Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

Gáspár Sándor hazaérkezett Szófiából

Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a SZOT főtitkára vezetésével Bulgária felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken részt vett párt- és állami küldöttség kedden visz- szaérkezett Budapestre.

A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Korom Mihály igaz- ságügyminiszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Földvári Aladár, a SZOT elnöke és Roska István külügyminiszter-helyettes. Jelen volt Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövet^ is. (MTI)

Púja Frigyes

csehszlovákiai látogatásai

Púja Frigyes külügyminiszter kedden Észak-Csehország- ba látogatott, s Novy Bor-ban, Liberecben és Jablonec nad Nisou-ban ismerkedett a világhírű cseh üvegiparral. Az egész napos program után a külügyminiszter este érkezett vissza Prágába, ahol szerdán folytatódnak a hivatalos tárgyalások. A látogatásnak a csehszlovák sajtó jelentős figyelmet szentel. Alapok részletesen beszámolnak az eddigi megbeszélésekről, s külön írásokban foglalkoznak a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseivel, a szocialista közösség szoros együttműködése érdekében kifejtett tevékenységével. A televízió és a rádió is bő tudósításokban ismerteti a látogatás eseményeit. (MTI)

Elutazott hazánkból V. A. Kirillin

Vlagyimir Alekszejeyics Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az SZKP KB tagja, aki a magyar—szovjet tudományosműszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken tartózkodott hazánkban, kedden elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP KB tagja, dr. Ajtai Miklós, az országos műszaki fejlesztési bizottság elnöke és Sebestyén János, az OMFB elnökhelyettese. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI)

Hazaérkezett

pártbizottság

Hazaérkezett Szófiából a budapesti pártbizottság delegációja, amelyet Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára

a budapesti küldöttsége

vezetett. A küldöttség a szófiai pártbizottság meghívására részt vett a Bulgária felszabadulása 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken.

kitépte a szivét. Amikor a rossz szellem pribékjei fegyverrel rohantak az elnöki palotára — ahonnan ő maga mindig szelíden, emberséggel, gyengéd kézzel igyekezett országát irányítani — maga is fegyvert fogott. A szívén kívül egyetlen géppisztolyt vitt a harcba. Tankok, ágyúk, repülők ellen. A túlerővel szemben a géppisztoly kevés volt. Mindenre elszánt terroristák ellen a legnemesebb szív sem tehet csodát. Allende menekülhetett volna. Nem tette. Meghalt azért az eszméért, aminek képviseletét milliók ruházták rá.

Talán halála percéig hitte, hogy mindent úgy kellett tennie, ahogy tette három éven át. Amikor a milliókon úgy akart segíteni, hogy közben betartotta a csak tízezreknek hasznos, általuk kigondolt előírásokat. Ragaszkodott egy régi törvény betűihez, amikor e törvény szülői már régen felrúgták az önma- guk-hozta szabályokat, amikor mindennapi fegyverükké lett a törvénytelenség, az összeesküvés, a szabotázs. Alkotmányosságról beszélt és annak szellemében cselekedett, amikor már gyűltek ellene a fegyverek, amikor nyilvánvaló lett — hány, meg hány SSSsnyitena vuit már róla —s

hogy árulás készül, a reakció lihegve várja a megtorlás véres pillanatát. Hitte, hogy mindig jól cselekszik. Csalatkozott a hitében.

Csalatkoztak a chilei milliók is. A három év szabad légköre már a múlté. Mióta győzött a katonai pucss, uralomra jutott a fasiszta junta — éppen egy esztendeje, 1973. szeptember 11-én —, százezreket gyilkolt le, csukott börtönbe, ítélt gyors vagy lassú halálra.

De a milliók nem csalatkozhatnak véglegesen. Nem felejthetik történelmük, életük fényes pillanatát. Nem felejthetik legendáikat sem.

A népéért a szívét adó lány s az ifjú harcos sírján dúsabban nőnek a virágok. Chilében antifasiszta szervezetek alakulnak. A chilei nép igaz ügye mellett szót emel a haladó világ.

A rossz szellem kiszabadult ugyan. Ám bizonnyal megszületett már a harcos is. aki társával újra vállalni fogja az áldozatot. S aztán elered a kráter fölött az eső, szállingózni kezd hó, a vulkán megdermedő lávája végképp magába zárja a hegy szellemét.

Daniss Győző

E v

A KPM békéscsabai Közúti Igazgatóságának KlSZ-alapszer- vezete közös társadalmi munkára kötött szerződést a Vásárhelyi Pál Útépítési és Földmérési Szakközépiskolával. Sziklai György KISZ-titkár a legutóbbi szabad szombaton ennek alapján szervezte megBat- tonyán az országhatár és a fel- szabadulási emlékpark közötti útszakasz javítását. Az igazgatóságtól Máté András és Spró- ber József műszaki és dr. Sze- berényi Andor közgazdasági osztályának férfidolgozói vettek részt a munkában. Mind a három osztály egyúttal szocialista brigád is, illetve aspiránsa a címnek. A diákok közül vagy 30-an dolgoztak.

Az irodához és az iskolapadhoz szokottak „erőpróbája” volt ez a társadalmi munka. Kora reggel kezdték és délben hagyták abba. Közben meg sem álltak volna, ha nem akadozik a kőszállítás. Mert az sajnos, képtelen volt lépést tartani a lapátosok tempójával.

Meg is jegyezte Szászi András, az egyik diák;

— „Terv szerint” nem ment volna ilyen gyorsan a munka. Csak jöttünk mi, vízművesek... Lengyel Pali, Kiss Pista meg a többiek.

Sztanoj Eutin útőr sem fukarkodott az elismeréssel:

— Szorgalmasak a „sápadt arcúak”, a diákok meg a főnökeink, de nem árt, ha még gyakorolják ezt a munkát. Ha annyira lesülnek, mint mi, biztosan jobban fog menni — mondta a körülötte levők derültségére.

— Mi kell a kátyúzáshoz?

— Kő, izom a lapátoláshoz, aztán úthenger. Az izmot bizony érdemes még fejlesztem — állapította meg.

Egy «söpört a lerakott követ rakta kupacba. Ennek a munkának dr. Szeberényi Andor volt a szellemi vezetője. Derékig meztelenül és lapáttal a kézben, éppen úgy, mint a csoportjában dolgozó műszaki ellenőr, belső ellenőr, munkaügyi előadó és két művezető.

Bállá Béla belső ellenőr, aki máskor lapáthoz sem nyúl. elárulta, hogy most bizony izomláza van. Bőcsik Mátyás munkaügyi csoportvezető megjegyezte:

— Az én munkaköröm és a lapátolás között jó pár mázsa a különbség.

Megyénk úttörői és a könyvtárak

Együttműködési tervet írt alá a Békés megyei Úttörő Elnökség és a Megyei Könyvtár. A szerződés a kisdobosok és az úttörők hatékonyabb irodalmi nevelése érdekében jött létre. Aláírói javasolják, hogy legyenek az úttörők rendszeres látogatói a könyvtárnak, tartsanak ott őrsi- és rajzfoglalkozásokat, az úttörőszakkörök évadkezdő foglalkozásukon ismerkedjenek meg a szakkör jellegének megfelelő szakiroda- lommal. A felszabadulás 30. évfordulójának tiszteletére rendezett településtörténeti vetélkedőket, az úttörők szavalóversenyét és az író-olvasó találkozókat is megrendezhetik a könyvtárakban ezentúl is a megye úttörőcsapatai.

1974. SZEPTEMBER U.

őpróba

Talán nem árt, ha ez a dolgozók ügyeinek az intézésénél a „sápadt arcúak” eszébe jut.

Új János nehézgépkezelő a rakodógépen ülve szemlélte a munkát és derűsen szólt le onnan:

— Ha „nem is szokta meg a cigány a szántást”, azért, ami kitelik tőlük, azt megteszik. Csak edződniük kell még;

Hatvan társadalmi munkás vagy 150 vonna követ terített el szombaton annak az útnak egy szakaszán, ahol majd a békemenetben részt vevő fiatalok vonulnak végig. Az egyébként fizikai munkához nemigen szokott vezető, irányító szakemberek és diákok szorgalmasan dolgoztak. Néhány órát a szabadban, friss levegőn, jó hangulatban töltöttek és nem is haszontalanul. Kezük munkájának a nyoma észrevehető lesz a békemenet idején, de naponta is, mert ezen az úton bonyolítják le a környék mezőgazdasági szállításait.

Legközelebb pedig érdemes lesz a kőszállítást jobban megszervezni. Számolni kell azzal, hogy a lelkes társadalmi munkások jobban „hajtanak”, mint ahogy azt olykor feltételezik róluk.

Pásztor Béla

Megkezdik a

A hét végén megkezdik a szója aratását az Alföldi Szójatermesztési Egyesülésben részt vevő gazdaságok A tavaly megalakult első hazai szójatermesztési társulás keretében 18 gazdaság 2000 hektáron termeszti az értékes fehérjét adó takarmánynövényt. A rákóczifalvi Rákóczi Termeszójaaratást

lőszövetkezet irányításával, hazai tudományos intézetek, valamint a FAO szakértőinek segítségével dolgozták ki a nálunk korábban ismeretlen öntözéses szójatermesztés technológiáját. A termésbecslések biztatóak, átlagosan húsz mázsa körüli hektáronkénti termésre számítanak.

Hol az ötven forint?

Elöljáróban hadd dicsekedjek azzal a jó gyakorlattal, hogy mind több kedves olvasónk fordul szerkesztőségünkhöz különböző panaszaival, sérelmével. Nem döntést vár tőlünk — hiszen ilyen jogunk nincs —, csupán tanácsot, véleményt kér. Ügy tűnik: a sajtó jobban kéznél van számára, mint üzemének vagy vállalatának vezetői. Tnil- ják, hogy nevük titokban marad és retorziómentesen érkezik meg számukra a válasz. Hiszen olyan nehezen tudnak eligazodni ügyesbajos dolgaikkal. Vajon hogyan is tudná megítélni kire, azaz kikre méltatlankodjon, ha az új lakásának ajtaját kinyitja, kezében marad a kilincs. Az ablakok résein befú a szél. A parketta felpúposodik, a festék lepereg. A kivitelezőt szidja-e vagy a munkások dolgoztak rosszul? Bizonyítható-e a munkások rossz munkája, hiszen ők nedves fából készült ablakokat építettek be. Vívhat ő szópárbabjt ezért — különösen ha éppen ennek a vállalatnak a dolgozója?

Marad tehát a sajtó — mint fedezék —, bár bírálati nyelvezetünk nekünk is egyre inkább kifinomodik, legfeljebb bebugyolált, puha laticelbe csomagolt bunkókat használunk. Jóllehet így is a gyöngéd célzásokra tiltakozás a válasz, vagy éppen az érintett megmagyarázza a bizonyítványát. Így vagyunk ezzel a szeptemberben kezdődött 50 forintos bérkiegészítéssel is.

Sok kedves olvasónk dolgozik a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalatnál. Közülük keresték fel jó néhányan személyesen és telefonon szerkesztőségünket. Kérdezték: „Nekik jár-e az 50 forintos bérkiegészítés és ha igen. miért nem kapták meg azt a szeptember 3-i bérfizetéssel? Ki a hibás ebben?” Egyik munkatársunk megkereste a vendéglátóipari vállalat igazgatóját, aki olyan választ adott: „Későn érkezett meg a rendelet, már nem volt idő a bérssámfejtésre.”

Tessék! Ugye milyen hasonlatosság van az első példálódzásunk és e között. A bérszámfejtő-e a hibás vagy aki későn adta le a rendeletet, vagy az igazgató, aki nem intézkedett? Nem marad más hátra, mint a dolgozó, aki azért az 50 forintért kardoskodik. Az a kishitű, rosszindulatú dolgozó, aki nem látja az újonuan épült aszfartutakat, járdákat, aki nem veszi észre, hogy vízhálózat épült csaknem minden faluban: orvos vigyáz mindenki egészségére. Csaknem mindenütt van könyv-tár, művelődési ház, örökre elfújták a petróleumlámpát, a tetőkön televíziós antennák erdeje sorol — és ő mindezt nem látja, csak az 50 forintját keresi, ami éppen tévéjének a havi díja. És azt sem látja, hogy azoknak, akik az ő 50 forintját intézik, mennyimennyi nagyobb rendű, rangú elfoglaltságuk van.

Eddig érve írásommal, eszembe jutott, hogy ezt a választ úgy sem fogadnák el a panaszt tevők. Mi van hátra? Bármilyen bizarrul is hangzik, az alkotmány megfogalmazásában van a hiba; a munkához való jog kimondásával. Vagy talán mégsem? Inkább annak alkalmazásával van baj? Mert ki ne tudna olyan példát mondani — éppen a munkához való jog alapján —, hogy a botfülű beat-énekes éppen úgy kap működési engedélyt, mint a rendeletek között el nem igazodó ügyintéző íróasztalt.

Apropó! Rendelet az első alkalommal kifizetésre kerülő bér- kiegészítésről. Ez bizony azt mondja: ,A rendelkezések értelmében, azoknak a dolgozóknak a részére, akik 1974. szeptember 1- én munkaviszonyban állnak, az 50 forintos munkabér-kiegészítést a szeptember hónapban kifizetésre kerülő munkabérrel együtt kell folyósítani, tekintet nélkül arra, hogy a szeptember hónapban kifizetésre kerülő bér esetleg augusztus hónapban jár. Vonatkozik ez az ipari szövetkezeti tagsági, illetőleg a szolgálati viszonyban vagy a betegségi biztosítási kötelezettség alá eső bedolgozói munkaviszonyban álló dolgozókra is.”

Egy pillanat! Megvan a hibás! Maga a rendelet. Mert azt nem írja szó szerint, hogy a Békés megyei Vendégiátóipari Vállalatnál is a szeptemberben sorra kerülő munkabérrel együtt kell kifizetni az 50 forintos bérkiegészítést. Legyen kérem ez mentségükre.

És ha a dolgozó megsértődne, akkor mi van? Hogy is mondjuk ezt manapság olyan gyakran: „Na bumm, ha megsértődne, csak fent meg ne sértődjenek!” Rocskár Jánm