Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
ízlett a katonáknak a pörkölt, ízlett a palacsinta Az NDK negyedszázados születésnapján Kétegyházi hétköznapok — háború után Mariska néni az elfeledett nevfi parancsnokkal és annak tiszt* társával, akit Lonyának hívtak A szocialista országok nagy családja ezekben a napokban igaz testvéri érzésekkel és őszinte tisztelettel emlékszik meg a szocialista német állam, a Német Demokratikus Köztársaság születésnapjáról. Hu- ‘szonöt évvel ezelőtt, 1949. október 7-én történelmi sorsfordulóra került sor Berlinben: az egykori porosz parlament helyiségeiben a német néptanács kikiáltotta a Német Demokratikus Köztársaságot. Ma, amikor a világ egy virágzó, iparilag rendkívül fejlett NDK-t ismer, amikor a berlini külügyminisztériumban száznál több ország diplomatái adják egymásnak a kilincset, bizony sok embernek — különösen a fiatalabb nemzedékek tagjairiak — még elképzelésük is alig lehet arról, hogy milyen merész vállalkozásnak számított ez az 1949. október 7-i lépés. Az egykori hitleri rémuralom és rablóháború bűnétől nemcsak az ország hevert romokban, hanem milliókban és milliókban, kétkedőkben s kétség- beesettekben is el kellett ültetni a hitet: új utat választva, eljön a felemelkedés. De azoknak a német harcosoknak — mindenekelőtt a Német Szocialista Egységpártba tömörült kommunistáknak —, akik vállalták ezt az iszonyatosan nehéz munkát, nemcsak a belső bizalmat kellett megteremteniük. A néptö- megék legnemesebb alkotókészségének felkeltésével, a fasiszta métely írmagjának is a kiirtásával, a szocializmus eszméi elplántálásával újra meg kellett nyerni Európa és a világ lakosságának bizalmát és ro- konszenvét. Huszonöt esztendő erőfeszítése, nagy emberi teljesítményei nyomán a baráti NDK állampolgárai büszkén jelenthetik á világnak: íme teljesítettük azt a vállalást, amelyet az államalapításkor tettünk! Elv- társaink, barátaink az NDK- ban élni tudtak a szabadsággal, a történelmi lehetőséggel, amelyet a szovjet hadsereg és az antifasiszta koalíció biztosított számukra azzal, hogy szétzúzta a fasiszta német imperializmust. Az NDK ebből az antifasiszta harcból született; abból a szent elhatározásból, hogy azon a német földön, amelyet a szovjet hadsereg szabadított fel, soha többé ne emelhesse fel a fejét a háború, az elnyomás, a hódítás szelleme — és mindeme rossz szülője: az agresszív német imperializmus sem. Az NDK tiszteletre méltó követi kezetességgei nemcsak mindvégig kitartott ezen a maga választotta antifasiszta úton, hanem amikor annak feltételei megteremtődtek, a történelmi szükségszerűség parancsát követve, megtette a befejező lépést is: szocialistává formálta az ország társadalmi berendezkedését. Az út nehézségeinek és a végbement változás jelentőségének értékelésekor számításba kell vennünk a kiindulás adottságait és a szocialista átalakulás külső körülményeit. Az NDK az egykori német birodalomnak nemcsak területileg, valamint a lakosság számát tekintve kisebb, hanem gazdasági szempontból is az elmaradottabb része volt. Különösen a hidegháború éveiben zúdult az NDK-ra — elsősorban a másik német államból, az NSZK- ból kiinduló, hatalmas propagandaapparátus által tüzelt lélektani háború. S az NDK állta a sarat: szívóson fejlesztette gazdasági hatalmát, szocialistává formálta társadalmi életét, szüntelenül erősítette az új munkás-paraszt államot. Ma az NDK erős szocialista állam. megbízható, hű szövetségese a Varsói Szerződés rendszerébe és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista államoknak. Az elmúlt 25 évben a nemzeti jövedelem több mint öt és félszeresére nőtt. Tavaly az államosított ipar árutermelése 200 milliárd márkánál is több volt. A lakosság életszínvonala egyenletesen emelkedik, s ma már egyre hatástalanabb az a propaganda, amely az NSZK „fogyasztói társadalmát” próbálja például állítani a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárai elé. Az NDK-ban az állam, a társadalmi berendezkedés ugyanis olyan lehetőségeit biztosítja az ember sokoldalú kiteljesedésének, amelyet egyetlen kapitalista ország sém nyújthat állampolgárainak. Az oktatásra, kulturális célokra, az egészségügyre és szociális biztonságra 1973-ban az NDK költségvetése fejenként 2000 márkát irányzott elő. 1950-ben egy lakosra 404 márka jutott ezekből a költségvetési kiadásokból; 1956 és 1970 között 1,1 millió új lakást építettek, illetve korszerűsítettek. Az NDK negyedszázada a Magyarországgal való kapcsolatok minden irányú fejlődésének és kiszélesedésének is meghatározó időszaka volt. Az eszmék, célok közössége és az érdekek tökéletes azonossága nemcsak a két szocialista ország szövetségét erősítette meg, hanem kialakította a két nép, az NDK és a magyar állampolgárok százezreinek, millióinak barátságát, emberi, elvtársi, kapcsolatát. S ezek az igaz baráti szálak évről évre sokasodnak és erősödnek. Születésnapján nagy megbecsüléssel és feltétlen bizamol- mal köszöntjük a testvéri Német Demokratikus Köztársaságot, s kívánunk minden állampolgárénak sikeres előrehaladást és sok boldogságot! Alacsony, régi ház egy csabai utcában. Az utca nem a legforgalmasabbak közül való, a háznak sincs sok reménye, hogy valaha is felhőkarcolónak neveznék. A kapu épp hogy csak hallható nyikordulással köszönti a vendéglet. Az udvart — őszidőn hamar túljut delelőjén a nap — a Kner-épület árnyéka uralja Hűvös, makulátlanul tiszta szobába invitál a háziasszony. Kéri. hívjam csak Mariska néninek — így dukál, félúton a hatodik és a hetedik iksz között. Harminc évvel ezelőtti élményekről fog olyasmit mondani, ami, ha nem is kívánkozik a történelemkönyvek aranylapjaira. az újság szürke betűjét megérdemli... — Csabán ért miniket a felszabadulás. Aztán Kétegyházá- ra mentünk hamarosan. Az uram meghalt, könnyebb volt ott a két gyerekkel. És hívtak beteg szüleim is. Nem volt egyszerű akkoriban munkát kapni. Egy rokonom, aki tudott oroszul, mondta, hogy eljárhatnék a szovjet katonai konyhára. És biztatott, hogy ne törődjek semmivel, Még ha tettek is szomszédok, ismerősök olyan megjegyzéseket, hogy minek megyek ..idegenekhez” dolgozni. — Miből állt a konyhai munka? — Főképpen tésztát gyúrtam. Harminc—negyven levelet is egy nap. Aztán mosogattam, krumplit pucoltam. Rengeteg krumplit megevett az ötven katona. — Ki főzött? — Vaszilnak hívták a szakácsot. Dörmögő hangú, nagy darab ember volt. Beszélt a nővéréről, az édesanyjáról, az apjáról. Mutatta a fényképüket Munka közben dúdolgatott. — Hogy főztek a katonakony_ hán? — Hogy? ... Férfi-módra. Háborús-módra. Együtt volt a kom- dérban a hús, a krumpli, a zöldség, a káposzta, minden. Aztán egyszer pörköltet főztem nekik. Asszony-mód rtf. megadva az ízét. Ízlett mindnyájuknak. Leg_ ] kivált a komondantnak, a parancsnoknak. Vele volt a felesége is. Dicsérte a főztömet. És a palacsintára is egyre azt mondták: harós, harcis. Szóval, hogy jó. Anna — így nevezték az orosz asszonyt — megtanulta, hogy kell csinálni. — Ég Mariska néni ellesett-e valamilyen receptet a parancsnokáétól? — Nem nagyon volt rá idő. Kisbabát várt, nemsokára bevit_ ték a szolnoki kórházba. De meghalt a gyerek. A komondant a felesége után ment. nem is jöttek többet vissza. Előtte hívtak, hogy majd menjek el hozzájuk valamikor. Nem lett belőle semmi. Elfelejtettem a nevüket, meg hogy hol élnek... — Milyen emberek voltak, akikre a konyhán dolgozott? — Csak a legjobbat mondhatom rőluffd. Mamkánafc hívták, mindig azt mondták, hogy ne dolgozzak annyit, pihenjek inkább. Cipőt adtak, ruhát — nemigen lehetett akkor ilyesmit kapni —. ellátták a családot élelemmel, tüzelővel. A konyhaihul_ ladékot hazavihettem az álla- tckmalk... Amikor a kislányom — már nem tudom, negyvennégy végén, negyvenöt elején történt-e — leforrázta magát, orvoshoz vitték mindjárt. Amikor meg hazahozták, a komocb- dantné kaíbátjába takarták. „ s Volt. amikor bolondoztak. A kar tonák tudták, hogy félek a bombázástól, a lövöldözéstől. És bátorítottak, hogy nicsevó, semmi az egész. Baráfikoztattak a géppisztollyal. szemem láttára lőttek vele a levegőbe. De hát csak megijedtem. És akkor a parancsnok megtiltotta, hogy többet ilyesmit csináljanak. — Hogyan élnek az emlékezetében három évtized rnúltár val? — Én megöregedtem, ókazomf* ban fiatalnak maradtak a szememben. Hiszen egyikükkel sem találkoztam azóta. Vaszilnak unokái lehetnének már az - idő szerint Talán még a segítőjének, az akkor szinte gyerek Nyi_ kolájnak is. Vele beszélgettem a leggyakrabban — románul mind a ketten tudtunk... Mielőtt elmentek. fényképet csináltattak. És régebbi felvételeket is adtak magukról — azt mondták, biztos eldobom majd, mihelyt elmennek a faluból. Egyiket sem dobtam ki. miért is tettem volna. Nagyon rendes emberek voltak, meg nem bántottak volna egy szóval sem... Jó lenne velük találkozni. Ha elvetődnének erre, szívesen látnám mindegyi_ küket minálunk. .„. Mariska néni elhallgat. Néni nehéz kitalálni, hogy gondolataiban régi emlékek töltik ki a csöndet: vajon élnek-e még a harminc éve a kétegyházi konyhán ebédelők? Született-e gye" rakiik később a parancsmokékr nak? Emlékszik-e még a pörkölt ízére a férfi-módra főző katonaszakács?... Választ egyik kérdésre sem kaphat senkitől. A véletlenek lehetetlenség számba menő összeesése volna szükséges hozzá. Erre pedig a hétköznapok józan logikája szerint nemigen lehet számítani.. „ Dantss űy. N. T. FELVÉTELRE KERESŐNK Békéscsaba—Lökösháza vasútvonal villamosítási munkáihoz (telephely: Békéscsaba állomás) férfi segédmunkásokat Jő kereseti lehetőség. 44 órás munkahét, állandó szabad szombat Díjtalan szállás és utazás. Jelentkezés levélben: MÁV Villamos Felsővezeték Építési Főnökség 1102 Budapest, Kőbánya-felső pu. Vaszil Bjelszkij és Nyikoláj Prohorov, a főszakács és a segítsége A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet FELVESZ 2 nehézgépkezelőd vizsgával rendelkező olajkazánfűtőt, 1 villamostargonca-kezelőt, asztalos szakmunkásokat, férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezni: Berényi út 122. x
