Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-02 / 257. szám

PANASZ

ÉS PANASZOSOK

■aejooaoocjoooi

A Békés megyei Népújság október 5-i számának Szerkesszen velünk rovatában „SOS Gyulai városi Tanács” cím alatt megjelent panaszra a következő tájékoztatást adjuk:

—. A Beleznaj Sándor utcai szennyvízcsatorna építése a város délkeleti részének ellátása érdekében történik, a mint főgyűjtő csatorna, több mint 4 méter mélységben készül. A munka megkezdése előtt három- négy héttel — kérésünkre — a beruházó és a kivitelező az érdekelt házak lakóit személyesen felkereste, s felhívta a figyelmet arra, hogy hosszabb ideig lezárják az utat, s a lehetőségekhez mérten mindenki gondoskodjék gépkocsijának elhelyezéséről. Arra is megkérték a lakókat, hogy a lezárás előtt szállítsák be az építési anyagokat és a tüzelőt is. Arról nem volt szó, hogy a fűtési szezon beindításáig amúgy is rossz kőburkolatot visszaépítik.

Ilyen körülmények között — bármennyire is problémát okoz • Jelenlegi helyzet az utca lakóinak — lehetetlenség és pazarlás lenne bármiféle burkoltat építése az utcában. A levélben említett Bedeznai Sándor

u. 5. számú társasház fűtése időközben megoldódott.

Mivel — s ezt az ott lakók mindannyian tudják — a csatornaépítés igen jelentős közérdeket szolgál, s annak más utcán való vezetésére nem volt mód, a csatornaépítést követően éppen az ott lakók érdekében gázvezetéket is kiépítik, s az utat is helyrehozzák. Addig is kérjük az érdekelték jóindulatú türelmét — írja hozzánk küldött levélében Víg József osztályvezető főmérnök.

Ugyanebben a levélben válaszol a főmérnök egy másik gyulai panaszra is:

Az október 19-i Szerkesszen velünk rovatban „Béke sugárút, vagy Béke sikátor? ’ címen megjelent panaszra az alábbiakat közöljük:

A Béke sugárút 9—19. számú OTP-tánsasház előtti valóban nem megfelelő állapot csak részben függ össze az ott folyó üzlet építési munkákkal. Jelentős mértékben hozzájárulnak ehhez az ott lakó gépkocsitulajdonosok. illetve a szemét- szállító járművek ténykedése is. A levélírót ezúton tájékoztatjuk arról, hogy ez év októberi kezdéssel és november 30-i befejezéssel azépü.

Ml indokolja?

Lezártak egy utat

„Engedjék meg hogy e rovat

hasábján kérdést intézzek a Magyarbáníiegyesi községi Tanácshoz. Azért is ehhez a fórumhoz fordulok, mert ez a kérdés nagyon sok gépkocsivezető kollégámat és ezzel együtt »ok árukísérőt, továbbá úgy hiszem több üzlet dolgozóit is érinti. Szeretnénk ugyanis választ kapni arra. hogy milyen gazdasági elhatározás vagy egyéb indokolja a községben levő felszabadulási emlékmű körül épített műét- lezárását a «épjárműforealom elől.

Ügy gondolom, annak idején, amikor ezt a műutat építették, — bizonyára nem is kis pén- aért — elsősorban az itt levő

üzletek, kereskedelmi egységek gyors áruellátására gondoltak. Ha viszont ez az út a tér sétányának lett létesítve, akikor úgy gondolom, kissé meggondolatlan kiadás volt, mert erre a célra egy olcsóbb, kaviccsal beszórt út is megtette volna.

A lezárt út miatt az üzletekbe irányuló árukat 60—80 méteren kell cipelni, ami tekintélyes időveszteséggel jár, nem beszélve a fizikai munkáról

Ma, amikor a munkaerő igen dré <ra, jobban meg keOene becsülni és azt hiszem, elmélyültebben kellene gondolkodni egy-egy intézkedés kihatásairól — írja Balogh Mátyás szabad- kígyósi gépkocsivezető.

lényte’eneX fagyén» a járdán kerékpározni...

ÁLDATLAN ÁLLAPOT A KATONA UTCÁBAN

„Mint a Népújság régi előfizetője, szeretném szóvá tenni az Orosházán, a Katona utcában levő áldatlan állapotokat.

Ugyanis ebben az utcában van az AKÖV helyi telepe és az erre . járó tehergépkocsik annyira felvágták az utcát, hogy abban csak gyalog vagy kerékpárral tudunk közlekedni, de csak járdán. Sokan járunk errefelé, tehát ez a gond sok

embert érint. Tűrhetetlen állapot, hogy a hatalmas teherautóknak nem tudnak egy olyan utat építeni, ami megfelelne en. nek a nagy forgalomnak. Szerintünk az lenne a helyes, ha az AKÖV — a vállalat gépkocsijai használják főleg ezt az utat — gondoskodna az út kar- banlartásáról is” — írja Szendi H. K-né Orosháza, Arany János u. 25 szám alatti lakios.

Két kocsival több lesm ' »

.A panasz nyomán intézkedett a MÁV

A Békés megyei Népújság 1974. október hó 5-1 számában „Gyors, kényelmes utazás hétvégén” című panaszra válaszolt a MÁV Szegedi Igazgatósága.

„A cikkel kapcsolatban értesítjük a szerkesztőséget, hogy a Békéscsabáról 18 óra 35 perckor Induló gyorsvonat utasmennyiségét több esetben felülvizsgáltuk. A legutóbbi, október 6., 13. és 20-án tartott vizsgálatunk szerint a gyorsvonat már Békéscsabáról igen kihasznál tan közlekedik. A további panaszok elkerülése végett a MÁV Budapesti Igazgatóságát felkértük, hogy vasár na pon- kék kocsival többet kfUdjSMk*

let és üzletsor közötti <K építésére már megkötöttük a szerződést, azonban az időjárási viszonyok, valamint a kivitelező szállítási nehézségei miatt a munkát eddig nem lehetett megkezdeni.

Ide tartozik: áx la, hogy az említett lakástulajdonosok korábban már azt is kifogásolták, hogy beleegyezésük nélkül a tanács üzletsort épít a Béke sugárúton. Az akkori vita eredménye az volt, hogy az üzletsor építése közérdek, s az üzletsor és a lakóház közötti 15 méter széles sáv pedig semmiképpen nem nevezhető sikátornak. Itt játszótér soha nem volt tervezve, mert a lakóházakhoz nem messze van a Népkert. A járdán való közlekedés véleményünk szerint nem igényéi cirkuszba való mutatványt, mindössze néhány járdalapot kell megigazítani. Az útépítés megkezdéséig gondoskodunk annak kijavításáról.

Egyik olvasónk 150 literes Lehel hűtőgépet vásárolt, amely rövid üzemelés után elromlott. A javító szerviz motorhiányra hivatkozva hét hónapon keresztül húzta, halasztotta a gép megjavítását. Mígnem olvasónk hozzánk fordult panaszával. És lám, egyszerre lett motor, pár napon belül megjavították a hűtőszekrényt

Ez az eset csak egy példa arra, hogy számos hosszú idő óta vajúdó ügy akkor kerül ki a holtpontról, ha valamilyen külső fórum — sajtó, tévé, rádió, szakszervezet vagy Népi Ellenőrzési Bizottság — megjelenik, illetve foglalkozni kezd vele. Valamennyiünk igazságérzetét sérti az ilyen szellem, hiszen a panaszosok sorsa nem függhet attól, van-e az ügynek közbenjárója vagy nincs. Vagy igaza van ugyanis Szabó Jánosnak, Kovács Péternek, vagyis az illetékeseken kívül sehova más: hová nem forduló, semmiféle ajánlóval, protektorral nem rén_ delkező állampolgárnak, vagy pedig nincs. Ha nincs, egyenesen — a természetes igazságérzetére apellálva — meg kell neki magyarázni, hogy miért nincs igaza, miért teljesíthetetlen a kérésié, igénye. Ha pedig igaza van. közbenjárók nélkül is orvosolni kell a panaszt Ha lehet azonnal, ha pedig nem, megkell mondani, mikor kerülhet rá a sor. miért van haladékra szükség.

Hosszú évék tapasztalatai biMegin! kénytelen vagyok Ónokhoz fordulni

Kértem már a tanácsot is

Ladnyik Mihályné kondoros! olvasónk panaszos levelében írja:

„Megint kénytelen vagyok az Önök segítségét vagy tanácsát kérni, mert már egy ízben segítettek panaszom elintézésében. A helyi temetkezési vállalat fiókvezetője vagyok. Kaptunk egy olyan helyiséget, amely legalábbis belülről megfelel a célnak, de külsejéről és környékéről jobb nem beszélni. Az épüVásároljunk szótárral a kézben?

A különben jó reklámjáról is nevezetes Fabulon termékcsalád legújabb tagja idegen nevet kapott. Ügy Id ézik, a gyártó vállalat is észrevette, hogy valami sántít az elnevezés körül, mert egyik hirdetésükhöz megjegyzést is fűztek, melyben igyekeznek világossá tenni a leendő vásárlók előtt a keresztelés indokait. Előbb a termék nevének helyes kiejtéséről tájékoztatnak fonetikus átírás segítségével, majd miután megtanították, hogyan kell kérni az árut, megmagyarázzák a nevét. Közlik, hogy a szóban forgó cikket külföldön ezen a néven | ismerik s így neve és minősége egyaránt „nemzetközi” színvonalú.

Ügy tűnik azonban, az elnevezés mégsem sikerült .,nemzetközi” színvonalúra — hiába volt a jó szándék. Nem tudni, mennyit szánnak a termékből exportra, de még ha a nagyobb hányada is kerül a „nemzetközi” piacra, az sem indokolhatja a magyar gyártmány idegen nevét. Felettébb különös ugyanis, hogy a hazai vásárlók számára kiejtési tanácsadást, fordítást, magyarázatot kell adni egy hazai termék nevéről. Ráadásul a vásárlók aligha fogják „nemzetközi” nevén kérni az árut, ók bölcsebbek lesznek s megmaradnak a magyar szónál. De felötlik bennünk a kérdés:

Miért kell a magyar szakemberek által magyar gyárban, Magyarországon előállított magyar terméket ütegen névre kelet a szemétgyűjtő telep közvetlen közelében van, ami igen kedvezőtlen hátteret szolgáltat egy-egy szertartáshoz. Kértem már a tanácsot is, hogy legalább a bejáratot helyezzék máshová. Rossz az ide vezető járda is, és a gépkocsik már többször kidöntötték a kerítés- oszlopokat. Az ÁFÉSZ, valamint a termelőszövetkezet a szomszédba hordja a szennyvizet a szippantókocsival. Nemegyszer előfordult már, hogy temetés alatt ürítik ki a kocsit, ami elviselhetetlen bűzt áraszt.

Nem lehetne valami más megoldást találni?

zonyitják: mindannyiunkat megnyugtat az ilyen ügyintézés és általában csak akkor fordulunk más szervekhez panasszal, sürgetésre várva, ha úgy bánnak velünk, mint egy nyáron ált hű- tőgépmotorra váró olvasónkkal. Va<gy pedig úgy, mint az egyik község lakóival, akik hosszú időn keresztül nem tudtak vizet szedni a kútból, mert annak szerelését nem fejezték be rendesen. Az illetékesek csak akkor szánták rá magukat a cselekvésre, amikor az ott lakó idős emberek nevében az egyik szerkesztőségünkhöz fordult, orvos“ lást keresve.

Azoknak, akik Így kezelik « dolgozóik ügyes-bajos dolgait, nem az a fontos elsősorban, mit mond a panaszos, hanem, hagy ki az. Az ilyen emberek szavakban elfogadják, hogy min* den állampolgár egyenjogú, a mindennapi gyakorlatukban viszont hajlamosak az elvtele» megkülönböztetések megtételére. Több okból nem szabad hagyni az ilyen eljárást. Mindenekelőtt azért, mert — bár Szabó Jánosok, Kovács Péterek sem csalhatatlanok —- a statisztika azt bizonyítja, hogy például a népi ellenőrzésekhez beküldött panaszok háromnegyed részében igazuk van. Ma a legtöbb helyen lelkiismeretesen, hozzáértéssel és segítő szándékkal foglalkoznak a dolgozók ügyeivel, s a helyi szervek hatáskörének, jogainak bővítése lehetőségét is teremt arra, hogy helyben intézzék el mindenki ügyét, egyformán.

S voltaképpen nálunk ez történik. Az emberek ügyeinek zömét nem közbelépésre és nem protekció útján, hanem természetes módon intézik. De kialakul lassacskán egy olyan közfelfogás, miszerint eredményre jutni vagy protekcióval, vagy „kenéssel” lehet. Ezt a felfogást csak a jó és pontos ügyintézés, a panaszok érdemi orvoslása ké_ pes ellensúlyozni és megszüntetni.

Amelynek persze erkölcsi

alapeleme, hogy senki sem kovácsolhat előnyt a beosztásából, és senkinek sem lehet joga aszerint mérlegelni a hozzá kerülő ügyeket, hogy ki kicsoda, milyen a beosztása, van-e és ki a pártfogója.

Szocialista közerkölcsünk alapkérdése ez. S ezért az erkölcsért valamennyien felelősek vagyunk, rangra, beosztásra var ló tekintet nélkül. —Seres—

„Meglettük a szükséges intézkedést*

Dr. Uhljár Mihály, Békéscsaba város Tanácsa vb-titkára adott választ október 19-én, rovatunkban megjelent „Mielőtt a Televízióhoz fordulnék” című panaszra.

„A cikkben a Kemény Gábor szakközépiskola igazgatója arról tájékoztatja a 1*P olvasóit, hggy „városunk felszabadulási emlékművétől mintegy 30 méterre szemétdomb van, kaparászó tyúkokkal és deszkából készült csőszház, árnyékszék és rozzant kerítés”.

A cikk érthető keserűséggel tartalmazta ezt az állapotot, azonban közölhetem, hogy az esztétikusnak egyáltalán nem nevezhető látvány felszámolására már a cikk megjelenése előtt megtettük a szükséges intézkedést. Ennek eredményeként a csőszház lakója a közeljövőben új lakásba költözik, s így az épület lebontásának nem lesz akadálya.

Hogy miért csak most kerüli

sor a csőszház és környéke rendezésére, arra az a magyarázat, hogy az ntóbbi időben — éppen a városrendezéssel összefüggésben lefolytatott szanálások miatt — nem állt a lakásügyi hatóság rendelkezisére olyan la" ás, mely. ben a csőszház lakóit elhelyezhették volna.

Jó is meg rossz is

Dr. Maróy Emilné békéscsabai olvasónk a Tanácsköztársaság útja 65. szám alatti ABC- áruház környékének ideálisnak egyáltalán nem nevezhető állapotáról ír.

„Az ABC-áruház épületének keleti — a városközpont felé néző részén — egy alagútszerű gyalogátjárót létesítettek. Nagyon jó dolog ez. mert így az üzlet mögötti sok lakásos bér házak lakói kerülő nélkül kereshetik fel a boltot Nem jó viszont, hogy szabálytalan időközönként változó helyeken elporladó útburkolaton hatalmas lyukak keletkeznek. (Vajon ki vette át ezt az utat?)

Az sem Jó, hogy az átjáróban bár két lámpa is tel van egyik neem világit.

Rossz az is, hogy az átjárónak » bérházak felé eső kijáratánál a talajburkolást úgy végezték el, hogy ott egy 8—10 méter átmérőjű teknő alakú bemélyedés sikeredett, ami száraz időben csetlést-botlást, esős időben majd bokáig érő vízben vagy sárban való gázolást jelent Nagyon rossz az is, hogy az ottani gépkocsik — a nagy kerülő kiiktatása címén — az üres szomszéd telkeken közelítik meg a parkolóhelyüket úgy, hogy az említett mélyedésbe behajtva fordulnák meg.

Az lenne a kérdésem, hogy ennek „ rossz munkának a hátrányon következményeit miért kell a gyalogja* járókelőknek eb