Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
t&sí*stfrftrm s ^rmeffisziveflezefliei Szerződés Jelentős kísérletek Mezőkovácsházán tlŰSZSZCr kOCBSUÜO kihelyezésére Varga Imre üzemmé mök a mikroszkópnál Mezófcovácshazán. az 03 Al-1 jsotmóny Termelőszövetkezetben \ az elmúlt év végén laboratóriu-1 snot alakítottak ki azért, hogy az alapvétő növényegészségügyi; vizsgálatokat a helyszínen tud- j •iák elvégezni. A termelőszövel- 1 kezet főleg magtermelésre ren- dedcedett be, a ezért szinte] életszükségletük, . hogy egészséges magot termeljenek és adjanak át a mezőgazdasági üzemeknek továbbtermeléslhez, Nemrégiben, amikor ottjártunk, Karsai József növényvédő szakmérnök és Varga Imre üzemmérnök a dugvány sárgarépát vizsgálta. A termelőszöMsérletek áUásánSL és tanácsot adjon a további munkákhoz. Kemélik, hogy a közös összefogás eredményes lesz, hiszen több millió forintos érték megmentéséről van szó. A kist,enyésztél sertéstartás, illetve értékesítés feltételei változatlanok — tájiákoztattáik a Húsipari Trösztben az MTI munkaitársátt A kisitenyésztők támogatáséra MÉM-határozat született, amely szerint •— korlátozott mennyiségben ismét meghirdetik a két évvel ezelőtti igen sikeres vemhes kocasüldő-értékesítési akciót. A szerződéskötések már meg is kezdőditek. A szerződést megkötő nagy. üzem alapvető kötelessége, hogy állományából kiválogassa és elkülönítve tartsa a tenyésztésre alkalmasnak tartott kocasüldőket. Az állatokat legkorábban a kiválogatást követő két hét elteltével vemhesftik és a tenyésztési célnak megfelelő tartás után a sertéseket legalább kéthónapos vemhes állapotban az illetékes állaitforgal- mi és húsipari vállalatnak átadják, ahonnan a kistanyésztők- höz kerül a koca, A Húsipari Tröszt szakemberei szerint mintegy 20 ezer kocasüldő „kihelyezésére” van lehetőség. Tarifaemelés a vasúti, a közúti és a vízi árufuvarozásban vetkezetben 100 hektáron termelnek sárgarépamagot/ amelynek fertőzöttségével már évek óta probléma van. Kísérletük azt a célt szolgálja, hogy megtalálják a sárgarépát leginkább megtizedelő, úgynevezett fekete rothadás leghatásosabb ellenszerét. Ennek komplex kidolgozása folyik most a, laboratóriumban, amelyhez nagy segítséget kapnak dr. Helmeczi Balázstól, a debreceni egyetem mikrobiológiai tanszékvezető rektorhel yettesétőfl, aki már évtizedek óta foglalkozik ezzel a témával. A tanszékvezető professzor többször felkeresi az Űj Alkotmány Termelőszövetkezetet, hogy meggyőződjön a SBB<3®OfflfflBaSB9BS®0B«fflBSBeSBe*aS8gBe9EESBGlaW sadalnri méreteket öltő elégedetlenség és azt tudatos cselekvéssé kovácsolni akaró KMP- vai váló találkozás. Sajnos az SZDP, a szakszervezetek jobboldali vezetői és a kisgazdapárt jobbszámya is jórészt elfogadta a Káliay-féle alternatívát és rajtuk keresztül e politika jelentős tömegéket tudott befolyásolni. A hintapolitika nemcsak befolyásolta, hanem távol is tartotta a dolgozókat az aktív, eredményre is vezető háborúellenes harctól, a tömegmegmozdulásoktól. Éppen e politi- ha miatt „az antifasiszta szövetségnek különleges nehézségei adódtak”, állapította meg Kádár János, aki ebben az időben is a párt vezetője volt. Ugyanis nern kevesebbről volt í>zó részükről, mint olyan nemzeti összefogásról, amely kirekeszti a közös küzdelemből a kommunistákat, olyan összefogásról, amely nemcsak a náci Németország és magyar kiszolgálóik, hanem a Szovjetunió és a kommunisták ellen is irányul. A kivárást politika különösen veszélyes szakaszába lépett 1943 őszén, amikor a Nyugat felé kiugrás hangoztatása éppúgy, mint a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti ellentétek felül- kerekedésére apellálás csak arra volt jó, hogy félrevezesse a tömegeket. Eltakarja előlük az alapvetően megváltozott katonai-politikai helyzetet, azt, hogy a felszabadítót nem Nyugatról, hanem Keletről kell várni. A Jtoownumsták éppen ezért szolok tehertaxin még tájékoztató figyelmezteti a fuvarozta- tót, hogy 20 százalékot hozzászámítanak ahhoz az összeghez, amit az óra mutat. Miért ez a rendelkezés? A kérdésre a KPM illetékes főosztályán adtaik tájékoztatást az MTI munkatársénak. A január elején életbe lépett termelői árváltozások kihatottak a közlekedésre is. Az üzemanyag és bizonyos alkatrészek árának emelkedése a közlekedés önköltségét növelte. Ennek fedezetére részben csökkentették az eszközlekötési járulékot, részben kisebb mértékű, átlagosan 5 százalékos áremelést engedélyeztek az árufuvarozáskatlanul éles formában vetették fel: végre tudomásul kell venni, hogy kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely a háborúból való kilépésnél számításon kívül hagyja a Szovjetuniót, és csak a nyugati szövetségesekre kívánja építeni terveit; a kiugrás belső feltételeinél pedig nem épít az antifasiszta ellenállás következetes erőire, éleve kizárja a tömegek forradalmi lendületében rejlő óriási lehetőségeket. Van azonban kiút az egyre válságosabbá váló helyzetből, szögezte le a kommunista párt. „Ez az út a kemény és bátor harc útja: teljes és félreérthetetlen szakítás a reakcióval, Kállay jelszavaival.” 1943 őszén már a munkásság soraiban is erősödik az aktív harc akarasa. A csepeli, diósgyőri munkások megmozdulása, a mezőtúri asszonyok tüntetése, a bányászó^ antifasiszta tömeg- gyűlései, s általában a szervezett dolgozók politikai aktivitásának felélénkülése mind a komoly változás előjelei. 1944 februárjában már Bajcsy-Zsilinszky Endre is felismerte, hogy az általa is hosszú időn át támogatott hintapolitika csődpolitika. Az idő azonban már kevés volt ahhoz, hogy a tömegek erejével vessenek véget az antifasiszta harcot gátló politikának. 1944. március 19-én bekövetkezett Magyarország német megszállása. (Folytatjuk) ban, A tarifaemelést differenciáltan hajtották végre. Figyelembe vették a fuvarozás gazdaságosságlát, elsősorban és nagyobb mértékben a veszteséges szállítási tevékenyég árát emelték. Változatlanul hagyták viszont a — többségében építőanyag szállításait szolgáló — súlydíjas árufuvarozás tarifáját. Nem változott a lakosság széles körét közvetlenül érintő fuvarozások — a szilárd tüzelőanyag, a propán-bután gáz, a tüzelőolaj, valamint a kereskedelmi házhoz szállítás díja sem. Az üzemanyag-árváltozás természetesen kihatott a személyszállításra is, ezt azonban az eszközlekötési járulék csökkentésén kívül állami támogatással fedezik, a díjat ntem emelték. A vasúti áruszállítási tarifák áruosztályonként belföldön 3— 10 százalékkal, az export—import-forgalomban 7—15 százalékkal növekedtek, míg a nemzetközi darabáru-díjszabás 42 százalékkal, az expresszáru-tarifa 50 százalékkal emelkedett. A közúti fuvarozásban az órakilométeres szállítás díja átlagosan 18 százalékkal — az egy tonnás kocsié 25 százalékkal, a tíz- torunéfé 3 százalékkal — a teher - taxi tarifa 20 százalékkal, a darabáru-fuvarozásé 50 százalékkal emelkedett. A hajózás áruszállítási tarifája 5 százalékkal lett magasabb. Ezek közül a fuvarozási módok közül a tehertaxi, a darabáru-szállítás es az óra-kilométeres fuvarozás a lakosságot is érinti. A tehertaxi-fuvarokból a lakosság 3 százalékkal, darabáru-szállításból körülbelül 5 százalékkal, az óra-kilométeres fuvarozásból 2-3 százalékkal részesedik. Nem veszi igénybe viszont a hajózást, s csak elvétve szállít vasúton. A Volánnak és a FÖSPED- nek körülbelül 1600—1700 teher- taxija. van. A vállalatok fokozatosan állítják át az órákat az új tarifára — erre a munkára féléves türelmi időf kaptak —, addig hozzászámítják a gépkocsivezetők a 20 százalékot az óra által mutató összeghez. A minisztérium, az érdekelt vállalatok és a Közlekedési Szakszervezet külön ellenőrzési brigádokat szervezett, szigorúan ellenőrzik a te- hartaxisok díjszámítását. (MTI) Több cukrot — 8 ■ a r I rrll hazai termesből! TOJ em egy értekezlet, tümeg1' szervezeti gyűlés témája a cukorrépa mostanában, a sajtó pedig szinte naponta foglalkozik ezzel a növénnyel. Pontosabban azzal az igénnyel, hogy a mezőgazdasági üzemek a cukorrépa vetésterületét a tavalyi 98 ezer hektárról növeljék országosan 120 ezer hektárra, de még jobb lenne, ha 125 ezer hektárra emelnék. A téma kétségkívül érdekes és vannak sajátos részkérdései. Itt van maga az a tény, hogy Magyarországon változatlanul nincs tervutasítás, tehát az állam nem írja elő az üzemeknek, hogy 120 vagy 125 ezer hektárt be kell vetniük. Ekkora cukorrépa-vetésterület hazánkban egyébként még soha nem volt. Még csak. azt sem mondhatjuk, hogy ezt a hatalmas területet teljes egészében korszerűen műveljük majd meg, mert ennyi gépünk, ennyi különleges vetőmagunk — ami a korszerű műveléshez kellene — nincs is. Ügy gondolom azonban-, mégsem ezek az egyszerű tényéli okozzák, hogy oly sokat hallunk a cukorrépáról. A cukorrépa inkább általánosítható példa. Példája annak, hogy az állam nem kötelez, hanem kér és egy kicsit próbája annak, hogy a termelők — az állampolgárok — hogyan vizsgáznak felelősségtudatból, népgazdasági érdekek megértéséből. Erre a próbatételre a cukorrépa különösen alkalmas, lévén egész sorsa, története rendkívül változatos. A középkor Európájában még mézzel édesítettek az emberek, csak azután jött a nádcukor. Ne próbáljuk elhallgatni: mindmáig a trópusi cukornádból lehet a legolcsóbban a legtöbb és legjobb cukrot előállítani. A répacukor Európában fél évszázadon át csupán technikai érdekesség volt és az is marad, ha nem jön a kontinentális zárlat. A múlt század első évtizedében, a napóleoni háborúk idején alakult ki az a helyzet, hogy a gyarmatokról érkező hajók nem futhattak be a kikötőkbe, nem hozhattak nádcukrot, ezért Európa ráfanyalodott a cukorrépára, majd tovább tökéletesítette az édesség nyerésének ezt a lehetőségét. Ezt se hallgassuk el: hazánkban a nem is oly távoli múlt- Iban volt olyan időszak, amikor javaslatok készültek a cukoripar elsorvasztására. Olcsó volt a világpiacon a répacukor, sőt egyes baráti és testvéri országok kifejezetten szívesen vették, ha vásároltunk tőlük a cukornádból nyert édesítőszerből. |M[ őst azonban más a helyzet. 1 m A nversanyaeok általános áremelkedése magával sodorta a cukrot is. A világpiaci ár ingadozó, pillanatnyilag talán csökkenő, de ezzel együtt, ha külföldről akarunk vásárolni, akkor egy kiló cukorért a nálunk megszokott belföldi ár 4— 6-szorosát kell kifizetnünk. Ez bizony sok, különösen, ha arra gondolunk, hogy minden világpiaci ár emelkedik, nekünk pedig nagyon sokféle holmit kell külfödön vásárolni. Olyasmiket is, amelyeket idehaza előállítani nem tudunk, mert vagy hiányzik a természeti adottság, vagy hiányzik a technikai fel- készültség. A cukrot viszont elő tudjuk állítani idehaza is és ezzel — más célokra — dollármilliókat megtakaríthatunk. A cukorfo- 1 gyasztás hazánkban igen magas, és a szükségletnek csak mintegy 75—80 százalékát tudjuk hazai produktummal fedezni. A többit külföldön, túlnyomórészt dollárért kell megvásárolnunk, mert azt akarjuk, hogy a cukorfogyasztásunk ne csökkenjen és ennek az alapvető fogyasztási cikknek az ára ne emelkedjen. Tehát egyszer dollár kell a külföldi vásárláshoz, másodszor forint kell a beszerzési és értékesítési árkülönbözet kiegyenlítéséhez. A pontos számokat nem hozták nyilvánosságra, de a —csúnya szóval — „nagyságrendek” ismeretesek, tehát érzékeltetni, tudom a helyzetet Ha mi továbbra is külföldön akarjuk » hiányzó cukrot beszerezni, akkor erre a célra évente 80— 100 millió dollárt kell elkölte- nünk. Óriási, összeg. Ha mi Nyugaton akarjuk megvásárolni azt a mintegy száz darab magas technikai színvonalú cukorrépa-kombájnt, amely a többletterület megművelésére szükséges, akkor ezt a vásárlást öt-hatimiUió dollárból megoldhatjuk. ]V em akarok Illúziókat táplálni. Nincs arról szó, hogy ha mi megtakarítunk százmillió dollárt, akkor ugyanennyi pénzért a mezőgazdaság korszerűsítéséhez vásárolunk nyugati gépeket Erről nincsen sző, nem is lehet hiszen iparunk nyersanyag-ellátása és korszerűsítése, a lakosság igényeinek kielégítése legalább ugyanennyire fontos, helyenként fontosabb is. Hiszen például a dollárért beszerzett nyersanyagok, energiahordozók ahhoz kellenek, hogy a magyar dolgozók foglalkoztatottsága egyenletes, a gazdasági fejlődés emelkedő színvonalú legyen. Éppen ezért a népgazdasági szemlélet példája és vizsgája a cukorrépa. Mert itt nem egyszerűen mezőgazdasági kérdésről vagy szűkén értelmezett mezőgazdasági érdekről van szó. Népgazdasági kérdés ez a javából. Annak a népgazdaságnak a kérdése, amely oly sok áldozatot hozott már a mezőgazdaság fejlesztéséért is, de egyben a lakosság ellátásának kérdése, általában termelési kérdés. J^j ernmi jel nem mutat arra, hogy az állam hatalmi eszközökhöz nyúlna ebben az ügyben. Nem kötelezik az üzemeket a cukorrépa vetésterületének felemelésére. Ám hatósági értekezleteken; ■tömegszervezeti gyűléseken, a sajtó hasábjain kérik az Üzemeket, növeljék a cukorrépa vetésterületét. Növeljék akkor is, ha a fajtát, a vetést és a művelését nem tudjuk minden hektáron a legkorszerűbb eszközökkel megoldani. Ég vessenek fee nagyobb területet akkor is, ha máskor is jöhet egy olyan rettenetes ősz, mint a tavalyi volt, amikor a szó régi élteimében arca verítékével gyűjti össze a falvak népe a megtermelt cukorrépát. Vessenek több cukorrépát, mert ezt kéri a párt és a kormány, ezt kérik a cukrot oly szívesen fogyasztó kisgyerekek, ezt kérik a vörösrézzel dolgozó ipari munkások és a speciális műszerekre váró tudományos kutatók. 17 ezt kívánta a népgazdaság érdeke és hinni szeretnénk. hogy ezt az érdeket a földek népe megérti és döntéseivel. majd munkájával ezt jól szolgálja. Földeák! Béla petäMmssn 3 1975. JANUÁR 23.
