Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
Mezőkovácsháza bemutatkozik Sajtótájékoztató a nagyközségi tanács elnökénél A sajtótájékoztatón (balról jobbra): Berták Ferenc vb-titkár, Földi János tanácselnök, Podiaa Péter, Cserei Pál és Sass Ervin Mezökovácsháza nagyközségi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága sajtótájékoztatóra hívta meg lapunk szerkesztőségét. A meghívást örömmei fogadtuk, ahn ál is inkább, mert minden ilyen alkalom része annak a tö- . rekvésnek, mely a tájékoztatás és a tájékozódás javítását szorgalmazza. A lapok olvasói ismerni akarják az eseményeket,, mindazt, ami megyénkben vagy az országban, a világban történik. Az információigény ugrásszerűen megnövekedett és nem lehet elég alkalom azt kielégíteni. A Mezőkovácsházi nagyközségi Tanács vezetői elhatározták, hogy néhány órában felvázolják a megyei pártlap munkatársai előtt a település múltját, jelenét, jövőjét és felhívják figyelmünket néhány különösen jellemző eseményre, társadalmi problémára, jelenségre, melyet ■— úgy gondolnak — a megye nagy nyilvánossága elé lehet tárni példaként vagy éppen okulásul. A tájékoztatón Földi János, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte Cserei Pált, lapunk főszerkesztőjét, Varga Dezső olvasószerkesztőt, Podina Pétert, a gazdaságpolitikai és Sass Ervint, a művelődéspolitikai rovat vezetője^, majd Berták Ferenc, a tanács vb-titkára mondott tájékoztatót, felvázolta a Mezőkovács- házát megelőző települések történetét, a felszabadulás előtti évtizedek jellegzetes eseményeit, az itt élő emberek küzdelmes életét. Mezőkováosháza 1944. október 6-án szabadult fel és ezzel megkezdődött a község demokratikus fejlődése. A továbbiakban Bertáik Ferenc a gazdasági élet három évtizedét idézte, részletesen ismertetve a termelőszövetkezeti mozgalom kialakulását és mostani eredményeit, a földművesszövetkezet megalakulását, a Mezőkováosháza és Vidéke ÁFÉSZ sokirányú tevékenységét, szólt a MEZŐGÉP vállalatról, a tsz építkezési vállalatról, a költségvetési üzemről, a Békéscsabai Kötöttárugyár kihelyezett gyáregységéről, ahol sok mezőkovácsházi leány és asszony talált munkát, megemlítette az építőipari ktsz fejlődését ég a ciroktermeltető és értékesítő vállalatról szólva azt, hosv ez a vállalat foglalkozik’ a környék hagyományosan legjellemzőbb növényének termeltetésével, feldolgozásával és értékesítésével. Tájékoztatója második részében a nagyközség közművelődési életéről beszélt, hangsúlyozva a műve1 ődési köznont bázistevé- kenys 'gének kétségtelen eredményeit és azt a törekvést, mely £ BBunkásművelődés gazdagítás sát szolgálja. Rámutatott arra, hogy a gazdasági vezetők egyre inkább felismerik Mezőkovács- házán is a közművelődés sokoldalú támogatásának fontosságát és erre különösen jó példaként említette — többek között — az Üj Alkotmány Termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a CXTÉV vezetőit. A tájékoztató után lapunk munkatársai a művelődési központban megtekintették a II. Békés megyei népművelődési pályázat és a Kis Jankó Bori országos himzőpályázat anyagából összeállított kiállítást és a központ első emeletén a nagyközség 30 évps történelmét bemutató kiállítást is, melyet fel szab adui áj sunk ünnepének tiszteletére nyitottak meg, Több ezren látták a n. Békés megyei népművészeti pályázat anyagának .gyűjteményes bemutatóját a művelődési központban Községtörténeti kiállítás a művelődési központ első emeletén CFotó: Remény) A magyarországi cigányság M agyarországon a XIV. század végén jelentek meg asz első cigánycsoportok. Délről, a Balkán félszigetről vándoroltak hazánkba. Ennek megfelelően, kultúrájuk is nagyrészt a balkáni népek kultúrájának elemeiből épül (hiedelmek, öltözet). A Balkán félszigetre Indiából kerültek, ahonnét az V. század táján vándoroltak ki, ismeretlen okból, lök maguk a régebbi történelmükről semmit sem tudnak; a cigányság nem hagyományőrző nép. Éppen tartós nemzeti hagyományok hiányában nem alakulhatott ki önálló nemzeti kultúrájuk. Európában sokáig — tévesen — egyiptomiaknak vélték őket: innét származik a „fáraó népe” tréfás magyar elnevezés. A múlt században tisztázta a nyelvtudomány (elsőnek egy magyar református pap), hogy nyelvük indiai nyelv: a legegyszerűbb fogalmakat jelölő szavak hasonlítanak a megfelelő indiai szavakhoz. E szavak száma azonban csekély (kb. 400), s a cigányok éppúgy nem értik meg az indiai nyelveket, mint mi a finnt vagy az észtet Hazánkban számukat szúrópróba jellegű (ún. „reprezentatív”) szociológiai felmérés 1971- ben 320 ezerre becsülte. Valóságban talán néhány tízezerrel többen vannak. Nem tekinthetők nemzetiségnek. A cigányság többsége (2/3 része) nyelvében már teljesen etmagyarosodott, s csupán életmódjuk, arcvonásaik és származásuk tudata — s nem utolsósorban a környezet megítélése — bizonyítják őket cigányoknak. A cigány nyelvet gyakorlatilag már csak az ún. oláh cigányok beszélik. E cigányok az egykori Románia területén egészen 1857-ig rabszolgák voltak; ekkor törölték el Romániában a rabszolgaságot, s a felszabadult cigányok msneküléssze- rűen elözönlötték Erdélyt és a történelmi Magyarország egyéb területeit, ök voltak az ún. vándor- vagy sátoros cigányok; hazánkban a két háború között telepítették őket, s azóta Magyar- országon nincsenek vándorcigányok, akiknek egyetlen lakásuk a szekér vagy a sátor volna. A koldulással, jövendőmondással stb. foglalkozó, sokszoknyás cigányasszonyok kizárólag az oláh cigányok közül kerültek (részben kerülnek) ki; az elmagyarosodott (ún. magyar vagy muzsikos cigányok) megvetik az ilyen pénzkereseti lehetőséget Magyar cigányok és oláh cigányok között kölcsönös az egymástól való idegenkedés. M indkét csoport tagjai megtalálhatók az országnak szinte egész területén, változó sűrűségben, s hol elmaradottabb, hol rendezettebb viszonyok között élnek. Különösen sűrű az ún. magyar cigányság a borsodi iparvidéken, ahol aránylag jó körülmények között élnek. Mind magyar, mind oláh cigányok nagy számban laknak és elmaradott körülmények között élnek a Nyírségben és a Hajdúságban. Dél-Dunántúlra korlátozódik egy /különálló kisebb (20—30 ezer főnyi) csoport: ezek az ún. beás (egykori teknővájó) cigányok, akik a magyar mellett románul beszélnek, cigányul nem tudnak; az oláh cigányoktól megkülönböztetésül, a szakirodalom román cigányoknak nevezi őket, bár ők is a hagyományos nép* „oláh” elnevezésit használják magukra; a mai „román” népnév késői hivatalos szakkifejezés, amiről s cigányság nem vett tudomást. Nyelvi szempontból leszögezendő, hogy hazánkban nem élnék cigány anyanyelvű, illetve román anyanyelvű cigányok, csupán olyan magyar anyanyelvűek, akik a magyar mellett —> és annál jóval gyengébben —* cigányul is, illetve románul is beszélnek. A cigány szókészlet rendkívül szegény: összesen mintegy 1200 cigány szót tartalmaz (s e számban a román, szláv stb. kölcsönszavak is ben- nefoglaltatnak) azaz az európai nyelvek mindennapi szókincsének kb. egytized részét teszi ki. A többi szót a magyar, UL a mindenkori ország nyelvéből veszik át a cigányok. „ Munkába állásuk és életkörülményeik javulása terén ugrásszerű fejlődés következett be az utóbbi évtizedekben. Ma már legfeljebb néhány százalékra tehető a kétes alkalmi keresetből élő felnőtt férfiak arányszáma, s a dolgozó cigányoknak legalább fele része huzamos munkaviszonyban áll. Elsősorban, a magyar és román cigányok munkába állítása mént gyorsan. A legtöbb nehézség az oláh cigányokkal adódik, akik erősebben őrzik a rendszertelen életmód magukkal hozott cigány „hagyományát”. Egyre növekszik az eltérés a társadalomba beépülő (és új házakba költöző) és a hagyományőrző (telepi, putrilakó) cigányság között. A lélektani fejlődésben nem lehet egyetlen nemzedék alatt két évezredes lemaradást behozni. A fejlődés e visszaesések ellenére is rendkívül gyón® ütemű. A cigányság túlnyomó több* sége segédmunkásként (betanított munkásként) dolgozik az iparban. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma jóval kevesebb. A cigány származású értelmiségiek csupán emberta- nilag cigányok, a többi cigány közül nemzedékek óta kiszakadtak. A felemelkedni vágyó cigányok a nem cigány társadalomba való beépülésre törekednek. A beépülés kulcskérdése az Iskolai nevelés. Jelenleg még mindig csupán a tanulók kisebb | hányada végzi el az általános ’ iskola 8. osztályát^ s országosan mindössze néhány százan tanulnak tovább. Az általános iskola elvégzésének elengedhetetlen feltétele lenne a cigány gyermekek óvodai nevelése. v A felmérésék számszerűleg bebizonyították, hogy a rendezetlen családi viszonyok között élő magyar gyermekek eredményei nem jobbak, jó körülmények között felnövő cigány gyermekekéi nem rósz- szabbak, mint a többieké. Tekintettel arra, hogy a cigány családok többségében nem kielégítő az otthoni környezet, óhatatlanul szükséges a Cigány gyermekek minél hosszabb időn át iskolai környezetben való tartása a tanórákon túl, külön cigány napközi osztályokban, sőt cigány kollégiumokban. Utóbbira még csupán néhány — eredményes — kísérlet történt, előbbi már sok helyen folyik, ahol a helyi tanácsi szervek belátták ennek fontosságát. ¥e fér.
