Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-18 / 218. szám

Egv év után Javult-e a cipőellátás? Tavaly ősszel számoltunk be olvasóinknak egy megbeszélés­ről, melynek résztvevői az UNI- VERZÁL Kiskereskedelmi Vál­lalat, a Tiszántúli Cipőnagyke­reskedelmi Vállalat és a megyei tanács kereskedelmi osztályának képviselői voltak. A tárgyalásra a cipőellátás javításának érde­kében került sor. Az ott elhang­zott problémák, a cipőgyártást ért kifogások megoldásáról -be­szélgettünk most, egy év után Kíszely Andrással, az UNIVER- ZAL ruházati osztályénak veze­tőjével. — Sok nehézséget okoztak a szállítások, melyek főleg a bér- fuvaroztatásból adódtak. Sike­rült-e megszűntetni őket? — A kezdeti (átszervezés mi- s* atti) szállítási gondok enyhül- j tek. Most már saját gépkocsi- • val, célfuvarral szállítanak, meg- I rendelés után egy héttel megjön I a kért áru. A csabai raktárból { is tudunk venni úgynevezett f standard-árukat (például gumi- j csizmát). Nemcsak a békéscsabai ! mintateremből ' vásárolunk, ha- S nem más lerakatokból is. Szege- i den, Kecskeméten. Részletes elő- ■ rendeléseket adunk fel, amely • ebben a félévben csaknem száz- | ezer pár cipőre szólt. : — Mi a helyzet a választék- 1 kai? ' — Lapos sarkú, kényelmes • női cipő (nyári) volt, de nem • annyi, amennyire szükség lett : volna, bár a tavalyinál lényege- : sen jobb ellátásról beszélhetünk. : Férficipőkből, a flotex-árukból ■ (U árny elven: 'műlakk) hiány van, ! mert az alapanyag külföldről • származik. Javulás október végé- : re várható. : Menyasszonyi cipő nincs, fe- ; hér cipőt viszont még engedmé- ; nyes áron is adtunk. ' Szúrópróbaszerű telefon az : Tstván király téri cipőboltba; ; ötféle fehér magas sarkú cipőt • tódnak adni, Van kényelmes, la- ; pos sarkú, főleg idős asszonyok- j mák való fűzős cipőből is. Flo- j texből három fekete, két színes : fajtából áll a választék — : eyvik sem körömcipő. — A minőségben van jaou- ‘ lás? • — A minőséggel továbbra is ! ba i van — sok a jogos reklamá- : cio. Ezek többnyire rejtett gyári ; hibáik, amit használatban lehet észrevenni. (Elválik a talp, tö­rik a felsőrész). — Nemrég esett át a kereske­delem a tanévkezdéssel járó csúcsforgalmon. Tornacipőből ki tudták elégíteni az igényeket? — Az iskolaszezonra külön felkészültünk, több mint 20 ezer pár tornacipőt értékesítettünk. Olyan előfordult, hogy egyes mé- retekbő] átmeneti hiány keletke­zett, de csak néhány napra, s a szállításokkal gyorsan megszün­tettük. **• Az egy év előtti helyzethez képest kétsé Jelenül van javulás, ami főleg a kis- ás nagykereske­delem között rendszeressé vált, havonkénti személyes találkozá­soknak, a célszerűbb ügyinté­zésnek köszönhető. Jó lenne, ha végre mór az annyi bosszúságot, többletmunkát okozó minőségi kifogások is lekerülhetnének a nanirendről! örvendetes a bővülő méretvá­laszték is, de mint hallottuk,, hosszabb-rövidebb időre néhány számból még előfordulnak hiá­nyok. Ezek megszüntetése termé­szetesen a kereskedelmi vállala­tok mellett az Iparon ts múlik. Mindenesetre számíthatunk rá. hogy ecyre ritkábban jövünk ki a ei nőüzletből üres kézz«1 —, netán bosszúsan. (Erőss) INGYENES házgyári és általános könnvügépkezeiö- tantolyam indul az évm Által korszerűsített KÖVETELMÉNYEKNEK MEGFELELŐEN I Jelentkezhetnek: női, férfi segédmunkások, akik vonzalmat éreznek a különböző típusú építőipari, házgyári gépek kezeléséhez. A tanfolyam vizsgája országos érvényű. Költségeit a vállalat fizeti. A tanfolyamra jelentkezők a tanfolyam elvégzése után 1 évig kötelesek a vállalatnál dolgozni. Helye: Kecskemét, Házgyár. Kezdete: 1974. október 7. Tartama: 10 hónap. Felvétel: 18—45 éves életkor, 8 általános iskolai végzettség. A tanfolyam ideje alatt és után folyamatos munkát, jó kereseti lehetőséget, munkásszállást és ebédet biztosítunk. Különélési pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk Minden héten szabad szombat. Jelentkezés személyesen vagy írásban. bacs megyei Állami építőipari vállalat KECSKEMET, KLAPKA U. 34. 429895 Bucsa község vízgondjainak megszüntetésére 1972-ben ön­kéntes alapon társulást hoztak létre, amelybe az érdekelteknek 82 százaléka lépett be. Meg ab­ban az évben hozzákezdtek az építéshez. Az átadást 1874. no­vember 7-rc tervezik. Ezzel a község vizgondjní megszűnnek (Fotó: Oravszki) A KA MURÁK — 1 MÖGÖTT Néhány esztendeje Kossuth- : díjas művészünknek — a forga- ■ tókönyv szerint — az ablakon át ; kelleti elhagynia a forgatás szín- * helyet. Természetesen a díszlet j ablakon. A ,,nagy ugrás” sikere : érdekében a mintegy vállmagas- ■ ságú ablakpárkány mögé jókora * laticel-köteget helyeztek el. ; Többszöri próba következett. * Ment minden, mint a karikacsa- : pás. Ugrás, rugalmas érkezés. A ; művész biccentett, ami annyit is ■ jelentett: felvétel, Indits. A stáb ■ felállt, a rendező intett és már- j ts jött — mint a Izarikacsapás — ! a minden eddiginél sikeresebb : ugrás. S a következő pillanat- ■ ban: hatalmas ordítás az ablak ■ mögül. Ez „kissé meglepett min- 5 denkit, kiáltásról ugyanis szó : sem esett a forgatókönyvben. ; Csakhamar kiderült, mi volt a \ fájdalmas ,rögtönzés” nyitja: ki- • tűnő művészünk a puszta földön jj tapogatta kezét-lábát, a háttérbe : húzott laticelen pedig az igazak ■ álmát aludta egy valahonnan \ Odakerült pityókán jómadár. !BBCBaBiBssa»ss»i>SB«B9aasaE£sasB99sstaaaBB«aBS9a Kultúra és korszerűség LÉTEZNEK mindig időszerű témák. Ezek közé tartozik a kul­túra és a korszerűség viszonya is. Mi avult el abból, amit régen általános kultúrának tekintettek és mi minden új járult az álta­lános kultúra törzsanyagához? Mindezek olyan problémák, me­lyeket csaknem minden időszak­ban felvet magának minden tár­sadalom. Nem olyan régen éles vitákban megkísérelték a kultúra és kor­szerűség új megfogalmazását nyújtani. Volt olyan álláspont — például Snow angol író képvisel­te ezt —, mely szerint két egy­mástól szétszakítható kulturális terület van: az egyik a humán, a másik a technikai kultúráé. S ez utóbbi egyre inkább az ér­deklődés homlokterébe kerül. Más álláspontok viszont éppen azt mutatták ki: a technikával semmire sem megy az ember olyankor, amikor életének döntő fordulatairól kell határoznia. Max Frisch svájci író Homo Fa­ber című regénye azt bizonyít­ja, hogy az elektrotechnikai szakember a döntő életkérdések­ben felkészületlennek mutatko­zik, s ezért képtelen elviselni a legegyszerűbb megrázkódtatáso­kat is, A vita természetesen nem lezárt. Az az érzésem, hogy van egy bizonyos szint, ahol a vita már értelmetlen. Emlékeztetem az ol­vasót arra, hogy nem olyan ré­gen a televízióban több Nobel- díjas tudós is megszólalt. Aki akár Wigner Jenő, akár pedig | Szent-Györgyi Albert szavait j hallgatta, a két kultúra dilem­máját mindenképpen ál-dilem-' mának kellett tekintenie. Miért? i Mert Wigner Jenő, aki az első atomreaktor megteremtésének részese volt, tiltakozott az ellen, j hogy a tudományt, a fizika és ] kémia fejlődését Newtontól, il­letve Daltontól datálják. Éppen arra hivatkozott, hogy a nagy klasszikus filozófus, Platon és Arisztotelész sok tekintetben több indítékot adtak a modern tudományos gondolkodás számá­ra, mint a legkiválóbb újkoriak. Továbbá azt fejtette ki, hogy va­lószínűleg azért szokták Newton­tól, illetve Daltontól számítani a természettudomány úgynevezett kezdetét, mert azóta használják fel gyakorlatilag is a tudományt. Hasonlóképpen Szent-Györgyi Albert számára is elválaszthatat­lan a természettudományos kuta­tás fejlődése és az a munka, amit egykor Szegeden egyetemi ta­nárként pl. a színjátszás vagy a szabadtéri játékok terén kezde-1 ményezett. Levonhatjuk tehát a következtetést: az igazán magas | tudományos szint számára nem lehet kérdéses a kultúra egysége, nem lehet kérdéses az, hogy a | művészeti fejlődés összefügg a tudományos fejlődéssel és sem- j miféle szembenállás nem létezik úgynevezett klasszikus és úgy­nevezett modern kultúra között. A KORSZERŰ kultúra fogal­mán belül csak azok gondolat- világában jöhet létre egymást ki­záró ellentmondás a kultúra kü- \ lönböző területei között, akik a | kultúrát és a tudást a közvetlen j hasznosíthatósággal azonosítják. Nyilvánvaló, hogy például egy j sokoldalú és amatőr zenei isme-! rét vagy egy sokoldalú történeti I ismeret közvetlenül nem váltha- i tó át semmiféle pénznemre és közvetlen alkalmazhatósága egy- j általán nem evidens. Azonban j a kultúra mindig azt jelentette, j hogy az ember olyan dolgokkal is foglalkozik, melyeknek érté­kesítése a közeljövőben nem le­hetséges. Foglalkozik tehát azzal is, ami a napi szükségletekből fakad, de folytat olyan megis­merő vagy más aktív tevékeny­séget, melynek látszólag nincs megtérülése. Nem térül meg például az, ha valaki megtanul a maga élvezetére zongorázni; ha átnéz egy értékes képzőmű­vészeti albumot — mindez csak akkor válik számára fontossá, ha egy adott élethelyzetben az 1 az intelligenciafinomodás, mely a művészettel való kapcsolatá­ból született, érzékennyé teszi differenciálásra. Látszólag jelen­téktelen árnyalatokat is meg tud különböztetni egymástól emberi, munkatársi viszonylatokban is. Nagyon „korszerűtlenül hang­zik mindez, pedig a kulturált embert minden időben az jelle­mezte, hogy olyan dolgok felé is érdeklődéssel fordult, melyek közvetlenül nem az ő „profiljá­ba” vágtak vagy ki v ölestek munkakörén. Nemcsak 6aját fel­adatait akarta tehát megismerni, hanem a világot is. Vagyis a kulturált ember azonos a való­ság iránt érdeklődő emberrel. A korszerűséget tehát nem az je­lenti, hogy valamiféle hasznos­sági elv, utilitarisztíkus szemlé­let alapján válogatunk a megis­merés különböző területei kö­zött. Egyre inkább bebizonyoso-, dik, hogy az elavultnak, a klasz- szikusnak „becsmérelt” ismere­tek minden szempontból szüksé­gesek a ma embere számára. MÉGIS, mi az a plusz, ami a korszerű kultúrafelfogást jellem­zi? A legfontosabb e téren az, hogy egyáltalán nem ismer le­szűkítést, tehát nem ismer olyan műveltséganyagot, amelyet — a műveltség más területeitől el­szigetelten — mértéknek jelent­hetne ki. Volt időszak, midőn a klasszikus nyelvek ismerete ilyen kizárólagos mértéket jelen­tett, g ha ezzel valaki rendelke­zett, akkor el lehetett tekinteni például a legelemibb egészség- ügyi, biológiai Ismeretektől. Ma ez a kör nagymértékben bővült. Tehát nem lehet művelt ember­nek tekinteni azt, aki például nagy nyelvtudással rendelkezik, de fogalma sincs például az elektromos berendezésekkel kap­csolatos szükséges elővigyázatos­ságról Vagyis a műveltség köre a modern időkben rendkívül ki­tágult. Ezért van szükség egy egyre erőteljesebb és dinamiku­sabb közművelődésre. Ezért le­hetetlen még a műveltség szem­pontjából is a tokba bújt ember figurája, s ezért lehet a korsze­rű műveltséget a múlthoz viszo­nyítva sokoldalúbb műveltség­nek tekinteni. A fentebb leírtak egyszerűen az élet követelményei. Üj fogal­mak százai rohanják meg az em­bereket, s ezek között a fogal­mak között — mint amilyen pél­dául az urbanizálódás, az ökoló­gia, a sugárveszély stb. — az embereknek tájékozódniuk kell. S ezzel már ki is mondtuk: a korszerű műveltség nem más, mint a máj világban, a mai élet­ben való tájékozódás előfeltétele és képessége. S a művelt ember­re is vonatkozik a régi latin mondás: „docendo discimus”, vagyis tanítva tanulunk. S ez azt jelenti, hogy a művelt em­ber önkénytelenül is, beszélgetés közben, embertársaival való érintkezés közben terjeszti a műveltséget, vagyis terjeszti a valóságban való orientáció (el­igazodás) feltételét. Röviden így is kifejezhetnénk: magábanvaló műveltség nincs. A művelt em­ber az, aki művel. Műveli önma­gát és művel másokat. EZÉRT fontos kérdés napja­inkban a műveltség korszerűsé­ge és ezért fontos tudatosítani azt: akárhol kezdjük is el az is­meretek megszerzését, ha mélyen és sokoldalúan akarunk valamit megismerni, akkor ismereteink szükségképpen átnyúlnak más területekre. Minden tudás útja végül is. amennyiben igazi tu­dás, az általános műveltséghez, a kultúra egységéhez vezet. n. j Bimmmsrr 1974, SZEPTEMBER 1*. 5

Next

/
Thumbnails
Contents