Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

/\* R* K® cÁ---- HŐ ^/\ * c£ ° A • (Z> ® 0 □ K ERICH KÄSTNER: I A hazatelepülő l Bertold Brecht barátom elha- : tároata: vége a háborúnak, ha- ; fatelepül az emigrációból, Er- S telítette is barátait, ekkor és : ekkor érkezik a Hotel Palast- : ha, s várják.. Barátai pedig j nemcsak várták, hanem lei- j kés fogadtatást készítettek elő ; a szálloda halijában. A megle- • petés azonban caaik akkor kö* ■ vetkezett be. amikor minden i jóbarát és a meghívott hivata- ■ los vendégek csodálkozására hi- ; ányzott az — ünnepelt. maga : Brecht. A barátok és a rende- : zők fekete szmokingban, nyak- « kendösen sétálgattak le-fel, ide:. 5 gesen nézegették óráikat. Az : idő pedig telt. Nem is telt. ro- ■ hant. Már éppen le akarták ! fújni az ünnepséget, amikor a 1 tömegben egy hang az emel- • vényre kiáltott: — Kérem, engedjenek hát he! ■ A szálloda portása erre meg- : pödörte bajuszát és csak eny- ■ nyit mondott: A kocsmában egy vendég megfigyeli, hogy a pincér mind­untalan egy-egy üveg bort szol­gál fel a kocsma küszöbén túl ácsorgó férfinak. — Maguknál utcán át is le­het fogyasztani? — Csak ezzel a boldogtalan vendéggel leszünk kivételt Ugyanis nlegesküdött a felesé­gének, hogy soha az életben nem lépi át egy kocsma küszö­bét ... Két szomszédasszony beszél­get. — Tízévi házasságunk alatt csak egyszer mentein el hazáról a férjemmel együtt. — Színházban voltak? — Dehogy. Amikor tűz volt nálunk.... • • • — Mivel foglalkozik, fiatalem­ber? — Agronómiát tanulók, zenei tagozaton. — Hogyan? — Őrzöm a bárányokat és köz­ben furulyázom. — Vigyázzanak uraim, már ; megint zavart akar okozni az j az erőszakos alak, Nimcs meg- • hívója, öltözéke sem kielégítő. : Ügy néz ki, miint egy csavargó. « Az egyik jóbarát jobban • szemügyre vette a tömegben ki- ; alhálót, s összecsapta a kezét: ■ —Hiszen az ott éppen Brecht, t «z ünnepelt Bertold Brechtet, a nagy Írót j felhúzták az emelvényre. Fes- : lett ruhájában szánalmasam né- : zett ki. borotválatlan szakái- • Iáival tényleg csavargónak fes- ■ tett. Az egyik jóbarát a portás- 5 ra kiáltott: — Az istenfáját magának, : mért nem engedte fel a mű- * vész urat? Hiszen, ő az ünne- 1 pelt, ő Bertold Brecht, a nagy j Brecht. A portás mentegetőzve pödör- : gette bajuszát: — De kérem, ez a Bertold ■ Brecht egyáltalán nem úgy volt : öltözve, ahogyan a* egy Bertold i Brecht tiszteletére rendezett • fogadáshoz illik. Ezek után S csali nem képzeli, hogy been- : pederni ; R ■ ■ ■ m m Közmondások \ A ■ az étkezésről \ n ■ A diétába belehalni nem le- : hét, a falánkságtól szétpuk- : kadsz (Orosz.) • Aki éhesen fekszik, egésasé- ! gesen ébred. (Angol.) Könnyű vacsora, hosszú élet. • (Német.) ; Kelj ötkor, ebédelj kilenckor, ; vacsorálj ötkor, feküdj le ki- - lenckor, s megéred a kilencven- 5 kilencet. (Belga.) Az ember nem ezért él, hogy : egyen, hanem azért eszik, : hogy éljen. (Francia.) Aki teletömi a hasát, saját ! fogával ássa meg a sírját. : (Orosz.) 5 Ebéd után feküdj le. vacso- § r„ után tegyél ezer lépést. (Rá- : gi római.) Pompás étkezőasztal, díszes » szervírozás, húsz rágás, egy • nyelés száz éven át. (Angol.) : Legjobb étvágygerjesztő az ; éhség. (Spanyol.) Az étkezést akkor hagyd ab- : ba, amikor a legjobban esik. ; (Skót.) ■ Hideg fej. üres has, meleg S láb és fütyülhetsz az orvosok- ; ra. (Olasz) : Reggelizz úgy mint e"v ld- ; rúly. ebédelj úgy niint egy • munkás és vacsorálj úgy mint : egy koldus. (Svéd.) Reggelidet fogyaszd el egy- ; magad, ebédedet oszd meg a * felebarátoddal, vacsorádat add . oda az ellenségednek. (Ősi ma- gyár.) : Sok tej. túró. vaj és sajt. sa S bőröd százéves korodban serr, í lesz ráncos. (Holland sajtgyá- | ro* „egészséges” reklámja.) Dénes Géza gyűjtései ! A kakas strucctojást talál, összegyűjti a tyúkokat, megmu­tatja nekik a tojást, majd így szól hozzájuk: —■ Nem bírálni akarom Önö­ket, hölgyeim, csak megmutat­ni, hogy külföldön mégiscsak jobban dolgoznak... • * • — Kitaláltam a legbiztosabb szisztémát, hogyan lehet nyerni a lóversenyen. — Ne légy gyerek. Mit tudsz TE kitalálni? — Az ember egyik nap nyer, másik nap veszít. — Értem, szóval ezután csak másnaponként fogadsz! m \ Iskolaszezon... I ■ : Álmaszüreh.. „Nagyra”-vágyó... (Kallus) 12 békés 1914. OKTÓBER 21. HUMORSZOLCÁLAT A nagybácsi ajándékot hoz a gyerekeknek, köztük a legki­sebbnek, Ivánkának ia. Megkér­dezi a papától: — Kié legyen a dob? — Ivánkáé — feleli azonnal a papa, — Talán ő a legjobb? — Nem. De ő fogja leghama­rabb összetörni. * * * — Mondd drágám, hogy van az, hogy te mindig ilyen sok pénzt kapsz a férjedtől? — Igen egyszerű, Íja harag- , szom rá, azt mondom neki: visz- szamegyek a mamához, s ő azon_ ! nal ad pénzt útiköltségre. ... — Azt tanácsolom, ne járjon j többé hozzám: ebben az eset- j ben ugyanis az orvostudomány • teljesen tehetetlen —, ön makk- Z egészséges. : •** S A televízió valóban az egyik z legnagyobb felfedezés. Mig a lég- : köri zavarokat azelőtt csak hal- 5 lant lehetett, most már láthat- ; juk is őket. ■ ... — Add vissza az ezer dinárt! j, — Nem emlékszem, mikor ad- • tál nekem kölcsön. ■ — Három nappal ezelőtt, mi- • kor részeg voltál. — Igen, már emlékszem. De 5 vissza is adtam neked a pénzt. : — Mikori m — Két napja, amikor Te vol- \ tál részeg! ... — Kedves szomszéd, hogy le- • hét az. hogy a kanárija azelőtt ■ reggeltől estig fütyürószett. most * pedig délután 3-kor hirtelen atr : bahagyja? • — Furcsa história. Nemrég az : asztalon felejtettem a hivatalos : közlönyt, amelyben megjelent a ! rendelet a törvényes munkaidő- j ről. Elolvasta és most a világért ’ sem akar túlórázni. • ... Lityeratúmaja Gazeta • A tréfa csak akkor jó, ha még : melegen tálalják. Voltaire ! ■ A nagy gondolatok gyakran a 5 legderűsebbek. • J. Guyau i Sohasem gondoltam volna, hogy jót lehet nevetni, ha az ember önmagát nézi a tükör­ben. Heine A nevetés — a szomorúságnál inkább — megfontolttá teszi az embert. Lessing A mulatságos mondatot dédel­getni. babusgatni kell, nyájasan simogatni a szebbik felén. Ilja Ilf A humor: lem. végső soron érte- Jules Renard A kompilator: mások müve­iből vett idézetekből álló könyv szerzője. Az aforizma-író: idéze­tek szerzője mások művei szá­mára. V Brudzínazkij Semmi kedvem olyan ember­rel beszélgetni, aki többet írt, mint olvasott. S. Johnson G. Gy. Meglepetés — Ez a kutyus az én születésnapi ajándékom. (A Wochenpresse karikatúrája) Sértődés — Most meg miért húztad fel az orrodat!? (A Wochenpresse karikatúrája) ■ áMIIMWniUTTIIf MfTH tögetésnek, ment hát és nyelvét, és amikor úgy kért az anyukájától két fél óra múlva kész lelt korona hatvanat és vett a művelettel, látta, hogy magának egy hosszú a nyelve hegye telera­légyfogót gadt mindenféle kacat­Megéri, gondolta, és tál, zörgő haraszttal, ci­Milos Macourek: A hangyászsün Hajdanában a han­gyászsünök nagyon bol­dogtalan állatok voltak. Hangyászsünök vagyunk, tűnődtek, hangyát kéne ennünk, de hogyan? Megesett, hogy az egész hangyászsün család két hónapig lesett egy árva hangyácskára, de a han­gyákat sem ejtették a fejükre, hogy a han­gyászsünök orra alá masszanak, s így a han­gyászsünök meglehetősen nyomorogtak, s gúny és megvetés volt osztályré­szük. Mikor például a kis strucc találkozott a kis hangyász sünnel, biz­tos, hogy így kiabált: Te hülye hangyászsün, és kiöltötte rá a nyel­vet. Ez nagyon bántotta a kis hangyászsünöket, ők is nyelvet öltöttek a kis struccokra, de ebben ki is merült minden ténykedésük. Ám egyszer egy kis hangyászsünnek az jutott eszébe, hogy ha már mást nem tudnak fel­mutatni, jó lenne le­galább egy tisztes­séges, hosszú nyelv, hogy legyen valami po­fája annak a nyelvöl­amikor találkozott a vá­ros szélén a struccal, ki­öl tötte rá új, hosszú nyelvét, és a strucc szé- gyellte kidugni kis va­cak nyelvét s a kis han­gyászsün egészen magán kívül volt, hogy ilyen jól sikerült a hecc, s mivel egészen magán kí­vül volt, a nyelve is rajta kívül volt, s a kis hangyászsün így futott haza. Hol az új nyelved, mordult rá anyuka, ra­kod be a pofácskádba, nincs kidobni való pén­zünk. S a kis hangyász­sün a homlokára csa­pott és kezdte a pofá­jába gyömöszölni az új garetta-csikkel, és négy. venhat darab hangyával. Nem álom ez? Ennyi hangya, döbbent meg anyuka, ezt meg sem bírjuk enni. Amennyit megeszünk, annyit megeszünk, a többit be lehet főzni, mondta a kis hangyász- sün és anyuka ment és vásárolt dunszlos üve­geket és tizenöt új légy­fogót, és ettől kezdve ragyogóan éltek. De mindez nem maradt so­káig titokban, s hama­rosan minden hangyász­sün kidugott légyfogó­val kapta el a hangyát. Otthon ültek, könnyűze. nét hallgattak, a nyel­vük körülöttük szana­szét hevert, kényelmes volt, egyszóval az új ta­lálmány gyökeres fordu­latot hozott a hangyász- sünök életében. Ekkor már egy strucc sem me­részelte kigúnyolni a hangyászsünöket, ellen­kezőleg, a hangyászsü­nökről az a vélemény alakult ki, hogy intelli­gens állatok, akik na­gyon jól értik a dolgok hogyanját és mikéntjét. A kis hangyászsünnek meg homokkőből szobrot emeltek, amin a kis han­gyászsün rövid nadrág­ban éppen nyelvet ölt a struccra, s az évforduló alkalmával az emlékmű előtt egybesereglenek a hangyászsünök és nyel­vet öltenek a struccok­ra, persze csak úgy szimbolikusan, mert strucc nem látható a szobron. Még csak az kellene, emlékművet a struccoknak. Hát egy ilyet! Fordította: Bojtár Endre V

Next

/
Thumbnails
Contents