Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-05 / 259. szám

Tudomühy — Technika KÖZÖS ÜRKÍSÉRLET, NAGY TÁVLATOKKAL Í975. Július 15-én sor kerül ». közös szovjet—‘amerikai Űrrepü­lésre. Az előkészületek már 1972 májusa, a megállapodás aláírása óta folynak, a két or­szág űrrepülótereiit, tudományos központjaiban és laboratóriu­maiban. Rendszeressé váltak a szak embere serek és az űrhajó­sok együtt-edzései. Előkészítet­ték már a kísérleteket is, ame­lyeket a program során véges­nek majd. Szereped köztük an­nak megállapítása, milyen ha­tása van a súlytalanságnak az olvasztott fémekre, valamint csillagászati, űr-fizi kai és űr­biológiai mérések. Kidolgozták a távközlési összeköttetés mód­jait és azt is, hogyan fogják követni egymást a kozmoszban az űrhajók. A kísérleteket film- és televíziós felvételek és köz­vetítések „fűszerezik" majd. A berendezések kipróbálóira, a földi űrhajósokra nehéz fel­adat vár: a kísérletek, amelyek­ben részt vesznek, arra adnak választ, nem fenyegeti-e az űr­hajósokat veszély, amikor át­szállnak egyik űrhajóból a má­sikba, hiszen a Szojuz és az Apollo kabinjai között mint­egy 500 milliméteres nyomás­különbség van. Kifejlesztették és kipróbálták már azt a zsilip-kamrát, amely telhetővé teszi a „közlekedést" az űrhajók között, s ezzel meg­oldódott ez egyik legkomo­lyabb technikai probléma. Ugyancsak kialakították az élet- tevékenységek biztosításának rendszerét és ellenőrizték sat űrhajók megbízhatóságát. Ez ér júliusában megkezdődtek a szov­jet űrközpontban azok a közöe előkészületek, amelyek már a va­lódi űrrepüléshez hasonló körül­mények között zajlanak le. Szep­temberben pedig az amerikai űrhajósok kanét a Szovjetunióba utaznak. A start: 1975. július 15., 15 óra 30 perc. Ekkor száll fel a Bajkon ur űrrepülőtérről a Szo­juz két űrhajóssal, és 7 és fél órával később követi őket Cape Caneveralriől az Apollo és há- romfőmyi legénysége. A két űrhajót a repülés második nap­ján kapcsolják össze, 9 a prog­ram további része során min­den űrhajós meglátogatja a partner kabinját A Szojuz űrhajó már jelenleg is sok manőver Se alkalmas. Ezek: a Föld körüli pályán va­ló összekapcsolás, tartós űrre­pülés és a legénység eljuttatá­sa a Föld körül keringő űrál­lomásra. Most, az Apollóval va­ló összekapcsoláskor megkezdi új hivatása teljesítését, mint mentő űrhajó. Borisz Petrov akadémikus, az automatikus vezérlés egyik leg­kiválóbb szovjet szakértője a napokban űgv nyilatkozott, hogy a hetvenes évek a Bolygóközi űrállomások és a Naprendszer bolygóinak automatákkal törté­nő kutatásának esztendei. Ugyanakkor erre a periódusra legalább ennyire jellemző a nemzetközi együttműködés ki- szélesedése, amely közös űrre­pülésekben ölt testet. 1974-ig a Szovjetunióban több mint 700, az Egyesült Államokban pedig több mint 600 rakétát bocsátot­tak fel Föld körüli pályára. Híz azt jelzi, hogy a k£t .koz­mikus nagyhatalom” még szo­rosabb és aktívabb együttműkö­désre lenne képes. A közös űr­repülés előkészületei olyan jól haladnak, hogy a programot a tervezett időben végié lehet haj­tani. Emellett sikeresen fejlődnek a szovjet—francia kozmikus kapcsolatok is. A szovjet raké­ták által az utóbbi időben fel­lőtt szputnyikokat már francia szakemberek készítették. Fran­cia berendezések működnek az Oreol nevű szovjet szputnyikon, a holdjárókon és a Marsot ku­tató berendezéseken. Ezek a kapcsolatok még tovább széle­síthetek, hiszen a kozmikus tér­ség meghódítására irányuló kö­zös erőfeszítések az egész embe­riség érdekeit szolgálják. V. Zs. Litván szív éa érsebészeti ku­tatók újfajta, ultrahanggal mű­ködő vizsgálóberendezést szer­kesztettek és vettek használat­ba az átültetett szervek állapo­tának kíméletes ellenőrzése cél­jára A készülékkel való vizsgá­lat sok tekintetben korszerűbb — de mindenekelőtt veszélyte- lenébb —. mint a röntgensuga~ rakkal, izotópokkal vagy más módszerrel való ellenőrzés. A sebészeti beavatkozást végző orv vos a vizsgálóberendezéssel akár folyamatosan is ellenőrizheti a beültetett szervet, észreveheti rajta a legkisebb elváltozást éa a hozzávezető, véredények rend­ellenességét A műszer képer­nyőjéről bármikor fényképfelvé­telt is készíthet. Fényes pontforrások a Napon 1969-ben a naptevékenység új formáját fedezték fel a csilla­gászok. Amikor a rakétákkal fellőtt röntgensugár-teleszkópok képeit értékelték, a napkorong felett X-sugárzó pontforrások jelentek meg Újabban kiderült, hogy ezek az X-sugárzó pont­források alapvető jelentőségűek lehetnék a napciklus megérté­sénél. Egy kisebb kutatócsoport elő. zetes vizsgálatokat kezdett, hogy meghatározzák a fényes X-su- gárzó pontforrások tulajdonsá­gait. Felhasználták azokat a fel­vételeket, amelyeket az elmúlt évben a Skylab készített. A Skylab olyan szerkezetet szál­lított, amely 3,5—60 Angstrom hullámhossztartományban fény­képezte a Napot. Ilyen jellegű vizsgálatokra a keringő Skylab nagyon alkalmas volt, mert a rakétás berendezések csak per­cekig vezethetnek méréseket. Eddig tartózkodnak ugyanis pá­lyájuk legmagasabb pontjának közelében. Egy átlagos — Napról készí­tett — röntgenfelvételen kb. 100 ilyen fényes pont van. A teljes számuk az egész napfel­színre vonatkoztatva közelítőleg 500 lenne, ha nem takarnák őket a feljebb levő koronaje­lenségek vagy maga a Nap. A fényes pontok közelítő élettar­tama 8 óra. Az ilyen objektum először ál­talában diffúz felhőnek látszik, melynek belsejében később egy fényes mag lesz látható. A fel­hő méretei erősen megközelítik Földünk méreteit. Ezután a fel­hő fokozatosan elhalványul. Az X-sugárzó fényes pontforrások egy része nagyon érdekesen, látványosan viselkedik. Percek leforgása alatt több nagyság­rendéire kifényesedik. Az, hogy ilyen gyorsan felvillanó pontok hogyan fényesednek és halvá­nyulnak el, olyan kérdés, me­lyet a későbbi Skylab-kísérle- téknek kell tovább kutatni, s jelenleginél tökéletesebb mű­szerekkel Eltérően a Nap eddig ismert úgynevezett aktív területeitől, amelyek meghatározott széles­ségű zónákban csoportosulnak, az X-sugárzó fényes pontok a teljes napfelszínen megtalálha­tók. Ebben hasonlítanak a nap­légkörbe emelkedő konvekciós áramlások által kialakított gra- nulációs szerkezethez. Érdekes módon a granulációs cellák és a pontok élettartama in ha­sonló. A kutatók megbecsültek, hogy az X-sugárzó pontforrásokban a mágneses tér erőssége 10 Gauss körül van. A naponta keletkező 1500 forrás esetén a következő bámulatos következtetésre "jut­hatunk. Az X-sugárzó fényest pontok erősebb mágneses tér ke. letkezéséhez vezetnek, mint amit a napciklus alatt az ismert ak­tív területek adnak. Ha ezt & teret szétosztjuk a napfelszín­re, a fényes pontok túlnyomó részét adják a Nap mágneses terének. Ekképpen az X-sugárzó fényes pontok értelmezése alap­vető jelentőségű, lehet a Nap „dinamó elmélete”, valamint a napciklus megértéséhez. T„ M. tttísmBss& 0 Üli NOVEMBER A Á holnap szállítórendszere A jövő embere — legalábbis a fejlett ipsrú országokban — városokban fog lakni. A városi közlekedés már ma is tapaszr falható csődje új közlekedési rendszerek kialakítására készte­ti a szakembereket A nagy vi­lágvárosok tömegközlekedésének lebonyolítására nincs jobb mód­szer á földalatti-hálózat kiépíté­sénél. a kisebb városokban azon. ban drágasága miatt nem jöhet szóba ez „ megoldás. Az NSZK-ban ' megépítették annak az ún. kabintaxi-rend- azemek az első — kísérleti — szakaszát, amelyet a kis és kör aegK« népességű városok közle­kedési gondjainak enyhítésére szánnak. A három személy és csomag befogadására alkalmas kabinok 40 méterenként alátá­masztott pályán közlekednek. Az egyik irányba haladó kabin a pálya gerincén siklik tova, az ellentétes menetirányú függesz­tett megoldással alul közleke­dik Minden állomáson kitérő­ket képeznek ki. ahová a kabin félreáll, ha a beszállásnál az utas élőre beprogramozta az úticélt. A kabinok óránként 40 —80 kilométeres sebességgel ha­ladhatnak a Pályán Az egymást követő járművek közötti — a sebességtől függő — biztonsági távolságot automatika szabá­lyozza. A forgalomáramlás op­timalizálását egy központi szá­mítógép végzi. Az eddigi ta­pasztalatok szerint egy ilyen automatikus rendszernél a sze­mélyzeti költségráfordítás az eddigiek 20 százalékára csök­kenthető. Az Alsó-Raj na partján fekvő 40 ezer lakosú Willich városá­ban most 25 km hosszúságban megépítenek egy ilyen kabin- taxi-rendszert, 28 megállóhely­ivel. Naponta 36 ezer utas szál­lítására lesz alkalmas ez a for­radalmian új megoldás.

Next

/
Thumbnails
Contents