Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

Télre T anulságos tapasztalatokat szereztek az Építési és Városfejlesztési Minisz­térium szakemberei a rövidre sikeredett nyár végén: annak ellenére, hogy az elmúlt két évben az építőipart nem tette próbára a tél — a válla­latok fölkészültek a fagy táma­dására. | Rövid summázata ez annak a helyzetnek, amely ma, pon- j iosabban a kemény ősz idő-- szakában, az ország építőit jel­lemzi. Megnyugvással írhatjuk le: nem puszta optimizmus, ami j kicsendül a vállalatok jelenté­séből. Felkészültek a télre, nem lesz fagyszabadság. A la­kásépítésben résztvevők előre gondoskodtak a munkahelyek szaknyelven szólva — téliesíté- séről; például Budapesten a | 43. számú Állami Építőipari Vállalat március 15-ig több j mint 5000 lakást kapcsol be a távfűtőhálózatba azért, hogy szakiparosai megfelelő körül­mények között dolgozhassanak. De nemcsak azoknak lesz me­legebb a munkahelyük, akik­hez elér a meleget hozó csőve­zeték. A 43-as csakúgy, mint az ország valamennyi építőipa­ri vállalata, időben megvásá­rolta az .olaj- vagy kokszkály­hákat, hogy a szükségfűtést azonnal működtethessék, mi­helyt foga lesz az időnek. Persze nem csupán a meg­felelő fűtés biztosítása érdemel szót. Az említett minisztériu­mi vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy gondoskodtak pél­dául a munkavédelmi eszközök­ről; vattakabátokról, kesztyűk­ről, melegedő helyiségekről stb. A vállalatok szociális célra fordított költségei a legjobb bizonyítékok; esztendőről esz­tendőre több forint jut az em­bert védő felszerelésre. Hol vannak azok az idők, amikor a fagy, a zúzmara lehetetlen, elnyűtt gúnyákban találta az épülő házak munkásait! Az igazsághoz azonban hoz­zátartozik, vannak még olyan területek, ahol nincs mit ten­ni a tél ellen. Míg lakást igen, hidat utat nem lehet hóesés­ben, fagypont alatt készíteni. Nincs más hátra, a szerszámot más okos elfoglaltsággal kell felcserélni. A vállalatok előre­látóan erre az időre tervezik a várva gépek nagyjavítását és a dolgo­zók szakképzését. Akad még fagyszabadság is, ám egyre ke­vesebben élnek ezzel a lehető­séggel. Nagy érték a munkás­kéz, különösen a nehéz munkát, feladatot támasztó építőiparban. Ez a körülmény megfontolásra inti a vállalatok irányítóit. A téliesítés során aligha ke­rülhető el az a különös ok, amelyért most kétszeresen is figyelünk erre az intézkedésre. Beruházásaink haladhatnának jobban; a kiemelt létesítmé­nyeink egy vészénél kisebb- nagyobb késésben vagyunk. A bankjelentések összegzésekor az is kiderül, hogy ezekből a ké­sésekből esetenként, a kieső termelés, a befejezetlen mun­kák improduktív pénz „fo­gyasztása" miatt tetemes vesz­teségek érik a népgazdaságot. Minden nap, amivel rövidít­hetjük a megvalósulás idejét, a szó legigazabb értelmében tisz­ta nyereség lehet. Nem nehéz felismerni: a téliesítés sikere az építőmunka hatékonyságá­val áll a legközelebb rokon­ságban. Az építőipar nagy értékek hordozója, mind eszközöké, mind emberi munkaerőé, ezt csak sok-sok milliárdban lehet­ne kifejezni. A tél által elra­bolt napok, hónapok ezt az ér­téket faragják, faragnák. A fagytól visszanyert órák, napok ennek az értéknek a jobb ki­használását, kamatoztatását eredményezik. Tény, megvannak a fűtőbe­rendezések, a putajkak, bizo­nyára lesz elég védőital is. Ezek valóban nélkülözhetetlen kellékek, ám még van valami, ami talán ezekkel is verseny­re kelhet; az emberi áldozat- készség. Bizony erre most nagy szükség lesz, akkor is, ha a gé­pek viselik a nehezebbjét. Ta­pasztalatunk, hogy az elmúlt évek hideg napjain — éppen az erős, f a raa Hatatlan gépekkel szö­vetségben — az építők siker­rel birkóztak a hideggel. a z idei tél a prognózisok szerint mostohábbnak ígérkezik az előzőeknél, ezért jó tudni: a felkészülés előjelei kedvezőek; 1974—75-ben minden bizonnyal az építők győznek majd a tél ellen. M. I. Tárgyalóteremből: Garázdaság miatt pénzbüntetés A napokban tárgyalta a bé­késcsabai Városi Bíróság Sipka Gábor, Békéscsaba. Vilim u. 6. szám alatti lakos és három tár­sa bűnügyét. Ez év április 14-ón este Sz. Ferenc, H. Zsófia, D. Mi hályné békéscsabai lakosok együtt utaz­tak Budapestről. Békéscsabára érve betértek a Halászcsárdába, majd a Fehér Galamb vendég­lőben szórakoztak. Éjféltájban távoztak a vendéglőből. A Fehér Galamb bejárata közelében négy fiatalember élcelődött egymás­sal; Sipka Gábor, Sz. János, Kovács Gábor Tessedik u. 56. alatti, és Kis« Ernő Péter Fel­GYULAI MUNKÁCSY MGTSZ keres felvételre. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a tsz főmérnökénél, Gyula, Siórét 2. sz. J£35<11 sőkörös .sor 29 2. szám alatti békéscsabai lakosok. Időnként különböző megjogyzéseket tettek az étteremből távozó lányokra, asszonyokra. Ügy látszik, kapó­ra jött D. Mihályné és H. Zsófia távozása. Követték ég sértő sza­vakkal illették őket. A társasá­gukban lévő Sz. Ferenc felszó­lította a négy fiatalembert, hogy hagyjanak békét a kiét nőnek. A négytagú társaság tanakodni kezdett, Sz. Ferenc azt hitte, hogy visszafordulnak. Mivel fá­radt volt az utazástól, hazain­dult. A két nő pedig most már férfi kísérő nélkül folytatta út­ját ugyancsak hazafelé. A fi­atalok csoportja ezt látva vér­szemet kapott. Nyomukba ered­tek és egyre hangosabban, egy­re durvábban sértegették a két nőt. Sipka Gábor pedig D. Mi- hálynét még arcul is ütötte. A városi bíróság többek által elkövetett garázdaság bűntette miatt Sipka Gábort 3000 forint, Sz. János fiatalkorút 2000 fo­rint. Kovács Károlyt 2000 fo­rint, Kiss Ernő Pétert pedig 2500 forint pénzbüntetésre Ítél­te. Enyhítő körülményként ér­tékelte a bíróság a vádlottak büntetlen előéletét. Az ítélet jog­erő«. fllyés-verseket szavalva... Tímár Béla színművész előadóestjei megyénkben Tímár Béla, a budapesti Ma­dách Színház tagja november 21-én, csütörtökön este nyolc órakor mutatkozik be szülővá­rosa közönsége előtt Békéscsa­bán, az ifjúsági és’ úttörőház nagytermében: Illyés Gyula köl­tészetét tárja ekkor, és még nyolc estén a megye különböző községeiben az emberek felé. » » • Nem pusztán életrajzi tény, hogy Tímár Béla Békéscsabán járt iskolába, oda kötik barátsá­gai, ott vett kezébe először gi­tárt, s ott lépett első ízben színpadra is. Azt mondja: színház. Másfaj­ta iskola volt a békéscsabai, mint később a főiskolán. A vi- dékiség minden előnyével és hát- j rányával: kollektív ügy minden előadás, a színészek nem széled­nek el, amikor lemegy a függöny. Közvetlenebb az értékelés, az elemzés, i Az arcán kutatom a változást. De csak a ma esti Énekes ma­dár főszereplőjének, Kömény Mókának Tamást Áron ihlette varázsát találom: a színész vo­násai a magánemberé. Ahogy szavakba önti önmagát, érzem a pontos fogalmazásból, hogy mit játszott ma este. Nem tud ki­lépni az azonosulásból, hiszen minden szerepben kicsit önma­ga. Marchbanks-t emlegetjük, az első nagy színpadi feladatot, s megint az Énekes mad árt. aztán a többit, a tévé Parise-adaptá- cióját. A főnök-öt. — Egri Pista bácsi, Szénási Ernő, Szabó Gyula, Tordy Gé­za játszották előttem ezeket a fi­gurákat Ma mind karakterszí­nészek. Nemcsak azért, mert idő­sebbek lettek, hanem mert be­értek a karakterszerepekre. Az a szerencsém, hogy a színház — és főleg Ádám Ottó, volt taná- ! rom, jelenlegi igazgatóm — gaz­daságosan és okosan bánik szí- j nészeivel. Lassan kialakul majd.; hogy milyen jellemszerepeket j tölthetek be. Ilyen próbálkozás az Othello Rodrigója, s ami az idén vár: Gorkij Nyaralók-jában, s az Abelard és Heloise-ban is Tímár Bélát fölfedezte magá­nak a tévé, a rádió, a szinkron, a film. Ha nem takarékoskodik az erejével, hamar megérzi. Két éve a pályán; bizonyítás nem­csak a közönségnek, önmagénak is. Fáradtság? — Ma már meg kell tennem, hogy válogassak. A főiskolán biztosították, hogy tanuljunk, edzzün'k. A színházban — saj­nos — az önképzésre csak önál­lóan, saját akaratomból van mód. Nekem kell beosztanom az időmet. A fiatal színészek ifjú­sági parlamentjén éppen erre kértük a minisztériumot: te­remtsen lehetőséget arra, hogy a főiskola elvégzése után is tanul­hassunk, képezhessük magunkat szervezett keretek között. Tímár Béla nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor kis csapatával járta a megyét, az országot a vers- és prózamondó versenye­ken. jól válogatta össze reperto­árját. Lehet, hogy akkor ösztö­nösen. de most már tudatosan. A főiskoláról a búcsútarisz­nyában elhozta azt az ábécét, amit sikerült elsajátítania. A módszert, a megközelítést, a szemléletet. Az eszköztárat már a gyakorlatban, saját tehetségé­vel kell kialakítania. A visszatérés, a várakozás, az elvárások álpá+osza nélkül megy vissza Tímár Béla verset mon­dani oda. ahonnan elindult. Már nagyon megfogyatkozott szálak fűzik, hiszen a barátok is elván­doroltak innen. Házakat említ, utcaneveket. Eszéket, verssel, gi­tárral és Körös-parttal. Viták a gimnáziumban. Tanárokat, aki­ket szeretett. Az emlékek gond­A KISZ gyulai járási bízott-! sága és a gyulai Járási Hivatal művelődésügyi osztálya hazánk felszabadulásénak 30. évíordu-1 lója tiszteletére járási kulturá- i lis vetélkedőt hirdetett. A vetélkedőt több művészeti ágban rendezik meg. Ezeken részt vehetnek a járás közsé­geiben működő amatőr művé­szeti csoportok és szólisták. A vers, irodalmi színpad, szín­játszás járási döntőjére 1975 február 9-én kerül sor a sar- kadi művelődési házban. A népitánocsöpörtök részére 1975. február 16-án a dobozi művelődési háziban rendezik jai ma is mindennapos valóság Békéscsabán. — Kilenc estén, tizennyolc előadáson mondok majd Illyés- verseket. Az a dolgom, hogy a közönség megtudja, milyen nagy­szerű ember a költő. Ha sikerül, jól csináltam. Találkoznék a gyerekekkel is, mert szeretném tudni, miben mások, mint mi voltunk. Beszélgetnénk iroda­lomról, filmről, arról, hogy mit csinálnak most az amatőr szín­padon. ... Űgv rémlik, lett. volna kérdés jó néhány, de késő este van. El­búcsúzunk. Návai Anikó'-' va körök ének-, hangszerszólis­tái, népművészek döntőjének az eleki művelődési ház ad ott­hont 1975. február 23-án. A járási döntőkön szereplő és legjobb eredményt elérő cso­portok és szólistáik műsorából gálaestet rendeznek 1975. már­cius 16-án Dobozon a művelő­dési házban. A kulturális vetél­kedőkkel egy időben a járás községeiben működő díszítőmű­vészek, faragók, szövők nép­művészeti alkotásaiból a vetél­kedők színhelyein kiállítást is rendeznek. Kulturális vetélkedők a gyulai járásban a járási döntőt. A Röpülj pá­W»í«MM«»M*e§SíSífí»*» I • Gerencsér Miklós: ■ ■ ■ i Ácsteszértől | a halhatatlanságig 29. Táncsics Mihály életregénye ■ ..... .............................————-------— ■ ■ • Nyolc esztendőt töltött már • el élő halottként, nyolc esz- S tendő óta csak éjszakánként [ merészkedhetett elő friss leve- : gőt szívni. Meddig fog még tar- ! tani? Közel volt a döntéshez. • hogy önként feladja magat, ; amikor 1857-ben általános am­• nesztiát hirdettek. Végre előbúj- 5 hatott rejtekhelyéről. A rendőr­ség nem tudott beletörődni, hogy nyolc éven át csúffá tet­ték tekintélyét. Eddig köteles- ségszerűen tekin ették üldözen- dőnek Táncsicsét. Most, miután nem foghatták el, féktelen gyű­lölettel viseltettek iránta kincs­tári hiúságból. Agyukat elöntöt. te a vér, ha csak a névéi í hallották. Bosszúból lélegezni i is alig engedték Táncsicsot. Na- ; ponta kihallgatásra parancsol- | tűk, vég né'kül faggatták, hol bujdosott, kikkel állott össze­köttetésben, kiktől kapott se­gítséget. Amikor nem boldogul­tak a kihallgatásokkal, adóhát­ralékkal zaklatták — követel­ték rajta az adót arra az idő­re, amely alatt háza, telke az áham ko-"n vol mellékbünte­tésként! Mindegy, a hátralékot Ki kellett fizetni. Jókai Mór szerény gesztussal, feltűnés nélkül kiegyenlítette a diktált tartozást. Most bezzeg nem kellett unat­koznia Táncsics Mihálynak. Azt sem tudta, merre kapkodja a fejét a záporozó zaklatások kö- reoette. Nem szűnő rosszindu- talát azzal toldotta meg a rend­őrség, hogy valóságos veszteg­zár alá helyezte. Nem volt sza­bad elhagynia a várost. * * * Rövidesen kiderült, a hata- '■'m részéről szó sincs a Tán­csics iránti engedékenységről. Bármihez kezdett, mindenben iparkodtak lehetetlenné tenni, akár nyíltan, akár burkoltan. Lapot akart indítani a falusi lakosság számára. Nem enge­délyezték. írásait rendre vissza­utasították a szerkesztőségek. Kényszerből álnevet vett fel, An cl or laki Máté né­ven próbált kiadni tanköny­veket, mivel a saját nevén sze­replő valamennyi könyvét be­tiltották. Ügy látszott, Andorlaki Máténak sikerül áttörnie a kor­dont. Több új tankönyvét ki­nyomtatta, már a kötészetben voltak — itt csapott le rájuk az önkény. Az utolsó példányig mindet elkobozták. Kevesebb jelből is megérthette Táncsics Mihály, hogy az amnesztia nem azonos a bocsánattal. Gyűlölik, mint annak előtte, éberen vi­gyázzák minden moccanását, s ha megpróbálja átlépni a kö­réje vont politikai börtönfalat, értésére adják, hogy viselkedé­sével csak árthat magának. A gyűlölet, az eltökélt meg nem bocsátás természetesen kölcsönös volt. Szívósság, ko- nokság dolgában Táncsics soha nem szorv't leckére. Nyolcesz­tendei rejtőzködés alatt egész nemzedékre való eltökéltség halmozódott fel benne az oszt­rák önkény ellen, noha ebből a tulajdonságából korábban sem volt kjevés. Látva a hiva­talok amnesztia utáni engesz­telhetetlenségét, fiatalosan lo­bogott fel minden korábbi har­cikedve Szorgalmasan eljárt az egyetemi ifjúság körébe. • mű-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents