Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET MONOLÓG Az élet őszinte ábrázolása mindig izgalmas Várlronyl János Reneszánsz udvar Űj könyvektől Két írói leltár a szülőföldről zerezhet egy író, különösen az epikus. bármilyen mély és sokrétű ismeretet a legkülönbözőbb társadalmi osztályok, csoportok, rétegek, foglalkozások, relációk rejtelmeiben, legbensőségesebb ismeretei mégis első két évtizede környezetéből származnak. Az akkori „táj” a szülőföld. Két friss példát lehet erre felhozni, az egyik Szlovákiában, a másik Romániában élő magyar elbeszélő mostanában megjelent „vallomása” szüleiről, családjáról, szülőföldjéről. Duba Gyula, a pozsonyi Irodalmi Szemle főszerkesztője egy pályázatra gondolva megírta faluja paraszttá társadalma leíró néprajzát ahogyan 1945-ig a falu közösségben éltek, dolgoztak, magyarok és szlovákok egymás mellett, aztán azit a vajúdással teli évtizedet, mely alatt kitelepítések, egyéb sérelmek után — a munkásosztály hathatós segítségével, ennek megmutatása hiányzó fejezete e különben ritka értékű vallomásnak — a Garam menti Hontfüzes- gyarmat parasztsága immár a szocialista nagyüzemben sokkalta emberibb életet találó, új tudatát megformáló közösség lett. Duba Gyula tárgyszerűen és érzelmeit nem tagadva írja le paraszti gazdálkodással összefüggő családi. társadalmi, tudati, erkölcsi világot, saját családja tárgyait, történetét, 45 utáni sorát. Nem szépít, nem tagad, nem felejt és üas£i£ tovabiamuíi&i művé; ben; jogos érzelmek és okos érvek, a megformálás biztonsága és a magyar szociográfiai irodalomoan Erdei, Illyés használta szép esszé-nyelv jellemzőit. Mindez arra ösztönzi olvasóját, hogy a Vajúdó patasztviuig formás kis kötetét odategye az imént említett ssg-rzok rangos munsái mellé (IVla- dacn Könyv ráadó.) Novellákat, emlékezéseket, vaiiomásoitat fogott össze Gulya szállt a csűrre címj! “j konyveoen a mai romániai magyar széppróza egyik famsi-paraszti származású mestere, Szabó Gyula. A íokusz, mely köré elnelyezkedrk ez a kötet, szuiotaiuja: Homorod- almás (a mai Hargita megyében). Szülőfaluja em- oereimek erkölcsi prooie- máit elemzi, ábrázolja a Kötet eiso szaKasaaoan levő hét novellája. Mintegy az írói torvenyKónyve alapjai képező nemes erkölcsi elvek példázatait írta meg a Wesselényi, Arany, Petó- íi alakját idéző cutirambi- kusan emelt hangú emlékezéseiben. Aztán a legtekintélyesebb szakaszban a szüleitől kapott leveleket tekinti át, s kibontja belőlük — a modern tudatregény mélyebb logikáját követő képsorok, emlékek, történeti intimitások felidézésével — a család, a faluközösség sorsának alakulását az általa átélt korszakban, majd egy izgalmas történeti visszatekintést adó függelékben a soha nem feledhető Si- culicidium tájékáig... önismeret, humanista, ám, igazságra törő történet- szemlélet, a legkülönfélébb embereket pontod szavakkal elevenné formáló epikai erő jellemzi kötetét. ] (Kriterion.) S az alulírt szerint mind-1 két szívből szakadt írást még egy közös dolog állítja testvéri sorba: úgy sejtő- ] dik, mintha mindegyik I könyv anyaggyűjtés, -for-] málás, birtokba vevés lenne, s egy figyelmeztető ] Selrikkantás: mindezek elmúlhatnak, ám itt leírattak, és most következik az j írói kifejezés... Reméljük, várjuk — méltó regény- ] ben. Varga Imre A munka és a magánélet konfliktusait ábrázolja a Monológ című szovjet film, amelyet a nagy évfordulón mutattak be. A szélesen hömpölygő, epikus történet izgatott vallomás a magányosságról, az öregségről és nem kevésbé a tudományról, a felelősségről, amelyet kortól függetlenül is vállalniuk kelj. az embereknek. Jevgenyij Gabrilovies, a film írója és Hja Averbah rendező három generáció magatartásformáit és társadalmi érzékenységét vizsgálja, miiközben általános érvényű igazságokat fogalmaz meg anélkül, hogy receptet adna arra, hogy végeredményben hogyan is éljünk. Hogyan éljünk? Pontosabban : hogyan érdemes élni? Erre keres választ az a különös hangulatú film, amely a jelenben játszódik ugyan, de története két évtizedet ível át. Egy ifjúkori szerelem, majd egy gyorsan jött válás emlékével él az 50 éves Sztretyenszkij, az ismert biokémikus, aki egykor jelentős felfedezéseket tett. Most beletörődve sorsába. kissé mogorván él maradi kényelemmel berendezett lakásában, ahol csupán zsémbes házvezetőnője ' gondoskodik a napi összezördülésekről. A munkája is nyugodtnak mondható, egy nagy kutatóintézetet irányít, elismert, megbecsült ember, aki esténként nyugodt egyedüllétben áldoz hobby jának, ritka szép ólomkatonáinak. S ebbe a nyugalomba egyszer csak berobban egy másik korosztály, váratlanul megjelenik Tászja. a tudós felnőtt lánya, akit pici korában látott utoljára. S Tászjával együtt természetesen beköltözik a fiatalság, a jókedv és egy kicsit a felelőtlenség is. Megkapó jelenetekben mutatja meg a film a magányos ember kitárulkozását, lírai vallomását a múltról, szerelemről, családról és hivatásról. Az alkotók egyik nagy erénye, hogy egységben tudják ábrázolni a munka és a családi élet problémáit, hogy minden pátosz nélkül mutatják fel hőseiket, akik; mindig a maguk útját járva kerülik ld a sablonos helyzeteket. Az élet őszinte ábrázolása mindig izgalmas. Ebben a filmben három nemzedék hisz a saját igazságában. A professzor, a lánya, majd az unoka is a maguk módján, saját stílusukhoz és számon kéri, amiért nem folytatja a kutatásokat most napjainkban, amikor az egykori abszurd gondolatnak tűnt hipotézist a tudomány reális közelségbe hozta. Lehet, hogy a fiatal tudós stílusa vitatható, de érvei feltétlenül igazságot fejeznek ki: egy tudósnak nincs joga lemondani a kutatásról, s még kudarcok árán is kísérleteznie kell. De ha társadalmi vonatkozásban nézzük a fiatalember érveit és a professzor döntését, akkor nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy nem szabad lemondaHosszú útról hazatérve D. Szabó Lajos A dévai vásártéren szalmás-szelek széj jelszónak ' gyermekkorom — jaj de régen. A dévai vásártéren leányszoknyák elriszálták legény-álmom — jaj de régen. A dévai vásártéren keresem az ifjúságom hiszen itt volt nem is régen. A dévai vásártéren hulló csillag a bánatom — hulló emlék leszek én es... erkölcsi felfogásukhoz mérten kívánják alakítani életüket. S ebben a szituációban tulajdonképpen az a kérdés, hogy a tudós ember a maga tapasztalataival, bölcsességével milyen fogódzót tud adni. hogy a lánya és az unokája csalódások nélkül találjanak boldogságot, harmóniát, Már vége a filmnek, de a keresett harmóniát csakis a professzor találta meg. Tászja amilyen váratlanul jött, úgy távozik, hogy később egy kislánnyal térjen vissza az apai házba. Aztán továbbáll egy másik, majd harmadik férfi oldalán. Ny inát pedig nagy- apai szeretettel, ragaszkodással neveli a tudós ember. de első szerelmi csalódásától nem tudja megmenteni. A három nemzedék magatartásának, egymáshoz való kapcsolataiknak ábrázolásában új oldaláról mutatja meg a film a mai szovjet embert. Ki-É csendül a történetből egy intő szándék is, amely a túlzott önállóság veszélyeire, csalódásaira figyelmeztet. A film másik vonala szorosan összecseng a családi történettel. És nemcsak azért, mert a fiatal Kotyi- kov, aki a tudományok kandidátusa, a professzor egykori tanítványa éppen egy kedves családi esemény közben kopog be, hanem azért is, mert a fiatalok magatartásformái érlelik. siettetik a tudós döntését. Az erőszakos fiatal tudós olvasta a professzor régi tanulmányát, amely egy fontos felfedezés* rejthet t most száras* Jelenet »'filmből ni az ifjúkori álmokról, a nagy elhatározásokról, s a különböző generációk csakis egymást segítve, kiegészítve juthatnak eredményhez. S a film hőse közéi 70 évesen otthagyja nyugodt beosztását és vállalja a kísérleteket és egyben a harcot is azokkal, akik megszokták a nyugodt, eszik biztosra menő életet. Nyilván nem véletlen, hogy éppen egy újfajta nyugtatót szeretnének feltalálni a film hősei, mert túlzottan idegesek az emberek, jó lenne már egy kis harmónia. Csak nyugtátokkal azonban nem lehet mindent megoldani, változtatni kell a világon! — mondja a film, amelynek őszinte emberábrázolása arra is nevel, hogy önnön álláspontunkat olykor felülvizsgálva szemléljük a világot. A Monológ nagyszerű szerepeket kínál. Elsősorban a professzort alakító Mihail Gluzszkijt kell említeni, aki őszinte, szuggesz- tív erővel formálta meg az 50-től 70 éves korig öregedő tudós emberségét, vívódását. Jó alakítás volt Sztanyiszlav Ljubsin izgága, lelkes Kutyikovja is. Ö kicsit már a jövő embere, aki átveszi majd a stafétát. A két női főszereplő már kevesebb lehetőséget kapott Margarita Tyereho. va és Marina Nyejolova. tehetségükkel hívta fel a figyelmet. A célra törő rendezést jól szolgálták Dmitrij Mész- hijev képei. Különösen a képsorok lírája és a beszédes, sokatmondó közeikének tetszettek. Márkusa LAszi®
