Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
T © A x R © K ■ c£ Gazdátlan * ■ rétikul \ írfa: Aapeli (Finnország) A parkban ültem egy pa- : dón, és gyönyörködtem a £ szépséges nyári estében • meg a mellettem ülő ; hölgyben. Bár az estében kissé • jobban gyönyörködtem. A hölgy egyszerre felugrott, ; mintha hirtelen eszébe jutott £ volna valami, és elsietett. £ • Micsoda dolog ez? összehu- • nyorítotlam a szememet.... Hm. • A hölgy, úgy látszik, ittfelejtet- ■ te a retiküljét. A duzzadt táska £ magányosan hevert mellettem a £ pádon. 5 ■ Gúnyosan elmosolyodtam, jj Ilyenek a nők: képesek egész £ tőkéjüket beletenni a rétikul- £ jükbe, és nyomban ottfelejtik i valahol! : ■ ■ A mellettem levő pádon egy jj férfi ült. ö is a retikült nézte. ■ Aztán rám pillantott. Nem tud- ! tam mire gondol, de arckifeje- ; zése meglehetősen kellemet- ■ len volt. I Kinyújtottam a kezemet és j megérintettem a retikült. Ugyan- ; abban a pillanatban a szemközti ; pádon ülő hölgy felpattant, és £ így szólt: — Bocsánat, de jobb volna, ha nem nyúlna ehhez a retikülhöz. — Bizonyos ebben? Nos, rendben van. Ám legyen. Szótlanul ültünk a helyünkön — a nő, aki úgy vélte, hogy jobb nem nyúlnom a retikülhöz, a kellemetlen arckifejezésű férfi meg én. Nem fért hozzá kétség, hogy hajlandók lettünk volna bármeddig így fűlni, nehogy bármelyikünk kettesben maradjon a retiküllel. Végül a mellettem levő pádon ülő férfi odajött hozzám, és igy szólt: — Bocsásson meg. én ismerem azt a hölgyet, aki az imént . elment. Hg ön siet, én . vigyáz- jj hatok a táskára.... jj Angyali mosolyra derültem. : — Nem sietek — feleltem. — Igen, jobb nem nyúlni a re- ■ tikülhöz — jelentette ki a nő. — j Mellesleg szólva, van ismerősöm £ a rendőrségen, hazamenet be- \ nézhetek.... . : I ■ En arcátlanul megragadtam a \ táskát és ráültem. A másik két- S tő valósággal átfúrt a tekinteté- j vei, én azonban olyan nyűgöd- l tan üldögéltem, mintha ezek a ; vesébe fúródó tekintetek nem is jj nekem szólnának. Ebben a percben megjelent a \ szórakozott hölgy. Zihált, arca ! piros volt. Egy amerikai filmcsillag így szól a barátnőjéhez: — Képzeld, kis időre el kellett halasztanom a házasságomat Harryvel! — Miért? — Mert Fredhez megyek férjhez. * * * — Nos, mit rajzoltál fiam? — kérdezi a tanítónő. — Egy tehenet, amelyik füvet és lóherét eszik. — És hol van a fű meg a lóhere? — A tehén már megette. — És hol a tehén? — kérdezi a tanítónő némileg türelmetlenül. — Elment! Gondolja, hogy a tehén még ott marad, ha már nincs mit ennie? * * » Egy ifjú hölgy elmegy a jósnőhöz. — Emlékszem, ön nemrég már járt nálam —■, mondja a jósnő. — Igen. — És akkor mit jósoltam önnek? — Házasságot és gyermeket. — És minden valóra vált? — Csak részben. — Hogyhogy? — Gyermeket várok és szeretném tudni, mikor megyek férjhez. Megér egy mosolyt t 75 J J Mel Új seprű Hogyan kell zebrát fogni? Annyi ideig kell egy gumifa körül kergetni, amíg leradírozza a csíkjait. Azután úgy kell megfogni, mint a lovat. * * * A pszichiáter igy szól a paci- ' enshez: — Nos, most szépen mondjon el mindent, de kezdettől fogva. — Kéremszépen. Kezdetben teremtettem a földet és az eget.... • » * Egy angol családban olyan fiúgyermek van, aki 15 éves koráig egyetlen szót sem ejtett ki. Egy szép napon azonban váratlanul kijelenti a reggelinél: — A pirított kenyérkockák odaégtek. — De hát eddig miért hallgattál? — álmélkodtak a szülők. — Eddig minden rendben volt.... * * * — Doktor úr, fáj a fejem. — Iszik? — Sohasem ittam. — Dohányzik? — Soha egyetlen cigarettát sem vettem a kezembe. — Talán túlságosan sokat eszik? — Ellenkezőleg, mindig nagyon mértékletes vagyok az evésben. — Udvarol? — Agglegény vagyok és soha, egyáltalán nem törődtem a nőkkel. — Akkor csak egyetlen diagnózis lehetséges:"énnek a,glória szorítja a fejét! * * * Két szomszédasszony beszélget. — Tíz évi házasságunk alatt csak egyszer mentem el hazulról a férjemmel együtt. — Színházban voltak? — Dehogy. Amikor tűz volt nálunk... * * * Csengetnek az ajtón, a háziasszony kinyitja. Egy férfit lát maga előtt, s az akadozó hangon így Szól: — A-a-ablakmosót n-nem ö-ö-önök hívtak? — De igen, fáradjon be. Néhány perc múlva megint csengetés hallatszik és az ajtóban álló ember megkérdi: — A^a-ablakmosőt n-nem-ö-önök hívtak? De igen, fáradjon be — feleli a háziasszony — mellesleg szólva az egyik társa már bent dolgozik. — D-d-dehogy — feleli tántorogva a férfi. — Bn vagyok az, csak kiestem az ablakból. Kezdődik az ősz (Kallus) •■■■■■i>«iMaaiiiHiaaiiias«««««aiaiatai«a«BRaiaaasaiaaiBBBEaBaBBaaaa9SBss3SSBaa9BiiMaB«»* Ww ■ Kép szöveg nélkül (A Polish Weekly-bőT) gyászt áramot, nem ég ki a vezeték, nem kell a porzsákot cserélni!..., s K Furcsaságok — Ez is nyilatkozat A környezetében csalódott és kiábrándult Kim Novak hátat fordított a filmnek, és egyedül . . . ... él az óceánra néző kaliforniai ; hatnánk azt, hogy i házában. Nincs televíziója, nem ! van, amikor nem lesz olvas újságot, társaságát egy ló, : •. kiváncsi egy majom, két kecske, nyolc ] Dvigubszkij, a közgáz- kutya, tizenegy macska, egy ■ dasz- iguana-pár és egy gepárd alkot- ; — a sZe* Csak ezekkel az állatokkal : Iáján hagyom a zakoukozov, a fiatal szakember elnyújtózkodott hivatali székében, majd így szólt: — Kimegyek egy kicsit levegőzni... I — Es mit mondjunk, ; ha keresik? — kérdezte ; Válja, a műszaki rajzo- |IÓ : — Mondják azt, hogy ■ iít vagyok. ; — Már hogy mondja., — Hol dezte. a retikülöm? kér: mondta Kuko— Rajta ülök — válaszoltam, j — Hál' istennek. .. — Bizony —, vágott közbe a jj másik pádon ülő férfi. — Vala- ; mennyien vigyáztunk a retikül- ; jére. — Nem értem, miért. Elég lett £ volna, ha a férjecském vigyáz £ rá! — állapította meg a hölgy, ■ és bájosan rám mosolygott. Az én feleségem tud bájosan ; mosolyogni, ha akar! Magam is j mosolyogva felemelkedtem a re- « tikülről. ; . (Ford.: ■ Gellért György) 5 Yj Bern Mmtiäsn 8 1914. SZEPTEMBER 22. jól magam. Másokkal £ mat nem. Talán egy más bolygóról s zovkerültem ide valamiféle végze- j — lov mar egeszen tes kozmikus hiba folytán” — |mas — helyeselt Tká- nyilatkozott a visszavonult film- I csuk, a technikus. Es Kukozov elhagyta ; az irodát. Egy óra múlva benyitott a főkönyvelő: csillag. « » * — Munka nélküli kapus Togóban, a „Togói Oroszlá- ■ nők” és a „Királyi Pingvinek’’ ■ — Kukozov hol van? labdarúgócsapatok között lezaj- jj Miért nincs a helyén? lőtt mérkőzés során a „pingvi- £ — Hát nem látja? — nek” csapata szinte labdához £ kérdezte Válja. sem engedte jutni az „orosziáno- £ — Kukozov itt van, a kát”, és így a „pingvinek” ka- j széken a zakója — picsának semmi munkája nem j mondta Dvigubszkij. akadt. Annyira elunta az álldo- i — Ja, az egészen más. gátast, hogy leült egy székre a J Tehát a helyén van. kapujában. £ Mondják meg neki, hogy * * * : jöjjön be az irodámba. _ Rövid hír _ ! Ä munka ment toN ew Yorkban automata baba r rmbb. Egy ára múlva a játékpiac egyik szenzációja. S bejött á főnök. Eszik, iszik, és beniszkítja a pe- j — Elv \trsak, Kukozov lenkáját. Az újfajta babából he- £ hol van? Miért nincs a tenként 70 000 darabot gyárta- * helyén? nak. * — De hát itt a zakója, a széken — válaszol. ta Dvigubszkij. — Látható, nem? — méltatlankodott Válja. — Bocsánat, észre sem vettem. Mondják meg neki, hogy jöjjön be hozzám. A munka folyt tovább, ám egy óra múlva újra nyílt az ajtó. — Gyerekek, hol van Kukozov? — kérdezte Petya, a segélypénztáros. — Bejött, de el is ment — közötte Válja. — Ott a zakója a széken — jegyezte meg Dvigubszkij. — Ja, akkor mondjátok meg neki, hogy itt voltam. A munka ment tovább, de egy óra múlva egy idegen kereste. — Kukozovval akarok beszélni. — Most mással van elfoglalva — közötte Tkacsuk, a technikus. — Itt a zakója — szólt Dvigubszkij. — Akkor minden rendben, adják át neki’ ezt a levelet — mondta az idegen és elment. Csengett a telefon. — Sürgősen beszélni akarok Kukozovval! Ott van? — Persze. A zakója itt van — válaszolta Dvigubszkij. — Azonnal adja át neki, hogy Ny ina kereste. A zakója egész nap a igazgató foteljára, aki helyén maradt. Másnap Kukozov szürke zakója volt az, amit a munkatársak elsőként észrevették. — Nézzétek, Kukozov már a helyén van! — kiáltott fel Dvigubszkij. Mikor a munkanap véget ért, a zakó továbbra is ott maradt. — Nézzétek, Kukozov természetesen magasabb beosztásba került. Az utolsó 4 évben Kukozov zakója jó néhány szék támláján függött, mígnem átszállították a központi igazgatás si osztályra. Bizonyos idő elteltével a kis irodában, ahol Kukozov csodálatos karrierje elkezdődött, megjelent maga Kukozov. Andrej Kucsajev; 4 zakó még mindig a helyén van! A zakó 4 hónapig függött a szék támláján. Ö volt ott elsőnek a munkahelyén, ő maradt utolsóként. Eltelt ismét 4 hónap. Az irodába bejött a főnök: — Elvtársak, hol van... — Hát nem látja igazgató elvtárs? A zakója- . — Ja, igen, igen... Adják át neki. hogy kinevezték helyettes igazgatónak. A zakót leakasztották a székről, áttették az — Üdvözletem, elvtársak! Nem keresett senki, amíg nem voltam a helyemen? — Közölnünk kell, hogy ez a hely már rég nem, a magáé — mondta Válja, a technikus. — Ez a hely már egy új szakemberé — jelentette ki Tkácsuk, a mérnök. — Láthatja, munkatársunk a helyén van, ott a zakója érintetlenül — közölte Dvigubszkij, a főökonomista. Ford.: Bánáté Rozália
