Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
Gondolatok a bolgár szocialista forradalom 30. évfordolóján Csodák jöttek (Somogyi M. felvétele) M a már történelem azaz aranyié ész, amelyet a vörös zászlók tűzpirosra festettek, amelyet ismételhetetlen tűzijáték ragyogott be. amelyet dalok* és hatalmas virágcsokrok köszöntöttek. 1944! Emlékezünk azokra az eseményekre, amelyek soha nem fakulnak meg, mert egy új korszak kezdetét jelentették. Olyan kezdetet, amelyre nemcsak azok. nak kell emlékezniük, akik ifjúságuk legszebb napjait áldozták fel. hogy ma ünnepelhessünk. hanem azoknak is. akik már gyermekkoruktól kezdve élvezhették a boldogságot, akik már élhettek az örömmel. a szabadsággal, a jólét áldásaival. Emlékezzünk: a szabadság — vörös színű! • • • A szomjazó érzi legjobban a viz édességét, az éhező a kenyér ízét, a rab a szabadság boldogságát, a vak a látás erejét ... Mindazok, akik elfeledkeznek arról, mennyit kellett szenvedni, mennyi áldozatot követelt a harc. milyen lehetőséget nyitott a hősi helytállás, új problémáknak, új szenvedéseknek teszik ki magukat Pleventől Várnáig. Burgaszig és vissza utaztam Ezt a vidéket már 1939-ben ismertem. Egyszer csak elszorult a torkom, köny- nyek gyűltek a szemembe... összevetettem az akkori és a mostani látványt; úgy hasonlíthattam. mint aki nemcsak a történelmet ismeri, de maga formálta is azt Várna! A csodálatos, a tiszta, az elbűvölő város! Tengeri fővárosunk! A régi Várnában a tenger partján csak egyetlen palota. az Evkszinográd állott, most viszont napsütötte paloták sorakoznak a tengerpart mentén, és mindenütt vidámság, aranyló napfény, csodálatos levegő. Széles aszfaltutak, autóbuszok. motorkerékpárok tömege. És a vendégek ezrei és ezrei. * * * ' Amint visszatértem a Feketetenger partjáról, gondolatban nekivágtam a régi nikopolí területnek. Elkalandoztam Niko- poltól Izgrevig. Szlavjanovótól Nikopolig. Nikopol tói Dibova- nig, Gigenig. Aztán Nikopoltól Plevenig, Pleventől pedig azokon az utakon jártam, amelyek a térképen jelölt falvakba vezetnek... Emlékszünk: a fal veik éhséget és penész-szagot árasztottak. Sötét és kanyargós utcák, alacsony, nyomott házacskák. tönkresilányult kocsik, gebévé soványult lovak, ökrök és tehenek. Véres napkelték és szomorú naplementék, éjszakai sor- tüzek. És mindez már csak volt! A mai embernek már csak emlékezetében élnek, de néhányan már elfeledték a sziréna bőgősét, a policájokat, a bírósági ítélet nélküli kivégzéseket. Kihunytak Kaszta Zlatarjov, Szlava Aleksz;jev, Ferdinand Alekszandrov, Lenko Mieev, Cvetan Szpaszov. Boriszlav Naru kov. Georgi Bazarov. Hriszto Je_ Az országban jelenleg kilenc egyetemi város van. 27 főiskolával. A diákok száma az 1973/74- es tanévben 103 500 volt, vagyis 10 000 lakosra 120 diák jut. * * * Bulgáriában 111 akadémiai intézet és egyéb tudományos szén7, 55 kutatási, fejlesztési es tervezési köznont. valamint 41 hatósági kísérleti állomás működik A tudomány területén doleozók száma meghaladja az 55 000-et. • * • Bulgária életében jelentős jicsev, Jevloga Atelov, Ljuben Docsev szemei, hogy csillagokká válva irányítóink legyenek utun_ kon. Nagyon hosszú ez a névsor! De dicsőségük hervadhatatlan ! A hőseink által mutatott út tiszta előttünk! Szorosan mellettünk állnak, örökre, megingathatatlanul! ... Emlékezni fogunk Szangóra, Liljánána és Brinkára. És soroljuk tovább a neveket, a többiekét is, mélyen meghajtjuk fejünket, hogy hálánkat kifejezzük. És ismét előrelépünk. Tiszta és világos előttünk a cél! A Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusán elfogadott program várja munkánkat, lelkesedésünket. ... Devijtöl Permikig, a Dunától a Rodopéig — Bulgária megújulva, magabiztosan lép előre. * * * A nép, az ország jólétének tükre a nemzeti jövedelem. Ez mindennél pontosabban mutatja meg a valóságot, a gazdaságot, az életszínvonalat. Mit mutat nálunk ez a tükör? 1939-hez képest a nemzeti jövedelmünk 6,3-szeresre nőtt, vagyis a mai Bulgária hatszor nagyobb gazdasági erővel rendelkezik, mint a régi burzsoá Bulgária. A hatodik ötéves terv végére nemzeti jövedelmünk meghaladja a 15 milliárd levát, vagyis kétszer annyi lesz, mint 1965-ben. Az egy főne jutó nemzeti jövedelem pedig eléri az 1704 levát. Mit tartalmaz hazánk tükre? Nem kell tolmács aihihoz. hogy megértsük az Olajkémia épületeit, a gépgyártó üzemeket. a lakótelepeket, a mezőgazdasági szövetkezeteinket. Mindez új, de már régen alapvető tartozéka életünknek. * • * Bulgária a legbiztosabb úton halad. A bolgár—szovjet barátság fényében, kommunizmus halhatatlan eszméi által vezérelve az ország a bekéért és a boldogságéit harcolók első soraiban jár. Egyszer-egyszer hallható ilyen megjegyzés is: „Unalmas az élet”, ..Hol áll az ország a fejlettebbekhez viszonyítva?” Mi viszont sokan vagyunlk! Annak Unalmas csak az élet, aki nem érti a történelmet, nem ismeri az alkotó munka értelmét Mi nem hallgatunk azokra, akik üresek, akik elmaradtak korunk nagy feladataitól. * * * N emsokára itt az aranyló ősz. Learathatjuk munkánk gyümölcseit Az égbenyúló gyárkémények, a mezőn dolgozó gépek mind békés tevékenységünket mutatják. Dalt, virágot és boldogságot hozott számunkra az a korszak, amely 30 évvel ezelőtt kezdődött, amely az ország előtt megnyitotta a kommunizmushoz vezető ragyogó utat. Mi ezen az úton járunk, de nem feledkezünk meg a hősi múltról, a dicsőséges kezdetről, és a jövőbe vetett hittel sorakozunk fel Kommunista Pártunk mögé. Sztojko Dancsev a plevenj Szeptemvrijszka Pobeda főszerkesztője helyet foglal el a műkedvelő művészet Az országban több mint 15 000 műkedvelő csoport működik, összesen 430 760 taggal. A műkedvelők 70 százaléka még nem töltötte be a 30. életévét. • * • 1973-ban 54 nemzetközi fesztiválon vettek részt bolgár játék-. dokumentum-, rajz. és ismeretterjesztő filmek Ezek közül 27-et 37 nemzetközi díjjal tüntettek ki. 1950 óta 228 bolgár film összesen 338 nemzetközi kitüntetésben részesült. M unkában találom. papírlapokat néz át, aztán aláír valamit. A régi barátság rámtekintő melegével int, hogy üljek le, azonnal végez. Az orosházi művelődési központ patika-tisztaságú folyosóin jó érzés végigmenni. Ezt teszem, így azzal sem zavarok, hogy némán várom: mikor végeznek végre? Benézek a színházterembe, a presszóban megiszom egy Márkát, lépcsőkön ballagok fel az emeletre, a klubövezet szféráiba. Most még csend van, mert kora délután az idő. De este már itt gyülekeznek a szocialista brigádvezetők, a másikban meg talán a gyűjtőklub tagjai. Üjra lent. A kis hangversenyteremben most szedik le a fiatal orosházi festők tizenharmadik ■ kiállítását. Minden évben megrendezik, ez volt a tizenharmadik. És senki sem babonás itt, a kultúra templomában, a festők sem voltak azok, mert ez a mostani tárlat eddig a legszínvonalasabb. Mire visszaérek az igazgatói irodához, már egyedül vár. Aztán gratulálok, igaz, másodszor már, a kitüntetéshez: Feldmann József Kiváló Népművelő. A cím, az érdemérem rang ebben a szakmában is. Most — bár újra csak érzem, de hányszor van így — következik a közhelyszerű fordulat: mi az, hogy szakma?! Hivatás ! Feldmann József nem felkiáltójellel mondja. Mesélni kezd, igen, mesélni; már sokszor megcsodáltam, ilyen az egyénisége. nem siet a szóval, nem kap fel gondolatfonalakat, és dobja el egy másikért, szépen végigvezeti hallgatóját azon, amiről beszélni kedve tartja, vagy amire kérik. Es én most arra kérem, azt mesélje el. mi az, ami ebben a gyönyörűséges-borzonga tó-nagyszerű közművelésben a legközelebb van a szivéhez? A szivemben talán, javít ki, és mosolyog, aztán elkomolvo- dik. Lehet, hogy előbb az életemről kellene mondanom valamit. szólal meg hosszú csend után. Amikor örömön és mindenen túl felfogtam azt. hogy miféle nagy érdemérmet kaptam, végigfutott bennem harminc esztendő. És hirtelen csak ott láttam magam harminc évvel fiatalabban, a Balcsi bácsi kórusában. Lehet, hogy van, aki nem tudja: Szokolay Bálint a mi Balcsi bátyánk, a Kossuth- díjas Sándor fiú apja. Ott álltam a kórusban, és énekeltem. Aztán titkárnak választottak! Micsoda nagy ügy! Megálltam. Megszerettem. Ott szerettem meg igazán a kultúrmunkát... Hosszú történet ez mostanáig. Karnagyképző a Népművelési Intézetben, tizennégy évig a Petőfi Dalárda élén, és következett 1959. A nekem nagy év. ... Csendesen hallgatom. Régen nem interjú ez már, ha jól emlékszem, nem is kérdeztem semmi különöset. Csak olyan általános dolgot, meg sokaknak talán furcsát is; mi van a szivéhez legközelebb? Golyóstollam fürgén száguldozik a jegyzetfüzet lapjain, Feldmann József pedig mesél, lelket pihentető szép nyugalommal. Az a bizonyos nagy év! Irodalmi műsort csináltak mos-1 tani főelőadójával, Zana Jánossal. Versek, muzsika, dal. A Tanácsköztársaság ünnepén. „Hadak útja”, ez volt a címe. Másnap megkeresték a pártbizottságról: barátkozzon meg a gondolattal, hogy kultúrház- igazgató lesz ... Szeptember elsején kezdte. Mint a diákok a tanévet. Gyorsan számolok 74- ből 59-et: kereken 15! Tizenöt év, sóhajt alig hallhatóan, de a most következő, gondolatrendező csendben arcát el nem takarhatja. Tizenöt keserves-örömteli év története arcának képe, a tett örömei és a széteső évek keserűsége rajta. A régi kultúrházat pusztító tűz az elején, az évekig tartó albérleti-kultúrházi élet, az új csigalassúságú épülése, és — mert egyszer minden bevégződik — a birtokbavétel felejthetetlen percei előbb, aztán órái, napjai, ma már évei. Ügy jöttünk ide, hogv már másnap minden teljes volt. a klubok, szakkörök, művészeti csoportok berendezkedtek, éltek. dolgoztak tovább. Hogy mi volt a titka ennek? Ha csak az nem. hogy amíg négy-ötfelé voltunk, az egyik klub a 48-as körben, a másik szakkör a tiszti klubban, a harmadik tanfolyam egy iskolában: addig mégis sem adtuk meg magunkat a mostoha körülményeknek. A legfontosabb törekvésem az volt — és ma is az! —. hogy a szakkörök, klubok, tanfolyamok, művészeti csoportok stabilan működjenek. Mert ez az alap. Erre lehet építeni. Ezekkel elmélyülten kell foglalkozni. Kideríteni, mire van szükség? Mit várnak az emberek?' Sokszor tapasztaltam kőrútjaim során, hogy akad igazgató, akinek megtetszik valahol valami, aztán hajrá! Otthon is megszervezi. Ha kell, ha nem. Aztán csodálkozik, hogy egy hónap múlva semmi... Nem az a fontos, hogy nekem mi tetszik, hanem az, hogy mit kívánnak az emberek? Ahol a stabil csoportok tényleg azok, ott megalapozott az élet. így érzem, másképp nem tudom kifejezni. Most is kényes vagyok arra, hogy a csoportjaim jól működjenek.. Ezt megkövetelem a munkatársaimtól és a csoportvezetőktől is, akik mindennapos látogatók nálam. Amikor ide érkeztünk, mégis teszünk egy félórás kitérőt. Mert ugyebár... ha két népművelő összehajol, akkor óhatatlanok ezek a kis szakmai kitérők, véleménycserék, ötlet-, pillanatok. A tervkészítés módszertanát mondhatná el rajtam kívül sokan másoknak is, akik azt a szükséges rossz legyintésével intézik el. Persze, az így készült tervek nem is érdemelnek többet kegyes legyintésnél. Pedig Féldmann irodájában nincs álló napig tartó értekezlet, rágód ás, okoskodás, mihaszna ceruzakoptatás. Mert, aki ide beül, hogy terveit elmondja, tájékozott kell, hogy legyen! Mert az igazgató mindenről tájékozott. Mert az igazgató a rend és a rendszeresség híve. Mert az igazgató — könnyen előfordulhat, hogy — jobban ismeri a klub, a szakkör, a tanfolyam, a művészeti csoport tagjait, mint netán a vezető .. Ez van a szívei n. mondja később. Ez az, amit élni kell, másképpen nem lehet, és ez az, ami olyan természetes, mint körülöttünk az éltető levegő. Ez a ház kinyitotta a kapuit! A társadalmi élet elismert központja lett, ezen már senki nem vitatkozik. Nem olyan igazgató vagyok, aki félti a házat. Azt mondom a takarítóknak: annak örüljenek, ha sok a takarítani való... Amióta itt vagyunk, negyedik éve, 150 ezernél kevesebb látogató nem volt! Minden orosházi — bravúr-játék persze — évenként ötször jár nálunk. Az irodában, az íróasztala felett két oklevél. 1971-ben és az idén újra megkapták a Kiváló Művelődési Ház címet. Az igazgató pedig a fiókjában őrzi a harmadikat, ami neki szól, ami elismeri, hogy tizenöt év alatt... Nem írom tovább. Végig erről beszéltem, és erről mesélt Feldmann József. A mesének azonban nincs vége. Elöreha- jol, széttárja a karjait. Megint elkezdődött valami új, valami felemelő! Mint nyolc-tíz éve, amikor arról beszéltünk: mi lesz veled, népművelés? Hát lett! Csodák lettek! Csodák jöttek! Telefon cseng. Hallő! Gépgyár? ... A tiétek lesz az egész ház! A jubileum, az olyan legyen! Ez az, látod! Az ember beleszédül, ha felméri a távlatokat! Térben, időben.. és a szívében is. I Sass Ervin 4 BiKiimUIS 1974. SZEPTEMBER 8. Bolgár kultúra — számokban
