Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-10 / 211. szám

! T t-jegyzet Hajnali négykor | A tömegkommunikáció hatását lemérni talán a legjobban az autóbu­szon, az utcán, a mozi- előcsarnokban lehet. Ki­csit profánnak tűnhet a kijelentés, de ha például egy tv-ben vetített film­ről az utcán beszélnek, akkor annak a filmnek a mondanivalója valamiért megfogta a nézőt, az em­bereket. Mert a szombat éjszaka vetített filmnek visszhangja volt. Ki iró­niával, ki dühvél utasítot­ta el a „Hajnali négykor” vetítésénél jogosultságát, mások kimerítő magyará­zatba kezdtek: mitől szép, megkapó a kesernyésen drámai paralellek hárma­sa? A film, igaz, Cannesban nagydíjat kapott, s min­dennek közel tíz éve már. Angol alkotás, mi közünk hozzá? A rendező éleve kizártnak vett minden ál­talánosítást. A nagyító, amelyen az emberi élet alapvető egyenletejt vizs- gálgatta, más és más di­menzióban torzított. Az eredmény egy érdekesen pergő dokumentum a Themze vagy akár a Szaj­na, a Duna partjáról. Egy hajnali tájkép furcsán kevert, szürkés színekkel megfestve. S hogy mi közünk mindehhez? A válási, ön­gyilkossági statisztikában Eur ópa-vi szonyla tban „előkelő helyet” fogla­lunk el. A negatív csú­csokhoz vezető utak be­mutatása, ha nem is intő példával, de legalább fi­gyelmeztetővel szolgál­hatnak. Néhány „aprósá­got” villantott fel ez az alkotás a morbidba hajló közömbösségről, a füg­getlenség és a lekötöttség boldogságot mérgező pa­radoxonjáról, a vak ra­gaszkodás, a kapcsolat- keresés fájó pillanatairól. Ezért érdekes talán még ma is a film. Nem halhatatlan műremek, ahogyan hétköznapjaink 'sem azok. És magunkat látni nem hiábavaló — még akkor sem, ha tor­zult a kép. (Nemesi) „Azt hiszem, nincs nála boldogabb apa” Látogatás az orosházi kórház szülészeti osztályán Anyu! Anyu! — A hang irá-1 nyába figyelek. Egy alig /két- ! éves szö6zi kislány kiáltott, mert meglátta édesanyját, s apját, aki egy csomagot tart a kezében.' Amikon közelebb érnek a szülök, a kislány látja, hogy a csomag­ban mozog valami... Ujjong, tap­sol kis kezével, hiszen ez a vár­va várt kistestvérke. Hamar ta­xiba szállnak, együtt indulnak haza a kis jövevénnyel. Dr. Zelenka Lajos, az orosházi kórház szülészeti osztályának vezető főorvosa adatok felsoro­lásával kezdi a beszélgetést. — 1973 első felében 776, az idén ugyanebben az időszakban 878 gyermek született. Ez nem­csak arra vezethető vissza, hogy az 1951—1954-es születésű nők most érték el a szülés idejét. So­kat nőtt a szülési kedv a népe­sedéspolitikai határozat életbe lépése óta. Előreláthatóan még ennél is nagyobb „forgalom’ várható. Ezért mi is elkészítet­tük az úgynevezett riadótervet, amely szülészetünk ágyszámának növelését tűzte ki céljául. Ügy tervezzük, ha szükség lesz rá, más osztályok kórtermeit vesz- szük majd igénybe. — Az abortuszok száma hogy alakult? — Sokat csökkent. Tavaly, az év első felében több mint két­szer annyi művi vetélés volt, mint az idén. Ennek nagyon örülünk, mert így több helyünk van a kismamák elhelyezésére. Ezelőtt néha naponta 8—10 asz- szony is kérte terhességének megszakítását. Most, hogy szi­gorították az abortuszt, sokkal többen használják a fogamzás- gátlót. Sok család szeretne ba­bát. Nemegyszer előfordult már az is, hogy a szülőágyon azt mondta a mama, de jó, hogy nem vették el... Sajnos gyakran a férj vagy az anyós szól a szü­letendő gyerek ellen: „Nem men­tek így semmire”, vagy „aztán majd rám marad”. Tudja még mi a baj? Véle­ményem szerint veszélyesen emelkedik a dohányzó nők szá­ma "Sokan még terhességük ide­je alatt sem mondanak le szen­vedélyükről, pedig jól tudják, hogy ezért több a koraszülések és a kis súlyú csecsemők száma. A szoptató mamákról nem is be­szélve. Gyakran rájuk szólok a folyosón és elmagyarázom, hogy a tejen keresztül a baba szerve- ! zetébe jut a nikotin, hiába... Beszélgetés közben fehér kö­penyt vesz elő és felém nyújtja. Felveszem, hogy mindenütt kö­rülnézhessünk. Végighaladunk a tágas folyo­són, benézünk a négyágyas szo­bákba, a korszerű műtőbe, s a _ — most csendes — szülőszobába. : Néha elsétál mellettünk egy­egy asszony, akik most teszik az első lépéseket szülés után. Las­san járnak, kicsit meggyötörtek, de a szemükben öröm csillog. Tóth Lajosné most készül ha­za, A baba még a nővérkénél van. Kis keze ökölben a feje mellett. Fekete haja tarajosra fésülve, alszik. Ö még nem tud­ja, milyen szeretettel várták. — Az első gyerek? — kérdem az édesanyától. — Nem. A nagyobb lányom már hétéves. Nagyon várta már a kistestvért, 28-án aztán „meg­érkezett”, kislány lett, Kriszti­nának neveztük el. A férj gyengéden belekarol feleségébe: — Menjünk. Az egyik kórteremben egy férfi ül Cseh Mihályné mellett. Éjszaka háromnegyed egykor született első gyerekük, Krisz­tina. — Igaz, a férjem fiút akart. — mondja mosolyogva az ifjú édes­anya! —, de most azt hiszem, nincs nála boldogabb apa. — van lakásuk? Hova viszik a kicsit? — Most albérletben lakunk, de november 7-én adják át az új házat. A 30 ezer forintos ked­vezmény, amit a kicsi után ka­punk, sokat könnyített a lakás- vásárláson. — Szeretnének még egy gye­reket? — Az éjjel megtagadtam — mondja nevetve —, de azóta mindent elfelejtettem. Még egy babát akarunk majd. — Kiveszi a gyermekgondozá­sit? — Igen. Három évig nem me­gyek dolgozni, a kislányommal töltök majd minden időt Elbúcsúzunk.-A kismamát nem zavarhatjuk tovább, pihennie kell. , A kórtermekből halk beszélge­tés szűrődik ki. Tervezgetnek, hogy nevelik majd az apróságo­kat, akiket alig néhány órája, napja hoztak a világra. Az új­szülöttosztály csendes, most volt szoptatás, a picik jóllakottan al­szanak. Nagy Agnes Levelező tagozatos képzés a gyógypedagógiai tanárképző főiskolán Az oktatási miniszter az érde­kelt főhatóságokkal egyetértés­ben utasításban szabályozta .a Gyógypedagógiai Tanárképző Fő­iskola levelező tagozatán folyó képzést. Az utasítás aláhúzza: ennek célja a gyógypedagógiai intézmények szakképzett peda­gógusokkal történő jobb ellátá­sa, illetve a gyógypedagógus­szükséglet gyorsabb kielégítése, valamint a nevelőotthonok és a nevelőintézetek szakember-igé­nyének biztosítása. A főiskolán egyéves tanulmányi idő alatt — gyógypedagógiai ta­nári diplomával — kiegészítő szakos, kétéves tanulmányi idő alatt — pedagógus képesítéssel! — meghatározott munkakörök-1 ben egyszakos, négyéves tanul- j mányi idő alatt kétszakos gyógy-1 pedagógiai tanári képesítés sze­rezhető. A kiegészítő szakos kép­zésre gyógypedagógiai tanári ok­levéllel rendelkezők jelentkez­hetnek. Kétéves tanulmányi idő­vel egyszakos képzésre — mun­kahelyüknek megfelelő szakra —* azok jelentkezhetnek, • akiknek általános iskolai vagy középis­kolai tanári oklevelük van, akik felső-, vagy középfokú tanító­képzőben, illetve, akik felsőfokú óvónőképzőben szereztek peda­gógus képesítést, és gyógypeda­gógiai intézményben, nevelőott­honban, nevelőintézetben vagy gyermek- és ifjúságvédő intézet­ben pedagógusként dolgoznak. A főiskola levelező tagozatára 1 az ország egész területéről lehet I jelentkezni. (MTX) I A főnöknek sok a dolga,,« Az elmúlt napokban megyénk egyik nagyközségének üzemébe^ szerettem volna riportot készí­teni. Kerestem az igazgatót, hogy engedélyezze az üzem te­rületére való belépésemet A titkárnő kedvesen fogadott hellyel kínált, s már indult is bejelenteni érkezésemet. Né­hány pillanatig volt bent csak, majd közölte: — Várnia kell egy kicsit, inert az igazgató elvtársnak munkája van. Ha már így van — gondoltam —, kiolvasom az újságot, s már nyúltam is az asztalon heverő sajtótermék után. Hirtelen meg­szólalt a házi telefon: — Kedvesem! Hozza be a mai újságokat! A titkárnő mosolyogva felállt s elnézést kérve, a kezemben levő újságot is bevitte. Az ajtó­résen át láttam, hogy egy idő­sebb férfi gyúródeszka nagysá­gú asztalnál, orrára, tolt szem­üveggel karosszekben elnyúlva ült. Időközben a folyosóról idős munkás lépett be. Bal kezében svájcisapkáját szorongatta. — Tessék majd holnap jön­ni! — szólt köszönés helyett a titkárnő. — Egész héten csak ide séta- fikálok... mormolta az öreg, s dohogva kilépett a helyiségből. A hölgy csiripelte: — az öreg nyugdíjba megy a jövő hónap­ban, de szükség van rá az üzem­ben, s ezt akarják megbeszélni, de a főnöknek sok a dolga. Eltelt negyven perc, amikor megjelent három sötét köpenyes férfi. Köszönték, s már indul­tak is be a „dirihez”. Kicsit meglepődtem, de a titkárnő „megnyugtatásomra” beszólt a házi telefonon: — Az elvtárs még várja Önt, Igazgató elvtárs! — Mondja meg neki, jöjjön máskor! S értettem, hogy ez nekem szólt. Miközben összeszedelőz- ködtem, a következő mondat ütötte meg a fülemet: — Az MTK-t itthon megver­jük, meglátjátok! Hát ez volt a fontos megbe­szélés. Az igazgatóval sem én, sem a* öreg munkás nem találkozott,- Talán majd legközelebb? „■■■■»••H»Hnninimm»n»iii«n>ninn«uimi>nniiiiiiNiiHiH«unilllllmmilinnilW nmttlfm Utah és tévút ah a ho »művelődésbe Azonnali belépéssel felveszünk • gépíró! • raktári segédmunkásokat • vas* és műszaki eladó szaksegédeket • lakatost (lehet nyugdíias is} • éjjeliőrt (lehet nyugdíjas is) m adminisztrátort • takarítót Kedvező munkakörülmények, heti 44 órás mun­kahét, szabad szombat. Jelentkezés helye: VIDIA Dél-m. Vas- és Műszaki Kér. V. Kirendeltsége. Békéscsaba, Szerdahelyi út. Az MSZMP Központi Bizott­ságának a közművelődés tovább­fejlesztéséről hozott márciusi határozata új fejezetet nyitott a közművelődés és a társadalom egyéb területei közötti kapcso­latok alakulásában. Megterem­tődött annak a politikai-társa­dalmi lehetősége, hogy a közmű­velődés nagyobb mértékben ve­gyen részt a társadalmi változá­sok, elsősorban az új életforma és életszemlélet alakításában. A határozat megjelenése óta eltelt néhány hónap is elegen­dő ahhoz, hogy felfigyeljünk az annak értelmezésében tapasztal­ható hiányosságokra, félreérté­sekre. A téves nézetek lényegében két szélsőséges álláspontra ve­zethetők vissza. Az egyik elkép­zelés szerint a közművelődés feladata minél többféle társa­dalmi igény kielégítése, azaz a továbbfejlődés egyenlő a’ köz- művelődés nyújtotta szolgálta­tások mennyiségének növelésé­vel. A vezetők közül sokan úgy vélik, ha néhánnyal emelik pl. a munkások számára szervezett ismeretterjesztő előadások szá­mát, tökéletesen eleget tettek a közművelődési határozat­nak, pedig az ilyen szellemben fogant állásfoglalások nyomán még jobban szétaprózódik a nép­művelésre szánt pénz és a nép­művelők energiája is. A másik szélsőséges nézet bi­zonyos fokig ennek tagadásaként jött létre. Lényege az, hogy mi­vel a társadalmi egyenlőtlensé­gek egyre inkább a művelődés területén jelentkeznek, a közmű­velődésnek az itt jelentkező problémák megoldására kell koncentrálni minden erejét. Ez nyilvánvalóan azt jelentené, hogy a művelődés a társadalom formálásának eszközéből annak céljává lenne és olyan problé­mák megoldására is pazarolná erejét, amelyek ugyan a műve­lődés területén is jelentkeznek, de nem annyira művelődéspoli­tikai, mint inkább szociálpoliti­kai és egyéb eszközökkel oldha­tók meg. A művelődés társadalmi sze­repéről is két szélsőséges nézet alakult ki. Elsősorban a műve­lődésben dolgozók között vannak hívei annak a téves nézetnek, miszerint a művelődés a társa­dalmi élet legmagasabbrendű te­rülete, amely meghatározó sze­repet játszik a társadalom fej­lődésében. Főként a termelésben dolgozók körében találkozhatunk a másik szélsőséges nézettel, amely — mivel csak a napi ter­melés szemszögéből nézi — mé­lyen lebecsüli a művelődés je­lentőségét. A társadalom fejlődését alap­vetően nyilvánvalóan a terme­lés határozza meg: de a terme­lés és a művelődés is a társada­lom olyan viszonylagos autonó­miával rendelkező részei, ame­lyek dialektikus kölcsönhatásban vannak egymással, fejlődésük csak akkor zökkenőmentes, ha összhang van közöttük. Saját eszközeivel mindkettő a társa­dalmi fejlődést szolgálja. Valamennyi téves nézet és ál­lásfoglalás gyökere a közműve­lődésnek a társadalmi folyama­toktól elkülönítetten történő vizsgálata vagy szemlélete. A közművelődés szempontjából is a leglényegesebb társadalmi vál­tozás, hogy a társadalom fejlő­dése a dolgozók széles rétegei előtt megnyitotta a korszerű életforma kialakításának lehető­ségét. Az anyagi lehetőségek mellett a társadalom legaktí­vabb rétegeinek (25—40 év kö­zöttiek) zöme rendelkezik a tár­sadalmi élethez és személyiségé­nek továbbfejlesztéséhez szük­séges alapképzettséggel. A ko­rábbi évek elsősorban iskola­pótló és szórakoztató jellegű nép­művelésével szemben ezért szük­ségszerűen erősíteni kell a köz- művelődés személyiségformáló funkcióját, az új életforma,

Next

/
Thumbnails
Contents