Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
\ KÖR ŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET W Ut az irodalomhoz A legnépszerűbb műfaj: a memoár Nemzetközi olvasáskutatási konferencia Budapesten Életünk Lámát Tibor Mennek a napok, s végigdübörOgnek életünkön és elsöprik a vigság apró perceit, — hogy emlékezzünk, létünk két végletből áll: egyik a mindig — újrakezdés, a másik az örök halál. E két véglet közt fel s alá szállva készülünk mindennap egy perc boldogságra. I Radnóti Miklós emlékezete ff arminc esztendeje, — 1944 novemberének első napjaiban gyilkolták meg Radnóti Mikegyre tragikusabb, egyre ft#n! tudott és mert. Nem kis bátorságra volt ehhez szükség. Radnóti Miklós vállalta a sorsát, emberi és költői értelemben egyaránt. Számára az írás erkölcsi kényszer, elkötelezettség volt országhoz, néphez: „de élnek dolgozók itt, költők is büntetőn és csecsszopók, akikben megnő az ér- Itelem” — olvashatjuk Nem tudhatom című versében. Elkötelezettségének gyökerei idáig mélyülnek az igazi hazához, néphez. Értük és helyettük vállalta a szólást, vállalta az áldozatot. Mert Radnóti nagyon jól látta, érezte, hogy „baljós a menny felette”. Alig van költő* aki olyan látnoki erővel sejtette volna meg önnön sorsát, mint ó, de tudta, hogy ez az áldozat szükségszerű, a jövőért hozandó áldozat. Mert hite szerint csak az formálhat jogot a meghallgatásra, aki vállalja azt a sorsot, amelyet másoknak is cd kell szenvednie. S aki ezt vállalja a végsőkig — alázattal: „Az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről. Az már egy messzefénylö szabad jövő felé tör” Etikai alapállása: az egyéni sors alárendelése a közösségi sorsnak: áldozat- vállalás, de egyben hit ennek az áldozatnak az értelmében. Lírája talán a legeredetibb, legmélyebb antifasiszta líra a világon. Megrázó. katartikus hatású, mert bonyolult szövevényeiben ábrázolja a kort, nem egyszerűsödik nála fekete-fehér képletté a világ. Teljes mélységében látja az egész emberi társadalom kollektív — bár nem egyenrangú — felelősségét a szörnyűségekben: „Hisz bűnösök vagyunk [mi, akár a többi nép, tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp* — írja Nem tudhatom című vemében. A költő számára ezért nem csupán a fasizmus megsemmisítése a cél, hanem egy olyan, új világ megteremtése is, amelyben az ember ember lehet, amelyben a fasizmus, az embertelenség soha nem találhat talajt Ez a hit, ez a felelősségérzet, ez az etikai tartás a magyarázata, hogy megjárva a koncentrációs táborok poklát, végigszenvedve a végigszenvedhetőt, bepillantva az embertelenség, a háború legiszonyatosabb mélységeibe, Radnóti Miklós költészete mégis mindvégig megőrzi emberi arányait, emberi arcát. A Levél a hitveshez, a Hetedik ecloga vagy az Erőltetett menet költője arról tesz hitet elsősorban, hogy az emberség a legembertelenebb körülmények között is megőrizhető. Akkor is, amikor már az ész nem talál kapaszkodót, amikor már a test végleg összeroskad; mert ez az ember tulajdonképpeni lényege. Halálának harmincadik évfordulóján költészetének erre az etikus bátorságára, tisztaságára emlékezünk. Pete György
