Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-09 / 262. szám

Kitüntetések a Munkásőrség j Országos Parancsnokságán

A Nagy Október! Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából Budapesten, a Munkásőrség Országos Központjának iskoláján kitüntetéseket adtak át,

Megyénkből is többen kapták meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Itt vette át ezt a kitüntetést Gyulavári Pál, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, dr. Pankota! István, az

MSZMP békéscsabai városi j bizottságának osztályvezetője, ■ Kozsuch János, a sarkadi Le- ■ nin Termelőszövetkezet elnöke, ! Badár János, a párt békési já- ■ rási bizottságának első titkára, jj Gonda József, az orosházi vá- jj rosi pártbizottság első titkára, s Vrbovszki György, a szarvasi ! városi pártbizottság első : titkára és Kőszegi Sándomé, j szeghalmi tartalékos munkás- ; őr.

Megnyílt

a IX. Kulich Gyula j országos premfotó-kiállítás

Az idén kilencedik alkalommal rendezte meg a Békéscsabai városi Tanács és a Megyei Művelődési Központ • „Kulich Gyula” országos premfotó-kiállítást, A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban csütörtökön délelőtt 11 órakor Araczki János, a városi tanács elnöke nyitotta meg a fotótárlatot.

Az elmúlt év ószén meghirdetett pályázatra 176 szerző 679 fényképet küldött be. A zsűri !— amelynek elnöke

Réti Pál, a Népművelési In- : tézet munkatársa, tagjai pe- ■ dig Hemző Károly, a' Magyar * Fotóművészek Szövetségének ■ képviselője és dr. Becsei Jó- • zef, a békéscsabai városi párt- • bizottság titkára voltak —58 ■ szerző 96 alkotását tartotta : érdemesnek kiállításra. Az el- 5 só díjat Fejér István egri fo- ■ tóművész nyerte. A díjakat • Araczki János, illetve a kü- f löndíjakat adományozó szer- • vek, intézmények képviselői • nyújtották át az alkotóknajc. •

:

:

Araczki János megnyitó beszédét mondja

I

t

s

A megnyitó otán a közönség Réti Pál szakmai vezetésével ismerkedett a kiállítással

I

■

:

o

(Fotó: Bódis) ;

A Justh-emlékérmet adományozták Rejngold főrendezőnek

■

Pénteken délelőtt bensőséges kis ünnepségre került sor a megyei tanács békéscsabai székhazában. A Jókai Színház harmadik bemutatott darabját a penzai Lonacsarszkij Színház fórén- : dezője állította színpadra. A két nép közötti barátság elmélyítéséért, munkája elismeréséért Szemjon M. Rejngold penzai fő- 1 rendezőnek Nagy János megyei tanácselnök-helyettes • Justin ■ Zsigmond emlékérmet nyújtotta át

(Fotf: Demény Gyulák

Kitüntetés.

*

n

címadományozások

Dehogynem fáradság, s.

Ünnepség... a jelenlevők | fehér blúzban, ingben, sötét ruhában... az évfordulót méltató beszéd... az arra érdemes társadalmi munkások kitüntetést, jutalmat vesznek át — szokásos november eleji kép.

Aki az okleveleket, jutalmakat átadja, kézfogás közben azt mondja:

— Köszönjük a fáradságát, további jó munkát kívánóké.

A kitüntetettek közül többen is így válaszolnak:

—- Nem volt fáradság

Pedig dehogynem volt az.

Mert aki a fizetésért végzett munkája után még bent marad az üzemben, az irodában, hogy megszervezze a kommunista szombatot* a közös kirándulást; aki a fizetésért végzett munkája mellett még azzal is törődik, hogy szebbé tegye a gyárudvart, hogy befesse a patronált óvoda kerítését; aki a fizetésért elvégzett munkáját még megtoldja a brigádnapló vezetésével, valamilyen tömegszervezet ügyeinek intézésével — az többleifáradságot vállal.

Más kérdés, hogy ezt szívesen teszi. Olyan szívesen, hogy e munkát talán nem is érzi fáradságnak. De ettől a fáradság fáradság marad. A munka nem „magától végződik el". Azt valakinek meg kell csinálni. Többleterővel, többletfigyelemmel, többletenergiával.

Ez egyáltalán nem eltitkolni, elszerénykedni való.

A társadalmi munkást éppen azért illeti elismerés, mert fáradságot vállal. Másképp nem is érdemelné meg a közösség — és ezúttal mindegy, hogy szóban, írásban, kitüntetésben vagy jutalomban megnyilvánuló — köszönetét—

• „Köszöntjük megyénk kitün- « tetett dolgozóit” címmel tudósí- j tást közöltünk lapunk 1974. no- i vem'ber 7-i számában, amelyre S az alábbi helyreigazítást adjuk: j Miegyei főtanácsosi címet kapott ! dr. Klimaj János, a vb szerve- : zési és jogi osztálya vezetőjé- 5 nek helyettese. Megyei tanácso- ■ si címet (és nem rangot) ka- é pott dr. Prókai János, a vb szerI vezési és jog! osztálya csoporti vezetője. Technikai okokból • fenti tudósításból kimaradt ■ utólag közöljük: November 7. tiszteletére a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Mun. ka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki Kozák Sándort, a Szeghalmi nagyközségi Tanács elnökiét,

Gerencsér Miklós«

Ácsteszértöl a halhatatlanságig

20. Táncsics Mihály életregénye

Kereken kijelenti:

— Jók ezek a könyvek, meg igazak is. Túlságosan igazak. Semmi hajlandóság bennem, hogy börtönbe juttassam kendet, s Stancsics Mihályt.

Tehát az imént remélt pártfogás is kútba esett. Megérti, Deák FerencneK okos az érve, de számára haszontalan. Hiszen éppen az a legfontosabb neki, hogy írásai minél szélesebb körben elterjedjenek, minél többen olvashassák gondola ait az emberi jogokról, a társadalmi haladás szükségleteiről, a haza érdél-» iről. Hogy mindezért börtönbe csukják? Éppen, séggel nem kívánkozik oda, de ha ilyen árat kell fizetnie eszméiért, bizony fölösleges aggályoskodnia Deák Ferencnek.

Amilyen gyorsan csak tud, siet Pozsonyba. Egyenesen Schai- ba könyvkereskedőt keresi. Már-már megállapodnak, Schai- bának nagyon tetszik a „Józan ész”, mégis visszalép: úrrá lesz rajta a félelme, nem akar bajba kerülni a könyv bátor tartalma miatt. Mégis szeretne segíteni Stancsicson, vállalja hát, hogy titkos úton kijuttatja Lipcsébe a veszélyes kéziratokat. Igénybe veszi Stancsics a segítséget, de eleinte csak any- nyi jelentőséget tulajdonít neki, hogy nem kell cipekednie. Később megtanulja becsülni a pozsonyi könyvkereskedő jótéteményét. A hivatalos emberek a porosz—osztrák határon any- nyira megfaggatják holmiját, hogy még egy ártatlan magyar —francia szótár is csaknem bajt hoz a fejére.

Egyelőre azonban Bécsbe gyalogol, hogy onnan vonattal folytassa útját Prága felé. Szilárd benne az eltökéltség: ha

kevés a pártfogója az ottani befolyásos férfiak közül, akkor a maga emberségéből juttatja napvilágra írásait. Ha kell, egész Európát bejárja, de mindenáron rálel kiadóira.

Prága kiábrándítóan hat rá. Sokat hallott szépségéről, e&nel szemben szennyesnek latja, utcáin sóik a koldus, a rongyos ember pedig rengeteg. Annál jobban rácsodálkozik Drezdára, Szászország fővárosára. Elbűvölik a tiszta polgárházak, a szép virágoskertek, a rangos paloták. Arról ábrándozik, vajha egykor a saját hazája is ilyen városokkal dicsekedhetne. Szíve szerint sokáig időzne Drezdában, rendre-sorra ki tanulmányozná, miképpen teremtették ily kedvessé környezetüket az emberek, de a passzióra most nincs idő. Sietnie kell tovább Lipcsébe, a könyvnyomtatás híres városába, hogy intéz^zdjék művei kiadásáról.

Ha Prágában ő csalódott, akkor a tekintélyes és gazdag Lipcsében most ő okoz csalódást. Kérnek tőle ajánlólevelet — ilyet nem hozott. Ma. gyárul senki nem ért, az pedig reménytelen vállalkozás lenne, hogy ő maga lefordítsa írásai tartalmát. Ruházatát furcsállják, szakálla, nagy bajusza ném válik éppen előnyére a borotvált képű németek között. Ha valaki szellemi ember, lehetetlen, hogy ilyen közönséges külsővel rendelkezzék, vélték róla a lipcseiek. Honnan tudhatták volna, hogy a hazafias Stancsics Mihály szent ereklyeként viselte a durva védegyleti posztót, hogy nem készítenek Anglia, Csehország, Németország együttesen sem olyan finom szövetet, amelyért