Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

Battonya, 1974. szeptember 22 A versmondó Folyik a battonyai Emlék­park avató ünnepsége. Eigy toré. kény, szőke kislány lépett a mikrofon elé, B kezdett verset mondani — Gara? Gábor: ífj kor nyi­tánya .. Györki Júlia hangját sok ezer «riber hallotta, de csak * közei­itsaua-é-afflajBsaífBSffiaraaaasffiasBaíiiawOTreassaaiw MOZAIKOK VASÁRNAP, kara reggel. Ara­tónk lassan halad a javítás alatt álló úton, az autóbuszok­ból, személykocsikból álló sor szinte végtelen. A buszok olda­lán drapériák, rajtuk felirat: Battonyai Békemenet, és a hely­ség neve. A kényelmetlen uta­zást énekszóval, zenével teszik nagyszerűvé az utazó fiatalok; a dalok, a gitárok hangja ve­ri fel a környék kora őszi csendjét. © AZ ÜNNEPI gyűlés színhelye mögötti terecskén a Postaga­lamb Sportszövetség hatalmas szállítóautója áll. 11 óra 52 perc: kattannak a zárak és 3500 ga­lamb röppen hangos surrogás- sal a magasba. Tiszteletkört ír­nak le a szürkés tollú mada­rak az ünneplő tömeg fölött, aztán elvesznek a távolban. 0 FEL EGYKOR ért véget a» emlékgyűlés. A megafonok in­dulókat sugároztak Battonya fő­terén, főutcáján. A templom előtt hirtelen szétnyílt a tö­meg. Kiskatonák, munkásfiata­lok, diákok — megyénk, az or­szág minden részéről — kézen fogva sétáltak körbe. Mókás- komoly daluk a hangszórók hangjával kelt versenyre. 0 FESZTIVÁL! hangulat. A padokon a madár-látta ebéd­jüket elköltők, terefere a dél­előtti felvonulásról — végig Battonya utcáin, a főtéren. A nyugalmas képet odébb az if­júsági ház pincéjéből áradó, recsegő beat töri meg. — Gyertek, ez a disc-jockey, amit mondtak! — so három lány máris gyorsított léptek­kel indul a pincelejáró felé. Odalent a kintről jövők sze­mének sötétség, meleg, orrfa­esarő cigarettafüst. Az egymás­hoz simuló párok lassú moz­gással követik a zene ritmusát. A földszinten csabai lányok ülnek egy kis teremben, pár fiú gitárkísérettel „song”-okat, a Quantanamerat, a Vencere- most énekli. Néha meg-meg- moccannak a lányok, a székek alól üdítők teremnek az asz­talra, szisszen a kupak—, Jól­esik a joffa, a cola. 0 A CSATORNA-PARTI Ms H- getben egy hamarjában ácsolt pódiumon a gyomai Körösmenti Néptáncegyüttes mutatta be ér­dekes, szép műsorát a füvön, pádon, kövön ülő alkalmi kö­zönségnek. Kora délután volt, az ég azonban egyre sötétebb lett, ólomszürke felhők húztak kupolát Battonya fölé. A fel-fed- sandító tekintetek jelezték: akármennyire is csodás a műsor, nem lenne jó bőrig ázni 0 HÁROMNEGYED HÁROM­KOR elered az eső, mondhatni felhőszakadás. A kellemetlen „égi vendég’ azonban nem gá­tolta meg a fiatalokat abban, hogy új, érdekes programot ta­láljanak. A művelődési házban ugyanis kézimunka- és fotó- kiállítást rendeztek. No meg négy órakor itt kezdődött a Szovjet Déli Hadsereg Csoport­főnökség művészegyüttesének műsora is. Elállt a felhőszakadás A kö­zönség folyama a tócsákat ke­rülgetve özönlött a művelődési házba. A későn jövőknek még a tágas előcsarnokban sem ju­tott hely. Megérkeztek a mű­vészek. Szétnyílt a függöny, és kirobbanó taps köszöntötte az énekkart, a zenekart, a szólis­tákat. KÉSŐ ÉJJEL hagyta el az ttrtolsó busz Battonyát. (Nemesi) • ben állók látták, hogy keze re- : meg a lámpaláztól. : Juli a battonyai Mikes Kde- ; men Gimnázium negyedikes : tanulója. Az ünnepség után, túl j az izgalmakon, meséli élete nagy > napjának előzményeit. — Ügy másfél hete szóltak. í hogy szerepelni fogok az ava- jj tó ünnepségen. Először nagyon | örültem, aztán rettenetesen fél- ■ nj kezdtem. Megtudtam ugyan- : is. hogy több mint ötezren fog- S nafe hallgatni. Már többször vet_ ■ tem részt versmondó-versenye- : ken, de eddig legfeljebb néhány • száz ember előtt álltam Ma; pódiumra. Álmomban sem gon- 5 deltám volna, hogy egyszer eny- ; nyi ember figyel majd rám. — A vei-s az én örök szerel- ; niem marad. Nem tudnék már » nélküle élni, de hivatásul nem ■ a színpadot választom. Orvos : szeretnék lenni, hogy megszün- ■ tessem a betegek szenvedéseit * «■■■■•■■■■■■sccaMaaRsssBaasBcascenBaaB A MINI MAGAZIN mai számának anyagait Nagy Ágnes, Nemesi László és Réthy István, a fényképe­ket Demény Gyula és Ka­tona László készítették. Ösz_ szeállította; Lőnyai László. ■■■■■•■■■BBBaaBaaaaaBBaBaaaaaaaaannraaai «BSrBS5S*B25BSSSSSS52B**MÄSeae29a*8SS*Ba»ffSS5SS2SSSS«I5«»SaBMM«SaE«SaBMSSaMEa«S*SlSS*SMa9S»SS*»*B*M aSSBBBSBaaSCaCBCSBMBaaBB) fiatalok arcképcsarnoka Egyidős a szabadsággal Harminc évvel ezelőtt, 1944 szeptember 23-án páncélosok dübörögtek Battonyán. Az abla­kok mögül mindenki a felsza­badítókat nézte, csak egy ház­ban nem értek rá erre figyelni. Egy új élet születését várták Azóta 30 év telt el. A kis­lány felnőtt, férjhez ment most két gyermek édesanyja. — Mire emlékszik gyermek­korából? — kérdeztem Major Lászlónét. — Nagyon szegények voltunk. Édesanyám özvegyen nevelt és azokban az időkben nem sok segítséget kaptak az anyák. So­kat mesélt a felszabadulásról, s egy szovjet repülős tisztről, aki nálunk lakott Anyámtól tu­dom. hogy egyik este karjába vett, ringatott és szeméből né­hány könnycsepp gördült ki. tísak később tudták meg hogy feleségét ég gyermekeit elpusz­tították a németek. Az évek teltek és a kislány annak rendje, s módja szerint elvégezte az általános és közép­iskolát, leérettségizett ég 1963 augusztusában kezdett dolgozni a battonyai ÁFÉSZ-nél. Azóta alapegységvezető lett. férjhez ment és született két fia. Az egyik hatéves, a másik tizen­két hónapos. Terveiről csak szűkszavúan vall Majomé. Szeretnének Gyulára költözni, mert férje ott jutna megfelelő álláshoz. Meg­próbálják elcserélni a lakást és ő is szeretne továbbra is a ke­reskedelemben dolgozni. És ter­mészetesen egy újabb, boldog 30 évet élni, Szabó Miklós a KISZ MB etefi titkára vette M m Ifjús&e » vében a battonyai Emlékparkot Békemenetben Jönnek a teherautók, a buszok, a menetoszlopok Az út szélén és az úton feliratok, KISZ- és Kom_ szomoLjelvények sorakoznak, Itt-ott énekbe kezdenek a fiata_ lók. Egybeolvad a Venceremos és a KISZ-induló. Az Aradi ut­cán kilométer hosszan kígyózik a tömeg. A hadak útján gyüle­kezünk. túlmegyünk a község­táblán. Harckocsi mutat Batto- nya felé. Körülötte most nem előretörő, fáradt harcosok ha­ladnak, hanem ünneplőbe öltö­zött vezetők, farmernadrágos, hosszú hajú fiatalok állnak moz_ dulatlan. Az Intemacionálét hallgatjuk. A Békemenet élén a párt, a kormány képviselői indulnak el. Mögöttük úttörők, a Lenin pán­célautó. középfokú iskolák, üze­mek, vállalatok fiataljai. A bat- tonyai „Mikesék” selyem vörög- zászló-erdővel vonulnak, a szeg_ halmi lányok csinos, tűzpiros ruhába öltöztek, a fiúk fehér nadrágba és kék ingbe. Együtt írják ki soraik: Chile. A csanád- apácaiak táblákat hoztak: „Igaz­ságos rendezést Közel-Keleten !" „Otthont a palesztin népnek!“, „Szabadságot Chilének!”. Aztán a békéscsabai téglagyár, a 8. számú Volán, a konzervgyár egységes sorai következnek. A Kemény Gábor gépjármű szak- középiskola diákjai motorkerék, párokkal vonulnak a menetben. A gyulai „erkelesek” pol-beat együttesüket fogják közre. A békésiek a szőnyegszövő KISZ- eseinek szőttes KISZ-jelvényét viszik elöl. Néhány perces beszélgetésibe kezdünk. Elmondják, hogy egyé­ni vállalásaik alapján ezentúl csak első osztályú szőnyegeket engednek Ki a kezük alól. Részt vesznek a város fiataljainak kö­zös felszabadulási akcióiban, a háromezer facsemete elültetésé­ben; de ott voltak az Ifjúsági Park építésénél is. Mögöttük jönnek Szarvas fi­ataljai. Százhetvenen. Néhányan kubikos és parasztruháiba 8W8b- tek, talicskával, fa villával vo­nulnak. A Békemenet felér Battony* főterére, a 30. felszabadulási üft_ népség színhelyére. Felhangzik a Himnusz, a községi tanács tor­nyában megszólalnak a harso­nák. Valaki — nem látni oda a sok ezres tömegtől — Fodor Jó­zsef Piros fejfák című költemé­nyét szavalja. Galambok röppen, nek az ünneplő tér fölé. A nagygyűlés után megszólí­tok néhány fiatalt. Lőrinczá Etel­ka, Szabó Ilona és Bodó Mari a makói diákokat keresd. Együtt voltak a nyáron az ifi-táborban és tavasszal az országjáró di­ákok találkozóján. Zsírom And­rás először van jelen ilyen ifjú­sági demonstráción. Nézi a szí­nes tömeget, a sátrakat, azt mondja, máskor is eljön. Egy tu_ cqt léggömb leng fejünk felett Fekete kalapos öregek szólalnak meg mellettünk: — Igen. Harminc évvel e»-: előtt egy szeptemberi napon Bat_ tonyán minden és mindenki fel-, szabadalt! tíKHjtms.m 1974. SZEPTEMBER 2% Rövid pihenő \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents