Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
TARK A-H 4S 4B0K! MSIoslav Syandrük: A harmadik feleség Szeretsz? — kérdezte a harmadik feleségem. — Természetesen, drágám — feleltem, ahogy illik. — Jobban, mint a másodikat szeretted? — faggatott. — Téged másképp szeretlek! — mondtam. — Az akkor egy hirtelen érzemi fellángolás volt. Ellenőrizhetetlen mámor. Melletted az állhatatosság és a biztonság érzése tölt el. Te az én végleges kísérőm vagy, drágám! — De jobban, vagy kevésbé szeretsz? — Az érzelmeket nem lehet mérni, drágám! — Szóval, nem akarod elismerni, hogy a második feleségedet jobban szeretted? — Ez .badarság! Hogy lehet két teljesen különböző dolgot összehasonlítani? A második feleségem csodálatos teremtés volt ugyan, de nem voltak olyan tulajdonságai, mint neked. Szerettem, de most csak téged szeretlek . .. — És hogyan szeretsz engem? — Nagyon! — Jobban, mint az első feleségedet? — Miért kezded most meg már az elsőt emlegetni? — Biztosan nagyon szeretted őt! — Természetesen. Ö volt az első szerelmem. öt már a második gimnáziumban megismertem. — Ha a gimnázium helyett valami technikumba jártál volna, [Megér égig essosoh/f ; ’ — Ivánka, miért van neked ; egyesed testnevelésből ? • — Hogyne lenne, mikor én a ; Dinamónak drukkolok. a tana■ rom pedig a Hajdúknak. * * » — Miért kaptál rossz osztály- ; zatot biológiából, pedig tudod • az összeg kérdést? ! ■— Igen, az összes kérdést tu_ i dóm. csak a válaszokat felej■ tettem el. * » * — Ha egy paradicsomot ket- ; tévágsz. két fél paradicsom lesz • belőle, ha azt is megfelezed. • négy negyed lesz belőle. Mit i kapunk, ha ezt a négy negye- ; det is megfelezzük? — kér• di a tanár. : — Paradicsomsalátát! ...» Egy kisváros mozijának pénz- j táránál megjelenik egy aszony, i hóna alatt kis csomaggal. • — Nem láttak véletlenül egy ; hétéves kisfiút bemenni, aki kék j. nadrágot és piros-fehér csikós • trikót viselt? ! — De igen, emlékszem rá, ■ mert elsők között ment be, még j fél háromkor. i — Nagyszerű! Nem haragszik, : ha megkérem, hogy adja át ne- l ki ezt a kis csomagot. Ebben • vipn a vacsorája. * * * ■ — Mi a különbség a villám ; és a villamosság között? • — A villámért nem kell fi- jj zetni. ♦ * » • — Pistike, milyen mondat ez: S A barátom tanul. : — Ez egy lehetetlen mondat, : tanító néni! Éjjel 11 óra tájt a pap házá- \ ban megszólal a telefon. — Halló! Itt senora Lopez, j Küldjön kérem hat üveg sört a ■ lakásomra, a Honduras utca 3 ■ alá. — Bocsánat, de... — „Aranyliba” kávéház? — Senora, én pap vagyok..'. ■ — Atyám, de hát mit keres ön \ ilyen későn a kávéházban? » * • Cataniában a rendőr szétvá- ■ laszt két dühödten verekedő fér- ! fit. — Melyikük kezdte? — kérdi j a rendőr. — ö — válaszol az első. — Nem igaz, ő volt! — igy a j második. — Mikor — teszi fel a kérdést j a rendőr. — Körülbelül harminc éve, az ■ elemiben! * * • A parasztnak van egy 18 ■ éves fia. aki még soha életé- í ben egyetlen szót sem ejtett ki. ! A szülök már belenyugodtak, • hogy néma a gyermekük, ami- ■ kor egy napon a bika elszaba- j dúlt az istállóból és leszegett ; fejjel rohant az apa felé, aki a ; kertben salátát ültetett. — Papa vigyázz jön a bika! ! — kiáltott fel a fiú. Az apának sikerült az utolsó j pillanatban félreugrania a bika : elől, majd odarohant a fiához, ; átölelte és csodálkozva megkér- j dezte: — Hát te iudsz beszélni? — Természetesen. — Akkor miért hallgattál : mostanáig? — Mert nem volt semmi j mondanivalóm. ! H L E T (Jelinek Lajos rajzai) nem ismerted volna meg . . és most nagyobb lenne a fizetésed! — Akkor még nem voltam elég körültekintő! — Jó,\ azért ne borulj ki mindjárt magadból. Jobban szeretted az első feleségedet, mint engem? — Hányszor mondjam neked, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet, összehasonlítani. Hogyan lehetne egy narancsot egy barackkal, vagy egy krumplival összevetni? — Ki a narancs és ki a krumpli? — Ez csak példa volt! — Tudom, Gondolom* én vagyok a, krumpli! — Nagyon kérlek . .. ! — Tudod mit? — kérdezte hirtelen. — Ha kevésbé szeretsz, mint az első feleségedet és még kevésbé, mint a másodikat, legalább ígérd meg, hogy jobban szeretsz, mint majd a negyediket fogod! Ezt meg tudtam ígérni . .. Oroszból fordította: Antalfy István * * * — Tegnap láttalak. Egyenesen a kocsmából jöttél kifelé. — Ez nem igaz! Én egyenesen soha sem tudok kijönni a kocsmából. * * * Az állatkereskedésbe beállít egy férfi és beszélő papagájt akar vásárolni. — Sajnos, papagájaink elfogytak. Csak harkályt ajánlhatok önnek. — De hát a harkály tud beszélni? — Hogy is mondjam — válaszol az eladó rövid gondolkodás után: — kitűnően ismeri a mor- ze-ábécét. * * * — Két régi barát találkozik. Az egyik sovány, a másik kövér. — Ha az ember téged lát, azt hiszi, hogy az egész ország éhezik — íery a kövér. — Ha pedig téged lát az ember. azt hiszi, hogv te vagy az oka! Hangzik a válasz. IRO : Panaszkodik egy olvasónk: Volt, s nincs étkezési író Vajon miért? — kérdezi ő. • • Furcsa dolog, szó ami szó. Hangot adunk tehát ennek E bökversben néhány szóval, S talán ismét találkozhat Az iró az olvasóval. — Nem csinálom tovább! — mondja Gáti József szténtort hangon a felvétel előtt, valamelyik stúdió rossz szellőztetésére, a nagy melegre, a korán bezárt büfére, a hiányzó üdítő italokra panaszkodva. S oly határozottan mondja, hogy a tollforgató azon nyomban megrémül : úristen, most mi lesz? De valójában: sehol semmi. Nagy nyugalomban folynak tovább az előkészületek. Aztán megkezdődik a felvétel, s a művész mégiscsak „megcsinálja’’ a maga feladatát — kitűnően. Iménti légszomjának se híre, se hamva. Mióta „hagyja abba” így? — kérdi az újságíró suttogva az egyik technikustól. A válasz: — Épp negyven esztendeje, mindennap, minden felvétel előtt. — Hát ez bizony tiszteletre méltó csüggedés! (KS) imiiuk isiaiaaiaiH«HiNMai usifaaicauiittsaaaiiiiassBitMiiiiiiaiiiiaiiiiiiiaiMMnMMiiiaaiiiiiiiaaiaiiiiaiaaa» Hordozható tévé _ , tzzék ezt a két em- Sw bért, Abait és ® Zsupolyánt. Ugyanabban az országban, ugyanabban a városban, sőt egyugyanazon esztendőben születtek. Szociális származásuk is hasonló, némi jóindulattal munkás, szigorúbb mérce szerint kispolgári. Mindegy. Tény, hogy ha a két nagyjából azonos feltételek között indult ember pályáját diagramban felrajzolnánk, két olyan görbét kapnánk, amelyek nagyjában azonos hullámvonalat írnak le, de soha sem találkoznak: amikor az egyik görbe felemelkedik, a másik lehanyatlik és megfordítva. Az iskolában kezdődött. \A matematika tanárnak az volt a fura szokása, hogy mindig a névsor elején kezdte a feleltetést. Minden órán, kivétel nélkül Abai volt az első felelő. Abai jöjjön ki. Abai kijött, „bezúgott", ahogy akkor mondták, „fát kapott”, j ahogy ma mondják — i mehetett a helyére. S Még két A-betüs követ- : kezett. aztán két B-be- ; tűs, de Zsupolyánig so- • ha nem jutott el. Abai- ; nagy egyetlen bánata volt, hogy miért nem hívják őt Zsupolyánnak, vagy legalábbis Zabainak. A sportköri foglalkozáson viszont Abai volt előnyben: szegény U, V és Z-betűsök már sose jutottak oda a pingpongasztalhoz. Ha valaki bajt kevert az osztályban és nem lelték a tettest, a névsor elején kezdték a büntetést. Szegény Abai mindig beleesett. Azért az előnyért, amelyet Zsupolyán ilyenkor élvezett, Abai a könyvosztásnál kárpótolta magát. Akkoriban ugyanis — ha nem tudnátok, drága fiatal barátaim — a diák nem vásárolt ám minden esztendőben vadonatúj könyveket. (Igaz, drága jó minisztérium, az sem. volt szokás, hogy minden évben új kiadású könyvekből kelleit tanulni.) A gyerekek sor- baálltak a diáksegítő könyvtárában és /megkapták az öreg diákok kimustrált könyveit használatra. Már aki megkapta. Mert Abainak mindig jutott, de Zsu- polyánaak majdnem soha. Mire a Zs betűhöz értek, minden könyv elfogyott. Jött az érettségi. Abai attól remegett, hogy az elején még szigorú lesz a mérce, ezért ő elhasal. Zsupolyánt meg a hideg rázta, hogy ha a Zs betűig nem bukik meg valaki, őt húzzák társbérlőt Is. Zsupolyánt később racizták, szanálták, mint Abait, de később is vették vissza. Aztán megint újabb korszak következett. Abai már régen megkapta a kedvezményes Abai és Zsupolyán meg a statisztika kedvéért. Bevonultak katonának. Abait azonnal ■ beöltöztették. Mire Zsupolyán következett, ki volt a sor, létszámfelettiként leszerelték és csak négy év múlva, a háború végén vonultatták be. De a hadifogság mindkettőjüknek osztályrészül jutott. Abait, aki a névsor elején állott, négy esztendővel hamarabb engedték haza, mint a szerencsétlen Zsupolyánt. Jöttek a békeévek. Abai hamarabb kapott lakást, mint Zsupolyán, de hamarább kapott üdülőtelket, amikor Zsupolyán még mindig a várólistán volt. Viszont Abaira rögtön kivetették a plusztelek-ingatlan- forgalmi különadót, amit Zsupolyán megúszott. mert mire rá került volna a sor, visszavonták a rendeletet. Majd elfelejtettem mondani, hogy idővel mindketten megnősültek, családot alapítottak. A kis Abait mindig elsőnek szólítja ki a matektanár, a Zsupolyán csemetének sose jut hely a pingponasztal- nál. Novobáczky Sándor
