Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

Soványhati emberek Az egykori krónikák szerint Sarkadkeresztúr a XVIII. szá­zad elején kapta mostani nevét. Azelőtt ezt a környéket Sovány­hátnak hívták. Találó volt az el­nevezés, hiszen a szikes talaj bizony soványan fizette vissza azt a kemény munkát, amit az itt élők fektettek bele. Még gróf Almássyak is — akik gazdái vol­tak a földnek — inkább kiadták haszonbérbe a Magyar Föld Részvénytársaságnak; kínlódja­nak ők a szikkel. A parasztember földszeretetét, évszázados vágyát a föld iránt még ez a rassz talaj sem tudta megváltoztatni. Hogyne kelleti volna még ebből a gyengécske földből is néhány hold, amikor eljött az idő, hogy nemcsak mű­velői, hanem gazdái is legyenek. 1944 végén, 1945 elején a cselé­dek, kubikosok, summások, nap­számosok földhöz jutottak. 545- en igényeltek és kaptak összesen másfél ezer katasztrális holdat Tulajdonképpen ezzel az újkori földfoglalással kezdték írni mos­tani történelmüket a sarkad- keresztúri emberek, ífiésezik a tanács végrehajtó bizottsága. Debreceni Sándor ta­nácselnök tájékoztató jelentését megkülönböztetett figyelemmel hallgatják a részvevők. Ez a fi­gyelem teljesen indokolt, hiszen nagyon régi gondokat elemez, a község ipari ellátottságát, a szol­gáltatás helyzetét. S ezek bizony nem valami megnyugtatók. Bár minden évben sok fiatal végez a szakmunkásképző intézetben, a megszerzett tudással mégsem te- lepednek le a községben, nem itt hasznosítják,elvándorolnak. Fér­fiszabó egyáltalán nincs, s így a legkisebb ruhajavítással is Sarkadra kell utazni. Nincs vil­lanyszerelő sem. Az itt tevé­kenykedő kisiparosok műhelye korszerűtlen, nincs gépesítve, még mindig a hagyományos ké­ziszerszámokkal dolgoznak. — Sajnos az elvándorlás nem csak a kisiparosoknál figyelhető meg. Fogy a falu népe. A háború előtt még 3 ezer 500-an éltek itt, az 1960-as népszámláláskor már csak 3 ezer 24-en, tíz évvel ké­sőbb, 1970-ben mindössze 2 ezer 650 lakója volt a községnek. Ez a szánt azóta is lassan tovább csökken. A magyarázat kézen­fekvő. Nincs munkahely, nincs elhelyezkedési lehetőség, a he­lyi tsz-en kívül egyéb munka­hely nem kínálkozik, s itt a te­rület nagysága és a gépesítés is meghatározza a létszámot. Így aztán naponta kétszáznyolcvan— háromszázan járnak el dolgozni a környező községekbe, városok­ba. Még kedvezőtlenebb helyzet­ben vannak a lányok, asszonyok, 600-ra tehető a számuk, akik el szeretnének helyezkedni. Cseng a telefon. A vízügyi gazgatóságtól keresik az elnö­köt. — Mennyit tudnának évente fizetni a vízmű építéséhez? — 80 ezer forintot — Az kevés. — Mi is tudjuk, de sajnos évente községfejlesztésre csak m—120 ezer forintunk van, Mintha nem Is falun élő kis­mama lenne — és a szép gye­rekkocsi Községfejlesztés. Azért a kicsi pénzből is jut a legszükségesebb­re. A 30 év itt sem múlt el nyomtalanul. Ez nemcsak a köz­ség gazdagodásában mutatkozik meg, hanem az emberek tudati fejlődésében is. Az első szóra jönnek, ha valamit társadalmi munkában kell megvalósítani. Épült az eltelt három évtizedben orvosi lakás rendelővel, általá­nos iskola politechnikai műhely- lyel, gyógyszertár, tanácsháza, pártszékház, posta, fogorvosi rendelő, könyvtár. A törpevízmű építésének szervezése is meg­kezdődött. A kút már megvan. Bő vizű, majdnem egymillió fo­rintba került. A hálózat hiány­zik, kellene vagy 18 kilométer­nyi, de ez itt több mint 6 millió forintba kerül. Az igények itt sem kisebbek, mint másutt. A községi művelődési otthon terve már tíz éve porosodik a tanács páncélszekrényében. Építése 3 (millióba kerülne. Elkelne egy egészségház is. Évente 30—32 az újszülöttek száma. Csaknem 400 az iskolás korú tanuló, s így „dél­utános műszak” is van az isko­lában. Az itt végzett gyerekek 80 százaléka iparitanuló-intézet- be és középiskolába megy. Óvo­dai hely elegendő, mindenkit fel tudnak venni. Inkább a? időseb­bekkel van gond, hiszen egyre többen vannak. Jó lenne, egy öregek napközi otthona, amely­nek létrehozásához anyagi támo­gatást kértek a megyétől. Kisnyék négy és fél kilomé­terre van Keresztártól. Közigaz­gatásilag a községhez tartozik. Valamikor néhány uradalmi cse­léd lakása állt itt, most a sar- kadi Lenin Termelőszövetkezet 3. számú kerülete. Az általános iskola igazgató-tanítója, Rajki Tóth László. Felesége a helyi művelődési ház tiszteletdíjas ve­zetője. Ök ketten töltik be itt a kultúra terjesztésének magasztos munkáját. Fáradhatatlanul szer­vezik a színjátszó csoportokat, foglalkoznak az itt élő fiatalok­kal, rendszeres TIT-előadásokat szerveznek és ők kezelik a kis fiókkönyvtárat is. Örömmel mondták, hogy a könyvtárnak 80 rendszeres látogatója van. 26 gyerek tanul itt I—IV. osztályo­sok. Két évvel ezelőtt szervez­tek felnőttoktatást is, amelyen 14-en végezték el a VIII. általá­nost. Jó szándékú, kultúrára éhes emberek lakják ezt a kis települést. Arra is találtak lehe­tőséget. hogy néhány asszony­nak munkalehetőséget biztosít­sanak, akik a Békési Kosárfo­nónak; készítenek itt bedolgo­zói rendszerbe különféle kosa­rakat. Nem Soványkát már Sarkad­keresztúr. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy nem kell ke­ményen dolgozni a megélheté­sért, de összehasonlíthatatlanul többet adnak már ezek a szikes földek is, mint valamikor. Segí­tenek ebben a gépek és segíte­nek az emberek is, mint leg­utóbb ebben a rendkívüli őszi betakarítási munkában, ahol a község apraja-nagyja mentette az értéket. Igaz az is, hogy az igények itt is megelőzték a lehe­tőségeket. Ez az egészséges tü­relmetlenség egvúttal lendítője is a továbbfejlődésnek, amihez a sarkadkeresztúriak kezük munkájával is tevélcenv-^ v>^z- zájárulnak. Béla Ottó A Hdsnyéki nők közű! néhány»» kosárfonás»»! jutnak keresethez SZMT-űlégral jelentjük Eredményekben gazdagon zárul a munkaverseny elsS szakasza Jó ütemben halad a megye ötödik ötéves tervének előkészítése Pénteken, december 20-án • összességében megállapítható, délelőtt a Szakszervezetek Bé-| hogy a munkaverseny-mozga­kés megyei Tanácsa ülést tar­tott Békéscsabán, az SZMT székhazában. A tanácsülés részt­vevői megvitatták a felszaba­dulási és kongresszusi munka­verseny első szakaszának Békés megytei eredményeiről szóló jelentését. A jelentés a jubileumi mun­kaverseny tapasztalatait úgy értékeli, hogy azok igazolják a szocialista brigádok mozgalmá­hoz fűzött reményeket. A me­gye vállalatainak és szövetkeze­teinek többségében helyesen ha­tározták meg a verseny céljait és ezek alapján a pártszerveze­tek elvi irányításával a mun­kahelyek gazdasági, társadalmi szervei és vezetői összhangba hozhatták a tervfeladatokat a felajánlásokkal. Az iparban dolgozó munká­sok elsősorban anyag- és ener­giatakarékosságot, az export­tervek túlteljesítését, a korsze­rű termelőberendezések kihasz­nálásának fokozását vállalták. E vállalások teljesítésének nagy szerepe van abban, hogy Békés megye szocialista ipara az év első 9 hónapjában nyolc és fél százalékkal növelte a termelést létszámemelés nélkül az előző esztendő hasonló időszakához képest. A megye 80 vállalata három negyedév alatt 300 mii-1 lió forinttal termelt többet al tervezettnél. * lom a brigádok és vállalatok között lassan bontakozó együtt­működés, a verseny értékelésé­ben még fellelhető hiányossá­gok, az eredmények nem meg­felelő propagálása és az eseten­ként előforduló szervezési la­zaságok ellenére is eredmények­ben giazdagon zárja első szaka­szát. A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsa a tanácsülés má­sodik napirendi pontjaként meghallgatta Csepregi Pálnak, a megyei tanács elnökhelyette­sének tájékoztatóját az ötödik ötéves terv előkészítő munkála­tairól. Csepregi Pál elmondta, hogy az ágazatonként megala­kított munkabizottságok már jó egy évvel ezelőtt megkezd­ték — az igények és a lehető­ségek egyeztetésével — a célki­tűzések megfogalmazását a fel­adatok meghatározását. A megyei tanács elnökhelyet­tesének tájékoztatóját kiegészít­ve dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára felhívta a tanácsülés résztvevőinek figyelmét arra, hogy a szakszervezeteket kü­lön felelősség terheli a tervja­vaslatok véleményezésében, a tervezés demokratizmusának biztosításában. Az SZMT december 20-i ülé­se a hozzászólások és a válasz­adás után a vezető titkári be­jelentésekkel ért véget Több ezer politikai rendezvény 170 ezer résztvevővel Eredményes volt a HNF béke és barátsági munkabizottságának ez évi tevékenység# Pénteken ülést tartott Bé­késcsabán a Hazafias Népfront megyei Nemzetközi Béke és Ba­rátsági Munkabizottsága. Elsőiként Vichnál Pál, a bi­zottság titkára tájékoztatta a résztvevőket az 1974. évben végzett bizottsági munkáról. Ebben jólesően állapította meg, hogy ez évben több nagyszabá­sú barátsági rendezvényt tar­tottak a szovjet, a legyei a bolgár kulturális központtal, a szovjet kulturális központtal pedig közösein rendezték meg megyénkben a szovjet kulturá­lis napokat. A Fáklya szerkesz­tőségével két alkalommal tar­tottak sikeres író-olvasó talál­kozót. A nagykövetségek kö­zül a Szovjetunióval három, a VDK—DVK követségeivel két- két, a lengyel és kubai követsé­gekkel egy-egy alkalommal tar­tottak megyei rendezvényt, öt esetben volt közös program a szovjet katonai parancsnokság képviselőivel. Április 4-én fo­gadták a Román Szocialista Egységfront Arad megyei dele­gációját. A látogatást három­tagú Békés megyei delegáció augusztus 23-án viszonozta. Ez évben összesen három ba­rátsági vonat indult a Szovjet­unióba. Az országos jellegű politikai akciók is eredményesen zárul­tak. A békehónap ideje alatt megrendezett előadásokon több mint 38 ezren vettek részt. Az őszi szolidaritási akció idején az 1126 rendezvényen csaknem 80 ezren jelentek meg. A beszámoló után ismeretette a bizottság a jövő év program­ját és munkatervét. Elmondot­ta, hogy a HNF nemzetközi agitációs propaganda-, béke­barátsági és szolidaritási tevé­kenységének célja, hogy segítse a tömegek szocialista tudatfor­málását, internacionalista ne­velését, a népek — elsősorban a szocialista országok — meg­különböztetett módon tt Szov­jetunió népei közötti barátság elmélyítését. Éppen ezért to­vábbra is fő feladatuknak tekintik, hogy sokoldalúan is­mertessék, népszerűsítsék a Szovjetunió gazdasági, politikai, társadalmi, ideológiai, kulturá­lis fejlődésének, sikereinek a nemzetközi helyzet alakulásá­ban betöltött szerepét, a Szov­jetunió békepolitikáját, a bé­kés egymás mellett élés elvét. Jövőre, 1975-ben a béke- barátsági rendezvényeket mind­ezek, valamint hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója hatá­rozza meg. Az évforduló tiszte­letére — 1975. február 5—16. között — újabb béke és barát­sági vonatot indítanak Békés­csabáról Kijev—Leningrad— Moszkva útvonalon, amelyen több mint háromszázan vesznek részt. A nemzetközi nőnap tisztele­tére 1975. március 6—9. közötti időben Pozsonyba indul a béke­vonat, amelynek utasai nők lesznek. Megyénk az elmúlt években — évente — 15—20 csoportot fogadott a Szovjetunióból. Jö­vőre, tekintettel a felszabadu­lás évfordulójára, 151 turista- csoport mintegy ötezer tagja érkezik a Szovjetunióból me­gyénkbe. Kiemelten foglalkoznak a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság lapja, a Fáklya terjesztésé­vel, amire a KISZ, a SZOT, az MSZBT és a HNF védnökséget vállalt. Ugyancsak hatékonyabb munkával toboroznak újabb előfizetőket a Lobogóra. Az eddigiekhez hasonlóan, továbbra is rendeznek fotó- kiállításokat. A 30. évforduló tiszteletére, így a békéscsabai és gyulai vasútállomások ifjúsá­gi várótermében, amelyen ha­zánk, a Szovjetunió és a szo­cialista országok közlekedés­fejlődését mutatják be. íötj

Next

/
Thumbnails
Contents