Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1974. OKTÓBER 12„ SZOMBAT Ára: 1 forint XXIX. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM MR: BÁROM VÁROS KÖZÖTT <5. oldal) TAPASZTALATOK A MUNKAIDŐ- CSÖKKENTÉSNÉL, (i oldal) SZERKESSZEN VELÜNK <7. oldal) A hallgatás ára Ás IndokolaflesKri gyanú- sítgatókat, az alaptalanul rá­galmazókat, a rosszhiszemű bejelentőket a törvény erejé­vel is felelősségre vonja a társadalom. Senki nem ütkö­zik meg, ellenkezőleg, helyes­léssel fogadja, ha egy rága­lomhadjárat elindítója elnyeri példás büntetését Jogos a vé­dekezés, hiszen az áskálódás van annyira veszélyes, mint a csalás vagy a lopás, fölér a társadalmi tulajdon megkáro­sításával- A rágalom fölboly- dítja a nyugodt munkahelyi légkört, embereket sodor mél­tatlan helyzetekbe, időt ener­giát vom el a hasznos tevé­kenységtől, tehát végső soron forintokban kimutatható kárt okozL, De igaz ugyanennek a tor dítottja is. A kár semmivel sem kevesebb, ha a látszólag nyugodt légkör fenntartásáért tények, megalapozott vélemé­nyek elhallgatásával kell megfizetni. Nagy ár a hall­gatás. Roncsolja az egészsé­ges munkahelyi légkört, akár a meggondolatlan fecsegés. Baljós feszültséggel telíti meg a levegőt, sérelmeket halmoz, szabad utat biztosít a törte­tőknek és a hatalmukkal visz- sza élőknek, teret enged a hi­bák halmozódásának. A kez­detben még kigyomlálható hi­ba gyökerei megerősödnek, élburjánzik, mint az éLősdi nö­vény, alattomosan terjeszke­dik. Fejlődését a hallgatás táp­lálja. Növekedését azok segí­tik elő, akik maguk is viselik következményeit. Az óvatos­ságból, kényelmességből ki­mondatlanul maradt szavak előbb-utóbb maguk is a leg­nagyobb kényelmetlenséget okozzák. A hibákat újabb hi­bák tetézik, eltemetik a tisz­tességes szándékot, s nem ma­rad más megoldás, mint erő­szakos beavatkozással meg­szabadulni tőlük. Ilyenkor az­után, hiába a halogatás, nem­csak a vétkesek, a néma szemlélők is kénytelenek meg­szólalni. A bírósági tárgyalá­sokon, a fegyelmi eljárások során egyszerre kiderül: a tör­téntek nem okoztak meglepe­tést, látható előzményéi vol­tak, sokan észre is vették a jeleket, csak éppen nem szól­tak miatta. Egyszerűbbnek vélték a hallgatást, meggyőz­ték magukat, hogy amit ész­revették, nem rájuk tartozik, elég, ha a saját dolgukkal tö­rődnek. A kisebb-nagyobb ügyekben elszántan hallgatók többnyi­re az ilyen esetek során jön­nek rá, hogy hallgatásuk tár­gya igenis a saját dolguk. A rákérdezésre megoldódik a nyelvük, mintha csak a biz­tatásra vártak volna. Meg­szűnik az óvatoskodóé, van véleményük, gyakran az adott ügytől független észrevétele­ket, sérelmeket is fölsorolnak. Legfeljebb akkor hallgatnak el ismét, ha azt is megkérde­zik tőlük: miért nem szóltak idejében? Erre a kérdésre valóban ne­hezen lehet választ találni. A hallgatók nemcsak a szájukra ügyelnek, hanem úgy tűnik, a fülüket, szemüket is becsuk- j ják, nem hajlandók észreven­ni a társadalom számos biz­tatását. Bebújnak óvatoskodá­suk bástyái mögé és csak ak­kor lépnek elő, ha név sze­rint hívják őket, kíséretet ad­nak melléjük. Mintha nekik lenne okuk félelemre, restél- kedésre, nem azoknak, akik a hibákat elkövetik- Hiába zárják ki önmagukat környe­zetük életéből a hallgatással, hiába próbálnak megmene- kedni a felelősségtől. Előbb vagy utóbb kötelességmulasz­tókká lesznek, ha akarják, ha nem. Bekövetkezik, amitől tar­tottak, mert rájuk neheze­dik a hallgatás súlya. Senki nem ismeri be szívesen sa­ját gyávaságát, a közömbös­ség sem erény, sokáig nem lehet károsodás nélkül ilyen tulajdonságokkal élni, dolgoz­ni. Aki mindenekelőtt a sa­ját kényelmét, nyugalmát tartja fontosnak, egy idő után magára marad. Elveszti kap­csolatát munkatársaival, úgy érzi, kiszolgáltatottjává lett az eseményeknek, mert nem vesz részt alakításukban. Az üzemi demokrácia fej­lesztése, az egyéni vélemé­nyeket közös álláspontra ho­zó munkahelyi közösségek ki­alakítása ma minden gyárban, hivatalban az érdeklődés, a figyelem középpontjába ke­rült. Gyakorlása közben nyílt, bátor szókimondást várnak az emberektől, mert nincs más módja, hogy egyetértő lég­körben, a célokra összponto­sított energiával, a munká­ban örömet találva lehessen dolgozni. Akik hibákat látva is némák maradnak és saját vélt érdekeiket fontosabbnak tartják a mulasztások helyre­hozásánál, a hibák kijavításá­nál, ennek az egész társadal­mat átfogó törekvésnek sze­gülnek ellen. A közösség életére, mun­kájára bármilyen formában kiható ügyekkel kapcsolatban mindenki rendelkezik a szó­lás jogával. És vétkessé vá­lik, ha jogát nem gyakorol­ja Viszontlátásra Penzában..«, Elutazott szovjet testvérmegyénk küldöttsége Kassai bábosok előadása Békéscsabán A bábjátszás a művészetek egyik legcsodálatosabbika. Ki az, aki nem vágyik csodát látni, színes, ezerfényű cso­dát, meséset, szépet? A jó mese gyermekeknek, felnőt­teknek egyaránt kedves. Ta­lán ezért is előztq meg ply nagy várakozás a Kassai Ál­lami Bábszínház békéscsabai bemutatóját, amelynek, csü­törtökön, a két előadáson kö­zel ezer, javarészt gyermek­nézője volt. S a nézőjf elis­meréssel tapsoltak, köszönték meg a messziről jött vendé­gek csodaszép ajándékát Békéscsaba évek óta a báb­művészet nemzetközi sereg­szemléjének ad otthont, így talán mondhatjuk is: szakér­telemmel tekint e város kö­zönsége a paravánra, A kas­saiak játéka minden ízében a csodát varázsolta élénk. Bár szlovák szövegű volt az elő­adás, a finom mívű játék tel­jesen érthetővé te,tte a játszó­pajtás nélkül maradt kislány álomban átélt történetének minden eseményét. Külön ki kell emelni Csajkovszkij ze­néjének illő alkalmazását, a bámulatra méltó bábkoreog­ráfiákat. A történet kitűnően illeszkedett a szép zenéhez; írója Bedrich Svaton. A sziporkázóan szellemes technikai és művészi megol­dások sorozata igaz, nagy él­ménnyé emelte az előadást. Bízunk benne, hogy a szlovák nemzetiségiek lakta Békés­csaba közönsége nemsokára ismét találkozhat a kitűnő együttes egy újabb műsorá­val, <N. L.) Egyhetes eseménydús, gazdag program után elutazott a fel- szabadulás 30. évfordulójára megyénkbe érkezett Penza test­vérmegye csaknem 100 tagú kül­döttsége. A kedves vendégeket pétiteken délelőtt Debrecenben, a MÁV pályaudvaron búcsúztatta Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottságának propagan­da- és művelődésügyi osztályve­zetője, Richweisz Ferenc, a párt­bizottság munkatársa. Ott voltak a búcsúztatón Magyar József és Kollár János, az MSZMP Haj­dú-Bihar megyei bizottságának titkárai. A penzai delegáció nevében K. A, Fedorovics, a Penza me­gyei pártbizottság párt- és tö­megszervezeti osztályvezetője mondott köszönetét a baráti fo­gadtatásért, a sok szép és tar­talmas élményért, amelyben a magyar testvérmegye városai­ban, falvaiban részesülték. A küldöttség vezetője egyebek kö­zött megköszönte a baráti meg­hívást majd így folytatta:. — Küldöttségünk valamennyi résztvevőjének nevében szólok. Nagyon nagy szeretettel köszön­jük a meleg barátságot, amely- lyel testvérmegyénk lakossága lépten-nyomon kísért minket Mindenütt felejthetetlen él­ményben volt részünk, de hadd emeljem ki a megyeszékhely, Békéscsaba szerepét. Ügy érez­tük magunkat állandóan, hogy őszinte, igaz barátok közé jöt­tünk. Ez a melegség, meghittség nagyon jólesett nekünk. — Külön öröm számunkra, hogy együtt ünnepelhettünk a 30. évfordulón a szabad Békés megye lakosságával. Három év­tizeddel ezelőtt Magyarországon elsőnek a mi testvérmegyénkből űzték ki a német fasiszta hadse­reget. Ma erre nagyon büszkék vagyunk. Tudjuk, hogy a saovje* nép sok harcost adott Magyaror­szág felszabadításáért Az önök jóvoltából nemcsak a testvér- megyében, hanem Budapesten és másutt is láthattuk, hogy a fel­szabadítók vére nem omlott hi­ába. Az Önök hazájában nagy tisztelettel adóznak azoknak a harcosaknak, akik életüket ad­ták a magyar nép felszabadítá­sáért. — Láttuk a szépen gondozott emlékműveket hősi sírokat a kegyelet friss virágait Igaz ba­rátok között éreztük magunkat s mi ezt soha nem feledjük el. Külön szeretnék szólni arról is, hogy nemcsak a megye, a vá­rosok és falvak vezetőivel, ha­nem elsősorban a rtiunkásem- berek százaival ismerkedtünk meg. A mi delegációnk résztve­vői zömmel üzemi dolgozók. Jól­esett a munkásokkal közvetle­nül találkozni, ismerkedni, ta­pasztalatokat gyűjteni. A dele­gáció több tagját magánházák- hoz is meghívták, orosz nyel­ven beszélő barátok segítettek az ajándékvásárlásban, könnyítet­tek munkánkban. — Megismertük az Önök kul­turális, gazdaságii eredményeit örülünk, hogy jól sáfárkodtak a szabadsággal, s igen szép sike­reket értek el az élet különböző területén Külön élmény volt számunkra, hogy a közelmúlt­ban járt Kádár János elvtárs a Szovjetunióban. Az ott lezajlott baráti tárgyalások itthoni jó ha­tását mi is személyesen élveztük. Remélem, hogy ez a találkozó to­vább mélyítette a magyar <§ö szovjet nép, közte Békés és Pen­za megye lakóinak megbontha­tatlan, örök barátságát Megyénk lakossága nevében Nagy Jenő elvtárs kívánt jó utat, erőt egészséget a penzaiaknák. A búcsú pillanataiban a debreceni pályaudvar sióit

Next

/
Thumbnails
Contents