Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

» Tv-fegvzet Utazás a Szovjetunióban Öt megye szellemi iátéka Békéscsabán fítenénygazdag utazást tették a Szovjetunió területén és törté­netében szombaton este Békés­csabán az MSZBT területi ve­télkedőjének résztvevői és né­zői. Az országos rendezvény harmadik középdöntőjében Bács, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szabolcs megye csapatai mu­tatkoztak be. Valamennyien ala­posan felkészülteik, így már-már vallomás értékű feleleteket ad­tak Gál Iván játékvezető izgal­mas kérdéseire. A játék első részében a vfl- lám-válaszok voltak. Arra pél­dául, hogy hol van a breszti- erőd, hol élt Hacsaturján, Eu­rópában van-e a Kazan Köztár­saság? A pontoszlopok magasba emelkedtek és máris kialakult a küzdelem. Feladat következett: minden csoport szervezze meg a számára kijelölt szovjet város ikultúrájának, földrajzának, ma­gyar vonatkozásainak bemuta­tását. A Gorkijba kalauzoló csapat­tól megkérdezték a „turisták”, hogy lehet-e ott telket vásárol­ni. Nem lebet, válaszoltájk he­lyesen. Legutóbb a múlt század­ban adott el Oroszország föl­det: AlaszkátAmerikának. A Szovjetunióban a föld nem áru. A másik csapat Jerevánba kala­uzolt bennünket. Megtudtuk tő­lük, hogy ezen a területen ho­nosodott meg valamikor a ke­reszténység, ma fejlett ipara van, onnan származik Petrosz- ján sakk-nagymester, ott van (illetve oda látszik!) a szent- hegy, az Ararát. A „kijeviek” azt is elmond­ták, hogy 150 park van a város­ban. Ami azt jelenti, hogy min­den lakosra 18' négyzetméter zöld terület jut. A Leningrádot bemutató csapattól megtudtuk, hogy 1703-ban I. Péter alapítot­ta „Észak Velencéjét” és ez a város volt az oroszországi mun­kásosztály központja, 1893-ban ide költözött Lenin... A Naígy Honvédő Háború idején Lenin- •grádban volt a kilencszáz napos blokád. A város lakóinak hősi helytállását Sosztakovics hete­dik szimfóniája örökítette meg. A Szovjetunió békepolitikájá- nak alapos ismeretét bizonyítot­ták ezután a résztvevők, ma jd zenés fejtörőkkel birkóztak. Az izgalmas játékból, melyre a ma­gyarországi ezer MSZBT tag­csoportból 350 csapat nevezett be, ezen a középdöntőn Szabolcs megye került ki győztesen. A Békés megyét képviselő békés­csabai konzervgyári csoport ötö­dik lett, de sem ők, -sem a kö­zönség nem vesztes, hiszen va­lamennyien ismeretekben és él­ményekben gazdag játék része­sei voltunk: egy hatalmas or­szág hatalmas történetébe, kul­túrájába nyertünk bepillantást. (Réthy) Volt egyszer egy Viharsarok. A „Hazánk, Magyarország” c. filmsorozat második részeként máris a mi vidékünkre, a Vi­harsarokra figyelhetett az or­szág, legalábbis azok a sok száz­esnek, akiket érdekel az ország történelmi múltja, és 30 éve alapjaiban megváltozott élete. A „Volt egyszer egy Vihar­sarok ..Lakatos Vince ren­dező műve, operatőre Lakatosi Iván. Békés, Csanád, Cso-ngrád j vidékének múltját hozták élőnk- j be. Huszonöt percük volt mind­össze, és — akárhogy is keres­sük a felmentésit — az a mind­össze huszonöt perc sem menti szerkesztési hibáikat. Sajnos, nem kaptunk közelítően sem megfelelő tájékozódást (ismeret­terjesztő filmsorozatnak nevezi a „Hazánk, Magyarország”-ot Nagy Richard, a Magyar Tele­vízió elnöke) a Viharsarokról, helyette számos arányeltolódás torzította el a valóságos képet. Korántsem valamiféle rosszul értelmezett lokálpatriotizmus íratja le a Békésben élő újság­íróval azt, hogy ez a film erő­teljesen Csongrád-cemtrikus volt, azon belül is Szeged-cent­rikus, holott a Viharsarok le­gendás elnevezés a hódmezővá­sárhelyi—orosházi—békéscsabai —battonyai nyomor-világból szökött a kor Magyarországá­nak politikai horizontjára. Er­ről csak felvillantott képeket kaptunk egy-egy korabeli új­ság címoldaláról, és csak egy arckép erejéig, két-három má­sodpercig nézhettünk szembe Szántó-Kovács Jánossal és Áchim L Andrással. „. Pedig micsoda lehetőség kínálkozott a film alkotói számára ahhoz, hogy a „Volt egyszer egy Vi­harsarok .. ,”-ban valóban azt magyarázzák el művészetük sa­játos nyelvén, hogy volt egyszer egy Viharsarok és azt is, hogy hol volt és hogyan estek meg e vidéken a robbanó zendülé-y sek, hogyan pusztított az ín­ség és hogyan fizettek életük­kel azok, akik lerázni akarták nyűgeiket. Ez a nézőpont, ez a Szeged­ről látás, az elmúlt három pr­tized bemutatását is megtorzí­totta. Szegeden kívül itteni más város arca fel sem villant, és ha voltak is épületek, park­részletek. gyárhomlokzatok, tsz- hajta tóházak, gabonatáblák — még az ismerős, itt élő ember sem tudta, honnan is a kép? .így adódott néhány egészen szélsőséges féire-in formálás, vagy mély hallgatás olyasmiről, ami­ről szólniuk kötelesség lett vol­na. Például: amikor a kísérő szöveg a szegedi irodalmi élet nagy múltjáról és mai, jelené­ről beszélt, egyszer csak a '.bé­késcsabai költők kötetét hozta premierplanba a kamera, de hogy az csabai kötet, csak a csabaiak tudhatták. Más: A Sze­gedi Ünnepi Játékok szánterét, a Dóm-teret is hosszasan láthat­tuk, de szó és kép sem esett a tizenegy esztendős, országosnál is nagyobb* hírű Gyulai Vár­színházról ... Példák sara következhetne, de erre itt most nincs lehetőség. Csak egyet még. A legdöntőbb hibája ennek a különben szép filmnek, hogy képsorainak hely­színeit egyszerűen elfelejti kö­zölni, akár szóban, akár felirat­ban. Ennek hiánya összemosta a néző előtt az egészet, és igen­csak érthetetlenné teszi. Ha is­meretterjesztő filmről van szó, akkor tegyük azt konkréttá, érthetővé. Zalában, Borsodban., Vasban vagy Budapesten nem valószínű, hogy tudja valaki, hogy éppen a szarvasi Arboré­tumot látja vagy a Gyulai Hús­üzemet, és nem a szegedi Sza­lámigyárat. Mi tehát a kifogá­sunk? Az, hogy a Viharsarokról szóló film alig adott konkrét in­formációkat. Többet vártunk! Ez, sajnos' kevés volt ahhoz, hogy a volt Viharsarkot és a mostanit is or­szág-világ megismerje. Azt hi­szem, nem a korlátozott hu­szonöt perc volt a hibák forrá­sa. Majd legközelebb, ha az al­kotók jobban kitekintenek, és jobban bejárják — a Vihar­sarkot. Az egészet, az igazit! Sass Ervin lombjaitól kéme tanácsot. Micsoda abszurditás! Napkö­zi otthont akar létesíteni ez a gyülevész banda. Nagyon halkan ejtette a szavakat s olyan tompán kúsztak Erzsi fülébe, mint­ha kriptából szűrődtek vol­na ki. — Hallgassunk meg előbb szakvéleményt; jól értelmez­zük-e a nagybirtok felosztá­sáról szóló törvényt. Kvázi, a földbirtokon kívüli épüle­tek kisajátíthatók-e. / Felállt és közelebb ment az ablakhoz. — Mindig híve voltam a közt szolgáló cselekedetek­nek, de attól mindenkit óv­tam, hogy a rendelkezések­től eltérjen. Erzsinek lüktetni kezdett a feje és ajka remegett, ami­kor megszólalt: „Nem rágcsá­lom a rendeleteket, mint a kutya a csontot!” — De kérem! — fordult vissza az ablaktól Szentkúti Ernő. — Csak a jogszabály betartására utaltam. Ameny- nyiben az elképzelés egybe­esik azzal, akkor a napközi otthon létrehívása a kastély­ban a legtermészetesebb. Elborult arccal hagyták ott az asszonyok a főjegyző iro­dáját. Erzsi ösztönösen előre­hajolt. hogy minél gyorsab­ban haladjon. A főjegyző az ablakon át nézett utánuk, mindjárt összeszalad a gyüle­vész banda. Az undortól ösz- szegyűlt nyálat legszíveseb­szőnokok, annak nincs jogi következménye, de ha ők va­lamilyen intézkedést kiad­nak, büntetőjogilag is felelő­sek. Egyszer assszonyok ke­resték fel és kérték, támo­gassa az elöljáróság, hogy a grófi kastélyban napközi ott­hont rendezhessenek be, Er­zsi büszke völt rá, hogy van­nak, akik segíteni akarják a nagy családosokat. Vállal­ták, hogy felváltva vigyáznak a gyerekekre; lakájok helyett ők nyitják-zárják a cirádás kaput, és a kis prolik az ősi parkban kergetőzhetnek. Az uzsonnát adományokból gvűj- tik össze. Az elöljáróság ad­jon ebédnek valót, lovat, ko­csit, embert, aki hordja az élelmet és fát, a főzéshez. Az edényeket ők összeadják, víz az bőven van, jó kutat csináltatott a kastély vala­melyik ura. A főjegyző szótlanul végig­hallgatta őket, meg sem moc­cant a széken, szeme a köz­ségháza parkjára nyíló abla­kon függött, mintha az előt­te álló akác megrezdülő í» Sejtettem én mindjárt I — adott hangot gondolatai- £ nak —, hogy olyan dolog az, : aki akar, megy, aki nem akar, : nem megy. £ Varga István bólintott, ; nincs arra törvény, hogy va­• laki ingyen dolgozzon. De i minthogy a legtöbb ember S rendet tart a portáján, szere­■ ti, ha máshol is az van. A li- ; getbe is úgy mennek s?íve- 5 sen sétálgatni, ha szép tiszta. S Amit pedig többen akarnak, • az olyan, mintha törvényt 5 szavaznának meg, csak nincs • leírva. Ha meg valaki nevé­• vei pecsételi meg ezt az aka- j ratot, akkor a név viselője 5 döntse el a többit. • Faludi Géza a léckerítést I markolászta, majd hebegve- £ habogva megköszönte, hogy £ Varga István volt szíves őt £ felvilágosítani.,. S A főjegyző, Szentkúti Ernő | mindig azt duruzsolta Varga ■ István fülébe, hogy a fenn­■ álló rendelkezésektől csak £ akkor lehet eltérni, ha , már £ az illetékes hatóságok módo- i sították. Kvázi, a gyűléseken Ü sok mindent mondhatnak a Cserei Pál: Szürkületkör (Kisregény) A »űrinek nem volt könnyű dolga Enyedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára a békéscsa­bai esa®»4 tagjaival beszélget $Fotó: öeaméayl)

Next

/
Thumbnails
Contents