Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám
K oczkás gyors mozdulattal zsebébe gyűrte az újságot és az igazgatósággal szomszédos épületből rohant lefelé a lépcsőn. Máskor egyesével lépkedett, le is meg föl is. Most gyorsjáratra fogott. Kettesével haladt. Lihegve állt Vékonyné elé a titkárságon. — Bandi bent van? Vékonyné rákérdez: „Csukás igazgató elvtársat keresi?” — Bocsánat — szólal meg Koczkás —, a nagy futástól meg is feledkeztem a hivatalos hangnemről. Bár gondolom, nem bántottam, sértettem meg senkit, hisz köztem és az igazgató elvtárs között több az ösz- szekötő szál, mint általában az emberek között. —. Koczkás kartárs ezt mát többször is hangsúlyozta, itt és máshol is. Nem gondolja, hogy ezzel kényelmetlen helyzetet teremt? — mutat a párnázott ajtóra. — Fontosat akar közölni? Mit mondjak, hogyan, jelentsem be? — Nagyon fontosat, életbevágót. Vékonyné ránézett Koczkás- ra. Szigorú tekintetével végigmérte néhányszor s közben arra gondolt, hogy ez a Koczkás a másik épületből a negyedik eme'étről rohant. Vajon mi lehet olyan nagyon fontos, olyan életbevágó? — És amit mondani akar, kinek fontos? Magának-e vagy az igazgató elvtársnak? — Természetesen az igazgató elvtársnak. — Cc... cc... —• válaszolta, s próbálta tovább faggatni, hátha megtudná, mi az, amit Koczkás tud, ami az igazgatónak fontos. — Az igazgató elvtárs tárgyal, de rövidesen befejezi, majd akkor. Addig foglaljon helyet, fúj'ja ki magát jól. Koczkás odaállt a kályha mellé. Nekidőlt az átforrósodott csempéknek. Pár perc múlva a tüzes melegtől megpirosodott fakó arca. — Csak nincs valami baja? — kérdezte Vékonyné. — Nincs, nincs. Csak valami nagyon feszül bennem. — Üljön le, beszélgessünk —■ indítványozta a titkárnő. — Sok volt magának a lépcső. — Lefelé gyorsabb, mint felfelé — vágta rá Koczkás s arra lett figyelmes, hogy a párnázott ajtó kilincse megmozdul. Sokat sejtetően vibráló szemét valósággal rászögezte Vékony- néra. Az ajtó nyílt. —• Akkor megegyeztünk — nyújtotta kezét az igazgató a távozó vendégnek, akiben Koczkás felismerte az egyik partnervállalat megbízottját. A vendég elment s a nyitott ajtón kiszólt az igazgató Vékonyáénak. —■ Nem keresett senki? Vékonyné belépett az ajtón, becsukta maga mögött g így Szólt: Az utolsó pohár .— Koczkás karfás van itt a másik épületből. Valami nagyon fontosat, életbevágót akar közölni. — Mit .tudtál meg tőle? — Semmit. Nagyon titokzatosan viselkedik. — Küldd be. Vékonyné megállt az ajtóban s odaszólt a várakozó Kocz- kásnak. — Kérem, jöjjön! Fogadja önt az igazgató elvtárs. ■— Szervusz, öreg fiú — fogta meg Koczkás kezét. — Miben segíthetek? Koczkás nagyot nézett, majd ezt mondta: „Nekem semmiben., Magadnak, magadon segíts.” S az íróasztalra terítette az újságot. — Mi van ebben? — Ide nézz!„. Olvasd. Vagy olvastad már? Az igazgató belemélyedt a cikkbe. Elolvasta egyszer, elolvasta kétszer, majd érdeklődőén Koczkáshoz fordult. — Mit akarsz te tulajdon- ' képpen? Itt az áll, hogy... — A tények mind idevalósiak! Csak a nevek mások... Érted már? — Nem értem. Mi közöm nekem, Csukás András igazgatónak ahhoz, hogy Zanbrácsi hogyan irányít s. miként él. Az az ó dolga, ez meg az enyém — fogalmazott félreérthetetlenül az igazgató. / Koczkás magába rosikadtan állt. Tulajdonképpen ő jót akart figyelmeztetni szerette volna barátját, hogy körülötte valami nincs rendben. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Közben egy-két pillantást vetett az ajtóra. Már nyúlt a kilincshez, amikor az igazgató újra megszólalt. — No, gyere közelebb. Ülj le oda a tárgyalóasztalhoz. Beszélgessünk egy kicsit, úgyis olyan régen találkoztunk. Koczkás meglepődött a hirtelen váltáson, de azon még jobban, amikor Vékonyné két ká- , véval megállt az ajtóban. —■ Hány cukorral parancsolod? — kérdezte Csukás Kocz- kást. Majd a válasz után három szemet tett Koczkás kávéjába. Ezután az ajtóhoz ment. — Vékonyné kérem, ne zavarjanak, tárgyalok. -— Ezután a bárszekrény elé lépett. — Mit kérsz? Konyakot, gint, vodkát, pálinkát, bort vagy valami szeszmenteset? — Te mit iszol? —- kérdezte Csukást. — Egy Ms kupica konyakot. . — Akkor én is — mosolygott Koczkás. — Egészségedre *— emelte fél poharát az igazgató. — A te egészségedre és jóHalaikon! iérli dolgozót raktári munkára felveszünk. DÉLTEX, Orosházi út 103. 434547 Az OAF Teljesítményviz»gál6 Állomása felvételre keres azonnali belépéssel állatgondozót, -gondozónőt borjú- és növendékmarhagondozáshoz, mezőgazdasági munkást, rakodómunkást, éjjeliőrtJelentkezés: az állomás telephelyén, Békéscsaba, Alsóvégi legelő. Tanya 1928. & 2 fő kocsikísérőt azonnali belépéssel felvesz a füszért Nagyker. Vállalat, Gyula, Jókai u. 20. 163688 Szappan- és mosópor- cserélés zsiradékért mindennap ÁFÉSZ, VÉSZTŐ Révai a, 9. vödre, Bandii — válaszolta Koczkás. — Mondd csak, ott dolgozol még a negyediken? Jaj, de régen jártam arra. Kivel is vagy egy szobában? — Vagyunk ott néhányan. •— Név szerint mondd őket. — Hát a-Sevári meg a Szita. — Miről beszéltetek, mielőtt idejöttél? i — Arról a cikkről. Sevárí meg Szita azt mondta, hogy ez az egész história rólad szól. — És te olvastad? — Hát persze. — Mi a véleményed? A benne írtak illenek rám? Vagy Valaki rossz híremet költi s te egyetértesz a cikkben írtakkal? Nyilván igen, azért jöttél, hogy figyelmeztess. Hát jói figyelj, kisöcsém. Én nem félek senkitől és semmitől. Az én szénám rendben van még akkor is, ha Sevári meg Szita mást mond. Tudod mit? Beszélgess rólam velük és a drótot add le. Jól van, öreg fiú — veregette meg Koczkás vállát; — Most menj szépen és dolgozz. Amikor Koczkás becsukta maga mögött az ajtót, úgy érezte, forog vele a világ. Nem az egy pohár konyak ártott meg neki, hanem a senkitől és a semmitől szavak vágódtak a melléhez. Hát ez a Bandi tényleg azt hiszi, hogy ügyecskéi-- ről nem tudnak? Hát az újság is ezzel volt tele, erről beszélt neki Sevári is meg Szita is. És ez a Bandi még mündig peckesen jár, ahelyett, hogy megvizsgálná a lelkiismeretét, hátha ezzel még segítene a saját helyzetén. Lógó fejjel nyitotta ki irodája ajtaját. — Na, mi van, Koczkás kartárs? Vették a lapot? Koczkás nem szólt egy szót sem, leült és arcát a tenyerébe temette.« Az igazgatói szobában Vékonyné összeszedte a csészéket és poharakat — Vár valaki? • — fordult hozzá az igazgató. — Nem. Rajtunk kívül nincs itt senki. — Ancika, 'mit gondolsz, miért járt nálam Koczkás? — Nem tudom. — Figyelj csak ide — ezzel kinyitotta az összehajtott újságot és a cikkre mutatott. — Bevártnak meg Szitának az a véleménye, hogy ez rólam szól. Ancika elolvasta a cikket. — Ebből baj lesz — kiáltott fel, mire Csukás megfogta a kezét. „Mostantól légy erős! Mindent tagadj!. Csak így menekülhetsz meg te is, én is.” A titkárnői szobában megcsörrent a telefon. — Tessék, itt Csukás igazgató elvtárs titkársága. — Igen kérem, Csukás elv- társ a helyén van. Jó, szólok, bejelentem az elvtársat Rövid idő múlva a kerületi párttitkár és az igazgató két közeli munkatársa lép be Vékonyné irodájába. Vékonyné kinyitotta az igazgatói szoba ajtaját s amikor valamennyien beléptek^ mindkét párnázott ajtót becsukták. A titkár megpillantotta az íróasztalra ' terített újságot. — Tulajdonképpen ezért jöttünk Xgy hármasban — mutatott a titkár a cikkre. — A két elvtárs az imént járt nálam azzal, hogy ez az érák rólad szol s miért engedélyeztem az újságírónak, hogy megjelentesse. Ilyet egy. igazgatóról igazán nem illik publikálni! Magam is elolvastam, mondtam nekik, hogy itt valami tévedés ' lehet. De ők váltig csak azt hajtogatták, hogy írjak a főszerkesztőnek és1 az újságírót vonják felelősségre. A vállalat két magas beosztású dolgozója bólogatott Az igazgató pirospozsgás arca hirtelen vértelenné változott. — Hülyék! — buggyant ki halkan Csukás szájából. — Hát ezek megőrültek! — Mondtam nekik, ha ebből a cikkből ők olyan következtetést vonnak le, hogy ez innen szól, akkor ők tudnak valamit, valami rendellenest, így a felelősség az övék. Helyesnek tartanám, ha segítenél rendbe tenni az ügyet — így a titkár. — Na és beszéltek? Miről beszéltek? Mit tudnak? — kapta fel a fejét idegesen az igazgató. —■ Azt, ami a cikkben van —- válaszolta a titkár. — A balatoni villáról, melyet a titkárnődnek építtettél a vállalat kőműveseivel. Meg az új lakásodról, amit szolgálatinak csináltattál a sajat telkeden. Az év végi elfekvő készletek selejtezéséről, amit ajándékozással kötöttél össze. A szomszédos vállalattól felvett fekete hitelről a pénzügyi nehézségek áthidalására, ami az igen nagy* összegű igazgatói prémiumhoz vezetett... — Bizonyítsák be. De ha nem tudják, kitekerem a nyakukat! — nézett az idegességtől kidülledt szemmel Csukás. A titkár elővett egy géppel irt papírlapot s odatette elé. — Ezen a tények már pontosan testre szabottak. Csukás valósággal habzsolta a sorokat. Amikor a lap aljára őrt, felemelte a fejőt és rémült hangon szólt. — És most mi lesz? Alig mondta ki, ismét nyílt az ajtó. — A tröszttől keresik — szólt be a titkárnő. A vezérigazgató megállt az ajtóban. Táskájából kivett egy papírlapot s átnyújtotta Csukásnak. — A másolati példányt írd alá. Ezzel a felfüggesztésed meg. történt. A kulcsokat kérem. Innen egyelőre csak a személyes hasznáteti tárgyaidat viheted el. Amíg a vizsgálat tart, nem léphetsz be: a vállalathoz. Csukás egy szót sem szólt. Felvette kabátját és valósággal kiszédült a bársonyszékek közül. »** n vizsgálat sok ismeretlen tényt tárt fel a vállalat működésére, ki- sebb-nagyobb szabálytalanságokra, fiktív árueladásokra és Csukás magánéletére. Mielőtt a fegyelmi-kihirdetésre ment, felkereste a kerületi titkárt — Kérlek, beszelj Pócsagi elvtárssal, az első titkárral, hogy a fegyelmi ismertetéséből hagyja el a szoknyaügyeket Mit szól majd a feleségem, a fiam meg a lányom, ha megtudja? —• Nem tehetem — válaszolt a titkár. — Ha akkor vállaltad, most is váRalnok kell. Ez így becsületes önmagunk és mások szemében. Dupsí Károly Rendszeresebb gondozás, ápolás, bővülő „szolgáltatások” Új rendelet az öregek napközi otthonairól Az egészségügyi miniszter új rendeletben szabályozta az öregek napközi otthonainak létesítését, működésük feltételeit, s azt, hogy kik, milyen körülmények között és milyen térítés mellett vehetik igénybe a napközi otthoni gondozást. A régi rendelet szerint az öregek napközi otthonában csak azok kaphattak ingyenes ellátást, akiknek egyáltalán nem volt nyugdíjuk, g a gondozásra Szorulók . többségének viszonylag alacsony jövedelem esetén is térítést kellett fizetniük. Ez egyre hátrányosabban érintette a nyugdíjasokat. Az alacsony összegű nyugdíjak és járadékok emelése miatt ugyanis — a régi rendelet alapján — az utóbbi években már csaknem mindenkinek fizetnie kellett volna a napközi otthoni ellátásért. A térítési díjak megállapítását ezért az új rendelkezés rugalmasan — a tanácsokra bízza, amelyek az anyagi és a szociális helyzet mérlegelése alapján bárkit mentesíthetnek a térítési kötelezettség alól. Ugyanakkor az ütóbbí években jelentősen fejlődtek e napközi otthonok szolgáltatásai is. A kezdeti törekvésekkel ellentétben ezek az intézmények a magukra maradt idős kordáknak már nemcsak klubszerű elfoglaltságot, tartalmasabb időtöltést és az emberi kapcsolatok kiépítésének lehetőségeit jelentik, biztosítják, hanem állandó, rendszeres gondozásukat is. • Az öregek napközi otthonainak különösen ez a gondozási jellege fejlődött sokat az elmúlt években. A korábbi egyszeri étkezéssel szemben ma már a legtöbb helyen reggelivel és vacsorával ig ellátják a rászorultakat. Rendszeres orvosi felügyelettel óvják egészségüket, gondoskodnak ruházatúk tisz-! tántartá sáról, közös kulturális programokat szerveznék számukra és sok helyen a gondozottak foglalkoztatását is megoldották. Betegségük esetén pe* dig a lakásukon is meglátogatják és gondozzák őket. Az öregek napközi otthonaiba való felvétel feltételei az új rendelet értelmében sem változtak. A gondozásra szorulók továbbra is a lakóhelyük szerint illetékes tanácsok egészségűéi hatóságainál kérhetik felvételüket, s csupán azokat nem vehetik fel, akiket családi környezetben vagy — eltartási szerződés alapján — otthon ápolnak. Az új rendelet ” az elmúlt évek tapasztalatai alapján 'elsősorban az eredményesen működő napközi otthonok gyakorlatban is jól bevált, egyre bővülő, szélesedő „szolgáltatásait” foglalja jogi formába. Mindezt a rászorulók, a kedvezőtlen szó-' ciális helyzetben levő és a családi gondozást nélkülöző idős emberek érdekeinek legmesz- szebbmenő figyelembevételé- * vei. (MTI) ^ A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet felvesz vizsgával rendelkező olajkazán-f ütőt, asztalos szakmunkásokat, férfi, női segédmunkásokat és egy takarítónőt. Jelentkezés: Békéscsaba, Berényi u. 122. 434487 \
