Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

K oczkás gyors mozdulat­tal zsebébe gyűrte az újságot és az igazgató­sággal szomszédos épü­letből rohant lefelé a lépcsőn. Máskor egyesével lépkedett, le is meg föl is. Most gyorsjárat­ra fogott. Kettesével haladt. Li­hegve állt Vékonyné elé a tit­kárságon. — Bandi bent van? Vékonyné rákérdez: „Csukás igazgató elvtársat keresi?” — Bocsánat — szólal meg Koczkás —, a nagy futástól meg is feledkeztem a hivatalos hangnemről. Bár gondolom, nem bántottam, sértettem meg senkit, hisz köztem és az igaz­gató elvtárs között több az ösz- szekötő szál, mint általában az emberek között. —. Koczkás kartárs ezt mát többször is hangsúlyozta, itt és máshol is. Nem gondolja, hogy ezzel kényelmetlen helyzetet teremt? — mutat a párnázott ajtóra. — Fontosat akar közöl­ni? Mit mondjak, hogyan, je­lentsem be? — Nagyon fontosat, életbevá­gót. Vékonyné ránézett Koczkás- ra. Szigorú tekintetével végig­mérte néhányszor s közben ar­ra gondolt, hogy ez a Koczkás a másik épületből a negyedik eme'étről rohant. Vajon mi le­het olyan nagyon fontos, olyan életbevágó? — És amit mondani akar, ki­nek fontos? Magának-e vagy az igazgató elvtársnak? — Természetesen az igazgató elvtársnak. — Cc... cc... —• válaszolta, s pró­bálta tovább faggatni, hátha megtudná, mi az, amit Koczkás tud, ami az igazgatónak fontos. — Az igazgató elvtárs tárgyal, de rövidesen befejezi, majd akkor. Addig foglaljon helyet, fúj'ja ki magát jól. Koczkás odaállt a kályha mellé. Nekidőlt az átforróso­dott csempéknek. Pár perc múlva a tüzes melegtől megpi­rosodott fakó arca. — Csak nincs valami baja? — kérdezte Vékonyné. — Nincs, nincs. Csak valami nagyon feszül bennem. — Üljön le, beszélgessünk —■ indítványozta a titkárnő. — Sok volt magának a lépcső. — Lefelé gyorsabb, mint fel­felé — vágta rá Koczkás s ar­ra lett figyelmes, hogy a pár­názott ajtó kilincse megmozdul. Sokat sejtetően vibráló szemét valósággal rászögezte Vékony- néra. Az ajtó nyílt. —• Akkor megegyeztünk — nyújtotta kezét az igazgató a távozó vendégnek, akiben Kocz­kás felismerte az egyik part­nervállalat megbízottját. A vendég elment s a nyitott ajtón kiszólt az igazgató Vékonyáé­nak. —■ Nem keresett senki? Vékonyné belépett az ajtón, becsukta maga mögött g így Szólt: Az utolsó pohár .— Koczkás karfás van itt a másik épületből. Valami na­gyon fontosat, életbevágót akar közölni. — Mit .tudtál meg tőle? — Semmit. Nagyon titokza­tosan viselkedik. — Küldd be. Vékonyné megállt az ajtóban s odaszólt a várakozó Kocz- kásnak. — Kérem, jöjjön! Fogadja önt az igazgató elvtárs. ■— Szervusz, öreg fiú — fog­ta meg Koczkás kezét. — Mi­ben segíthetek? Koczkás nagyot nézett, majd ezt mondta: „Nekem sem­miben., Magadnak, magadon segíts.” S az íróasztalra terítet­te az újságot. — Mi van ebben? — Ide nézz!„. Olvasd. Vagy olvastad már? Az igazgató belemélyedt a cikkbe. Elolvasta egyszer, elol­vasta kétszer, majd érdeklő­dőén Koczkáshoz fordult. — Mit akarsz te tulajdon- ' képpen? Itt az áll, hogy... — A tények mind idevaló­siak! Csak a nevek mások... Ér­ted már? — Nem értem. Mi közöm ne­kem, Csukás András igazgató­nak ahhoz, hogy Zanbrácsi ho­gyan irányít s. miként él. Az az ó dolga, ez meg az enyém — fogalmazott félreérthetetlenül az igazgató. / Koczkás magába rosikadtan állt. Tulajdonképpen ő jót akart figyelmeztetni szerette volna barátját, hogy körülötte valami nincs rendben. Nem raj­ta múlt, hogy nem sikerült. Közben egy-két pillantást ve­tett az ajtóra. Már nyúlt a ki­lincshez, amikor az igazgató új­ra megszólalt. — No, gyere közelebb. Ülj le oda a tárgyalóasztalhoz. Be­szélgessünk egy kicsit, úgyis olyan régen találkoztunk. Koczkás meglepődött a hirte­len váltáson, de azon még job­ban, amikor Vékonyné két ká- , véval megállt az ajtóban. —■ Hány cukorral parancso­lod? — kérdezte Csukás Kocz- kást. Majd a válasz után há­rom szemet tett Koczkás kávé­jába. Ezután az ajtóhoz ment. — Vékonyné kérem, ne zavar­janak, tárgyalok. -— Ezután a bárszekrény elé lépett. — Mit kérsz? Konyakot, gint, vodkát, pálinkát, bort vagy va­lami szeszmenteset? — Te mit iszol? —- kérdezte Csukást. — Egy Ms kupica konyakot. . — Akkor én is — mosolygott Koczkás. — Egészségedre *— emelte fél poharát az igazgató. — A te egészségedre és jó­Halaikon! iérli dolgozót raktári munkára felveszünk. DÉLTEX, Orosházi út 103. 434547 Az OAF Teljesítményviz»­gál6 Állomása felvételre keres azonnali belépéssel állatgondozót, -gondozónőt borjú- és növendékmarha­gondozáshoz, mezőgazdasági munkást, rakodómunkást, éjjeliőrt­Jelentkezés: az állomás te­lephelyén, Békéscsaba, Al­sóvégi legelő. Tanya 1928. & 2 fő kocsikísérőt azonnali belépéssel felvesz a füszért Nagyker. Vállalat, Gyula, Jókai u. 20. 163688 Szappan- és mosópor- cserélés zsiradékért mindennap ÁFÉSZ, VÉSZTŐ Révai a, 9. vödre, Bandii — válaszolta Koczkás. — Mondd csak, ott dolgozol még a negyediken? Jaj, de ré­gen jártam arra. Kivel is vagy egy szobában? — Vagyunk ott néhányan. •— Név szerint mondd őket. — Hát a-Sevári meg a Szita. — Miről beszéltetek, mielőtt idejöttél? i — Arról a cikkről. Sevárí meg Szita azt mondta, hogy ez az egész história rólad szól. — És te olvastad? — Hát persze. — Mi a véleményed? A ben­ne írtak illenek rám? Vagy Va­laki rossz híremet költi s te egyetértesz a cikkben írtakkal? Nyilván igen, azért jöttél, hogy figyelmeztess. Hát jói figyelj, kisöcsém. Én nem félek senki­től és semmitől. Az én szénám rendben van még akkor is, ha Sevári meg Szita mást mond. Tudod mit? Beszélgess rólam velük és a drótot add le. Jól van, öreg fiú — veregette meg Koczkás vállát; — Most menj szépen és dolgozz. Amikor Koczkás becsukta maga mögött az ajtót, úgy érezte, forog vele a világ. Nem az egy pohár konyak ártott meg neki, hanem a senkitől és a semmitől szavak vágódtak a melléhez. Hát ez a Bandi tény­leg azt hiszi, hogy ügyecskéi-- ről nem tudnak? Hát az újság is ezzel volt tele, erről beszélt neki Sevári is meg Szita is. És ez a Bandi még mündig pecke­sen jár, ahelyett, hogy meg­vizsgálná a lelkiismeretét, hát­ha ezzel még segítene a saját helyzetén. Lógó fejjel nyitotta ki irodája ajtaját. — Na, mi van, Koczkás kar­társ? Vették a lapot? Koczkás nem szólt egy szót sem, leült és arcát a tenyeré­be temette.« Az igazgatói szobában Vé­konyné összeszedte a csészéket és poharakat — Vár valaki? • — fordult hozzá az igazgató. — Nem. Rajtunk kívül nincs itt senki. — Ancika, 'mit gondolsz, mi­ért járt nálam Koczkás? — Nem tudom. — Figyelj csak ide — ezzel kinyitotta az összehajtott újsá­got és a cikkre mutatott. — Bevártnak meg Szitának az a véleménye, hogy ez rólam szól. Ancika elolvasta a cikket. — Ebből baj lesz — kiáltott fel, mire Csukás megfogta a kezét. „Mostantól légy erős! Mindent tagadj!. Csak így me­nekülhetsz meg te is, én is.” A titkárnői szobában meg­csörrent a telefon. — Tessék, itt Csukás igazga­tó elvtárs titkársága. — Igen kérem, Csukás elv- társ a helyén van. Jó, szólok, bejelentem az elvtársat Rövid idő múlva a kerületi párttitkár és az igazgató két közeli munkatársa lép be Vé­konyné irodájába. Vékonyné kinyitotta az igazgatói szoba ajtaját s amikor valamennyien beléptek^ mindkét párnázott aj­tót becsukták. A titkár megpil­lantotta az íróasztalra ' terített újságot. — Tulajdonképpen ezért jöt­tünk Xgy hármasban — muta­tott a titkár a cikkre. — A két elvtárs az imént járt nálam azzal, hogy ez az érák rólad szol s miért engedélyeztem az új­ságírónak, hogy megjelentesse. Ilyet egy. igazgatóról igazán nem illik publikálni! Magam is elolvastam, mondtam nekik, hogy itt valami tévedés ' lehet. De ők váltig csak azt hajtogat­ták, hogy írjak a főszerkesztő­nek és1 az újságírót vonják fe­lelősségre. A vállalat két magas be­osztású dolgozója bólogatott Az igazgató pirospozsgás arca hirtelen vértelenné változott. — Hülyék! — buggyant ki halkan Csukás szájából. — Hát ezek megőrültek! — Mondtam nekik, ha ebből a cikkből ők olyan következ­tetést vonnak le, hogy ez in­nen szól, akkor ők tudnak va­lamit, valami rendellenest, így a felelősség az övék. Helyesnek tartanám, ha segítenél rendbe tenni az ügyet — így a titkár. — Na és beszéltek? Miről beszéltek? Mit tudnak? — kap­ta fel a fejét idegesen az igaz­gató. —■ Azt, ami a cikkben van —- válaszolta a titkár. — A ba­latoni villáról, melyet a titkár­nődnek építtettél a vállalat kő­műveseivel. Meg az új lakásod­ról, amit szolgálatinak csinál­tattál a sajat telkeden. Az év végi elfekvő készletek selejte­zéséről, amit ajándékozással kötöttél össze. A szomszédos vállalattól felvett fekete hitel­ről a pénzügyi nehézségek át­hidalására, ami az igen nagy* összegű igazgatói prémiumhoz vezetett... — Bizonyítsák be. De ha nem tudják, kitekerem a nyakukat! — nézett az idegességtől ki­dülledt szemmel Csukás. A titkár elővett egy géppel irt papírlapot s odatette elé. — Ezen a tények már ponto­san testre szabottak. Csukás valósággal habzsolta a sorokat. Amikor a lap aljára őrt, felemelte a fejőt és rémült hangon szólt. — És most mi lesz? Alig mondta ki, ismét nyílt az ajtó. — A tröszttől keresik — szólt be a titkárnő. A vezérigazgató megállt az ajtóban. Táskájából kivett egy papírlapot s átnyújtotta Csu­kásnak. — A másolati példányt írd alá. Ezzel a felfüggesztésed meg. történt. A kulcsokat kérem. In­nen egyelőre csak a személyes hasznáteti tárgyaidat viheted el. Amíg a vizsgálat tart, nem léphetsz be: a vállalathoz. Csukás egy szót sem szólt. Felvette kabátját és valósággal kiszédült a bársonyszékek kö­zül. »** n vizsgálat sok ismeret­len tényt tárt fel a vál­lalat működésére, ki- sebb-nagyobb szabály­talanságokra, fiktív árueladá­sokra és Csukás magánéletére. Mielőtt a fegyelmi-kihirdetésre ment, felkereste a kerületi tit­kárt — Kérlek, beszelj Pócsagi elvtárssal, az első titkárral, hogy a fegyelmi ismertetéséből hagyja el a szoknyaügyeket Mit szól majd a feleségem, a fiam meg a lányom, ha meg­tudja? —• Nem tehetem — válaszolt a titkár. — Ha akkor vállaltad, most is váRalnok kell. Ez így becsületes önmagunk és mások szemében. Dupsí Károly Rendszeresebb gondozás, ápolás, bővülő „szolgáltatások” Új rendelet az öregek napközi otthonairól Az egészségügyi miniszter új rendeletben szabályozta az öre­gek napközi otthonainak létesí­tését, működésük feltételeit, s azt, hogy kik, milyen körülmé­nyek között és milyen térítés mellett vehetik igénybe a nap­közi otthoni gondozást. A régi rendelet szerint az öregek napközi otthonában csak azok kaphattak ingyenes ellá­tást, akiknek egyáltalán nem volt nyugdíjuk, g a gondozásra Szorulók . többségének viszony­lag alacsony jövedelem esetén is térítést kellett fizetniük. Ez egyre hátrányosabban érintette a nyugdíjasokat. Az alacsony összegű nyugdíjak és járadé­kok emelése miatt ugyanis — a régi rendelet alapján — az utóbbi években már csaknem mindenkinek fizetnie kellett volna a napközi otthoni ellá­tásért. A térítési díjak megálla­pítását ezért az új rendelkezés rugalmasan — a tanácsokra bízza, amelyek az anyagi és a szociális helyzet mérlegelése alapján bárkit mentesíthetnek a térítési kötelezettség alól. Ugyanakkor az ütóbbí évek­ben jelentősen fejlődtek e nap­közi otthonok szolgáltatásai is. A kezdeti törekvésekkel ellen­tétben ezek az intézmények a magukra maradt idős kordák­nak már nemcsak klubszerű elfoglaltságot, tartalmasabb idő­töltést és az emberi kapcsola­tok kiépítésének lehetőségeit jelentik, biztosítják, hanem ál­landó, rendszeres gondozásukat is. • Az öregek napközi otthonai­nak különösen ez a gondozási jellege fejlődött sokat az elmúlt években. A korábbi egyszeri étkezéssel szemben ma már a legtöbb helyen reggelivel és va­csorával ig ellátják a rászorul­takat. Rendszeres orvosi fel­ügyelettel óvják egészségüket, gondoskodnak ruházatúk tisz-! tántartá sáról, közös kulturális programokat szerveznék szá­mukra és sok helyen a gondo­zottak foglalkoztatását is meg­oldották. Betegségük esetén pe* dig a lakásukon is meglátogat­ják és gondozzák őket. Az öregek napközi otthonai­ba való felvétel feltételei az új rendelet értelmében sem változtak. A gondozásra szoru­lók továbbra is a lakóhelyük szerint illetékes tanácsok egész­ségűéi hatóságainál kérhetik felvételüket, s csupán azokat nem vehetik fel, akiket családi környezetben vagy — eltartási szerződés alapján — otthon ápolnak. Az új rendelet ” az elmúlt évek tapasztalatai alapján 'első­sorban az eredményesen műkö­dő napközi otthonok gyakorlat­ban is jól bevált, egyre bővülő, szélesedő „szolgáltatásait” fog­lalja jogi formába. Mindezt a rászorulók, a kedvezőtlen szó-' ciális helyzetben levő és a csa­ládi gondozást nélkülöző idős emberek érdekeinek legmesz- szebbmenő figyelembevételé- * vei. (MTI) ^ A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet felvesz vizsgával rendelkező olajkazán-f ütőt, asztalos szakmunkásokat, férfi, női segédmunkásokat és egy takarítónőt. Jelentkezés: Békéscsaba, Berényi u. 122. 434487 \

Next

/
Thumbnails
Contents