Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-04 / 283. szám
Egy könyvesbolt születésnapján \an aki vásárol, van aki csak nézelődik G yulán, a város központjában létesített Ady Endre könyv- és hanglemezbolt ma már egyéves, sikeres múltra tekint vissza. Az elmúlt év végén megnyílt nagy forgalmú üzlet a helyi és a környékbeli lakosság igényének kielégítését kívánta szolgálni. Vajon eleget tett-e rendeltetésének" Erről kérdezzük régi ismerősünket. Titz Jánosné üzletvezetőt, aki a bolt többi dolgozójával egyetemben jelentős yészt vállal a közművelődés gyakorlati fejlesztéséből. ‘— Nézzen körül — mondja elégedetten, s a forgó polcok, dúsan megrakott állványok felé mutat, ahol elmélyedt vásárlók válogatnak a szebbnél szebb olvasnivalókban, — Az eltelt egy év alatt kialakult a törzsközönségünk. Szívesen jönnek hozzánk nemcsak a helybeliek, hanem a vidékiek, sőt mondhatnám, hogy a megye- székhelyiek is, mert nálunk, szerencsére bő és friss a választék könyvekben, hanglemezekben. Rendkívül sok fiatal diák is bejár hozzánk, s bár némelyek sokszor nem is vásárolnak, csak körülnéznek, de a jó hangulat, az elégedettség tudatával távoznak el, hogy majd rövidesen újra visszajönnek, ugyanúgy, mint Ön, “— A helyi forgalmon felül milyen más forgalmat bonyolítanak? — Tizennégy bizományosunk van — mondja az üzletvezető. — Velük rendkívül összehangolt, hasznos a kapcsolatunk. Bizományosaink személyenként havonta több ezer forintos forgalmat bonyolítanak le. MiskolczS Lászlóné, a gimnázium magyar szakos tanárnője egyike azoknak a pedagógusoknak, akik Gyulán igaz szívügyüknek tekintik a tanuló ifjúság kulturális művelődését. Mint a több ezer kötetes iskolai könyvtár agilis vezetője szeretettel és szívvel ápolja az irodalomkedvelőik régi hagyományait. — Hét éve vagyok az iskola könyvterjesztő bizományosa — mondja. — Évente átlag 50—60 ezer forint értékű könyvet forgalmazok a tanulok és a kollégák között, főként a szakkönyveket, antológiákat, különböző lexikonokat, képzőművészeti tárgyú és szépirodalmi könyveket. Az Olcsó Könyvtár sorozatnak is igen nagy keletje van a tanulók körében. Például a „Próféta voltál szívem” című Somogyi-könyvnek és; Fejes Endre: „Jó estét nyár, jó estét szerelem” című filmregényének feltűnőén nagy sikere volt. Most igen sokan vásárolják a nemrég megjelent „Biológiai önképző” című népszerűsítő, tudományos könyvet. Az a tapasztalatom, hogy gyermekeink igényesek és mindamellett nagyon rendszeresen és szívesen olvasnak. Gyakran vesznek rész íróolvasó találkozókon, melyeket a járási-városi könyvtár vezetősége szervez. Ilyen nagy sikerű találkozó volt a tavaszi költészet napja Kulcsár Katalin színes műsorvezetésével. Kallós Zoltán részvéteiével, valamint a szakirodalom estje dr. Sárkány Pállal. Vannak találkozók, melyeket az iskola könyvtárában rendezünk meg. igen zsúfoltan, mert sok az érdeklődőnk. Ezt per»» nem panaszként mondom. Hiszen gyermekeink számára a leghasznosabbak ezek a találkozók, mert felkeltik bennük az ismertetett művek iránti érdeklődést. Miskolczi Lászlómé Mváló könyvterjesztői munkájáíhoz az iskola vezetői minden segítséget megadnak. Megfelelő szekrények állnak a könyvek rendelkezésére a tanári szobában és a folyosón. Az iskolarádió mega fon ja pedig rendszeresen bemondja a megérkezett könyv- újdanságókal Így szép, így érdeme». így lehet kultúrát adni és kapni. Kesztyűs Ferenc amiről a lapbizományos hangoskodik. — Ez meg mit ordít, az atya úristenit! — és a próbacsendőrrel úgy fordultak, hogy találkozzanak Toman Mihállyal. — Ezt meg honnan szedi? — recsegett Polónyi Béla hangja, amikor a lapbizományoshoz érték. — Ez nem lehet az újságba»! — Törzsúr kérem, én abból élek, ha eladom az újságot — Válaszolta az nevetve. A törzsőrmester rádörmögött Toman Mihályra: „Ha nem ismerném, összetörném a gerincét. Meg ne halljam többet, mert akkor nem tudom, mit teszek magával”. A csendőrök ezután újra a templomkerítés felé mentek. Toman Mihály pedig tovább lobogtatta az újságot, csak. a pápát most nem emlegette, hanem újra azt kiáltozta: „Körösbe ölte magát egy négygyermekes anya! ___ Körösbe ölte magát e gy négygyenmakes anya!...” De ez a hír benne volt az újságban. Palkó olykor kinézett a malomajtón és a szemben levő ház kerítésére figyelt. A túloldalról is jól látszottak a krétával írt szavak: „Dugjátok el a gabonát! Békepárt A malamtulajdonos kihívta az utcára, nézze meg, milyen emberek vannak. Amikor élet-ha- lálharc folyik a bolsevizmus ellen, szabotázsra szólítják fel a gazdákat. Az ilyeneknek nincs is! énük. Mert most minden kiló búza, takarmány a győzelemhez járul hozzá. Ez a legkevesebb, amit adhatnak a magyarok. Ezért szent kötelessége minden Hazánkban harcoltak gazdának eleget tenni a beszól- s galta tásnak Közben a malomtulajdonos! •meglátta a piacról hazafelé tartó ; Brachna Györgyöt, aki megállt ■ a kerítés feliratánál. ■ — Húsz éve őröltét nálam, és jj a vetésnél, aratásnál egyebet! nem hallottam soha tőle — in- £ tett fejével Brachna György íé- ■ lé. — Most meg ezek a hazaárulók 5 megzavarják a fejét. Be csak í csípjék el a tetteseket, megkese- 5 rülik ezt —• mondta magabizto- ; saru j ■ Palkó megmerevedett arccal : hallgatta a szóáradatot, hiszen £ ezen a kerítésen az ő krétája- j nak a nyoma volt, majd kö- • zöcmbösséget színlelve jegyezte 5 meg: „A fejadagon felül úgy S sem marad több a gazdáknak.” £ De erre már nem figyelt a ma- ■ lom tulajdon os, mert csörgött az § irodájában a telefon és oda sí- • etett. ■ — Nagy piac van? — kérdez- | te ?V*ikó Brachna Györgytől, ! amikor ‘ az a malom elé ért f — Sokan voltunk, csak eladni í való akadt kevés. Csizmatalp után kosiatok régen, mert a lábam megérzi már a keményebb görineyet. Most egy kupectől szereztem. Egy kiló zsírért adta. Dehát olyan pántog fatalpúban nem járhatok, mint a lányok — nevetett Brachna György. — Nehéz ugyan a zsírból kiszakítani, mert aranykoronánként azt is kell beadni, dehát mit tegyünk? Még szénát is követelnek. — Mi meg fűit-íjuk a nótánkat a jó német szájharmo • nikán — jegyezte meg Palkó. | (Folytatása következik.) s A második világháború rég befejeződött. Eseményei egyre távolabb kerülnek tőlünk. Gondolatban azonban gyakran visz- szatérünk ezekhez a napokhoz. A penzai területen — a Szovjetunió többi részéhez hasonlóan — számos olyan volt katona él, aki részt vett a Magyarország felszabadításáért folytatott harcokban, A Duna hőse Csaadajevka faluban lakik Nyikolaj Gorjunov, az építőanyag kombinát munkása, a Szovjetunió Hőse. A magas kitüntetést egy 1944-ben Magyar- országon végrehajtott tettéért kapta. ...December 5-re virradó éjjel szeles, hűvös idő volt. Szünet nélkül esett. Ercsitől délre deszant-zászlóalj készülődött vízre szállásra. Parancsot kaptak, hogy keljenek át a Dunán és létesítsenek hídfőállást. Nyikolaj Gorjunov főhadnagy Guszev és Zolotcov rádióssal tutajon közeledett a másik part felé. A folyó közepén járhattak, amikor világítórakéta röppent a magasba. Az éjszaka megtelt dörgéssel, golyósüvítés- sel, robbanással. Nyikolaj és társai teljes erőből eveztek. A part elérhetetlenül messzinek tűnt. G uszevet egy szilánk megsebezte. Aztán a tutaj megfeneklett. A katonák beugrottak a jéghideg vízbe. Zolotcov második ládiós halálos sebet kapott. Gorjunov felragadta a rádiókészüléket, és deszantos társaival felkapaszkodott a meredek domboldalon. Kegyetlen küzdelem kezdődött a németekkel. Amikor végre megvetették lábukat egy keskeny partszakaszon, Nyikolajhoz odakúszott egy tizedes. — Főhadnagy elvtárs! — jelentette —, a zászlóalj valamennyi tisztje elesett. * — Átveszem a parancsnokságot — válaszolta Gorjunov. — Ássák be magukat! A sebesülteket lássák el! Rádióján összeköttetést teremtett az ezredtörzzsel, és jelentette, hogy zászlóaljából huszonhaton maradtak, közülük kilencen megsebesültek. Parancsot kapott, bogy bármilyen áron tartsanak ki a főerők megérkezéséig. Egyébként a katonák is tudták, hogy ez milyen fontos. Tőlük függött több száz társuk élete, akik nyomukban keltek át a Dunán. Reggel páncélosok indultak rohamra ellenük. A félelmetes harci járművek mögött géppisztoly os katonák közeledtek. *Űj erővel lángolt fel a harc. Gránátokkal azonban nem lehet páncélosok ellen küzdeni. Gorjunov tüzérségi tüzet kért a deszantosok által védett területre. Hamarosan tűzfüggöny választotta el őket az ellenségtől. A hitleristák visszavonultak. Aztán horogkeresztes repülőgépek tűntek fel, hogy halálos terhüket állásaikra dobják. 'Ügy tűnt, hogy a kis földdarabon minden élet megszűnt. Ám a szovjet katonák kitartottak. A hitleristák négy napon keresztül rohamoztak, de nem tudták őket visszavetni a folyón túlra. Egyebek között azért, mert Gorjunov hozzáértően irányította rádióján keresztül a tüzérségi tüzet A hitleristák érzékeny veszteségeket szenvedtek. Több mint hatszáz katonájuk elesett, tíz páncélosuk, több aknavetőjük és géppuskafészkük megsemmisült. A deszantcsok által védett kis hídfő gyorsan kiszélesedett Az ezred és a hadosztály innen indított támadást, folytatva Magyarország felszabadítását. Ágyúval lőni tilos • Ingyirka faluban alighanem a Gafarov család háza a legnépszerűbb. Itt mindig örülnek a vendégnek. Esténként a tv- híradóra öregek és fiatalok térnek be a házigazdához. Gigyiát Gafarov hosszú, nehéz, de érdekes életet élt... A háborúban a zászlóaljparancsnok politikai helyettese volt 1945 decemberében és februárjában Budapest felszabadítói között küzdött. A zászlóalj már több hete súlyos utcai harcokat folytatott. A hitleristák makacsul tartottak minden házat. Egy-egy szobáért is külön harc folyt. Igen kemény csatározások bontakoztak ki a városközpontban, amikor a Dunától már mindössze 5Ö0 méternyire voltak. A támadók előrenyomulását rendkívüli módon zavarták a keresztező- déleknél álló emeletes házak. A hitleristák valamennyit valóságos erődítménnyé változtatták. Az odavezető utakat tűz alatt tartották. Borisz Taraszov, a parancsnok kénytelen volt a tüzérekhez fordulni segítségért. Míg az ágyúk megérkeztek, megbízta politikai helyettesét, hogy ellenőrizze a személyi állomány létszámát — Hatalmas veszteségeket szenvedtünk — mondta Gafa- róv. A sebesült katonákat a szomszédos házak pincéiben helyeztük el. Harc közben nem volt lehetőségünk rá, hogy a hadtápterületre küldjük őket Gafarov majd lejárta a lábát hogy valahonnan orvost kerítsen. „Csak ne lenne ez az átkozott ház!” — gondolta dühösen, mivel nem tudott a sebesülteken segíteni. Végül megérkezett két löveg. A tüzérek már készen álltak a tűz megnyitására, amikor a politikai helyetteshez vezettek egy idős magyart Magyar és német szavak keverékével igyekezett valamit megmagyarázok hol a lövegekre, hol a házra mutatva. Kiderült, hogy egy gimnázium épületébe fészkelték magukat a hitleristák, melynek pincéjében sok gyermek zsúfolódott össze. Gafarov azonnal a zászlőglj párán csn okh oz futott. Taraszov gondterhelten kérdezte: — Mit tegyünk? — Egy biztos — mondta a politikai helyettes —ágyúból lőni tilos. A romok alatt a gyerekek is elpusztulhatnak. — Akkor meg kell várnunk, míg besötétedik — döntött a parancsnok. Kínzó várakozás kezdődött. Alkonyaikor rohamra indultak a szovjet katonák. Sikerült el- ’ foglalniuk a földszintet, behatoltak a lépcsőházba. Reggelre az épület a kezükben volt. A parancsnok kihozatta . a gyerekeket a pincéből. Az éhes, rémült fiúk és lányok ijedten egy csoportba verődve álltok. A politikai helyettes első parancsa az volt, hogy etessék meg őket. Amikor az elkínzott gyerekek mohó evését látta, Gafarovnak akaratlanul az övéi jutottak eszébe. Szíve összeszorult. I Az egészségügyi nover örömmel közölte: — Főhadnagy elvtárs! A tegnap nálunk járt kis öreg — orvos. Megvizsgálta sebesültjeinket, bekötözte őket. — Nagyszerű — mondta Gafarov. Jönnek a gépkocsik, a sebesülteket és a gyerekeket hátrakülújük. , A zászlóalj továbbfejlesztette a támadást. Budapest teljes felszabadítása után a harcokban tanúsított bátorságukért és állhatatosságukért számos katonát és tisztet tüntettek ki érdemérmekkel és rendjelekkel. Gafarov zubbonyára a Vörös Zászló Érdemrend került Egy fa megmaradt Immár harminc éve dolgozik a szerciobszki óv agyar ban Mihail Tyimofejev, a szerdőüzei» vezetőjének helyettese. Számtalan emlék fűzi Magyarországhoz. 1945 tavaszán a 76 mm-es ágyúk zászlóalj- parancsnokaként kapta párttagsági könyvét Nem felejti el a Nemesvámos körüli harcokat Ütege egy kis falu szélén foglalta el tüzelőállását. A Balaton felől hideg szél fújt. Köröskörül be inka mat ián kukorica- táblák. A katonák tudták, hogy ebben az irányban fasiszta páncélozott hadosztályok támadnak. Igyekeznek áttörni a hitleristák budapesti csoportosítása Köré vont gyűrűt Amint a helyzet lehetővé tette, az üteg kezelői állásaik megerősítésével foglalkoztak. Az együk ágyút zavarta a közelben álló magas fa. Tyimofejev megparancsolta, hogy vágják, ki Alig kapták azonban a katonák kezükbe a fejszéjüket, amikor valaki megérintette a parancsnok kabátja ujját. Egy idős magyar asszony. Egyik kezét melléhez szorította, a másikkal a fára mutogatott, és fejmozdulataival próbálta kifejezni, hogy a fát ne vágják ki. Lehet, hogy valami igen kedves emléke fűződött hozzá. Igaz is, miért kellene kivágni? — gondolta Mihail, és megparancsolta, hogy az ágyút egy kicsit odébb, a kukoricaföld szélén állítsák fel. Így az ágyú mintegy tartalékba került. Távolból erős motorzúgás hallatszott. Az üteg felé vagy két tucat Tigris és Párduc páncélos törekedett. Tyimofejev megvárta, míg az ellenség közel jött, majd megparancsolta, hogy nyissanak tüzet. A vezérpáncélost kilőtték, egy másiknak leszakadt a lánctalpa. Az ütközet órákon keresztül tartott A hitleristák súlyos vereségeik ellenére tovább támadtak. Az egyik szovjet löveget kilőtték, a másikat harcképtelenné tették. A zászlóalj tüze csökkent. Két ellenséges tank megkísérelte az áttörést a szárnyak felé. A kukoricaföld szélén levő löveg felé közeledtek, nem vették észre az álcázott ágyút. Amikor könnyen sebezhető oldalukat mutatták, a tüzérek felhasználták a kedvező helyzetet, s mindkettőt kilőtték. Az ütközet után Tyimofejev bejárta zászlóaljának állásait. Egy pillanatra megállt a fánál. Mellette ott állt a magvar asszony. Kenyeret és bort hozott a katonáknak. J. Barano v tÁPNJ