Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-04 / 206. szám

A MEGY El PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjait 1914. SZEPTEMBER SZERDA Ára: 80 fillér XXIX. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM MR: ELADOK, VÁSÁRLÓK A 41 ÖRÄS MUNKA­HÉTRŐL (3. oldal) ÜJ GÁZÁRAK A MEGYÉBEN (4. oldal) A KOSSUTH KIADVÁ­NYOKRÓL BESZÉLNEK (5. oldal) Hz emberek odafigyelnek Hogyan születik a tekintély? Tulajdonképpen nagyon egysze­rű, köznapi módon. A munká­sok őszintesége, szókimondása hozza létre műhelyi brigádok­ban, munkacsoportokban, vagy bármilyen kollektívában. Kezd­jen csak el valaki egy ilyen munkában kialakult szűk körű társaságban dirigálni a többi­eknek, hogy így fogjátok, meg úgy emeljétek, szinte bizonyo­san megkapja: „Ne szájalj, öre­gem, inkább mutasd meg, ho­gyan kell csinálni!” És hanem tudja megmutatni, kinevetik vagy elküldik gyufáért... Ha az illető odaáll a gerenda ne­hezebb vége alá és nem csuk­lik össze, vagy több és hibát­lanabb munkadarabot készít ugyanabból az anyagból, akkor mondhatja, hogy „ide figyelje­tek, emberek! És az emberek odafigyelnek. Ez az igazi titka legtöbb szo­cialista brigádvezető tekintélyé­nek. A munkások kiválasztják maguk közül azt, aki példát mutatni képes, az okos és ha­tározott egyéniséget, akire az­után szívesen rábízzák magu­kat, s hallgatnak rá minden körülmények között. Ilyen együttesekben szokott előfor­dulni, hogy amikor a brigád­vezető magasabb elismerést, esetleg kormánykitüntetést kap. akkor ezt nemcsak természetes­nek tartják, hanem őszintén örülnek neki, mert a maguk megbecsülését is látják benne. Nagyon örvendetes, hogy a pártszervezetek is egyre csalha- tatlanabbul fedezik fel a való­ságos emberi értékeket, tehát nem a különböző alkalmakkor elpuffogtatott frázisaik, hanem a valóságos teljesítményük alapján minősítik az embere­ket. s tesznek mind több ja­vaslatot erkölcsi és anyagi el­ismerésükre, kitüntetésükre. Erről a napjainkban teljesen természetessé vált folyamatról azért is időszerű beszélgetni, mert akadnak, akik megfeled­keznek róla, s miután megkap­ják a bizalmat, az elismerést, egyszer csak valamilyen furcsa színeváltozáson esnek át, kez­denek lenézni azokra, akik őket felemelték. Hányszor, de hányszor látni útcsináló vagy házépítő csoportokat, amelyek­nek nagy hangú, pöffeszkedő vezető osztogatja a parancsot, az emberek azonban mégis, vagy talán éppen ezért, inkább csak piszmognak, illetve kellet­lenül kerülgetik a munkát. Feltűnő, milyen sokan szere­tik a munkát — nézni. Ezt a megjegyzést egyik tekintélyes nyugdíjasunktól hallottam, aki szintén a szemét legeltette az egyik — elég lassú — építke­zésen. Csakhogy neki már joga van hozzá. Mint legtöbb hat­van esztendőn túli idős ember, idővel bőven rendelkezik, s mivel úgyszólván belerokkant abba, amit egész életében csi­nált, sok-sok tapasztalattal rög­tön észreveszi: kínnal vagy örömmel dolgozik-e a mai úgy­nevezett aktív korosztály. Nos, szerinte is nagyon so­kaknak kijár az elismerés, az „én sem csinálnám különbül” dicséret. Mint például annak a markológép-kezelőnek, aki a lakótelepi építkezésnél minden idegszálával, figyelmével mun­kájában él, s szemlátomást ked­vét leli a rábízott feladatban. Másodpercek alatt egész kubi­koscsapat teljesítményét pro­dukálja; miközben fönt a gép fülkéjében össze sem sározza magát. Fogantyúkat lökdös elő- re-hátra, s másfél-két perc alatt púposra buggyantja földdel a billenős platójú teherkocsikat. Kár, hogy aztán hosszabb ide­ig kénytelen üresen járatni a motort, mivel a szállítók igen- igen kényelmesen fordulnak. Sajnos, a munka veteránjai gyakran bosszankodnak is. Egyikőjük ironikusan jegyezte meg, hogy neki nincs szeren­cséje például az árokásókkal, mert azok valahogyan mindig éppen akkor tartanak „pipa- huját”, amikor ő arrafelé őgye- ieg. Már éppen meg akarta kér­dezni tőlük, hányán dolgoznak annál a cégnél, de attól tartott, nem a közismert vicces választ kapta volna, hogy körülbelül a fele, hanem ingerülten azt, hogy „magának, öregem, iga­zán nincs ehhez semmi köze”. Jómagam is kemény kiokta­tásban részesültem, amikor a munkaidő alatti hosszadalmas cigarettázásról azt mertem írni, hogy „ejnye, ejnye”. Sőt az egyik levél konvencionális átokkal kezdődött. „Csak any- nyit mondok, verje meg az is­ten azt, aki egy kis szusszan- tást is sajnál a szegény melós- tól.” Pedig nem erről van szó. Azt hiszem, a félreértés szándé­kosságához kétség sem férhet. Többször megfigyeltem már, a rend és a fegyelem hallatán még csak véletlenül sem a szocia­lista brigádtagok orrolnak meg, hanem mindig azok kapják föl sértődötten a fejüket, akik nem a vállalkozás gyors és sikeres befejezéséért izgulnak, hanem csak a műszak végét lesik „sok dohány, kevés meló” szemlélet­tel. Az is természetes azonban, hogy mind a párttitkárok, mind az újságírók tudiják: nem a jó munkással, nem az aktív igenlőkkel kell megértetni a több és értékesebb munka fon­tosságát. Naivság lenne azt gon­dolni, hogy ezek az emberek, elvtársak azért végzik rende­sen a dolgukat, mert a párt­irodából biztatják őket. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy gyakran éppen fordított a hely­zet: a műhelyekből indul el nagyon sok hasznos kezdemé­nyezés. Innen indulnak el a különféle termelési fölajánlá­sok, munkaverseny-indítványok, takarékosságot és minőségi munkát szorgalmazó mozgal­mak. A dolgozó emberek önma­gukat becsülik azzal, hogy igye­keznek kifogástalan munkát kiadni a kezükből. Az agitáció, az érvelő, meg­győző tevékenység éppen ezért inkább arra irányul mostaná­ban, hogy a még kevésbé kö­zösségi emberek szintén csat­lakozzanak a következő párt- kongresszus tiszteletére kibon­takozó munkaversenyhez, illet­ve felzárkózzanak azokhoz, akik már értik az egyes emberek helytállása és a szocialista köz­boldogulás közötti összefüggést. N. L „Népünk mindig nagyra értékelte a testvéri magyar néppel való barátságot” Barátsági nagygyűlés Békéscsabán, a VDK felszabadulásának évfordulóján A vietnami vendégeket Gyulavári Pál, az MSZMP megyei bizottságának titkára fogadta a párt székházában Tegnap, a délelőtti órákban érkezett Békéscsabára Nguyen-1 Manh Cam, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság rendkívüli j meghatalmazott nagykövete, va-' lamint Nguyen Phu Soai, a Dél­vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány rendkívüli meghatal­mazott nagykövete. A vendégek tiszteletére fogadást adott a párt székhazában Gyulavári Pál. az MSZMP Békés megyei Bizottsá­gának titkára. Ott volt Szabó László, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának alelnöke, Nyári Sándor, a HNF megyei tit­kára, Ábrahám Béla, a Békés m. Tanács pártbizottságának tit­kára, Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei Bizottságának osz­tályvezetője. A szívélyes hangulatú, baráti találkozón Gyulavári Pál tájé­koztatta a vendégeket megyénk politikai és gazdasági, társadalmi életéről, amit Nguyen Manh Cam köszönt meg Rövid beszé- i dében örömét fejezte ki, hogy I A belső ellenőrzés főbb ta­pasztalatairól? s hatékonyságá­nak további növeléséről ta­nácskoztak kedden a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek te­rületi szövetségeinek titkárai a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szervezésében, Buda­pesten. Moharos József, a TOT el­nökhelyettese a tanácskozás bevezető előadásában többek között hangsúlyozta: a szövet­kezeti tulajdonnak a védelme fokozott felelősséget kíván a szövetkezetek tagjaitól, veze­tőitől. A tulajdon védelmét szolgáló belső ellenőrzés a szö­vetkezeteknek és érdekképvise­leti szerveiknek különösen fon­tos, kiemelt feladata. Az elmúlt években sokat fejlődött az el­lenőrző bizottságok munkája. megismerkedhet részletesebben j is a megyével, a várossal. Kő- [ szönetét fejezte ki azért a segít­ségért, melyet Békés megye la­kossága is a vietnami népnek adott. A délutáni órákban a vietnami vendégek felkeresték a Magyar Hűtőipari Művek békéscsabai gyárát. Látogatásuk során Már­ton Pál, a gyár igazgatója rész­letes tájékoztatást adott munká­jukról, majd a vendégek szoci­alista brigádokkal és a gyár éle­tével ismerkedtek. Este a szépen feldíszített és zsúfolásig megtelt békéscsabai ifjúsági és úttörőházban ren­dezték meg az ünnepi nagy­gyűlést. Az elnökségben helyet foglaltak Gyulavári Pál, az MSZMP Békés megyei Bizott­ságának titkára társaságában Nguyen Manh Cam, Nguyen Phu Soai vietnami nagykövetek. Ott volt Szabó László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, a megyei tanács kép­Ma is egyik legfőbb fogyaté­kosság azonban, hogy igen rit­kán ellenőrzik a közgyűlési és egyéb határozatok végrehajtá­sát. Az ellenőrző bizottságok tevé­kenységének fontos feltétele tagjainak továbbképzése. Mind több szövetkezet és szövetség szervez különféle konzultáció­kat, tanfolyamokat a bizottság elnökei részére. Jelenleg 29 szövetség önállóan, 14 a-MÉM mérnök-vezetőképző intézete útján, nyolc pedig különböző oktatási intézményekkel együtt­működve szervezi a tovább­képzést. Az elnökhelyettes beszámoló­ját vita követte. Ezután érdek- képviseleti kérdésekről tartot­tak vitát a résztvevők. viseletében Ábrahám Béla, va­lamint a város politikai, társa­dalmi és gazdasági életének szá­mos képviselője, AracZki Já­nos, a .városi tanács elnöke. Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának első tit­kára, dr. Haraszti János rend­őr ezredes, a Békés me­gyei kapitányság vezető­je, Nagy István, az SZMT ve­zető titkára. Elsőnek egyenru­hás úttörők köszöntötték az el­nökség tagjait, akiknek virág­csokrot adtak át. Szavalat után Nyári Sándor, a HNF megyei, bizottságának titkára megnyi­totta az ünnepséget. Az ünnepé­lyes megnyitó után Takács Lő­rinc, az SZMT titkára mondott ünnepi beszédet, amelynek be­vezetőjében megemlékezett a 29 évvel ezelőtti eseményekről: — 1945. szeptember 2-án, Ha­noiban Ho Si Minh, a győztes augusztusi forradalom eredmé­nyeként kikiáltotta a független Vietnami Demokratikus Köztár­saságot. Vietnam volt az első gyarmat a világon, ahol nemzeti felszabadítás! mozgalom, a mun­kásosztály vezetésével győzött. Beszéde további részében ar­ról a hősi harcról beszélt, amellyel a vietnami nép kivívta szabadságát. Ezt olyan forradal­mi párttal lehetett elérni, mint amilyen az Indokínai Kommu­nista Párt volt. Majd így foly­tatta: — A 29 évvel ezelőtt ki­adott függetlenségi nyilatkozat hangoztatta: „Vietnam joga, hogy szabad és független le­gyen és tény, hogy szabad, füg­getlen országgá lett. Vietnam népe kész minden szellemi és anyagi erejét, mozgósítja, éle­tét és javait feláldozni azért, hogy a szabadságához és füg­getlenségéhez való jogát meg­óvja”. A történelem — ma már tudjuk — nem adta meg Vietnam népének azt a lehető­(Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozás a tsz-ek belső ellenőrzéséről

Next

/
Thumbnails
Contents