő pár- tonkívüli, de ezt a helyi ismeretek birtokában mondja.

Varga István mosolygott magában, a főjegyző azt az egyszerű tényt nem képes felfogni, hogy az erőt a kommunista párt képviseli a szakszervezetekkel, a nemzeti parasztpárttal és a szocde- mekkel. Igaz, a szociáldemokraták esetenként csak úgy hajlandók egyetértésükről biztosítani őket, ha engedményeket tesznek. De nem gyengültek ők azzal semmit, amikor belementek, hogy a nemzeti bizottság elnöke szocdem legyen. A főjegyző nem látja a kommunista párt duzzadó erejét, mert nem érti az olyan megnyilvánulásokat sem, mint a kurtasori gazdáké, akik megköszönték a kommunistáknak, hogy újra artézi vizet ihatnak. Nem érzékeli, hogy a kommunista párt nevétől hangos minden zug. az új gazdáktól a kurta- sorig.

Ebből azután nem engedett, meg volt elégedve, hogy ilyen közérthetően fogalmazta meg a kommunisták befolyását. Nem is felejtette el ezt sehol ismételni. Magabiztosan jártkelt ezután; nyúlánk testeben nagy erőt érzett, mintha fizikailag is felfrissült volna.

• • *

A kastély cirádás kapuja mögött, az őspark két-három embervastagságú fái közt hat éven aluli gyerekek zsibongtak. A hat éven felüliekre már nem vigyázott senki, ha elment minden felnőtt hazulról, tudtak önteni maguknak vizet, amikor szomjasak voltak, az élelemmel meg nem volt gond, mert amit egész napra hagytak nekik, úgyis egyszerre ették meg, mihelyst a szüleik elmentek.

A kastélyban berendezett első napközi otthonba bőven fértek a gyerekek, pedig a nagycsaládoknál is több apróság volt, mint a napköziben a hely. Először úgy határoztak, hogy a legrászorultab- bakét veszik fel, de nem kellett válogatni, mert némelyik asszony kétségbeesetten kiabált, mit akarnak az ő kicsinyeivel. miért vinnék el, mit vétett ő. hogy ilyen kegyetlenül akarják büntetni. Azután pedig, hogy orvos vizsgálta a gyerekeket, röntgenezte tüdejüket, olyan hírek keltek szárnyra, hogy beviszik egy sötét kamrába őket és beoltják kommunista vérrel

1915. JANUÁR 23.