Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
M élységesen szimbolikus, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán megszüler tett szovjethatalom első okmánya a világtörténelmi jelentőségű Békedekrétum volt. Azt jelképezi ez, hogy a szocialista rendszert megteremtő szovjet állam legbensőbb lényegéből fakad a békepolitika. A szocialista forradalom és a Szovjetunió neve a nepek tudatában szerte a világon azóta is egybeforrott a béke ügyével. A Szovjetunió története ,az októberi szocialista forradalom óta eddig eltelt 57 esztendő krónikája —• egyben annak az állhatatos, szakadatlan harcnak a története is, amelyet az agresz- szív imperialista politika ellen, a népeknek a háború csapásától való megszabadításáért folytatott a szovjet állam. A forradalmat győzelemre vivő munkások, parasztok, katonák még a nagy roham után, a Téli Palota előtti téren álltak őrséget, amikor -— a Békedekrétumban — a proletárhatalom békét ajánlott fél minden ország kormányának és népének. Igazságos, annexiók és hadisarc nélküli békét. 1919-ben a Szovjetek Kongresszusa Lenin javaslatára ünnepélyes formában kinyilvánította, hogy „az Orosz- országi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság minden néppel békében kíván élni, és minden erejét a belső építésre akarja fordítani”, 1922-ben Genuában, az első nemzetközi konferencián, amelyen a Szovjetunió is részt vett, Lenin kormánya a békés együttműködés és a leszerelés széles körű t programját terjesztette a kormányok küldöttei elé. A harmincas években a Szovjetunió következetesen síkraszállt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, egy olyan rendszerért, amely megfékezhette volna a fasiszta kardcsörtetőket, megakadályozhatta volna az újabb világégést, A második világháborút követően, mikor az atom- és hidrogénfegyverek, rakéták megjelenése növelte az emberiséget fenyegető újabb világtragédia veszélyét, a Szovjetunió a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés konkrét tervét terjesztette az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé. Mindig következetesen, nem szűnő energiával munkálkodott a nemzetközi kapcsolatok ama új elveinek — a függetlenség, a szuverenitás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, a népek közötti barátság és együttműködés elveinek érvényre juttatásáért, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hirdetett meg. A z egész emberiség sorsáért felelősséget vállaló küldetésnek, a Szovjetunió egész történelmén végigvonuló békediplomáciának felemelő, méltó folytatása az a nagyszabású békeprogram, amelyet 1971 tava-' szán az SZKP XXIV. kongresszusa fogadott el. Ezt a programot, amely hat pontban jelentős tennivalókat ajánl minden józan érzésű kormányzatnak, minden politikai pártnak és mozgalomnak a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, a vitás kérdések békés rendezéséért, * leszerelés folytatásáért, a A LENINI ÚTON — A VILÁG BÉKÉJÉÉRT írta Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke háborús fenyegetések elhárításáért — méltán nevezhetjük korunk békedekrétumának. A háború nélküli világ az emberiség nagy óhaja, legőszintébb törekvése. A Szovjetunió megszületésével, a második világháborúban aratott győzelmével, politikai, gazdasági és katonai erejének meggyőző kibontakozásával, a szocialista országok közösségének kialakulásával és megszilárdulásával ez a törekvés, ez a reménység már nem puszta óhaj. Ma már reális lehetőség van arra, hogy elkerüljük a világméretű háborúk kirobbanását, és megőrizzük a békét. A Szovjetunió 1917 óta következetes szilárdsággal folytatott békepolitikájának világtörténelmi jelentőségű győzelme ez. De tudnunk kell: még nagyon sok erőfeszítést, még nagyon sok harcot és áldozatot kíván a világ minden részén az, hogy ez a reális lehetőség visszafordíthatatlan valóság legyen, hogy az agresszív imperialista erők ellenállásával szemben végleg megvalósuljon a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. E nnek a harcnak legelső vonalában halad a Szovjetunió, amely a politikai és diplomáciai, gazdasági és kereskedelmi, kulturális és katonai eszközök gazdag tárházát használja fel, hogy a legkedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtse meg a szocialista közösség erejének további gyarapításához, a világ proletariátusának forradalmi harcához, a nemzeti felszabadulás kivívásához, az imperializmus elleni küzdelemhez. Vagyis: a legkeményebb osztályharchoz. A békeharcunk szempontjából rendkívül fontos gondolatot Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédében fogalmazta meg: „Az SZKP abból indult és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca folytatódik gazdasági, politikai és ideológiai területen. Ez másként nem is lehet, minthogy a szocializmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kibékít- hetetlenek a kapitalizmusévaL Arra törekszünk azonban, hogy ez a történelmileg kikerülhetetlen harc olyan mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyeresége lesz a világbékének, valamennyi népnek, valamennyi államnak.” A következetesen internacionalista és jellegzetesen szovjet, békeszerető lenini külpolitikának a nyomán kibontakozó események egész menete fokozatosan annak felismerésére kényszeríti a tőkés világ mind több kormányát, hogy a békés egymás mellett élés elveinek figyelembevételével alakítsák, a szocialista államokhoz fűződő viszonyukat, minden fontos lépésüket. Megfigyelhető: amilyen mértékben erősödnek a világban a béke és a haladás pozíciói, úgy szaporodnak a realizmus elemei a legtöbb kapitalista állam külpolitikájában, úgy kerülnek rendre-másra a politika lomtárába a hidegháborús időszak módszerei és eszközei. A világ népeinek, köztük hazánk népének is támogató egyetértésével és rokonszen- vével találkozik a szovjet békediplomáciának az a határozott törekvése, hogy a nemzetközi életben a politikai enyhülést katonai enyhüléssel, a fegyverkezés korlátozásával, szabályozásával é3 csökkentésével kell kiegészíteni és tartóssá tenni. Ennek a törekvésnek az életerejét jelzi, hogy egyszerre több fronton, több színhelyen is folyik a diplomáciai offenzívra a leszerelésért, a katonai enyhülésért s egyszerre több témakörben is keresik, kutatják az előbbre jutás, a rendezés lehetőségeit. A békéért folytatott harc máris számos eredményt hozott. Gondoljunk csak a szovjet—nyugatnémet és a Nyu- gat-Berlinről szóló négyoldalú egyezmény aláírására, a rendszeres szovjet—amerikai, a szovjet—francia stb. csúcs- találkozásokra, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására. Ezek fontos határkövei a Szovjetunió és a szocialista országok békéért folytatott sikeres harcának. T ermészetesen roppant nehézségbe, akadályba ütközik az egymással legtöbbször ellentétes érdekéje szövevényében megtalálni a kölcsönösen elfogadható ösvényeket, amelyek elvezethetnek a szélesebb ívű megállapodások útjára. De nem szabad türelmetlennek lennünk! Az idő a béke érdekeinek dolgozik! A pekingi vezetők kivételével ma már egyetlen kormány sem száll nyíltan szembe a leszerelés, a katonai enyhülés gondolatával. A szovjet leszerelési diplomácia kezdeményező szelleme állandóan vélemény- nyilvánításra, sok esetben pedig tárgyalásokra készteti a Nyugatot. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye a többi között, hogy az utóbbi másfél évtizedben számos kiemelkedő jelentőségű nemzetközi megállapodás született az emberiség békéjét és biztonságát leginkább fenyegető atomfegyverkezés korlátozásáról. A békéért, az enyhülésért a Szovjetunió kezdeményezéseivel folyó harc bármelyik irányát, bármelyik területét vizsgáljuk is, mindenütt nagy változások tanúi lehetünk. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább utat törnek maguknak a világpolitikában s a különböző társadalmi rendszerű államok A Nagy Október ünnepire avatják / Pamutnyomo I üzeme /Budafoki Eiesztogyar/ f ____Tejüzem___J j Gyógy- és növény védőszer üzem J /Magyar Hajó- is Daru gyér j / gyáregysége J Y üzema jZalai Kőolajipari V. A J Benzinátaiakító Üzem/ \ ! ö r-\J K • Nagyi A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából a hagyományok szerint, hazánkban nemcsak a világ első proletáréi lámának létrejöttéről emlékeznék meg, hanem az ország különböző vidékein új létesítményeket avatnak fel. Ezen beruházások között egyesek országos jelentőségűek — pl.: Sajóbábony a gyógyszer- és a növényvédő- szer-gyártást segíti, a kerülőpusztai tv-adó a Dél-Dunántúl tv-műsoradását javítja vagy a Zalai Kőolajipari V. a vegyipar fejlesztését szolgálja, de vannak olyanok is, amelyek elsősorban helyi igényeket elégítenek ki. Találunk ezek között új kórházat, egészségügyi kombinátot, kenyérgyárat és 2000 vagonos gabonatárolót (Dombóvár). Kereskedelmi és szolgáltató létesítményeket adnak át — az ünnep tiszteletére — Kaposvárott, Kőszegen, Székesfehérvárott^ GödöUőij, Budakaiászors, Székkutason, Adonyban új áruházat avatnak, Békéscsabán pedig új 8000 négyzetméteres alapterületű áruház alapkövét helyeztek ei. Ezek az új objektumok hazánk nemzeti vagyonát növelik, gazdasági, egészségügyi és kulturális gyarapodását szolgálják. íŐTŐfÖ kapcsolatod általános san elfogadott normáivá, a nemzetközi élét törvényévé válnak. E lenini békepolitika következetes érvényesítésének eredménye, hogy az imperialista hatalmaknak már nincs meg az az egykori lehetőségük, hogy korlátlanul rendelkezzenek a népek sorsával, és ha kell, helyi háborúkkal verjék le függetlenségi törekvéseiket, mint ezt korábban tették. A nemzeti felszabadító harc sikerét mutatja, hogy erősödik a fiatal afrikai, ázsiai államok, a volt gyarmati országok szuverenitása, függetlensége, é~ szűnőben van az imperializmustól való gazdasági függőségük is. Ennek a folyamatnak a kiteljesedése feltartóztathatatlan, visszafordíthatatlan. A szovjet békediplomácía évtizedek óta tartó erőfeszítéseinek, következetes harcának nagy eredménye a szocializmus hadállásainak, a haladó, imperialistaellenes erők pozícióinak megerősödése a földkerekség minden táján, az egészségesebb politikai légkör kialakulása a világban. A magyar népet a világ más népeivel és valamennyi haladó erővel együtt nagy megelégedéssel és a béke jövője iránti rendíthetetlen bizalommal és reménységgel tölti el, hogy a háború utáni egész történelem rendkívül jelentős fordulatának vagyunk tanúi, de nemcsak tanúi, aktív résztvevői is. Tanúi és résztvevői vagyunk annak a folyamatnak, amikor a nemzetközi politikában tapasztalt ellenséges konfrontáció időszakából kibontakozik a szocialista és a kapitalista államok közötti mind szilárdabb békés egymás mellett élés, az értelmes, a kölcsönös előnyökön és egyenlő biztonságon alapuló, békés együttműködés időszakába való átmenet. E z a korszakos változás a világ minden népe előtt új távlatokat nyit. Am nagy hiba lenne, ha az enyhülésért tett erőfeszítések sikere miatti jogos örömünk és elégedettségünk akár egy pillanatra is feledtetné velünk, hogy az imperializmus bizonyos erői egyáltalán nem örülnek a világ- helyzet ilyen irányú változásainak. Az imperializmus, a militarizmus rohamcsapatai, amelyek a második világháború óta élteit években harmincnál több kisebb-nagyobb helyi háborút és fegyveres konfliktust robbantottak ki. földünkön, nem adták fel kísérleteiket, hogy feltartóztassák a szocialista világ, a béke ügyének előretörését. Mert az agresszió és a militarizmus erőit bár sikerült visszaszorítani, de még nem sikerült teljesen ártalmatlanná tenni. A béke ellen felsorakozó imperialista, militarista csoportosulások kísérleteinek határozott visszautasítása korunk emberiségének nagy feladata, mindannyiunk fontos, mindennapi tennivalója. Ebben a harcban a világ haladó erői mind egységesebben segítik, támogatják a Szovjetunió és a szocialista országok erőfeszítéseit, amelyek — híven Október és Lenin szelleméhez — az imperializmus agresszív politikájával a béke védelmének és a nemzetköz) biztonság megszilárdításának politikáját állítják szembe. Az 1917 óta eltelt 57 esztendő bizonyítja, hogy ez az egyetlen helyes, reális alternatíva. Az élet alternatívája,
