Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám
Kissinger Nem a Szovjetunió tagadta meg a kereskedelmi megállapodást Az 1972-es szovjet—amerikai feeresikedelnii megállapodás- diszkriminációs feltételekhez kötött életbe léptetését elutasító szovjet döntésről szólva Kissinger külügyminiszter az amerikai közművelődési televízió-hálózatnak adott egyórás nyilatkozatában csütörtökön este kije- l^ptette, hogy az amerikai kormány ezt a kérdést sürgősen ismét a kongresszus elé kívánja vinni azzal a szándékkal, hegy „minden érdekelt levonja az ügy tanulságait”, Kissinger nyomatékosan elutasította a szovjet döntés olyan beállítását, mintha a Szovjetunió lenne az, amely „megtagadja? az 1972-es kereskedelmi megállapodást. Sajnos —■ mondotta a külügyminiszter — a kongresszus volt az, amely helyénvalónak tartotta, hogy a Szovjetunió által belügyeibe való beavatkozásnak tekintett olyan különleges kikötéseket iktasson törvénybe, amelyek nem voltak elóreláthatóak, amikor 1972-ben a kereskedelmi egyezmény megkötéséről tárgyaltak. Mi a magunk részéről 2 éven át ismételten óva intettük a kongresszust a szóban forgó törvénymódosítás elfogadásától, s végezetül csak a legnagyobb vonakodással mentünk bele a dologba. XJgy vélem, hogy ez a fejlemény bizonyítja, mennyire abszolút létfontosságú, hogy a kongresszus és a kormány megértésre jusson: mi az, ami a külpolitikában lehetséges, és mi az, amit törvénykezésnek lehet alávetni”, Kissinger ügy vélekedett, hogy „az enyhülés politikája ezzel visszaesést szenvedett”, de meggyőződését fejezte ki, hogy az enyhülési folyamatot megkövetelő szükségszerűség „képessé tesz bennünket arra, hogy ismét előrehaladjunk. A magunk, részéről haladéktalan tanácskozást kezdünk a kongresszussal annak ' tisztázására, miként működjön együtt a kormány és a törvényhozás az enyhülési politika alkalmazásában”. Az amerikai külügyminiszter a továbbiakban rendkívüli nyo- matékkal hangsúlyozta a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról létrejött vlagyivosztoki keretmegállapodás fontosságát Mint mondotta, erre alapozva „következő lépésként tető alá kell hozni az átfogó hosszú lejáratú SALT—2. egyezményt”. Majd pedig lépéseket kell tenni stratégiai fegyverzet-csökkentési tárgyalások előkészítésére. (MTI) Gazdasági fejlődésünk új feltételei Devizaforint VII. Elszámolási egység, amely a forint aranytartalma alapján állapítható meg Ezt egy 1946-ban, a forint bevezetésekor hozott törvény határozta meg. Egy-egy valuta aranyra való átváltási árát jelentő összeg az adott pénznem ún. „aranyparitása”. Ezen a paritáson számolva ugyanazon aranymennyiség- nefc különböző valutában kifejezhető az ára. Az így megállapított árak alapján ki lehet fejezni pl. azt, hogy egy dollár „aranyparitáson” számítva hány forintnak felel meg. Az ilyen alapon meghatározott forint árfolyama dolláronként 11,74. A devizaforint és az ügynek vezett „folyó forint”, tehát az országon belüli fizetésekre használt forint között az adja a különbséget, hogy a külkereskedelmi forgalomban a külföldi devizák átváltása az 1 dollár 11,74 forint árfolyamon és a százalékban megszabott árfolyam- pótlék hozzáadásával történik. Ez együttesen a külkereskedelmi forgalomba kerülő áruk hazai termelői árának (előállítási költségének) színvonalát jelzi a tőkés piacon forgalomban levő áruk áraihoz képest. Ezt nevezik külkereskedelmi árszorzónak, amely jelenleg 46,75 a dollárhoz viszonyítva. Ezen az alapon számítva tehát egy deviza- forint kb. 5. ún. „folyó forint”- nak felel meg. A deviza-forintban feltüntetett külkereskededrnd adatok egyik előnye az, hogy állandó mércéi a külkereskedelmi forgalom alakulásának, így az egyes ánik külkereskedelmi forgalmára vonatkozó összes adatokat egymással könnyebb összehasonlítani és mérni Vám, vámpolitika VIII. A vám olyan köztartozás, amelyet a határon behozott vagy kivitt árúk után kell fizetni. A vámpolitika azokat a gazdasági és politikai célokat jelenti, amelyéknek érdekében a vámokat alkalmazzák. Ha a vámok beszedése kizárólag az állami bevételek növelése céljából történik, akkor pénzügyi vámokról beszélünk. Ilyei\ pl. a sóvám olyan országokban, ahol nine® sótermelés vagy csak importból beszerezhető fűszerek után kirótt vám. A vámok bizonyos gazdaság- politikai célok elérését is szolgálhatják. Pl ‘egyes iparágak vagy egész népgazdaság védelme a külföldi áruk versenyével szemben, ekkor beszélünk védővámrendszerről. Alacsony vámokkal és a kereskedelmi akadályok csökkentésével is érhető el gazdasági haszon akkor, ha az 2 NÉPÚJSÁG p J87& JANUÄK 18. ország gazdasága erősen exportérzékeny, tehát jelentős érdekei fűződnek az export növeléséhez és ezért abban érdekelt, hogy termelési költségei olcsó nyersanyagok, fogyasztási cikkek behozatala révén alacsonyabbak legyenek, mint a versenytársak termelési költségei. A vámokat kereskedelempolitikai célokra is . alkalmazzák. Kölcsönös vámengedmények révén előnyös feltételeket lehet szerezni egy ország saját exportja számára. A vámok tisztán politikai célok eszközei is lehetnek, mint pl. az USA sok éven át alkalmazott hátrányosan megkülönböztető vámpolitikája a szocialista országok ellen vagy a fejlettebb országoknak az a döntése, hogy politikai meggondolásból fejlődő országok áruira az egyébként érvényes vámtéte- * leknél alacsonyabb, előnyösebb jjj ún. preferenciális vámokat al- l kalmaznak. % A vámpolitika általában valamennyi itt említett fényező figyelembevételével szabja meg a vámok alkalmazásának mértékét és módját. »ív 3 tVésre) Kádár János fogadta Kort Hageit Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a KB székházában fogadta a hazánkban tartózkodó Kurt Hagert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát,, valamint a kíséretében levő Johannes Hör- niget, és Otto Reinholdot az NSZEP KB tagjait. A megbeszélésen részt vett Óvári Miklós, a KB titkára, Komidesz Mihály, a KB osztályvezetője és Szűrös Mátyás, a KB osztályvezető-helyettese. I Jelen volt Gerhard Tteinert, az NDK budapesti nagykövete. (MTI) Ha Izrael megtámadja Szíriái Egyiptom belép a háborúba Izraelnek három hónapon belül összehangolt csapatkivonást kell végrehajtania mind a három fronton, különben Egyiptom lemond Kissinger amerikai külügyminiszter közel-keleti közvetítéséről. Eat a gondolatot emeli ki a kairói sajtó a bejrúti An Naharban közölt Sza- dat-interjúból, valamint azt a határozott kijelentését, hogy Egyiptom nem vet véget egyoldalúan a háborúnak, nem köt elkülönített megállapodást Izraellel. „Ha nem történik valami nagyon gyorsan, akkor mindannyian elmegyünk Genfbe, beleértve a palesztinokat is” ' — hangsúlyozta az egyiptomi államfő, hozzáfűzve, hogy a gén fii békeértekézlef feladata nem holmi csapatszétválasztási megállapodások előkészítése, hanem a konfliktus végleges megoldása lesz. Ugyanakkor világossá tette, hogy Egyiptom nem utasítja el a válság részleges rendezését, a megszállt arab területek szakaszos kiürítését. „Árulás lenne nem visszavenni azokat a megszállt arab területeket, amelyeket az ellenség hajlandó visz- szaadni” — mondta. Szadat határozottan kijelentette: ha Izrael részéről támadás érné Szíriát, Egyiptom azonnal belépne a háborúba. (MTI) Tömegfelvonulás az egység mellett Vörös zászlókkal és transzparensekkel több mint 100 ezer portugál dolgozó vonult fel Lisz- szabonban, hogy támogatását fejezze ki a szakszervezeti egység gondolata iránt. A képen a felvonulók egy csoportja (Télefotó—AP—MTI—KS) ’ mttss98ss9s§Essaesfl«stc9!BC!seB«3BBacai Az MSZMP és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége „Az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést ésvisz- szafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erők határozzák meg” — állapította meg a testvérpár- tok 1969. évi nemzetközi tanácskozásának fő dokumentuma. És az okmány megszületése óta eltelt fél évtized tényei hitelesítik e fontos következtetés helyességét. A KGST-ben részt vérvő szocialista országok dinamikus, a tőkés világ anyagi növekedését meghaladó ütemű gazdasági fejlődése (a KGST-tagországpk ad ják a világ ipari termelésének immár több mint egy harmadát) és mind erőteljesebb integrálódása, a Varsói Szerződés Szervezetébe tömörült országok nemzetközi politikájának fokozott összehangolása, védelmi erejük nagymértékű korszerűsödése és növékedése félreérthetetlenül bizonyítja: „a szocialista világ- rendszer az imperializmus elleni hárc döntő ereje”. A „nyugati demokrácia felsőbbrendűségéről”, „vaisagtneatességéről”, „biztos gazdasági fölényéről”, a „szociális piac- gazdálkodás csodájáról” szóló szólamok ellenére, a kapitalista világban szélesedik a pénzügyi és energiaválság, mélyül a gazdaságot, a politikát, az ideológiát, a kultúrát átható krízis. A burzsoá közgazdászok szerint a fejlett tőkés országokban a teljes munkanélküliek száma. tavaly elérte a 11—11,5 milliót (1973- ban 8,3 millió volt). A kapitalista gazdaságban az utóbbi 25 évben nem volt olyan nagyméretű infláció, mint tavaly. Nem. csoda tehát, ha az életfeltételek nagyfokú bizonytalansága, helyenként romlása miatt a sztrájkok száma, az osztály-összeütközések mértéke messze meghaladja a régebbi ‘ évtizedeket. A múlt év a kapitalizmus általá-- nos válsága kibontakozásában és további elmélyülésében fontos minőségi változásokat hozott. A három fő forradalmi erő — a szocialista országok, a fejlett tőkés országok munkásmozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalom — egyesített harca következtében az utóbbi esztendők olyan pozitív változásokat eredményeztek a nemzetközi helyzetben, ami a nemzetközi porondon uralkodóvá tette a feszültség enyhülésének irányzatát. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése még nem vált a nemzetközi kapcsolatok általánosan elfogadott normájává. Miközben fontos megállapodásokat írtak alá a vietnami háború befejezéséről, a közel-keleti tűzszünetről, a nukleáris háború elkerüléséről, az európai biztonság megerősítéséről, a kereskedelmi kapcsolatokban a diszkrimináció megszüntetéséről — sorozatosan megsértik a párizsi szerződést, szóáradatba próbálják fullaszta- ni az európai biztonságról folyó tanácskozást, fenntartják a közel-keleti feszültséget, a belli,gyekbe való beavatkozással kívánják összekötni a kereskedelmi kapcsolatokat, támogatják á chilei fasisztákat, hogy megrontsák a nemzetközi enyhülés atmoszféráját. Rendkívül fontos tehát, hogy a szilárd nemzetközi biztonság, az államok közti háborúk kiiktatása, a feszültség enyhítése érdekében a kommunista és munkáspártok egyre szorosabban zárják soraikat. „A nemzetközi osztályharc megköveteli a kommunista és munkáspártok egységének állandó erősítését” — hansúlyozzák a jövő feladatait mérlegelve az MSZMP KB-nak a XI. kongresszusra közzétett irányelvei. Ezt tartotta pártunk szem előtt eddig is, amikor követte azt az irányvonalat, amelyet a X. kong-
