Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-16 / 242. szám
huszonöt éves a műegyelem villamosmérnöki kara Megalakulásénak 25. évfordulóját ünnepelte kedden a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki kara. 1949. november 28-án jelent meg az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleie, amely a műszaki egyetem új szervezetén belül villamosmérnöki kar felállításáról intézkedett. Az egyetem auditórium maximumában tartott plenáris ülésem dr. Tuschák Róbert egvetemi tanár, a villamosmérnöki kar dékánja méltatta az elmúlt negyedszázad jelentőségét. Aláhúzta, hogy az egyetem ezalatt több ezer vülamosmér- nököt adott az iparnak. Nagy figyelmet szentelt a tudományos kutatásnak és a tudományos utánpótlás nevelésének. Igen nagy súlyt helyezett az iparral való szoros kapcsolatára. Délután nyilvános egyetemi tanácsülés keretében díszdok- toravatásra ég kitüntetések — a Budapesti Műszaki Egyetem emlékérmének — átadására került sor. A műegyetem tiszteletbeli doktorává avatták Mihail G rigorjevics Csilikin professzort, a Moszkvai Energetikai Intézet igazgatóját, valamint Fritz Paschke profesz- szort, á Bécsi Műszaki Egyetem tanárát. (MTI) Expressz-tervek, téli utazások Még javában dolgoznak az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szakemberei a nyári szezon eredményeinek összegezésén, tapasztalatainak összevetésén, de máris megkezdődött az őszi—téli program kialakítása, a következő hónapok utazásainak előkészítése. Az iroda tervei — tájékoztatta az MTI munkatársát Rezsnált Miklós osztályvezető-helyettes — a jövő esztendő márciusának, végéig szólnak, ez alatt a jó fél év alatt a Szovjetunióba, az NDK- ba, Csehszlovákiába, Lengyelországba. Romániába, Bulgáriába, J ugoszláviába, Egyiptomba és Ausztriába szerveznek társasutazásokat. A legtöbb csoport — összesen háromezer utassal — o Szovjetunióba indul; Moszkva, Leningrad, Kijev, Szocsi, Jereván, Taskent, Szamarkand, Poltava, Tallinn és Szimferopol várja egyebek között a magyar turistákat. Jó néhány útvonal között válogathatnak az NDK-t fölkeresni szándékozók is. Úticéljai'k között ott szerepel Berlin, Lipcse, Drezda, Weimar és Meissen is. Csehszlovákiába és Lengyelországba 49—19 csoport utazik. Romániát 24 csoport keresi fel, Bulgáriába — 18 csoportún — hatszázan utazhatnak. Tizenkilenc csoportot szervez az Expressz jugoszláviai úticéllal. Az ausztriai kirándulás útvonala: Graz —Salzburg—Linz—Becs, míg az Egyiptomba látogatók Kairót, Asszuánt és Luxort keresik fel. Összesen 330 csoportban csaknem, 12 ezer ifjú indulhat külföldi túrára. Gazdag dS őszi—téli hónapok belföldi választéka is: az Állami Ifjúsági Bizottsággal együtt a falusi fiatalok számára ismét megrendezik a kedvéit egyhetes budapesti túráikat, a fővárosiaknak pedig hasonló jellegű üdülést kínálnak Kőszegen. Számtalan országjáró túrát indítanak Magyar- ország különböző vidékeire, s rangos eseményekre: népművészeti bemutatókra és fesztiválokra, jelentősebb kiállításokra, zenei eseményekre. ' Líbubi azonban nem felel, megindult az ajtó felé, hogy kimenjen. Géza utánaszól. — Neked szóltam, te, mafla, nem hallod? Libubi állj meg! Nem áll meg, kimegy, hangos dörrenéssel becsapja maga után az ajtót Géza most fedezi fel a sorban állók közt a kegyelmes urat. — Ezt a meglepetést! -r mondja, mintha örülne, de érezni a hangjából, hogy nem örül. Kegyel... khm ... ön itthon van, Kázmér bátyám? Emberek, menjenek most el egy kicsit, várjanak az udvaron, negyedóra múlva jöhetnek. Az emberek morogva elmennek. Némelyik vissza-vissza- pislog, ökölbe szorítja a kezét, de kimegy mindenki. — Ne hidd. hogy dolgozni akarok nálatok — mondja a kegyelmes úr —, nem azért álltam sorba. Másképpen nem tudtalak megközelíteni. Annyi eszem volt, hogy megőriztem pár évre valót. Van búzám, lisztem, borom, szalonnám. Elég lesz. amíg eldől itt, hogy ki lesz az úr. Pénzem is van, persze nem magyar bankban. Nem vagyok én olyan buta, hogy ne látnám, a magamfajta urak ostobasága vezetett idáig. Nehogy azt hidd, hogy ez felszabadulás, amit most látsz. Ez egy új iga. A lényeg csak abban változik maid, hoßv a barna megszállókat felváltják a vörösök. Csak színek változnak, öregem, a lényeg marad. Ezért pedig nem kellett volna annyi jó magyar vért kiontani. _ Ezért m*" • " hozzájn j önni? Csak ezért, hogv ezt elmondja? Ön megteneti. hogv kedélvesked^év £-n -«t, Nekmn dolgoznom kell, nekem munkásokat kell felvennem, az építő- / szét, meg a gépműhely máris munkát kapott. A kegyelmes röhög. — Milyen jogon veszel te fel munkásokat? Te, a Ludovika kitűnő hadnagya, te veszel fel munkásokat a vörösöknek? Soha életedben nem ismerted a munkát! — Engem ezzel megbíztak. Egyébként műszaki tiszt , vagyok, édes bátyám, ha nem tudná, ha nem is vagyok mérnök. Mindegy, hogy hogyan nevezzük a szakmát. Ha béke lesz. majd kiderül, elismerikre vagy nem az új urak. Most - nekem az a fontos, hogy elfoglaljam magam, hogy éljek. — Hűha, azt a teringettót, ecsém, te demokrata vagy? — Nem tudom mi vagyok. Ember szeretnék lenni. — Ez esetben nincs mit tárgyalnunk egymással. Szervusz, akkor megyek is. Pedig egy fontos feladatat akartam adni neked. — Mit? — Mindegy. Mindegy, ezek után. Szervusz. Elmegy, Az iroda a bl álcán át v még látni eltávolodó alakját. Géza az ajtóhoz megy, kiszól az embereknek. — Tessek bejönni, kérem! Előbb a kőművesek jöjjenek! Tíz ember láp be. Géza névsort olvas. —- Vígh Mihály kőműves! Itt van? — Itt vagyok — .ép elő a sorban legutolsónak álló. — Finta Ferenc kőműves! — Jel^n! -- lén elő most, aki a sor legelején állt. Égadnyitás a színházban Tíz köz Napok óta rendszerezem magamban, hogy miért tetszett a Jókai Színház évadnyitó bemutatója, a fiatal szerző Juhász István „Tíz közül kilenc” című vígjátéka. Az is hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy szintén napok óta összegzem azt is, miért nem tetszett? Furcsa talán, hogy nem mondom ki kerek perec ezt vagy azt, de ebben az esetben szabad legyen ilyen álláspontot választanom, mert véleményem szerint ez a leghelyesebb. Persze, régen túl vagyunk már az olyasféle esztétikai mércén, ahol a jószándék vagy a jó irányba ható törekvés a művet ütötte jóvá, sőt nemegyszer „remekművé” —, elég volt csak divatos közhelyekkel teletűzdelni, a napi hírekből vett sorokkal „hovatartozását” demonstrálni; máris a korszak remekeként emlegették akkor is, ha bűn rossz volt az egész. Talán Juhász István abszolút fiatalsága és harmadik bemuta- ; tott drámájának felmentő ereje arra ösztönözzön, hogy ne lássuk meg a nyilvánvaló hibáit? Kétlem, hogy ilyesmit kiván, és gondolom utána azt, hogy nem is pályázik hiú, üres örömökre, mert —- ha tapasztalatból nem, de mesterei révén ,— tudnia kell, hogy a kimódolt sikerek felhajtó ereje roppant illané- kony, és ha elszállnak, a zuhanásból nehéz kikecmeregni. Visszatérve a kezdő sorokra: miért tetszett mégis a darab, a bemutató? Mert ez a fiatal író akar valamit. Be akarja mutatni a társadalom egy-egy mikrovilágát, melyben ezek a személynévmások: én, te, ő. Már a többesszám, a mi, ti, ők sokkal ritkábban fordul elő, és ez érthető, is, a nagyobb összefüggések fel--) ismeréséhez és ábrázolásához nem elég az ifjúkori tanulmány,' ahhoz élettapasztalat is szükségeltetik. " Szóval fiatal írónk ismerősei közül vannak néhányan most a ; színpadon, nyíltak, őszintén elmondják, ami bennük van, nem Folyik a névsorolvasás, kői- E ben újabb jelentkezőle lépnek ; az irodába, a sor nem fogy, sót ; egyre jobban nő, végül ki kell ■ nyitni az ajtót, hogy az udva- ; ron kígyózzék tovább a munká- ; ra jelentkezők serege. ... 5 — Apáddal mi lett? Hol van? E Semmit se hallunk róla — 5 mondja vacsoránál az özvegy j jószágigazgatóné Gézának. — Azt1 mondják, akik leg- » utoljára látták, hogy Pestre ! ment. — Pestre, pont Pestre? Hi- ! szén onnan rémisztő hírek jön- ; nek — sápadozik az özvegy- ■ asszony. — Mindegy, most már mind- 5 égy, drága mama — mondja • Géza —, és én optimista va- jj gyök. Tessék csali olvasni, mit : ír ez az újság, az első oldalon ; — mondja és odanyújtja az Üj ! Szó című lapot az asszonynak, jj — Magyar újság? — kérdezi, \ miközben nyúl érte. Géza nem ! felel, csak bólint. Az asszony hosszan nézi, né- ■ zi az újságot, felteszi a szem- ä üvegét és újra olvasni kezdi. ; Mozog a szája, de hang nem jön ■ ki a torkán. Lassú, bizonytalan mozdulattal j leteszi aztán a lapot, leveszi a ■ szemüvegét, zsebkendőjével tő- j rölgeti és halkan mondja: — Meg kell kímélni Budapes- • tét. Parancs van rá. hogy nem ; lőhetik — mondja és hajtogat- j ja sűrűn: nem lőhetik ... nem ; lőhetik... : ■ — Igen, igen, parancs van ■ rá -a- mondia Rita és leteszi a | kanalat. A tányérból gőz száll | fel. párolog a leves. j (Vége) Az előadásból: Déry Mária, Kárpáti Tibor, Körösztös Istvtán és Cseresnyés Rózsa (Demény felv.) nagyon változtathatók — és bizony ez a legnagyobb hibájuk. Ez az, ami már nem tetszett, és ami — reméljük egyelőre — Juhász drámaírói produkcióinak legszembetűnőbb hibája. Hősei statikus jellemek, egy-egy embertípus ügyesen összerakott modelljei, akikről nem derül ki, hogy milyen élethelyzetekben lettek azzá, amik; és az sem érezhető, hogy változásuk — mások és a történések hatására — bekövetkezhet-e? Arról van szó tehát, hogy' a szerző által elsajátított dramaturgiai szabályokhoz, cselekmény-bonyolítási sémákhoz gyártott különböző típusok játsz- szák ezt a vígjátékot, ami mint egész pedig ott hibádzik, hogy szétesik apró, poentírozott epizódokra, következetlen fordulatok hozta, önmagukban is elfogadható kabaré-tréfákra, villám-jelenetekre; nem szükséges' talán sorolnom ezeket. A lényeg pedig, amit ej akar mondani, nem is az, hogy „tíz közül kilenc” a sikertelen házasság, hanem az, hogy minden idők minden fiatal párja önálló életet akar kezdeni, és idő után nem jó nekik sem az egyik szülői ház, sem a másik. Nem tudják elviselni a szülők szokásait, mert azok nem hasonlítanak az ő szokásaikra; a szülők tapasztalatokból összetevődött világlátását, mert az nem egyezik meg az álmaikkal. Neki hát az útnak egyedül, hittel, érzelemmel, és máris kikerekedik a patétikua zárókép, melyet elhagyhatott volna a rendezés, mert bizony indokolatlan és előkészítetlen ez a befejezés. Azért van az egészben báj, kedves színfolt, még akkor is, ha már közhelyszerűbb cselekményt nem is választhatott volna a szerző. Még akkor is, ha komolyan látszik venni, hogy a munkás Bartosból csak ilyen igazgató lehetett, mint itt ez a Bartos Gábor; ha a munkásnak megmaradt Taródi Benee sem sokat érő, több abban az elve-- télt forradalmár régen, mint az Igazi munkás-jellem; ha a felesége meg egyenesen szörnyű: a Szabó család szellemi színvonala kandidátusi szint hozzá képest. Azt hiszem, vígjátékot is nehéz írni alaposabb ismeretek hiányában, és ezúttal szerzőnk több időt fordíthatott volna — irodalmi élményein kívül is — a munkásság erényeinek és hibáinak tökéletesebb, bonyolultabb megismerésére. Világos tehát, hogy harmadik bemutatott darabjával szemben éppen azért van ennyi fenntartásunk, mert ez a harmadik darabja. Most kell azonban rávilágítani a hibáira, és óvni a sikernek vélt sikertelenségektől. Az előadás rendezője, Orbán Tibor nem sokat adhatott hozzá a szöveghez. Az egységesebb stílust kell mégis hiányolnunk, mert van itt vígjátéki elem, van bohózat, van tipikus kabarétréfa, és ennyiféle változatot nem bír el Juhász István darabja. Az alakítások is ebből a sokféleségből eredeznek. Bángyörgyi Károly komolykodva, még csak nem is parvenű eleganciával játssza Bartost; Körösztös István munkás atyájától meg nem kaphatunk mást” mint azt, hogy osztályhelyzeténél fogva okos tanúságokkal szolgál és kizárólag Vasas-drukker; Annus nejéről már szóltunk, Cseresnyés Rózsa hozza is, híven ahhoz, ahogy a szövegből és a szituációkból érzi; Dévay Kamilla a nem tudni honnan és főleg miért a darabba csöppenő, hazatért disszidens elvtársnőből csinál magánszámot, bár ha ő nincs, ugyan kinek mondhatnák el Bartosék az utóbbi években elért politikai és gazdasági eredményeinket, és a „vannak még problémáinkat” js; Áts Gyula a ki tudja hány éve egyetemista jó barát figuráját tölti meg élettel, számos ötlettel olyannyira, hogy néha már inkább csak ezekre az ötletekre figyel; és végül a két 'fiatal: Réka szerepében Déry Mária és Dávid alakítója Kárpáti Tibor azt játsszák, amit játszhatnak; nem sokat. A díszlet érdekes, de Csiná- dy István Jászai-díjas most nem hozza önmaga kitűnő színvonalát, a jelmeztervező Vágvölgyi Ilona számára nem adódott nagy lehetőség. Végül egy szerény megjegyzés: kár, hogy az évadnyitás program-sorrendjét rosszul választották meg. Az elöljáró beszédet követő Himnusz ünnepélyessége után — még ha vártak is kis időt — stílustalan és bántó volt az agresszív hangulatú beatzene, ráadásul reesegő, be- rezonáló hangszórókból. Nem lett volna jobb — hagyományos szokás szerint — a Himnusszal kezdeni? Az évadnyitás az évad névjegye, mondják. Díszes, igazabb, szebb névjegyek következését joggal várhatjuk az éppen jubiláló színháztól, melynek eddigi húsz évében számos nagy színházi estet jegyzett fel a krónika. Sass Ervin 1914. OKTOBER It.
