Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-12 / 290. szám
(A kéttfibiiijeL Az Ulzana című színes NDK ka landfüm főszereplője, Gojko Milic Ezekben a napokban játssza a Brigád mozi Kosa Ferenc rendező, Csoóri Sándor író és Sára Sándor operatőr alkotói hármasának legújabb filmjét, a Hószakadás című színes magyar alkotást. A film a második világháború legirtózatosább, legkegyetlenebb hónapjaiba, 1944 késő őszi világába viszi el a nézőt. A Kárpátok erdőrengetege a helyszín, ahová a frontról tér haza Csorba Márton honvéd. Szökött-e vagy szabadságra Jött? A kérdés válasza ismeretlen, s ez a kétely hajszolja hősünket a hegyek ösvényein idős nagyanyjával apját, családját keresve. A lírai szépségű filmballada főszerepében Szabó Imrét, Maria Markovicovát, valamint Haumann Pétert, Pola Raksát láthatjuk. A kamaszkor örök emlékű történetei szinte minden ember életében az indiánregények voltak. Gottfried Kolditz NDK-beii rendező eddig tíz ilyen történetet filmesített meg; mindany- nyiszor a főhős romantikus szerepében a népszerű jugoszláv művésszel, Gojko Miticcsel a főszerepben. Most készült el a tizenegyedik kalandfilrh, az XJlzana című színes NDK alkotás, amelyet a Szabadság mozi mutat be. Ulzana apacs törzsfőnök; a gyarmatosítók és a leigá- zott indiánok történetének egy szűk keresztmetszetét szándékozik adni ez a kalandokban, izgalmakban bővelkedő film. San Fernando mindenáron azt akarta, hogy soha meg na feledkezzünk róla. Vendéglátóink nagyszabású fiestát rendeztek tiszteletünkre egy fűn dán (ünnepségek rendezésére alkalmas tanyán). Elhívtak egy indiánt, aki ősi szokások szerint sütött meg egy egész marhát. A hús íze kitűnő volt! Olyan gyümölcsöket raktak asztalunkra, amelyelmek tán nincs is magyar neve: mangó, guanabana, zapo- te, aguacate, papaja. És az ismertek: banán, ananász, narancs, görögdinnye! Ott volt a fiestán Indio Figuredo, Venezuela leghíresebb hárfaművésze és zenekara. Ott volt a San Fer- nandó-i zeneiskola kitűnő gitárzenekara és megszámlálhatatlan jó hangú énekes. A hangulat kitűnő volt. Hamarosan sor került a tüzes ritmusú táncokra, a joropora (horopóra) és a contra- puntora (kontrapuntóra). Sajnos hamar elszaladtak a szép San Femandó-i napok. Szakadó trópusi esőben gördült ki autóbuszunk a városból. Miközben a busz tetejét verdeső eső hangjaiba belevegyül vendéglátóink „Adios! Hasta la Vista!” — kiáltása, arra gondolunk, hogy mindenkinek el kell majd mondanunk a jövőben, A jómód dilemmája F ürdünk a társadalmi lét melegében, de a túl hosz- szú ideig tartó fürdő elernyeszt. Csak ki kell lépni belőle és máris kiderül, hogy ez a melegház milyen infantilissá teszi és mennyire elpolgárosítja az embert” — olvasható Regis Déb- ray-nek, Guevara harcostársának egyik munkájában. Debray-n kívül (és nála jóval korábban is) sok társadalomtudós és politikus megfogalmazta már azt a gondolatot, miszerint a társadalmi jólét „langyos melege” romboló következményekkel jár. Ezek a gondolkodók úgy vélik, hogy az anyagi bőségből társadalmi méretű deviáció^ fakad, amelynek eredménye az enerváltság, a tespedés, az általános romlás és a hanyatlás. S mi több, a fizikai emyedéssel — úgymond — együtt jár a társadalmi értékek felbomlása, az erkölcsi züllés, az állampolgárok meghasonlása, kiábrándulása és eltunyulása, s a folyamat egy idő után teljesen cselekvésképtelenné leheti az egész társadalmat. A riasztó képek felsorolását folytathatnánk, azonban célszerűbbnek látszik végiggondolni, hogy a társadalom életében jelentkező negatív tendenciák valóban az adott társadalom jólétéből fakadnak-e. Mindenekelőtt a jólét fogalmát kell átgondolnunk. Mit nevezhetünk társadalmi jólétnek vagy jómódnak? Egyáltalán van- e az anyagi és szellemi gazdagságnak valamiféle kívánatos, kiszámítható és bemérhető hatéra, amelyen túl a tespedés, a bomlás, a degeneráció következik? Szocialista társadalmi viszonyainkra áttéve a kérdést, melyek gazdagodásunk — anyagi és szellemi fejlődésünk — várható határai, mi az, ami még elérhető, és mi az, amelytől óvni kell társadalmunkat? E kérdések évék óta érdeklődésünk előterében állnak, a mi marxistáink is vi-l kik és milyen emberek lakják j San Femandót, ; Maracayban — utunk követ- j kező állomásán — olyan csodá* : latos, hipermodern épületben játszottunk, hogy nem akartunk hinni a szemünknek. Ez az épület a Maracayi operáhóz volt. Mindjárt első előadásunkon gazdára lelt mind a 850 szék. Elekor mutattuk be először gyermekműsorunkat, a békéscsabai gyermekek körében is nagy népszerűségnek örvendő „Vásár”, „A három kismalac” és az „Elátkozott malom” című bábjátékokat, a magyar szövegbe ágyazott spanyol nyelvű mondatokkal, amelyeknek óriási sikere volt. Maracayban láttunk először igazi, nagy arénát, ahol azokban a napokban torreádorfesztivál volt, latin és spanyol torreádorokkal. Bár előadásaink miatt egyetlen cofrldára sem tudtunk elmenni, á rendezők közbenjárására alkalmunk volt egy délelőttön a sok vért látott arénába lépni, megnézni a bikákat és a torreádorok kápolná- j ját. : Útban Barinas felé, megáll- j tunk Carabobonál. Miről híres j Carabobo? Bolivár 1821-ben itt I vívott győztes csatát a franciák ■ és a spanyolok ellen. E csata • döntő jelentőségű volt, mert a j győzelem azt jelentette, hogy • Venezuela végérvényesen le- 5 rázta magáról a gyarmati ura- j lom béklyóját. A csata helyén ! monumentális emlékmű-komp- | lexum áll. A diadalív alatt dísz- S őrség: szőrkucsmáhan. piros S posztó zubbonyában, hosszú szárú ■ csizmában. A fekete legények — ■ akik a díszőrséget adták — sze- 5 me meg sem rebbent, álltak, ; mint a cövek, Dedig a hőmérő ; plusz 40 fokot mutatott... (Folytatjuk) I táznak róla. Érdekes módon akkor kerülték napirendre, amikorra társadalmunk eljutott egy viszonylag magas fejlettségi szintre, amelyen a mindennapi megélhetés gondjai már nem, vagy csak elvétve jelentenek problémát. Sokan úgy gondolják, hogy anyagi jólétünk látható jegyei (a bővülő áruválaszték, a gépkocsi, a telek, a nyaraló — hogy a megváltozott életmód egyéb kellékeiről ne is beszéljünk) már-már a fogyasztói mentalitás megjelenését, a kapitalizmus másolását, szocialista vívmányaink feladását jelentik. Mások előszeretettel állítják, hogy anyagi létünk gyors változásait a társadalmi tudat nem képes követni, s máris kialakult az a paradox helyzet, amelyet egyszer az elmaradott tudattal, másszor pedig a forradalmi változásokkal lehet illusztrálni, természetesen a szemlélő hangulatának, óhajának vagy nemegyszer szándékának megfelelően. Társadalmi jelenünk reális megítéléséhez viszont szélsőségektől mentes, objektív állásoontra van szükség. Ugyancsak objektív álláspont szükséges a társadalmi jólét megítél ősében. A jóléttel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy ' meglehetősen relatív fogalom. Közismert, hogy egy-egy ország átlagos életszínvonalának mennyiségi mutatója más országban mérhetetlenül alacsony vagy kimagaslóan magas is lehet. Havi 100 dollár a fejlettebb országokban nyomorúságos életmódot jelent, viszont a gyengén fejlett országokban esetleg biztos megélhetést, az adott körülményekhez képest „jómódot” biztosít. A jómód ugyanis nagyon sok tényező függvénye. Függ az adott társadalom rendszerétől, fejlettségi fókától és függ azoktól a gazdasági-társadalmi tradícióktól, amelyek az adott társadalomban kialakultak. Megítélésünkben éppen ezért nem alkalmazhatunk valamiféle általános mércét — ilyen nincs is —, s ezért mindig az adott gazdasági-társadalmi szinthez, tehát önmagunkhoz kell mérnünk az állampolgárok életszínvonalát, jólétét. Hazánk gazdasági fejlettsége alapján a közepesen fejlett országok közé tartozik, s ebből következően életmódunk megítélésénél nem lehet a fejlett országok vágj' az alulfejlett országok mércéit alkalmaznunk. A különféle fejlettségű és eltérő társadalmi rendszerű országok életmódjának, Jólétének összehasonlítása egyébként is meglehetősen nehéz, nemegyszer lehetetlen vállalkozás. Az életmód és a jólét ugyanis minden esetben túlmutat azokon a mérhető és összehasonlítható tényeken, amelvek az adott társadalom anyagi termelésével kaocsolatosak. A jólét nem redukálható egyoldalúan csak az anyagi jólétre, mivel az életmód és a jólét fogalma szükségszerűen tartalmazza a társadalmi élet valamennyi szféráját. Éppen ezért a jómód nemcsak anyagi gazdagságot jelent, hanem magába foglalja a szellemi élet gazdagságát is. Márpedig anyagi lét és kulturális élet kölcsönösen feltételezi egymást, s egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy egyiket a másik rovására egyoldalúan előtérbe állítsa. Azokban az országokban, amelyekben nem jön létre vagy tartósan megbomlik az egyensúly a társadalom anyagi és szellemi léte között, óhatatlanul megjelennek a deviáció, a „normálistól” eltérő különféle jegyei. Ha az anyagi jóléttel nem párosul a neki megfelelő magas szintű szellemi lét, akkor az anyagi javak fogyasztása öncélúvá válik és az állampolgárok hiába hajszolják az anyagi javak elsajátítását, a fogyasztás nem az elvesztett emberi és kulturális értékek kompenzációját jelenti, hanem zaklatott es#tartalmatlan életmódot, amelyben óhatatlanul a „polgáriasodás” jegyei válnak a társadalmi élet jellemzőivé. Ilyen esetekben a bőség „langyos melege” nemcsak „infantilissá” teszi az embert, hanem kiábrándulttá, cinikussá is, azaz a fogyasztásban való elidegenedés jelei nyilvánvalóan kiütköznek az állampolgárok cselekvésében, emberi kapcsolataiban és gondolkodásmódjában is. A z anyagi és szellemi lét egyensúlya megbomolhat más formában is. Azok az elképzelések ugyanis, amelyek a fejlett társadalmat megfelelően fejlett anyagi termelési szint nélkül gondolták el, a gyakorlatban sorra meghiúsultak. Gondoljunk csalc a népi kommunák kínai gyakorlatára, a diákmozgalom hippi kommunáira vagy azokra a törekvésekre, amelyek a társadalmi egyenlőséget az egyenlősdi alapján akarták megvalósítani. A szocializmust és a kommunizmust nem lehet voluntarista módon, a kommunizmusnak megfelelő anyagi kultúra nélkül megvalósítani, még akkor sem. ha a társadalom egésze aszkétákból áll. A szocializmus, a kommunizmus az első társadalmi forma, amelyben a társadalom képes megvalósítani az anyagi és szellemi lét egyensúlyát. Ez az egyensúly azonban nem adottság. ezt a társadalom fejlődése során kell a társadalomnak megtalálnia. kialakítania. Nyilvánvaló tehát, hogy fejlődésünk lehetőségei akkor korlátlanok, ha megtaláljuk az anyagi és szellemi fejlődés harmóniáját. Fejlődésünk középpontjában az ember áll, nem egyszerűen az anyagi javakat fogyasztó ember, hanem a sokoldalú ember, aki anyagi és szellemi igényeit egyaránt magas fejlettségi szinten akarja kielégíteni. Marx a kommunizmus állampolgárában a „totális életnyilvánítást igénylő” és annak kielégítésére képes embert képzelte el. S zocialista társadalmunkban minden lehetőségünk megvan arra, hogy anyagi fejlődésünk ne váljék öncéllá, hogy kísérője ne a fogyasztói mentalitás vagy a „polgárosodás” legyen, hanem az új, szocialista ember kialakítása, aki anyagi jólétét képes magas szintű kulturális igényeivel összhangba hozni. B. A. A Volán 8. sz. Vállalat felvételre keres tehergépkocsi-vezetőket, au tobusz-gcpkocsi vezetőket, kalauzokat, udvarosokat, gaz- és vízvezetékszerelöket, telepőröket, vizsgázott fűtőt, műhelytakarítót, gyors- és gepirónőket, valamint hírközlőt. leientkeznl lehet: Békéscsaba, Szarvasi út 87„ munkaügyi önálló osztály. % ííJU! / Indio Figuredo háríáaik a San Fern&ndo-i fiestas a
