Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-17 / 14. szám
Egymillió ENCImcipo késsül ebben as évben Az Endrődi Cipész Szövetkezet évről évre fejlődik, termékei mind nagyobb területet hódítanak meg az európai piacon. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, de Kiállítanak Csehszlovákiába, Lengyelországba és az NT>K-ba, ezenkívül svéd, finn, norvég, belga, holland, dán és svájci megrendelésre is. Amint Polányi Imre, a szőve (.kezet műszaki vezetője el- mvridta, 1974-ben 815 ezer pár női cipő került ki a szövetkezetből. Ennek 80 százaléka kerüli exportra. Tavalyi termelési értékük meghaladta a 171 millió forintot. Lobén az évben —- mivel az Orosházi Cipész Szövetkezet beolvadt az endrődibe — összesen egymillió pár női cipőt készítenek mintegy 200 millió forint értékben. Ebiből 612 ezer párra már szerződést kötöttek az exportáló cégekkel. Mintegy 80 ezer pár kerül tőkés kivitelre, a többi belföldi, illetőleg szocialista országok kereskedelmébe. Az endrődl cipészek elkészítették az 1976. évi modelleket. | A képünkön látható 110 modell a szovjet fél megrendelésére készült. Kérésükre a luxus kivitelű női lábbeliket 6—10 milliméter köztalppal gyártják Endréd ön. Arról is tájékoztatott a műszaki vezető, hogy március végére befejezik az új üzem építését, és a jelenlegi korszerűtlen munkahelyekről, az irodai részt kivéve, kiköltöznek a 3100 négyzetméter alapterületű új üzembe. Ebben helyet kap a 600 személyes étkezde, konyha és szociális létesítmény. Az új | üzem építési költsége megközelíti az 50 millió forintot, gépi | berendezése pedig mintegy 32 ' millió forintba kerül, de csak 1977-lben valósul meg teljes kifüggesztve ezerküeneszáz- negyvennégy októbere előtt. Nádfedeles kunyhó volt ezekre rajzolva, melyre a háttérből egy szőrős mancsú alak lopakodva tüzcsóvát dobott. Vörös lángok mardostak mindent; legfelül a plakáton ijesztő lángbetűk táncoltak: yrA vörös rém”. — Mint minden ember —> válaszolt Varga István. — De a férgeket nem szívleljük, akik felgyújtják a hajlékokat. Maradjon a tűz a főzéshez, télen a hideg ellen. Olvasszák vele a vasat, fűtsék a mozdonyokat. És a vonatok ne szállítsanak katonákat a frontra, hanem élelmet, ruhát, lábbelit, tüzelőt a falvakba, városokba. — Hál’ istennek, április negyedikével Magyarországon vége a háborúnak. Egészségére — emelte fej a poharát Bereczkí György. — Legyen békesség; nincs annál szebb, ha békesség van, búza és bor. Nekem elhiheti mindenki. Lekortyolta Varga István a két deci bort, mert amaz felhajtotta egy szuszra. Majd újra öntött. — Amikor Hitleréket teljesen szétverik, béke lesz. Búza és bor meg úgy lesz, ha oekifohá&zkodik mindenki a munkának. Sok ember együtt utat tud törni hegyek alatt is. Bereczkí György hunyorgott apró szemével, ugyan hová lyukad ki Varga István. A pértközí tárgyalásokon mindig úgy állítja be a dolgokat, hogy azokat hihetőknek, jónak lássa az ember. Amikor a rendőrséget állították fel, azzal bizonygatta, miért legyen Baráth Károly a parancsnok, hogy az katonaviselt és nem ijed meg, ha nagyot kiáltanak rá a sötétben. És hát vannak, akiket meg kell regulázni, mert az átvonuló front alatt megfeledkeztek magukról. Elvittek olyat, ami másé volt. Erről le kell szoktatni mindenkit, legyen rend; ne csináljon senki olyat, amiből másnak kára származik. A feketézők kihúzzák az utolsó párnát az emberek feje alól; a múltkor Faludi Géza egy pár féltalpért Ádám Jánosék három kiló zsírjából elvitt egy kilót. Baráth Károly pedig szigorú ember és nem restell ilyenek után éjszaka sem menni. Persze Baráth Károly a kommunista párt tagja. Ezért magyarázott érte any- nyit a suszterlegény. (Folytatjuk! (Fotó: Demény) mértekben. Az űj üzem belépésével a jelenleg 1100 dolgozót foglalkoztató szövetkezet létszáma 1300 fölé emelkedik. KISZ-vezeíok továbbképzése Békéscsabán A KISZ Békéscsabai városi Bizottságának háromnapos továbbképző tanfolyama szerdán este zárult a békéscsabai vezetőképző táborban. A város KISZ-szervezeteinek ős alapszervezetei mek titkárai és szervező titkárai az 1974—75-ös mozgalmi év zá' rásának. előkészítéséről, az egyéni vállalások értékelésének módszereiről, valamint a a következő mozgalmi év akcióprogramjának tervezetéről szerezhettek újabb ismereteket. A csabai KlSZ-vezetők- nek a városi párt- és KISZ- bizottságok munkatársai, valamint a városi KISZ-vb tagjai előadásokat tartottak. A hallottakról csoportos foglalkozásokon vitatkoztak, Ahogyan azt Hovszki Lajos, a KISZ városi bizottságának titkára elmondotta: a tanfolyam elérte célját, hiszen a mozgalmi év zárására és a feladatvállalások értékelésére több, jól felhasználható módszert dolgoztak ki a fiatalok, amelyeket alapszervezetük sajátságainak figyelembevételével tudnak majd hasznosítani. A városi bizottság segítsége folyamatos; legközelebb titkári értekezleten adják közre az 1975—1976-os mozgalmi év akcióprogramjának tervezetét. Gazdasági fejlődésünk új feltételei Ä valósággal összenőtt egyéni és közíellogást IX. A józan ész parancsa; takarékosság az anyagokkal i Ebben jelölhető meg gazdálkodásunk stratégiai célja, cselekvési iránya. Noha az ösz- szefüggésrek láncolatában ennek indokoltsága bőségesen igazolódik, szükséges ezt a feladatot szélesebb horizonton, a gazdaságpolitika tükrében is elemezni. Magyarország egyik közismert gazdasági adottsága, hogy természeti, ásványi kincsei rendkívül szegényesek, feldolgozó iparának legtöbb ágazata — kivétel az élelmiszeripar, az alumíniumfeldolgozás és -felhasználás — résziben, vagy teljes egészében importált nyers- és alapanyagokból gyártja a késztermékeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk időbeni folyamata: be áramlik az energiahordozó, az anyag, a félkész termék, ezeket a magyar gazdaság felhasználja, feldolgozza, majd produktumait a külföldi piacokon értékesíti. Mindebből következik; a magyar gazdaság működésének, hatékonyságának minden időpontban kulcskérdése — legyenek az anyagok olcsók avagy drágák —■„ hogyan hasznosítja a belső és külső forrásokból rendelkezésre álló anyagokat, s azokból a hozzáadott élő munkával a termékek, javak milyen tömegét, értékét képes létrehozni. Ez több mint amyagtakarékasság — es az anyag racionális, ésszerű hasznosítása A különbség érzékeltetésére: ha egy terméket a műszaki-technológiai szempontból indokolt anyagráfordítással állítunk elő, az anyagot takarékosan használtuk fel. Racionális anyagfelhasználásról akkor beszélhetünk, ha ugyanabból az anyagból — példának okáért a termékszerkezet változtatásával — a korábbinál nagyobb áru- értéket produkálunk. G azdaságpolitikánk időről időre napirenden tartotta és meghatározta a racionális anyagfelhasználás teendőit A hatvanas években például a gépipar beruházási-fejlesztési eszközeit a kevésbé anyagigényes ágazatokra — a híradás- technikára és a műszeriparra —* koncentráltuk, s az egymást követő ötéves tervek alapvető gaz., daságpolitikai céljai között szerepelt a társadalmi termelés hatékonyságának — egyebek között az egységnyi termékre jutó anyagráfordítások csökkentésével történő — javítása. Az anyagi termelésnek két alapvető erőforrása van: a munkaerő —- annak mennyisége, termelési tapasztalata, produktivitása — és a termelőeszköz, az anyag, a gép. Egyik erőforrásban sem bővelkedünk. Nem memők azt állítani, hogy a munkaerőt racionálisan, megfelelő hatékonysággal hasznosítjuk, de ennek követelményeit igyekeztünk a vállalati gazdálkodás középpontjába állítani. (Elegendő a munka- és üzemszervezés korszerűsítését célzó határozatra hivatkozni, továbbá a vállalati bér- és jövedelemszabályozásra.) Netm állítható ugyanez az anyagban, termelő- berendezésben megtestesülő holtraunka vállalati hasznosítáA GYULAI SERKÖV 2 fő kocsikísérői sertés^ondozókat azonnali belépéssel vesz fel felvesz a Jelentkezni lehet: a teleFÜSZÉRT pen. Nagy kér. Vállalat, Gyula, Sándor hegy. 153880 Gyula, Jókai u. 20. 153688 sáról Ennek követelményei megrekedtek a gyárkapuknál, s legfeljebb közvetett módon hatnak a gazdálkodásra. (Felemás megoldás — szinte közgazdasági képtelenség —, hogy az élőmunkával takarékosan igyekszünk bánni, de annak produktumával már lazábban gazdálkodunk, b ily módon mindazt az eredményt, amit a vámon nyertünk, a révnél elveszíthetjük.) A magyar gazdaságban létrehozott összes termékek folyó áron számított értéke 1973-ban már csaknem 900 milliárd forint volt, s ezen belül az új érték, a nemzeti jövedelem 360 milliárd forint. Ha az utóbbihoz hozzáadjuk az elhasznált termelőberendezésék értékét, az amortizációt, s ezek együttes összegévél csökkentjük a társadalmi termék értékét, előttünk áll a népgazdasági tevékenység összes anyagköltsége, amely kb 500 milliárd forint. Ezzel a summával, költséggel kell, lehet, s érdemes takarékosan, racionálisan gazdálkodni. emcsak a jelenlegi világiul piaci árhélyzet, a nyersanyagimport korlátái, hanem a gazdaságpolitikai összefüggések és követelmények is azt indokolják, parancsolják, hogy rövid és hosszú távon egyaránt az anyag ésszerű felhasználását állítsuk a gazdálkodás és a gazdaságfejlesztés középpontjába. Ennek érdekében operatív intézkedések egész sorára, az anyaggal való gazdálkodás átfogó szabályozására lesz szükség. Ám mindennél fontosabbnak tartjuk szemléletünk — szinte gazdaságpolitikai jellegű — módosítását, annál is inkább, mert a központi intézkedések nem oldhatják meg hiánytalanul a racionális anyaggazdálkodás vállalati feladatait. A cselekvés konkrét módszerei — pl. az anyagfelliasználási normák korszerűsítése, a konstrukciók felülvizsgálata, a fajlagos anyagfelhasználást csökkentő technológiák alkalmazása, a termékszerkezet módosítása sfb. — csak a gazdálkodás új szemléletmódjából születhetnek. E zzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk arra, hogy a népgazdaság anyaghelyzetével és ellátásával kapcsolatos közfelfogásunk 1— s ebben a tömegkommunikáció, a sajtó is részes és hibáztatható — koránt sincs összhangban a realitásokkal. Bizonyos tényeket olyan hangsúllyal regisztrálunk — pL a külkereskedelem feladata a népgazdaság importamyag- szükségletének beszerzése, a KGST-országúk hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásaikban kölcsönösen biztosítják egymásnak az alapvető nyers- és alapanyagokat —, ami a zavartalanság, az abszolút biztonság látszatát keltette. Persze hivatkozhatnánk másmilyen dolgokra is — mondjuk a mennyiségi szemlélet „korszerűsített” formában való érvényesülésére, arra, hogy a nyereséget elsősorban a volumen, a termelés és az értékesítés növekedése táplálja, a dráguló importanyagok költségvetési támogatására —, amelyek akarva-akaratlanul ugyancsak az anyaghélyzetről alkotott indokolatlanul optimista felfogást tápláltak. Nos, ezért kell a valósággal összenőtt egyéni és közfelfogást klalakíta- tnunk, amely létrehozhatja —• a gazdaság minden szintjén, a központi gazdaságirányítástól a munkagépig, de még a háztartásokban is — a józan és racionális anyagfelhasználás és fogyasztás stílusát, módszereit. Garamvöigyi István emsBBsss 5 1878. JANUAR ti. **
