Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
I — Muszáj minden nadrág után ! megfordulnod? Szüret után — Vigyázzatok, „kleptomanias”.. 8 (Kallus karikatúrája) TARKA H i< S 4 B 0 K Jfítgíe etjg niősoli/f Georg Friedrich Händel nagy étkű ember volt. Egy nap betért a vendéglőbe és három személy részére három különböző fogásos * ebédet rendelt. Egy idő után, látva, hogy a pincér semmi hajlandóságot nem mutat a terítésre, odaintette és megkérdezte: — Hát mi lesz az ebéddelt — Arra vártam, Mester, hogy mindenki megérkezzék. — Hát akkor sürgősen hozza az ennivalót — kiáltott rá mérgesen a zeneszerző —, a mindenki jelenleg én vagyok. • • • A vonatban. — Kérem a jegyeket! — Nincs jegyein! — U kell szállnia az első megállónál. — Tudom, éppen oda utazom. • • * A férj asztalhoz ül. Ránéz a tányérjára, majd így szól a feleségéhez: — Mit szólsz ehhez a légyhez a levesben? — Semmit. Ügysem értene meg. • * * Két házaspár ebédel egy genovai vendéglőben. Vacsora után az egyik férfi feláll és így szól: — Bocsássatok meg egy pillanatra, sürgősen fel kell hívnom valakit. Eltelik néhány perc, majd a telefonfülkébe beszól a feleséL — Letehetea a kagylót, Anto- nió, Maurizió kifizette a vacsorát, • • * Feleség a férjnek: — Drágám, ha választhatnál egy szép vagy egy okos asszony között, melyiket választanád? —. Egyiket sem. Jól tudod, hogy csak téged szeretlek. — Drágám, meggyőződtem róla, hogy ebben a szakácskönyvben igen sok sajtóhiba van! — Én már az ebédnél észrevettem. ... * * * A film premierje után a híres filmcsillagot megszólítja egy imádója: —- Egész másnak képzeltem önt. — Öregnek és csúnyának? — Nem, inkább fiatalnak és szépnek. • • * Egy esküvőn hallottuk a násznép körében: — Rettentően sovány ez a menyasszony! — A hozománya viszont sokkal kevésbé. A vőlegény tönkrement és most úgy ugrott be ebbe a házasságba, mint ahogy az ember a mély vízbe ugrik. — Most már értem, kapaszkodik a szalmaszálba! • * * > A fogoly a börtönből levelet ír a feleségének: „Hozz még néhány ráspolyt is. Mindennap ebéd után összegyűlünk és közösen manikűrözünk”. * * * — Igaz, hogy elváltál a férjedtől? — Igaz. — Ki is a szerencsés halandó? • • • „A te tanácsodra van szükségem’’ —, mondja a fiatalember barátjának. — Sabine és én a jövő héten akartunk összeházasodni, de valami közbejött és, el kell az esküvőt halasztani. Nem hozhat az ilyesmi valami szerencsétlenséget? — Aligha, amennyiben ezt j minden héten következetesen • meg tudod valósítani. Két utas várja a fülkében a vonat indulását. Végül az egyik megszólal: — Elindultunk már? — Minden bizonnyal. Alig hinném, hogy bárki is a maga kedvéért elhúzná az ablak előtt a házsorokat és a fákat — düny- nyögi a másik. * • * —• Papa, ma a tanító bácsi nyilvánosan megdicsért. — Csakugyan? És mit mondott? — Hogy olyan az írásom, mint egy orvosnak, aki már húsz éve ír fel recepteket.... * * * Egy gépkocsivezető-jelölt kérdezd a vizsgáztatótól: — Hogy lehet, hogy ez az utca ma ilyen kihalt? — Kisváros ez. Mindenki tudja, hogy most maga vizsgázik. « * * Egy nagy tengerjáró hajón az egyik matróz keresi a kapitányt: — Kapitány úr, azt hiszem, kilyukadt a hajónk! — Miből gondolja? — Egy cápát láttam az úszómedencében ! • • • — Ez mégiscsak hallatlan i~ dohog a téli üdülésre érkezett vendég. — A hirdetésben azt ígérték, hogy félméteres hó lesz a lábam alatt. — így is van — válaszol a szállodás —, ha nem is magasságban, de hosszában. Furcsa érdekességek Egy 29 éves Amerikában pincérként tevékenykedő angol fiatalember a közeljövőben a milliárdosok sorába emelkedik. Feleségül veszi a Rockefellerek egyik rokonát, akivel háromhónapos világkörüli nászúira indul. A közelgő frigy egyetlen ,.szépséghibája”, hogy a menyasszony 61 éves. .* * * Richard Burton állítólag emlékiraton dolgozik. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a könyv nagy részét Liz Taylórral kötött házasságának eseményei töltik ki. Egy angol újságíró azt javasolta, hegy a könyvnek a következő címet adják: „A gyémántok nem örök életűek”. * * * Az udinei kórháziba beszállítottak egy koldusasszonyt, akinek a lakásán hat, pénzzel teli zsákot találtak. A 78 éves aszr szony 1930 óta rakosgatta félre „vagyonát”. A pénz között sok olyan bankjegyet találtak, amelynek ma már semmi értéke nincs. * * » Ehrban Eder müncheni diák még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét és máris ma_ tematikai diplomával rendelkezik. Tizenkét éves korában felvették az egyetemre, mert mar akkor megoldotta a lenehezebb matematikai feladatokat. * « * Rövidesen Olaszországban megnyílik az első, szembank — adták hírül az olaszországi vakok egyesülete római konferenciáján. Ezzel lehetővé válik, hogy az emberek vógrendeleti- leg a vakokra hagyják a szemüket. A vakok egyesületének felhívására eddig több mint tízezren jelentkeztek Olaszországban. Mit hozott a Télapó ? Ö tt ülünk egyszer a műhelyben és vitatkozunk. Többen is állították, hogy kölcsönös megértésre kellene jutni. Lehet-e éneikül rendes munkát végezni? íme most is csak vitatkozunk, a termelés meg áll. Eltelt egy óra, kettő. Nem jutunk előbbre. A harmadik óránál nem bírtam tovább, és megszólaltam: — No, ebből elég volt. Ma egyébként is hétfő van. Én ezeken a napokon valahogy sohasem érzem jól magam. Megyek a művezetőibe, és lefekszem aludni. Ha valami zűr van, akkor fütyüljetek. Rendben — mondja a mühelyfőnök. — Eredj, de óvatosan, nehogy zajt csapj, meg aztán rajta ne kapjanak. Csodabogár ember a mü- helyfönököm. Az észjárása is fura. Hogy képzeli: lehet egyszerre aludni is meg figyelni is? Bementem a művezetőibe. Felmásztam az asztalra. Karomat összefontam a mellemen, és lefeküdtem aludni. De álom sehogy sem jött a szememre. Nyugtalanító gondolatok törtek rám. Betoppan ide véletlenül Xvanics, a művezető, és akkor mi lesz? Rossz színben tűnnék fel előtte. Nem. Ez így sehogy sem lesz jó. Lemásztam az asztalról. Megkerestem a művezetőt. Őszintén elmondtam neki, hogy így és így áll a dolog —, hogy másnapos állapotban vagyok —, hogy le akarok feküdni, aludni. Megkértem őt is, ha valami gyanúsat eszlel, fütyüljön. Ivanics belevaló gyerek. Ért félszóból is. Visszamentem és hogy van ez ilyenkor. Fáj a fejem, émelyeg a gyomrom, hányinger, fáradtság az izmokban, az idegekben ... ön természetesen a telefonon keresztül nem láthatja leV. Turapin: Az én emberem ismét lefeküdtem, hogy alszok egyet. Kényelmesen elhelyezkedtem az asztal tetején, de álom továbbra sem jött a szememre, Ntem, a szentnek sem. Az zsongott a fejemben, hogy ha tül sokat enged meg magának az ember, akkor később lelkiisme- ret-furdalása lehet meg, hogy akkor is hallucinál, ha legnagyobb rend van körülötte. Persze csakis másnaposán lehet kitalálni olyan badarságot, hogy mondjuk egy bizottság előzetes bejelentés nélkül törjön rá egy műhelyre. és az pontosan a mi műhelyünk legyen, annak is a művezetői irodája. De én mégis kitaláltam. Nyomban le is ugrottam az asztalról, felkaptam a telefont, és már mondtam is: — Igazgató elvtárs! Itt vagyok a művezetői Irodában, pihengetek. Másnapos vagyok, tudniillik, és tudja, hogy vertségemet. Mindezt azért mondtam el, hogy vigyázzon már rám. Ha valamelyik főnököm, vagy valamiféle bizottság meg akarná zavarni a pihenésemet, ne engedje őket egyből rám• tömi. — Halló! De ki beszél ott? — dörmögték a vonal túlsó végéről. — Vaszjukov, a lakatos. — Hogy merészel ilyet tenni? — ordította. Ez aztán nagyszerű. Jót akar az ember, és minden a visszájára sül el. Meg akarod kímélni a kellemetlenségtől, ö meg hozzákezd ordítani. Mintha ő nem rúgna ki a hámból soha. Mélyen megsértett a tapintatlanságával. — Nem hinném, hogy ha én is ott lennék a műhelyben, több lenne a termelés és kevesebb a aelejt, — szakítottam félbe. — Erre akár becsületszavamat is adhatom. Közben • direktor egészen elcsendesedett, sóhajokat hallok a vonal másik végéről, amelyek nemes gondolatokat sejtetnek. — Ne haragudj, hogy olyan gorombán kezdtem. Bepörögtem. De annyi itt a gond, hogy nem is csoda. Az első pillanatban nem tud mindent számba venni az ember. Te meg pihenj csak nyugodtan. Pihenj. Tudom én, hogy mit jelent másnaposnak lenni. Bizottságot meg a közeljövőben nem várunk. Köszönöm a figyelmességedet. Hálásan köszönöm. Jóságától könnybe- lábadt a szemem, a hangom elcsuklott; csak ennyit tudtam monda1 3tettük. Gondoktól köny- nyebbülten újra felmásztam az asztalra és végre elaludtam. Mély álomomból fütyülés hangja vert fel. Álmomban is ráismertem: ez az Ivánics fütyülése. Ilyen vésztjósló- an csak ő képes füty- tyenteni. Ám én még le se ugorhattam az asztal tetejéről, már nyílt is az ajtó, és az igazgató nyomakodott be rajta: — Talpra, Vaszjukov, talpra! Jön a műhelyfőnököd — suttogta izgatottan. — Már itt is van, és most mi lesz!?... — Semmi gáz, főnök! Semmi gáz — nyugtattam. — A műhelyfőnök az én emberem. Fordította: Sigér Imre ALBÉRLETBEN — Én is köszönöm... * Ezzel a kagylókat le is ; Hivatali Mikulás qofaitr] (Jelinek Lajos rajzai)
