Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-09 / 185. szám

Művésztelep a gyulai vár tövében

Az egyik legkedveltebb téma dák, bokrok, fák.

Gyula szereti, megbecsüli a művészetet.

Hat éve már, hogy a vár tövében, a román kollégium falai között minden nyáron két hetet töltenek az ország különböző tájairól érkezett fiatal és korosabb festők, kerámikusok, grafikusok. A Népművelési Intézet és a városi tanács anyagi támogatásával dolgozó művész- telep alkotó-vendégei évről évre visszatérnek Gyulára. Az idén negyvennyolc tagja van a telepnek, vezetői Koszta Rozália és Tóth Tibor festőművészek.

— Áz első évben pedagógusok és képzőművészeti körök tagjai vettek részt a művésztelep alkotó-közösségében. A köri tagok közül igen sokan főiskolára kerültek, többen már hivatásos művészek, de harmin- can-negyvenen minden évben visszatérnek. Ennek előnyei vannak, hiszen ismerik már egymást, a környezetet, a várost. Kevesebb időt rabol el az ismerkedés. Például tavaly Gyula egyik külső kerületében béreltünk egy szobát műteremnek. Az idén már a tulajdonos bácsi ingyen adta, szeretettel köszöntött bennünket.

Egy kis szobában beszélgetünk Tóth Tiborral. Az ablakon át az udvarra látni. A telep eg.v- egy tagja siet át, hóna alatt rajztábla, papírok.

— Délelőttönként műtermi munkával foglalkozunk. Semmi sem kötelező, de a lehetőségeket biztosítjuk Két műtermet alakítottunk ki, mindenki szabadon választhatja meg, hogy hol, melyik modell után dolgozik. A képzőművészet egyik legfontosabb alapja az alakrajzi tudás. A technika természetesen szinte mindenkinél más és más: olaj, szén, kréta.

Délutánonként szétszéled a társaság, a várost, az utcákat, házakat, embereket festik, rajzolják —, ki-ki szándéka, kedve szerint. Este előadásokat, filmvetítéseket tartunk; igen, az elméletre is figyelmet kell fordítani. A múltkoriban a Bau- hausról, az 1919-ben alapított német építő- és iparművészeti műhelyiskoláról és a gyulai var történetéről hallhattunk. Ma este dr. Török Gyöngyi művészet- történész a középkori festészetről tart — várhatóan nagy vitát kiváltó — előadást.

a Kőrös-part házsora; a hi- virágok „feljegyzése”

Egy művésztelep jelentőségéről nehéz beszélni. Célját, hasznosságát csak résztvevői érezhetik, tudhatják igazán. A gyulai telep is sokat nyújt a város számára. Apróság, bár megfelelően kihasználva nehezen pótolható a művészek érzékenyebb figyelme, reakciójuk a változásokra. Ha egy utcasor valamelyik házát lebontják, s helyette oda nem illőt építenek, a városlakóknak fel sem tűnik. Egy kutatószemű festő észreveszi a torzulást. S, hogy Gyula megbecsüli az évenként odalátogató művészeket, arra egy példa. A

város vezetői a jövőben úgy is hívnak meg művészeket a telepre, hogy a költségek fejében alkotást kérnek. Az alku Gyula műalkotásbeli gazdagodását eredményezi.

A művésztelep zárásaként — hagyományosan — 15-én a várban az itt készült munkákból kiállítást nyitnak. A tavalyi kiállítás látogatottsága, sikere méreteiben vetekedett a hasonló fővárosi rendezvényekkel. Ez is újabb bizonyíték a művészet szeretetére, . a szép dolgok, s egyáltalán: az új befogadására. Pedig a néző ezeken a tárlatokon nem láthat kidolgozott, kész alkotásokat. A tábor elsődleges feladata az élmények feljegyzése. Az élményszerzés megannyi aprósága táptalaja lehet egy később elkészülő mű születésének. S hogy mennyire kötnek az élmények? A művésztelep tagjai közül sokan év közben is tartják a kapcsolatot a gyulai alkotókkal, egymással.

De a gondokról és a jövőről is beszélni kell Ä művésztelep egykori diák-résztvevői közül ma már többen házasok: van, aki feleségével, gyermekeivel érkezik Az elszállásolásnál ez bizony gondot jelent. Mert így teljes az alkotótábor.

— Jó lenne mást is csinálni. Vannak közöttünk például kerámikusok is. A művésztelep „kamaszodik”, kinövi a régi ruhát: új, tágabb lehetőségek kellenek. S ahogyan eddig támogatott bennünket Gyula város, biztosra vesszük, hogy előbb vagy utóbb megveszik az „új ruhát” — mondotta befejezésül Tóth Tibor.

(Nemesi)

Társadalmi munka Békésen

Az elmúlt évben a városi tanács mindent megtett annak érdekében, hogy a nagyon alacsony társadalmi munka értéke emelkedjen. Ezt a célt szolgálta az a verseny, amelyet a tanácstagok, illetve a tanácsi körzetek között indítottak. A múlt évben megalakult társadalmi munkát szervező bizottság az idén, az április 20-án megtartott városi ünnepségen 47 oklevelet, 18 ezüstös bronz jel vényt, továbbá 195 köszönőlevelet osztott ki a verseny legjobbjainak.

A Hazafias Népfront, valamint a politikai és tömegszervezetek aktivitása révén még jobban segítettek a békésiek. Ezt bizonyítja például a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt által meghirdetett „Tegyük szebbé városunkat” mozgalom sikere Ugyancsak eredményes volt az „Egy nap az óvodáért” mozgalom. A lakosság, valamint a különböző intézmények dolgozói mintegy 660 ezer forint értékű társadalmi munkát, illetve készpénzt biztosítottak erre a célra.

A városi tanács a közterületek, utcák, terek, parkosítására a lakossággal, vállalatokkal és szövetkezetekkel társadalmi szerződést kötött. A vállalt területek rendben tartására mintegy 117 ezer forint értékű munkát fordítottak.

A jó szervezésnek és a lakosság szorgalmának köszönhető, hogy 1973-ban az egy főre jutó társadalmi munka értéke a megelőző év 29 forintos átlagáról csaknem 59 forintra emelkedett,

s ez 202,4 százalékos növekedést jelentett.

A munkakedv az idén sem csökkent. Ez év első felében több mint 547 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a lakók, s a vállalatok dolgozói az „ifjú város” fejlődéséért. ,

N. A.

II világ közgazdászai Budapesten

A Nemzetközi Közgazdasági Társaság 1971-ben azzal a kéréssel fordult a Magyar Köz- gazdasági Társasághoz, hogy 1974-ben vállalja el a IV. Közgazdász Világkongresszus megrendezését. A Magyar Közgazdasági Társaság eleget téve a kérésnek, vállalkozott a kongresszus megszervezésére, melyre 1974. augusztus 19—24-e között kerül sor Budapesten.

, A Nemzetközi Közgazdasági Társaságot az UNESCO Társadalomtudományi Osztályának kezdeményezésére, 1950-ben alakították. Célja, hogy ^elősegítse a személyi kapcsolatok és a kölcsönös megértés fejlesztését a világ különböző részein élő közgazdászok között.

A Nemzetközi Közgazdasági Társaság kongresszusai alkalmat nyújtanak a világ közgazdászainak, hogy a világgazdaság legfontosabb kérdéseiben kicseréljék nézeteiket és vitákat folytassanak. A társaság eddig három világkongresszust rendezett: Rómában 1956-ban. Bécs- ben 1962-ben. és Montrealban 1968-ban. A IV., most megrendezésre kerülő kongresszus lesz az első olyan világtalálkozó,

amelyet egy szocialista ország fővárosában rendeznek.

A világkongresszus a világ- politika és a világgazdaság fontos kérdését: a gazdasági integráció területi és ágazati

problémáinak megvitatását tűzte napirendre. A téma aktualitását nemcsak az a tény indokolja, hogy a világnak úgyszólván ma már nincs olyan régiója. ahol ne lenne ki alakulóban az országok valamilyen gazdasági közössége, hanem az is, hogy a világpolitikában végbemenő változások új lehetőségeket teremtenek és távlatokat nyitnak meg új együttműködési formák és az integrációs törekvések számára.

A világkongresszuson a közgazdaság-tudomány művelői mellett előreláthatóan nagy számban vesznek majd részt a kormányok mellett működő és az integrációs kérdésekkel foglalkozó tervezési, pénzügyi, vámügyi szakemberek is.

A Magyar Közgazdasági Tanács — vendégként — mintegy 100—120 neves közgazdászt — köztük Nobel-díjasokat — is meghívott a kongresszusra, amelyre egyébként mintegy

1300—1500 szakember várható

a világ minden részéből.

A kongresszus előkészítéséire 12 tagú propaganda-bizottság alakult, amelyben Anglia, Argentína, az Egyesült Államok, Franciaország, Ghana, Japán. Lengyelország, Magyarország, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Szovjetunió köz- gazdasági társaságainak képviselői vesznek részt. Magyar részről Csikós-Nagy Béla. a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, a programbizottság tagja.

A kongresszus 10 munkacsoportban folytatja majd a munkát. A munkacsoportok témái a következők:

— A gazdasági integráció fokának és fejlődésének mérése.

— Szektorális integráció: mezőgazdaság, közlekedés és szállítás, energiagazdálkodás, egyes iparágak.

— Iparpolitika: telepítés,

technológia, multinacionális vállalatok, verseny- és termékpia- cok integrációja.

— Munkiaerőáramlás és a munkaerőpiac integrációja.

— Nemzetközi tőkemozgás és a tőkepiacok integrációja.

— Valutáris- pénzügyi integráció.

— Az integráció társadalom- politikai és intézményi szempontjai.

— A kevésbé fejlett és a különböző fejlettségű területek integrációja.

— Az integráció fejlesztése tervezéssel és piaci eszközökkel.

— Világkereskedelem és régiókon belüli kereskedelem: fejlődési irányok és szerkezeti változások.

A világkongresszussal egyidejűleg a Magyar Közgazdasági Társaság megrendezi a közgazdasági irodalom 200 éves fejlődését bemutató kiállítást. A kiállítás bemutatja a közgazdaságtudomány fő eszmeáramlatait reprezentáló publikációkat, kéziratokat stb. Kiállításra kerülnek a nemzetközi szempontból jelentős szerepet játszó művek és végül a nemzetközi szer_ vezetek fontosabb kiadványai, a legjelentősebb közgazdasági folyóiratok és a közgazdasági információ fejlődését bemutató dokumen tumok.

V. Gy.

SZEGHALMI ÜZEMÜNKBE FELVESZÜNK

szakképzett VARRÖGßPMÜSZERßSZT.

vizsgázott kazánfűtőt Orosházi THERMOPRESS 0,5 atm. kisnyomású, gőzüzemű, gázolajfűtésű kazánokhoz, valamint elektromos emelővillás targoncakezelői vizsgával rendelkezőket.

FŐVÁROSI RUHAIPARI VÁLLALAT

31.

Kétezer csendőrt, modern fegyverzetet — köztük hajókat — és nagyon sok pénzt bocsátottak a különleges ügyosztály rendelkezésére, ezzel támogatták a különítményt. A csendőrök jól felszerelt kis csapatokra osztva fésülték át méterről méterre Giuliano birodalmát. Hónapokig dolgoztak, minden megfogható eredmény nélkül.

Közben a maffia zavartalanul űzte kisded játékait. Pártfogásába vette Giulianót — és a foglyának tekintette. Ketrece arannyal volt ugyan ki bélelve: teljes kényelem, mozgási szabadság, szeretett barátok, hőn óhajtott találkák, minden megvolt. Giuliano még a vasárnapi labdarúgó-mérkőzésekre is eljárt, persze kísérettel, a maffia védelme alatt, miközben kétezer csendőr kergette-kutatta a hegyekben és a barlangokban.

A maffiának is nagy ügy volt ez: a rendőri szervek vérdíjait, jutalmait titokban meglehetősen fölemelték. Es természetesen bizonyos külön szolgálatok rendkívüli juttatásokkal jártak.

Verdianj rendőrkapitány a maga részéről engedélyt kapott a minisztériumtól, hogy továbbdolgozzon tervén. Irt Gnazio bátyámnak, és elment egy kelet-szicíliai városba, s ott találkozott vele és más maffiásokkal: találkozni akart, találkoznia kellett Gtulianóval, éspedig személyesen. Megj kellett szereznie aláírását arra a hírhedt emlékiratra. Giuliano már senkiben se bízott, de nem volt más választása.

Belement a tárgyalásokba, csak azt kérte, hogy anyját engedjék szabadon. November elején a maffiavezér értesítette, hogy Rómában már ezen dolgozik a rendőrkapitány. Ajánlólevelet írt az ügyésznek. És sürgette a találkozót. Giuliano aranyketrecében mindennap Újabb csábításnak volt kitéve. Miközben csendőrök ezrei fésülték át a vidéket, kutattak végig minden hazat es odút, a maffiások egy skandináv újságíró- nőt vittek Giuliano szállására, akinek minden vágya az volt,

hogy megismerkedhessen' és pár napot tölthessen vele.

Azt akarták bebizonyítani, hogy mindenhatók. Összes vágyát, összes törekvését ki akarták elégíteni. Amikor a különítmény a legelszántabb nyomozást és razziázást tartotta, 1949. december 11-én, Giulianót és Pisciottát két újságíró látogatta meg. Interjút készítettek velük, lefényképezték őket: Giulianót elegáns vadászruhában, géppisztollyal, pisztollyal fölfegyverkezve. A fotók, az interjúk az egész világon megjelentek.

Nagy szégyen volt ez a különítmény kétezer embere és tisztje számára. De hát mért tesznek úgy, mintha nem tudnák, miben mesterkedik Ver- diani? Első pillantásra az lehet az ember benyomása: szörnyű torzsalkodás vagy elkeseredett vetélkedés folyik. Ha azonban mélyebbre hatolunk a tények vizsgálatában, akkor rájövünk: lényegében egyetértés uralkodik a hivatalos szervek közt. Másról volt ugyanis szó, nemcsak egy banda és cinkosainak gyors felszámolásáról. Többről. Az események hátterében komolyabb dolgok húzódtak meg.

Gyakorlatilag: miközben a különítmény megakadályozia Giulianót, hogy visszaszerezze függetlenségét, és újrakötözges- se szervezetének szétbomlott szálait most már örökre elveFelice Chilanti:

Három zászlót Salvatore Ginlianóaak