Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

Csak játék volt Hasai esték s Békéscsaba—Hajdúböszörmény „Jó estét kívánók! Háromne­gyed nyolc lesz két perc múlva. Kérem az operatőröket, foglal­ják el helyüket, összes világítást bekapcsolni.” Gábor Pál rendező a közvetí­tőkocsiból beszél. A városi ta­nács dísztermében (alaposan ki­forgatva eredeti képéből) fa­rönkökön ül a hat szegedi fő­iskolás riporter. (Frizuraigazítás, jegyzetlapozás.) A Békéscsaba- szakértők csapata a szomszédos helyiségben várja a kezdést. Ko­vács Zoltán, a főiskolai csapat tanácsadója néhány eshetőségre hívja fel figyelmüket. Dr. Szabó Ferenc megyei levéltárigazgató egy Tevan-számlát ad Forró An­na riporter kezébe. Hátha szük­ség lesz rá. „Egyes kamera! Csöndet ké­rek, figyelem! Egy perc van. Minden helyszínen csendet ké­rek.” A televíziók képernyőin, a monitorokon megjelenik a bö­szörményiek kisbírója, majd Vitray Tamás. Ismerteti a vál­tozásokat, elmondja, hogy Ka­posvár lakossága villannyal és egy 10 tagú társadalmi zsűri szó­ban szavaz. Nagy nyugalom szállja meg a három csabai hely­színt, hiszen a félévi készülődés után végre elkezdődött a Békés­csaba—Hajdúböszörmény vetél­kedő. A többi már megy magától. Békéscsaba szegedi riporterei kezdik a bemutatkozást. Rend- hagyóan, mert rajzos ábrából kell az ellenfélnek megfejteni neveiket: Lábos Judit, Forró An­na, Kulcsár Mária, Arató Zsu­zsa, Lapu Mária és a kapitány, Golovics Lajos. Aztán a hajdú­böszörményiek következnek. Ná­lunk megáll a 2-es kamera, a riporterek kapják a kabátjukat, rohannak a múzeumba, illetve a Kner Nyomdába. Lapu Marika marad. Néhány perc és a Kner Nyomda jelenik meg a képer­nyőn, majd a városi tanács kivi­lágított galériája. A stúdióban Araczki János tanácselnök meg­jegyzi: — Ilyen szépnek még nem láttam... Vitray Tamás feladatokat ad a csapatoknak: A televízió néhány embernek küld egy egysoros le­velet, kérjék be özeket, és rak­ják össze belőle a megfejtendő szöveget Peregni kezd a műsor. Békés­csaba jelentkezik a múzeum Munkáosy-terméből. Ceglédi Im­re tanárral beszélget Lajos, a nagy f estőről. Mögöttük a „Krisz­tus Pilátus előtt”. Érdekes,új dolgokat is hallunk: Munkácsy színészként is játszott Békéscsa­bán 1865-ben, Szigligeti: A ma­ma című darabjában. Vitray ké­telkedik, bizonyítékot kér. Né­hány perc múltán a képernyőn megjelenik n korabeli színlap. Aztán a szülők portréja. Ezekről is kiderül, hogy valóban őket ábrázolja a kép... Népdalverseny következik. Vi­kar László kandidátus mond vé­leményt. Dalainkat elfogadja, de a böszörményiek éneke jobban tetszik neki. Forró Anni végig- énekli a dalt, Vitray kifogásolja ezt, mire Anni kivágja magát: Az utolsó sor volt a Békés me­gyei vonatkozású. (Végre egy kis humor!) Ismét a stúdiót kapcsolják. A böszörményi tanácselnök-helyet­tes énekel, aztán megjelenik a képernyő bal sarkában a H-betű. Partnereink hosszúra nyúlt csa­ládi beszélgetésén kezdünk unat­kozni. De nem csak mi... A ka­mera nem járja körbe a szobát, a kérdések-válaszok erőltetettek. Békéscsaba 1-es számú helyszí­nén a technikusok szunyókálni kezdenek, mások könyvet olvas­nak. Még mindig Böszörményé a kép.Egyszer csak megjelenik Vit­ray Tamás. Szabadkozik a jó ne­gyedórás hajdúsági időzés miatt, mi pedig Csabán morgolódni kezdünk.­De a műsor megy tovább. A Kner Nyomda makettjét látjuk, hallgatjuk történetét, aztán Vit­ray felteszi a várható kérdést: Miért lett Kner, ha Tevan volt a csabai nyomdász? Hát, bizony, itt nehezen kö­vethető, kuszáit választ adunk. Alig-alig tudunk kilábalni a Dolgozik a KsierbeH a 3-as kamera Munkácsáról, a múzeumban.. helyzetből. Végül Araczki János abban marad Vitray Tamással, hogy a város nem feledkezett meg Tevanról... Az Egri bikavér címkéjéről adott feladatunk oldja fel a pil­lanatnyi feszültséget. A böször­ményiek azonnal elővarázsolják a kért, hibás címkéjű üveget. Ez gyanús! Vitray Tamás is mond­ja: szervezett meglepetésnek tű­nik. Három másodpercet futnak 150 méteren?... Gyanús, de túl­tesszük rajta magunkat. Ismét Böszörmény kan feladatot; a cserépmasszát kolbásztölteléknek vélik. A csabai tanácsteremben két kamera „áll rá” a versenyzongo­rára. Marika Kása György zon­goraművészt interjúvolja a régi Aurora rendezvényeiről. Majd Bartók-mű következik. Ez talán kimaradhatott volna ebből a műsorból. Lelassította a játékot. És elvette az időt Békéscsaba irodalmi jelenétől Még mindig miénk a kép. Be­mutatjuk a tájházat és egy ked­ves tollfosztó jelenetet, utána a Napsugár bábegyüttes és a Ba­lassi tánccsoport ad műsort. Ez­zel mi be is fejeztük progra­munkat. Sajnos, Békéscsabát — magát a várost! — nem mutat­tuk meg a nézőknek. Ez a stáb hibája is, hiszen ha például jel­legzetes főterünket bevilágítják és az ablakból kidugják egy ka­mera „csápjait”, azt hiszem sok­kal hangulatosabb emléket ha­gyunk a városunkat még nem is­merő honfitársainkban. A bö­szörményiek ezt a lehetőséget ügyesen kihasználták. Valóságos lókupeceket vittek a térre, csi­lingelt fogatuk, pásztázták az ot­tani kamerák utcáikat, láttuk, hogy élnek emberek a városban. (Ezzel szemben mi kalickákba zártuk magunkat.) A szavazás­nál bizonyára sokan az idillikus, szerény, mezővárosi életre em­lékeztek vissza és Böszörményre adták voksuikat. Persze, talán (amiért ez a szavazási mód ’'*•* tatható!) Kudlik Júlia elsők&rt kimondott döntése is befolyásol­hatta a szavazókat, hiszen a ked­ves bemondónőnek nemcsak az öltözködését követik a nézők... Ezt sem szabadna elfelejteni. Egy szó, mint száz: Hajdúbö­szörmény győzött. De mi sem vesztettünk, mert ismét bemu­tathattuk szép városunk néhány értékét. Különben is! Az egész csak já­ték volt. Réthy István BÉKÉS HfCms^ri UM. NOVEMBER 31 A győztes böszörményiek a képernyőn (Főin; Demény Gyula,.: A bekéses bai szakértők egy csoportja Az adá főszereplője és a vendégek a stúdióban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents