Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
Feitddo fafuf — Pnn%tut6 fatuV Bogy szebb legyen as élet Művelődési program brigádfagoktmlk Jévéns myelvei ftaaufi Az irodaiak, a gépesek haza* indulnak. A tészta ü aem ben még csak a műszak felénél tartanak. Szakadatlan löki ki a gép a nyolc tojásos cérnametéltet. Kulcsár Hajnalka kézi kurblisai hajtja a masinát. Mire végeznek, elfárad a karja. — Mindennap más helyen ▼»- ;gyunk. így nem unalmas, nem talyan nehéz — szabadkozik. Az orosházi Űj Élet Tsz melléküzemét friss tésztaillat, nagy tisztaság jellemzi. Az itt dolgozó asszonyokat pedig érdeklődés és termiakarás. Pásztor Petemé, a kulturális bizottság tagja mondja- — Amikor megkaptuk a munkások vetélkedőjéről szóló felhívást, gyorsan áttanulmányoztam, hogy tudjam tájékoztatni a dolgozókat. Nyolc brigádunk van, hét jelentkezett. Először mondogatták ugyan, hogy magas szintű ®z nekik, de aztán jelentkeztek. A tésztaüzem és a keltető brigádja egészen belelkesedett. De ők mindig ilyen érdeklődők. A tésztaüzamesek elvégezték az átképző tan folyamot, a kel tetősök szakvizsgát tettek... A traktorosok brigádja éjt nappallá téve dolgozik, ök nem vesznek részt a vetélkedőben. Pihenni akarnak. Idősebbek, megértem őket. Kulcsár Hajnalka abbahagyja * kurbiizás* és az apróra vágott metéltet igazgatja: — Igen. Itt mindenkit érdekel, hogy mi történik a világban. Rendszeresen nézik a tv-t is az asszonyok. Másnap beszélgetnék, vitatkoznak a gépek mellett Ennék a vetélkedőnek is azért örülnek, mert jobbára abból áll, hogy menjenek el moziba, színházba, könyvtárba, kép- kiálíításna. Erre szívesen vállalkoznak. Főleg a fiatalok. Az idősebbeket már elvonja a család, de azért ők is szakítanak időt — mondja. Hajnalka nem sokkal lehet A Békéscsabai Bútoripari Szövetkesed felvesz vizsgával rendelkező fűtőt, asztalos szakmunkásokat, férfi, női segédmunkásokat és egy takarítónőt Jelentkezés: Békéscsaba, Berénvi u. 122. 434487 több mint húsz éves. Először fodrásznak tanult, aztán átképezte magát a „tésztára”, ás most negyedikes a szakközép- iskolában. Jövőre idegen nyelvet kezd tanulni. Arról faggatom, miért teszi. — Ne vegye nagy szavaknak, de egyre több munkás érti meg, hogy mennyivel könnyebb és szebb az élet, ha tanul — válaszolja egész határozottan. Hiszek neki. falóban az a wnasg, a Megyei Művelődési Központ és a különböző társadalmi szervek féléves kulturális vetélkedőjében, hogy nem egyszerű kérdezz-felelek játék, hanem cse- lekedtetö program. A versenyt eldöntő pontok többségét aktív művelődésért kapják a brigádok. Ez elősegíti a munkások folyamatos művelődését és nem utolsósorban a szocialista brigád cím elnyerését. Ebben a cselekvő időszakban a vetélkedés szervezői gondoskodnak a technikai feltételekről: ismertetőt küldenek egy- egy programhoz az adott művészeti ág történetéről és jelentőségéről. Képzőművészeti kiállítást vándoroltatnak a vetélkedőben részt vevő településeken. A munkabrigádok segítségére lesznek egy-egy kulturális élmény feldolgozásakor különböző szakembereik, A 30. felszabadulási évfordulónk tiszteletére megszervezett művelődési „munka verseny ben” ötszáz brigád mintegy hatezer dolgozója vesz részt Békés megyében. A szocialista brigádok művelődésének bázisa az orosházi művelődési központ. Az intézményben Zana János főelőadó | mondta el, hogyan fogadták körzetükben a munkások ezt a kéz- j deményezést: — őszintén szól- { va, kicsit gyors volt az élőké- j szítés, így sok helyen nem ér- ;| tették meg pontosan, hogy mi- S ről is van szó. A verseny ki- j írásának szövege túlságosan bo- í nyolultra sikerült, ami itt-otit j kissé bizalmatlanná tette a bri- j gádokat Ha ez nem így lett 1 volna, akkor feltehetően többen í jelentkeznek. Ebből lehet okulni. I Ahol elfogadták és megértet- | ték a célt, ott az volt a véle- ] mény, hogy okos dolog ez a cse- |j Iekedtető program. Végre látják, mit lehet tenni az önművelésért. Jó az is, hogy válogatott kulturális anyaghoz jutnak ebben ! az időben az embereik. Olyanhoz, amely hasznos is, érdekes is, és felkeltheti az érdeklődésüket — A műhelykollektívákban azt hiszem, most majd a foci mellett lesz még egy izgalmas téma: az együtt szerzett művészeti élmény. Arra fogunk törekedni, hogy mindig kéznél legyenek olyanok, akik segítik ezeknek az élményeknek a feldolgozását. Akik megtanítják látni a kultúra iránt érdeklődőket Néhány gyors tapasztalatot gyűjtöttünk a most induló, nagyszabású munkáról. Biztosan vannak, akik kételkednek e kezdeményezés sikerében. Talán kicsit megnyugtatja őket az, amiről Hajnalka is beszélt vagy annak a műhelymunkásnak a példája, aki a tavalyi „kísérleti versenyben” hat hónap alatt 21 könyvet olvasott él. Ez a biharugrai ember azt mondta: „Tudja csuda, azelőtt valahogy eszembe sem jutott, hogy egy könyvnek nekilássak. Most meg nem tudnám letenni, ha készbe veszem ...” KéiSsy Is&vte Három szabad Évtized Mezo'pnban Bolondos féL Amikor Mezőgyánba értünk, vakítóan sütött a nap, egy fél órával később olyan hózápor kerekedett, hogy alig lehetett átlátni az utca túlsó oldalára. Az előbb még az iskola udvarán hancúrozó gyerekek egy szempillantás alatt a jól fűtött tanterembe futottak. Nagy Márton, az 1. számú általános iskola igazgatóhelyettese éppen az úttörőcsapat kasz- száját rendezgette, amikor bekopogtattunk az ajtón. — Van még ezenkívül egyéb társadalmi elfoglaltságom is. A HNF községi bizottságának elnökhelyetteseként is tevékenykedem. Máris a témánál vagyunk. — Akkor bizonyára jól ismeri a községet. — Szerénytelenség nélkül állíthatom, igen. A felszabadulás negyedszázada alkalmából megjelent egy falukrónika, s most a még hiányzó öt évvel egészítjük ki. Mondhatnám azt is, a következő fejezet készül. Érdekel nagyon, hiszen történelmet írunk, napjaink történelmét Tavaly végeztem a szegedi tanárképző főiskolán a földrajz szakot és a szakdolgozatomat is úgy választottam ki, hogy a hozzágyűjtött adatokat fel lehessen használni a fa- lukróniká'öan. — Mi a címe a szakdolgozatnak? — Mezőgyán község település- és gazdaságföldrajza. A XIX. század elején már 1052 lelket számláltak. Aztán tovább gyarapodott a község1 lakossága, egészen 1960-ig Az ekkori népszámláláskor voltak a legtöbben, 2635-en. Aztán innen kezdve fokozatosan csökkent és 1974-ben már mindösz- sze 2112 Mezőgyán lakoságának száma. — Fejlődő falu?, pusztuló falu? Azt hiszem ez a címe annak a szociográfiának, amit egy Pesten élő, de Békés megyei író készít. A pusztuló falut sajnos, Mezőgyánról akarja megmintaz- ni. Hogy mi a csökkenés oka, ennek boncolgatása nem feladatom — bár nagyon érdekelne — és ez azt hiszem nem speciális gyáni jelenség. — Ha már az iskolában vagyunk, hogy állunk azzal a bizonyos demográfiai hullámmal? — Az elmúlt évben értük el a hullámvölgyet. Most már szerencsére kilábalunk belőle. 1961-ben még 452 tanulónk volt, 1973-ban mindössze 216. Az idei tanévben már 221 gyermek tanul. Jónak mondható, nemcsak a pedagógus-, hanem a szakos- ellátottság is. Aránylag jól felszerelt tan- és előadótermek állnak rendelkezésünkre. Sokat köszönhetünk a tanácsnak, amely három év alatt több mint félmillió forintot fordított az épületek felújítására, korszerűsítésére. Igaz, nem bővelkedünk hellyel, de most még csak egy csoportnak kell délutáni foglalkozásra járni. Jövőre — öröm ez, meg gond is— több lesz a gyerek, kénytelenek leszünk kétihárom csoportot foglalkoztatni délután. Az óvodára az elmúlt .évben 250 ezer forintot költöttek, jelenleg 81 gyermek jár, mindenkit felvettek, aki jelentkezett, öt óvónő foglalkozik velük. — A tanácselnök-asszony a magtárba s a napközibe ment — mondták a tanácsházán —, de a titkár elvtárs bent van. Baracsi Ferenc, a végrehajtó bizottság titkára „nyakig ül” a munkába. — Nem könnyű megbirkózni ezzel a népességösszeirássaL Van olyan hely, ahová kétszer, háromszor el kell menni. Az adatok feldolgozása sem köny- nyű, sok a rubrika, késő estig kell csinálni, hogy határidőre elkészüljön. Otthon még a családot is befogom segíteni. Sokszor már a szemem is káprá- zik. Mondom a titkárnak, hogy az iskolában már jól kibeszélgettük magunkat, sok mindent megtudtam a község múltjáról, de még hiányosak az ismereteim a jelenről meg a jövőről. — Nem panaszkodhatunk. A felszabadulás óba eltelt 30 év nálunk is gyökeres változásokat eredményezett. Van mivel dicsekednünk és ezeket nem is rejtjük véka alá. De ha a múltról már esett szó, akkor most csak az elmúlt évről meg a legközelebbi terveinkről mondok néhányat Tavaly orvosi rendelőt építettünk, lakással együtt, ami több mint félmillióba került Nagygyantén egy artézi kutat fúnattunk, 720 ezer forintért Rendbe hozattuk a sporttelepet az öltözőt. A vízhálózatot meg- toldottuk 400 méter új vezetékkel, így most már több mint félezren jutnak hozzá a jó ivóvízhez. Ezenkívül, az utcákon 34 közkifolyó van; nem beszélve arról, hogy 150 lakásba van a víz bevezetve. Megcsináltattuk a község öszszevont rendezési tervét és egy nagyon régi óhajnak tettünk eleget akkor, amikor megkezdtük a községijén a belvíz- levezető csatornák építését Elkészült az első és második ütem, ez is több, mint félmillió forintba került Ez évben folytatjuk a harmadik ütemet, amelyre 280 ezer forintunk van. Mondhatom, hogy két évtizedes kemény harc után végre elértük, hogy az úgynevezett kismezógyáni részen, ahol eddig 50 beépítetlen házhely volt — nem adtak rá építési engedélyt —, megkezdődhetett a lakásépítés. Meglesz az idén a már nagyon régen hiányolt kövesutunk is, a József Attila utcában. Ez csaknem 2 millió forintba kerül és ennek jó része állami támogatás. Majdnem elfelejtettem, ugyancsak tavaly készült el az 50 köbméteres hidroglóbus, amellyel most már a legtávolabbi házhoz is eljut az ivóvíz. Lakosságunk életszínvonalára azt hiszem — no meg a kereskedelmi ellátottágra is — jellemző, hógy az ÁFÉSZ boltjai az elmúlt évben több mint 20 milliós forgalmat bonyolítottak le.; A helyi takarékszövetkezetben december 31-én 8 millió 377 ezer forint volt a betét, ami az új évben egy hét alatt 230 ezer forinttal gyarapodott. Autónyereménybe tét-könyv ekben 365 ezer forintot helyeztek eL Még az idei tervekhez tartozik az is, hogy egy ipartelepet alakítunk ki a község szélén, ahová gázcseretalepet, állatfelvásárlő- hélyet, darálót és TÜZÉP-tele- pet szándékozunk építeni. Ezek voltak a legfontosabbak az elmúlt évben és ezek a célkitűzéseink az idei évre. Azt hiszem, ebből is egyértelműen kiderül, hogy a mezőgyán! embereknek mit jelentett az elmúlt három szabad évtized. És semmivel sem rosszabbak kilátásaink sem. Egyszóval <ss inkább fejlődő, mint pusztuló község... Béla mt® Napsütésben as iskola udvarén
