Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
Móricz Zsigmond ajándéka * Bőszőr csak a tárgyak gyűltek körénk..,, A puha, finom anyagból készült pongyola, melyet Kisanya minden karácsonykor ott talált a feldíszített fa alatt; a gyönyörű sárközi parasztruha., Lili ajándéka. ... Nem tudom, mikor tűnt elő az arc, a huncutul mosolygó, amint félrehúzodva üzeműéi te az ■Ajándékozottak örömét, az ő szerény, szép ajándékát.,, Móricé Lilivel, Móricz Zsigmond legkisebb leányával beszélgetek a régi kará- rácsonyokról, pontosabban az ünnepekről, meghitt pillanatok csendjében rejtőző emlékekről. — Apunak különleges érzéke volt az ajándékozáshoz — kezdi az emlékezést. — Nagyon szeretett másoknak, örömet okozni, alkalmanként hatalmas méretű csomagokkal lepett meg mindannyi unkát, azt azonban soha nem láttuk, mikor csempészte be a lakásba ezeket a csomagokat. Gondosan vásárolt, soha nem kellett az ajándékait vissza- vinni, cserélni,.. A fát mindig közösem, díszítettük mi, a család, abban nem vett riszt. Amikor elkészültünk, félrevonultunk, ő periig valóságos kirakodóvásárt rendezett a fa alatt. Miikor végzett a csomagok elrendezésével, csengetett és kiosont a szobából.. Még felnőtt korunkban is, egy kisgyermek ámuló izgalmával jött velünk vissza a karácsonyfához. Sikoltoztunk, táncoltunk, ö csak állt és figyelt bennünket. — Hogy szerette-e az Ünnepeket? — Ügy fogalmaznék inkább', nem zavarták őt az ünnepek. Ha gondolatban valami gyötörte, egy regényen vagy bármilyen íráson töprengett — néhány órára abbahagyta a munkát, de aztán ugyanúgy dolgozott karácsony éjjelén is, amint más hétköznapokon, lógott szájában a cigaretta, földre hullott hamu- és pa- pirhalom körülötte... Az ő igazi ünnepei, úgy hiszem, azok az órák voltak, amikor befejezte egy-egy munkáját, ha valamiről úgy érezte, hogy. sikerült. Ilyenkor, egyszerű hétköznapokon is, ünnepelt az egész család. A belőle lassan oldódó ■ derű mindannyiunkra átsugárzott, úgy éreztük, könnyű lesz élni..., — Milyen ember volt Móricé Zsigmond? — Nagymama egyszer azt kérdezte tőle: „Hol szorult benned a vadság?” — Az írásaiból sistergő indulatot, akik jól ismerték, nem értették, akik nem ismerték, túlértékelték. Hányszor hallottam, visszaemlékezni embereket arról, hogy milyen jót mulattak Móricz Zsigmond dal. A valóságban nem ivott, nem dohányzott, (ez utóbbit csak munka közben, akkor azonban nagyon sokat), soha nem káromkodott. Hogy az Űri muri írója egyetlen pohár bor mellett ,/mulatta” át az éjszakákat — ezt el sem hitték volna. — Valójában, másként nem figyelhette, nem is írhatta volna meg olyan jól a különböző jellemeket — ám a közvetlen környezete úgy látta, hogy jó kedvű, szemé csillog, előtte félig töltött pohár..., mit is hihettek volna mást, minthogy duhaj ember? — Inni, igazán a pezsgőt szerette, de abból sem sokat... — Jellemző szokása, szenvedélye? — Mindig éjjel, olvasott Amikör lefeküdt/körbe vette magát könyvekkel, kirakta őket, mint bástyafokokat. ... — Nagyon szerette a tehetséges embereiket. Kapott egyszer egy kéziratot. Kockás papírra, kémei írott, tehetséget sejtető írás volt. Válaszolt a feladónak, kérte, keresse fel a szerkesztőségben, újabb írásokat is1 kért. És mert hosszú időn át nem kapott feleletet, fel- kerekedett. személyesein elutazott hozzá. Amint utólag megtudtuk, a tehetséges kézirat szerzőjének nem volt annyi pénze, hogy felutazzon Pestre, Móricz . Zsigmondhoz. Ezt megírni pedig — szégyellte. — Jól gazdálkodunk-e Móricz Zsigmond hagyatékával? — Köszönöm, hogy megkérdezte. Ebben az évben lenne 95 esztendős. A nyáron, születésnapján, Leányfalun kis ünnepséget rendeztek. Sok szép emlékező mondatot hallottam, mégis, ugyanolyan hiányérzet támadt bennem, mint minden alkalommal, ha róla esik szó. Hogy mi az, amit hiányolok? — Az őszinte szavakat arról, személy szerint ki. mit köszönhet Móricz Zsigmondinak? Egy szép jelzőt. Egy igaz mondatot, Akik a csodálatosan szép „olcsó” könyveket vásárolják, vajon tudják-e, hogy egész életében arról álmodott, hogyan lehetne megvalósítani, hogy nemes irodalom váltsa fel a ponyvát? Szövetkezetekről, tanult parasztokról álmodott... Vágyaival, küzdelmeivel itt él ma is,, közöltünk. ,, ezért nem érzem méltónak hozzá, a klasszikusoknak kijáró, ódon tiszteletet csak. Igaz, írói hagyatékát megőrzik a könyvek. Én az ember emlékéért aggódom. Az emberért, aki nem ismerte a rosszindulatot, aki bizalmával megajándékozott minden ismeretlent, aki egy hír hallatára kész volt akármilyen fáradtan vonatra szállni és elutazni az ország másik Végére.,, — Emlékszem egy karácsonyra. Már beteg volt, súlyos anyagi gondokkal küszködött. Este, a csangőszó után,'amikor bementünk, a szobáha. a fa alatt egy kis zsák földimogyorót találtunk. Nem volt pénze, és mégis, olyan ajándékkal tudott meglepni, melynek mindannyian örülünk, melyből mindannyiunknak jut..,. Móricz Zsigmond arca, amely az időben lassan távolodik — nem mosolyog. Csendesen figyel, félrehajtott fejjel. Bennünket, embereket. örülünk-e ajándékainak? László Ilona Fát aj Pál Rab a-part 4 közösségi művelődés forrásai A helytörténeti gyűjtemények szellemi ereje mikor országszerte hozzákezdtek a helytörténeti gyűjtemények létrehozásához, nem voltak még vele távolabbi tervek. Mindössze az volt a eél, hogy egy-egy község értékes múltbéli leletanyagát megőrizzék. így kerültek a helytörténeti gyűjtemé- I nyeltbe a falvakban régeb- I ben folytatott ásatások emlékei. Több helyütt ezek ma mór valóságos kis múzeumok, mint például a Nóg- rád megyei Pencen, a Fejér megyei Kápolnásnyéken és Ercsiben, a Veszprém megyei Kővágóöfsön, Révfülöpön stb. Szobrok, épületdíszek, népművészeti tárgyak; a múlt írásos dokumentumai, birtoklevelek, adományozási okmányok, nemzetségtáblázatofc, nagy értékek, ritka tárgyak vannak közöttük. A falusiak — rendszerint egy-egy, a múlt emlékei iránt fogékony — közéleti ember, pedagógus, orvos — vezetésével, nagy igyekezettel gyűjtötték össze ezeket a tárgyakat és dokumentumokat. Maguk is érezték azonban, hogy az összegyűjtött „holt anyaginak” valamiképpen életre kell kelnie, mert a bemutatás még nem minden, Így értünk el a mához, az elmúlt esztendőkhöz, amikor ezek a gyűjtemények a közművelődésben fontos funkciót nyertek. Uj ismeretek forrása A múlt emlékei a mához szóló tanulságot és Intelmeket tartalmaznak — ez mindenki által tudott közhely. De a „múlt neszeit” felfogni — műit Mikszáth mondta —- okosság és érzékenység kell, kiváltképpen akkor, ha az a cél, hogy értelmes következtetéseket vonjunk le a látottakból. Egy-egy tárgy, amelyet a helybéliek ezerszer is láthattak, új Ismeretek forrása lehet, ha szakszerűen, helyesen használjuk a közösség tudatának nemesítésére, gyarapítására. Lássunk azonban néhány példát. Több helytörténeti múzeumban összegyűjtötték a község —• vagy a környék — településének középkori emlékamyagát. Vannak falvak, ahol az eddig kiásott teljes leletegyüttes a hely- történeti gyűjteményben van, szakszerűen konzerválva. rekonstruálva. Az elmúlt egy-másfél évtizedben az anyag összegyűjtésén fáradoztak. Segítettek a megyei vagy a közeli városi múzeumok régész munkatársai. Most jött el az ideje annak, hogy szellemileg kiaknázzák a nagy jelentőségű és gazdag tanulságokat hordozó anyagot. Előadásokat tartanak a település múltjáról, fejlődéséről, ál- tagban a környék honfoglalás-kori és középkori helyzetéről, embereinek életéről, a várak szereméről, a hcdtotak vonulásáról. Az előadást a legtöbb helyen a helytörténeti múzeumban tartják, r az ott levő tárgyakkal szemléltetik. Szorgalmas diákok, pedagógusok feljegyzik ezeket az előadásokat — vagy 1 es font o- aabto mondanivalóját —, sokszorosítják, ankétokat Tendernek belőle az iskolában, klubfoglalkozásokon. A korábbi esztendőkben előfordult, hogy olyan előadásokkal — mondhatni „előregyártott” programokkal — kerestek fel a TIT- előadók egy-egy községet, amelyek, iránt minimális volt az érdeklődés. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat több megyei szervezete azóta felismerte, hogy programjának alakításában meghatározó szerepük van a helytörténeti ' gyűjteményelmek. Így történt, hogy azokon a helyeken, ahol jelentősebb középkori, kuruc kori, 1848-as Vagy egyéb emíékanyag van: azzal kezdtek foglalkozni. A helybeliek ismerik ezt az anyagot, csak éppen arra nem volt eddig mód, hogy teljes összefüggésükben szakszerű ismereteket uk. „Pontosítva” a példát: miért vannak ékes középkori fegyverek egy kis Va6 megyei falu helytörténeti gyűjteményében? Hogyan kerültek oda? A megyei múzeum és a levéltár munkatársai — egyéb okmányok, történelmi dokumentumok tanulságait is belefoglalva előadásaikba — megmagyarázták, hogy milyen helyzet volt a környéken akkor, amikor ezeket a fegyvereket használták, milyenek voltak a társadalmi, történeti, gazdasági viszonyok, milyen kimenetelük volt egyes népmo2galmaknak, és így tovább. Meg kellett ismételni az előadást, mert nemcsak a községbeliek, a szomszéd falvak lakói is nagy érdeklődéssel hallgatták. (S mint mondják, a tél folyamán még legalább három alkalommal kell sort keríteni ugyanerre a témára.) Veszprémi megyében, néhány községben — kiváltképpen a Balaton északi partján, a Balaton-felvidé- ken — nagy számban őriznek a Tanácsköztársaság idejéből való katonai Iratokat, direktóriumi okmányokat, valamint a második világháború éveiből származó tárgyi emlékeket. Helybeli tanárok —,r de a megyeszékhelyről kiutazó történészek, TXT-előadók — érdekes előadásokat tartottak ezeknek a tárgyaknak, emlékeknek, iratoknak történetéről, egykori rendeltetéséről, megelevenítvén a kort és a környezetet. A falu magára ismert: nevek hangzottak el, amelyeknek viselői — a leszármazottak — ma is ott élnék. A második világháborús emlékekről szólva sor került a balatoni csata lefolyásának az ismertetésére, amely különös érdeklődést váltott ki. hiszen számosán vannak a tanúk, az emlékezők. S milyen más ezt összefüggéseiben, hadtörténeti jelentőségében megismerni, mint tétován nézegetni az emlékeket -és a tárgyakat, s bizonytalan mendemondákat hallani róluk! A jelen - . történelemmé válik Amint halad előre az idő, úgy válik történelemmé az a jelen, amit a ma java- kombelj vagy annál még fiatalabb emberek mint résztvevők átéltek. Igen sok községiben (az Illetékes levéltár felülvizsgálata után) átadták a helytörténeti •gyűjteménynek a tszrszerve- zés, a tanácsok létrejöttének több iratcsomagját. Ezekből az iratokból feltárul a felszabadulás utáni magyar történelem sok-sok emlékezetes és széles körű ismertetésre érdemes mozzanata. Milyenek voltak a munka- és gazdasági körülmények a szövetkezet megszervezése előtt a falvakban? Hogyan történt a szervezés? Kik vettek részt benn*e? Mi volt az első eredmény? Milyen nehézségekbe ütköztek a szervezésben részt vevő parasztok, pártmunkások? Hogyan kezdtek működni a tanácsok? Mik voltak az első intézkedések? Hogyan kezdett végleges formát ölteni a közigazgatási apparátus? Akármelyik kérdéscsoportot érintik — a mélyén számtalan tanülság, intelem, érdekesség. Ez már a mai történelem. A témák gazdagsága itt felsorolhatatlan. Hiszen valamennyi múltbéli emlék —- szakszerű előadás, ismertetés kíséretében — alkalmas arra, hogy értékes tanulságokat nyújtson a jelennek. örvendetes, hogy mind több helyen felismerik ennek a jelentőségét és élnek vele. A közösségi művelődés jó forrása valamennyi, mert olyan' ismereteket ad, amelyek a legjobb értelemben vett patrióta-tudatot szolgálják; A saját falu, az ismert környék,, táj. múltja érzelmileg közeláll a hallgatósághoz. A kisközségek helytörténete iránt ezért olyan élénk az érdeklődés és nagy a tudásszomj, Hasznos lesz figyelni rá mindenütt, mert ezrek és ezrek számára jelent szellemi gyarapodást. T I. Kiosztották a megyei helytörténeti pályázat díjait Pénteken délután a Békés megyei Tanács székházában kiosztották a megyénk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából kiírt helytörténeti pályázat díjait. Molnár Ambrus: Füzesgyarmat régi határának földrajzi nevei című dolgozatáért. Dedinszki Gyula: A békéscsabai jobbágypa- rasztok élete a XVIII. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében című tanulmányáért első díjat kapott. A „Mértékek, értékek és arányok a tótkomlós! szlovákoknál” cimű pályamű — amelyet Koppány János készített — felemelt összegű második díjat érdemelt. A bíráló bizottság dr. Bereczki Imre: A hagyományos ' paraszti gondolkodás ismeretanyaga és szókincse Déva vány ám című tanulmányát és Nagy József: A fekete bojtár nyomában című dolgozatát megosztott harmadik díjjal jutalmazta, Munkáik értékelnek elismeréseképpen, Hocopán Sándor, Szad>ó Imre és dr. Bereczki Imre könyvjutalomban részesült.
