Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

\ ® Ax R K*c7# Meddig élünk? A Harper’s Magazine c. ame­rikai folyóirat közli az életkor­táblázatot, amelyet az egyik amerikai iskola egészségügyi felügyelője állított össze. Az egészségügyi szakember véle­ménye szerint ez a táblázat akaratlanul is arra kényszeríti az alábbi kérdőívet kitöltő sze­mélyt, hogy elgondolkodjék életmódján és ily módon a táblázat hasznos szolgálatot tesz. A közölt mutatószámok In­kább becslő számításokra, nem pedig tudományosan megalapo­zott anyagokra támaszkodnak, és így az emberi életkor ha­tárairól csak igen általános ké­pet adnak. Előfordulhat, hogy a kérdőív tekintélyesebb korú kitöltői ráébrednek: tulajdon­képpen már régóta nem élnek. Nézzük tehát a kérdőívet! A várható életkor alapvető adatai: SZÜLETÉSI ÉV: 1880—1900 1901—1910 1911—1920 1921—1930 1931—1940 1941—1950 1951—1960 1901 és a további évek tFIAK 35—40 év NŐK 37—42 év 48 év 51 év 513 év 56 év 58,5 év 62 év 60,5 év 66,5 év 65 év 70,5 év 67 év 74 év 673 év 74,5 év Ezek szerint „te” előrelát­hatóan ... évig fogsz élni. Családi állapot: Ha nős vagy, j adj magadnak öt plusz évet. i Ha már elmúltál 25 éves, és ! még mindig nem nősültél meg, j vagy nem mentél férjhez, tíz- | évenként vonj le magadtól egy- j egy évet. Családi vonások: Ha apád j vagy anyád 70 évesnél idősebb, j a 70 év fölött minden öt évért i adj magadnak egy plusz évet. j , t Anyagi helyzet. Ha túlságo- j san is jól megy a sorod vagy j állandó anyagi gondokkal küz- j desz, mindkét szélső esetben | vonj le magadtól három évet. ! Testsúly és alak. Ha már el­múltál 40 éves, minden két kg súlytöbbletért vonj le magad- í tói egy évet. Torna. Ha rendszeresen tor- í názol, de keveset, ajándékozz magadnak három évet, ha so- ; kát, öt évet. Kedélyállapot. Ha derűs és nyugodt ember vagy, adj ma­gadnak öt évet. Ha életed csupa feszültség, idegesség, vonj le magadtól 1—5 évet. Alkohol. Ha sokat iszol, vonj le öt évet, ha nagyon so­kat, tíz évet. Cigaretta. Napi 10—20 darab mínusz három év. Napi 20— 30 darab, öt év. Harminc felett tíz év. Ritkán pipa vagy szi­var: mínusz két év. Egészségügyi kérdések. Ha rendszeresen jársz orvokhoz és fogorvoshoz, adj magadnak há­rom évet. Ha gyakran beteges­kedsz, vonj le két évet. Állandó lakhely; Ha faluban vagy kisvárosban élsz. adj ma­gadnak négy plusz evet. ha nagy iparközpontban, vonj le két évet. E módosítások után végered­ményben ... évig kell élned. H. J. Kis baleset : Még mindig haragszol rám, szívem, ezért a kis balesetért? (A Wochenpresseből) Járvány ideién az orvos re­kordszámú oltást végez. Végbő kétségbeesésében rendelője ajta­jára a következő szövegű cédu­lát tűzi: .,Időkímélés végett arra ké­rem a betegeket, hogy megfor­dulva, farral előre lépjenek be a helyiségbe”. » * * Ivánka az iskolában megkér­dezi a tanító nénit: — Szabad büntetést adni olyasmiért, amit nem csinál­tunk? — Nem szabad — Jaj de jó! Én nem csinál­tam házi feladatot! — mondja boldogan. * * • Az elmegyógyintézetben né_ hány ápolt kártyázik, egy pedig felettük lóg a csilláron. Arra jön egy ápoló, és kérdezi: — Az miért lóg ott fenn a csilláron? — Azt hiszi, hogy ő a villany- körte és világít nekünk. — És miért nem veszik le on­nan? ! — Nem akarunk sötétben kár­tyázni! NEVETNI MUSZÁJ — A felesége kéri, jöjjön a telefonhoz. — Kéri? Akkor ez biztos té­ves kapcsolás! • • • A férjem folyton utazik ét évente csak egy hónapig van ott­hon. — És te olyankor nagyon szo­morú vagy? — Nem, az a hónap gyorsan el­múlik! • * * Az étterembe belép egy ven­dég leül az egyik asztalhoz, buz­gón tanulmányozza az étlapot, majd szigorú pillantást vet az odalépő pincérre és így szól: — Ügy határoztam, hogy ma­lacsültet rendelek. De ne felejt­se el, hogy sovány legyen. Egy kevés zsír mégis legyen rajta, egy icipici a szélén. Ne legyen sós. de édeskés se. ne legyen ke­ményre sült, de félig sült se. ne legyen nagyon puha, de rágós se, és mint már említettem, túl-*' ságosan sovány se! — Értem, signor — hajol meg a türelmes pincér — és milyen vércsoportja legyen a malac­nak? ♦ * * Nagypapa: mióta kiestek a fogaim, öt kilogrammot fogytam. Unoka: Miért? Ilyen nehezek voltak a fogaid? » * * — Iván olyan beteg, hogy három orvos konzultált betegágya mel­lett. — Megegyeztek valamiben? — Abban, hogy mindegyikük 500 dinárt kér tőle! — Igaz-e az. hogy a nők to­vább élnek, mint a férfiak? — Az özvegy asszonyok —ha­lál-biztosan. * • • Egy skót templomban a skót pap egy kalapot küld körbe, ab­ba tegyék adományaikat a skót hi vek. Nemsokára visszatér hoz­zá a kalap, de üresen. A pap összecsapja a kezét, és így szól: — Micsoda szerencse! Leg­alább a kalap visszajött hoz­zám! * * • Egy londoni cég utazója Ame­rikába érkezett, hogy nyélbe (is­sem egy nagy üzletet. A vezér- igazgató táviratot kap tőle: „Ne­héz a helyzet stop. Tehetetlen vagyok stop. Napok óta nem tu­dok dolgozni. Stop. A vezérigazgató válasza: „Nem baj stop. Ügy vesszük, hogy ki­vette az évi szabadságát. Stop. Tűnődés Fogalmam sincs, hogyan ma­radtál ilyen karcsú! (A Bunte karikatúrája) Ssóbeszéd jé — Azt rebesgetik, kissé elhidegültek egymástól! (A Wochenpresseből) (HMIIMIIIIIMIlllMllltMtgmiM ••Plltll Diagnosis — És ha így csinálom, akkor mit érez? (A Wochenpresseből) 1“i gyík ismerősöm Pj megkért, hogy in­tézzek el neki va­lami apróságot. — Mi az neked? — Csak egy telefon. Egy perc áz egész. Egy perc telefon? Ha csak rágondolok, rögtön elfog a görcsös kacagás. Még hogy egy perc! Bru- ha-ha! Bruha-ha! Jaj, fogjanak le-he-hel önt­senek egy pohár hideg vizet a fejemre! Ezt nem lehet kibírni. Betegre nevetem magam. Ha va­laki manapság csúcsidő­ben egy perc alat* lebo­nyolít egy telefonbeszél­getést, hát annak szob­rot állíttatok a főtéréi:, glóriával a feje fölött. Hallgassák meg, mi történt. Hívom a meg­adott intézményt. Ter­mészetesen mással be, szél. Néhány perc múl­va újra tárcsázok. Még mindig foglalt. De. ezt m ir megszokhattam. A Böhönye Giziké is ál'.an dóan foglalt és mással beszél. Mégse szó'ok egyetlen rossz szót se, pedig öt imádom. Nos, fő a türelem. Ki­csit kifújom magam, te- szek-veszek valamit, s egy idő múltán újra a telefonkagyló után nyú­lok. Elvégre az egy perc telefon, az egy perc te­lefon! Nem tarthat éve­kig, nem igaz? Ki:sörig. Rekedtnek és nagyon távolinak tűnik a hang, de kicsöng. Szí­vem a torkomban dobog. Valaki csak fölveszi. Kis kattanás. É'rces fér­fihang: — Tessék, itt TÜZÉP. Elnézést kérve mentegetőzöm. Ügy lat­szik, rosszul tárcsáztam. Üj vonalat kérek. A számlapra meredek. Csak nyugodtan és pon­tosan, nehogy eltévesz- szem a számo*. Most a Gyöngyvirág eszpresszó jelentkezik. Kedves női hang. Magyarázkodás, mentegetőzés. Az intéz­mény egy másik tele- fonszámával is kísérle­tezem. Ezúttal a temet­kezési vállalat jön be a vonal másik végén, pe­dig még nincsen rá szük­ségem Magyarázkodás helye't most már csak nyögdé- cselésre futja az erőm­ből. A fogamat csikorga­tom. Háromszor körbe- szaladom a szobái. Köz­ben mániákusan föl- fölnevetek. A munka­társak összecsődülnek a folyosón a kísérteties kacajra. De nem mer­nek bejönni hozzám. Nem, nem vagyok ide­ges. Üjra tárcsázok. Ma­gánlakás. Káposzta Ibolyka beszél. Üjabb telefon. Üjra Ibolyka. Harmadszorra vagy ne­gyedszerre, még mindig Ibolyka. Nagyon kelle­mes hangja van. Már úgy beszélgetünk egy­mással, ahogyan régi is­merősök szoktak. — Is­mét én vagyok• Iboly­ka ügye, nem zavarom? telefonközpontot is elvi­szem a találkozóra, de ezt még meggondolom... Valami azonban to­vábbra is nyugtalanít. Hova tünhe'ett az az át­kozott intézmény? Ta­lán bizony ellopta va­laki? Elhessegetem ma­gamtól ezeket a kínzó gondolatokat. Miért ép­pen most izgatnám ma­gamai, amikor már csak EGY PERC TELEFON Apuka otthon van? Tel­jesen egyedül? És mit csinál? Nem volna ked­ve meginni egy feketét? Hát mégis szép az élet! Üsse kő a telefont és az ismerősöket! — Akkor egy perc múlva találko­zunk — búgom Ibolyká­nak. — Tartson a bal kezében, közvetlenül a szíve fölött egy hófehér telefonkészüléket, ne­hogy eltévesszem. Én a legújabb kiadású tele­fonkönyvet lobogtatom majd a kezemben. S ki­csit rángatózni fog a jobb szemem. Tálán a a találka helyét kell megbeszélni? Ebben a pillanatban katlan a telefon. A vo­nal megszakad, Gyorsan hívom az előbbi számot. Ibolyka még le sem te­hette a kagylót. Igen, azt hiszem, még vonalbán van. — Ö, drá­gám. én vagyok — fuvo- lázom. — Mit szórakozik, maga íelefonbelyár? — dörai egy kemény férfi- hang. — Mégiscsak egy komoly állami ■ intéz­ménnyel beszél, nem pedig a nénikéjével!... Ecssi KÍS6 Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents