Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

V ilágszínvonal és még valami

Magam Is elhiszem most már, hogy Varga Mihály, az orosházi Űj Élet Tsz elnöke a nagyüzemi fcukioricaterrnesiztés ..megszállottja’. Erről bárki meggyőződhet egy perc alatt, ha némi érdeklődést tanúsít e nagy értékű növény termesztése iránt. De figyeljük csak, mit is mond.

— Egy nagyon kis odafigyeléssel, törődéssel a hektáronkénti megyei 50 mázsa szemtermést 70-re növelhetnénk. Országosan egy ilyen ugrás óriási mennyiségű kukoricát eredményezne. Kukoricaexportból csaknem 400 millió dollárhoz juthatna a népgazdaság. Egyből pozitív eredményt mutathatna az ország költségvetése!

Az elnök szavai nem szólamok. Egyáltalán nem. Győződjünk meg az előbbiek lehetőségéről ...

Az orosházi határ, Ravasz^ tanyai körzetéből 1100 hektárt művelnek, hasznosítanak kukoricával. Egy tömbben nem sok tsz rendelkezik ilyen nagy területű vetéssel. Miután a tsz átvette a sertéshizlaló vállalattól ezt a határrészt, táblásítot- tak,

új utakat nyitottak,

a régieket felszántották, s a tanyák többségért városba költöztették. Feljavították a talaj tápanyagtartalmat, és azután kísérletezésbe kezdtek. A kukorica nagyüzemi termesztésének technológiáját kutatták. S valamit találtak. Hallatlan nagy termést. Most olyan a kukorica, hogy hektáronként 100— 110 mázsa szemtermés elérésében reménykedhetnek.

Az Orosházát Pusztaföldvárral összekötő műúttól a Csabai útig — régi nevén Gőbő- hajtó út — 3,5 kilométer hosz- szú a földút, mely átvezet a kukoricáson. Olyan, mint az aszfalt. Sima, enyhén domborított. A kukorica majdnem 3 méter magas, akár az őserdő. A levél színe haragoszöld. Valamennyi hatalmas lándzsa alakú. A táblák találkozásánál virágágyások. Színpompás petúniák virítanak; Mintha nem is szántóföldöm járnánk, hanem valamilyen kísérleti telepen.

— Végre elértük, hogy tagságunk nem kukoricaföldnek mondja ezt a területet, hanem kukaricakentnek — így az elnök.

Hatalmas kert, 1100 hektáron. Vonzza a . látogatókat. A híre messzire jutóit. A minisztérium vezetői, a TOT elnöke, Szabó István is megtekintette. Horváth Pál, a Dél-Békés megyei Szövetség titkára a következőket mondta:

— Az Új Élet Tsz kukorica- termesztése világszínvonalú. Ügy tudom, hogy 1100 hektár átlagában a világ országaiban Orosházán kívül még nem volt 100 mázsa feletti átlagtermés.

Orosházán tehát

világrekord van születőben.

— Mivel magyarázzak ezt a maga nemében csaknem egyedülálló teljesítményt? — kérdeztem a szövetség titkárát.

— A hozzáértéssel. Az Új Élet Tsz-ben magas fokon képbékés mmzsz:.

AUGUSZTUS 1.

zeit, serény, halk szavú szakgárda dolgozik. Helyettük az eredmények beszélnek.

Amikor a kukoricatáblák közt járunk, arról győződhetünk meg, hogy egyelőre nem sok gazdaságban ismerik az orosháziak színvonalán a kukorica biológiáját. Csak egy kis ízelítő belőle. Háromnapomként levélmintáikból készített preparátumokon mérik a levél zet nitrogén-szintjét. Ha kevésnek találják, felszáll a repülő és levéltrágyával pótolja a nagy termés eléréséhez szükséges mennyiséget. De mit mond erről az elnök?

— A kukorica a címerhánya- sig igen gyorsan fejlődik. Sok, gyorsan felvehető tápanyagra van szükség. Ha állandó terített asztalt varázsolunk a gyö- kereknek és a levélzetnek, akkor a nagy termés elé®ese biztosra vehető.

tem szemrehányást. Horváth Pálnak ugyanis állandó belépő, je van a kukoricákért be. Vele korábban megegyeztünk, hogy vendégeinek bármikor bemutathatja az itt folyó munkát * * *

Érdemes lenne egy vendégkönyvet isi rendszeresíteni, hogy a látogatók írják be nevüket, tapasztalatukat. Itt fogalmazzák meg elhatározásukat hogy odahaza mit tesznek majd a kukoricatermesztés fellendítésére. Évek múlva azután számon lehetne kérni, nyomon követni, hogyan teljesítették adott szavukat. Az elnök, Varga Mihály is ezt tette évekkel ezelőtt munkatársaival. Azóta azok is az elnökkel együtt a nagyüzemi kukoricatermesztés megszállottjai lettek.

Dupsi Károly

Az idén alacsony a kukorica Könnyebb benne dolgozni

— Sokan el is jönnek megnézni — mondja az elnök, aiki maga is mindennap, mási-más órában bejárja a hatalmas táblákat. Gyönyörködik az alkotómunkában. Ilyenkor hol az egyik traktorossal, hol a másikkal, hol az üzemegység- vezetővel vagy éppen az őrszemélyzettel találkozik. A traktorosok is végig-végigkerékpá- roznak a tábláik között. Egyi- kük-másikuk még a családját is viszi, hogy azoknak is megmutassa, milyen szép a kukorica.

— A múltkoriban nem jött álom a szememre. Hajnalodott. Felkeltem, autóba ültem és vé- géghajtottam a táblák között — folytatja az elnök —, majd úgy öt óra tájban meglepődtem, mert összetalálkoztam Horváth Pállal, a szöveség tikárával meg Bozó Józseffel, az újkígyó- j si Aranykalász Tsz főmémö- I kével. Nagyon bántott, hogy e I varaikul látogatáűért nem tehet- I

Teherautóra várva — a 30 fokos árnyékba]}

A terület középpontjában magas megfigyelőt állítattak fel az ácsok. Sok-sok lépcsőn felkapaszkodunk, a szép látvány reményében. Nem csalódunk. Címererdő könnyes-körül. A tömb beleolvad a látóhatárba. Kukorica, kukorica mindenfelé.

A három amerikai, Dekalb- fajta mellett ott van egy mar- tonvásári is. Állja a versenyt a tengerentúliakkal. Talán még szebb is egy kicsit, minit azok. Az elnök arca sugárzik gz örömtől. Összesen 1400 vagon termést várnak erről a területről. Ezelőtt 15 évvel a város egész határéban nem termett ennyi, most pedig 1100 hektár adja mindezt.

— Máshol és mindenhol ilyen színvonalon kellene törődni ezzel a növénnyel. Mügémé, csak hét nem mindenhol olyanok a termelés feltételei, mint Orosházán. Persze itt sem volt olyan mindig, mint most. Nagyon keményen megdolgoztak ezért az Új Élet Tsz-esek. Vállalták,

merték vállalni

az újjal járó kockázatot — mondotta a szövetség titkára.

Sok-sok tsz-tagnak, tsz-veze- tőnek látnia keltené mindezt. Maga a látvány új erőt adna a még jobb eredmények elérésére. Nagyon megérné. Orosháza kínálja a tapasztalatokat, s a jótól — tartja a közmondás — nem szégyen tanulni. Közös érdek fűződik ahhoz, hogy mindenütt ilyen szép legyen a vetés, mint itt.

Címerezők

Végeláthatatlan tablókban hú. zódnak a Mezöhegyesi Állami Gazdaság kukoricaföldjei. A nap szinte perzsel és kihaltnak látszik a vidék. Gépkocsink poros dűlőutakon. botorkál, keressük a KISZ önkéntes táborában dolgozó lányokat. Miikor rájuk bukkanunk, éppen, pihennek.

— Rosszkor jött . szól az egyik lány. most fejeztük be ezt a táblát. Cisak a kocsit várjuk és megyünk be a táborba.

*— Jó nektek, felel rá egy másik. — Mi dolgozunk délután is, csak épp a gazdaság. túlsó végén

És mert mind a tóét csapat a kocsira vár, ráérünk beszélgetni Elmondták, hogy nagyon jól érzik magúkat a táborban. Igaz. az első időben volt egy kis probléma, egy hétig majd mindennap esett az eső. és a sátrak csak ez ellen védték meg a bentlakókat, a hideg ellen nem. De ezek a fázós napok elmúltak. és az elmaradt meleget most kamatostól megkapják.

Szokatlan az élet a táborban. Reggel fél 5-kor van a reggeli és 5 órakor már a kukoricásban vannak. TSTapi hat óra munkaidő, de mert az idő szorít és a furcsa nyár miatt egyszerre érik sok helyen a kukorica, gyakran túlórát vállalnak a lányok. ÖnFiatalok. csinosak, vidámak

ként és örömmel, mert tudják, hogy hatalmas érték sorsa múlik jó munkájukon.

Hogy mekkora, arról a gazdaság tábori ügyekkel megbízott agronómusa, Pasek Mária tájékoztat. Ez már a hatodik év. hogy az önkéntes ifjúsági tábort irányítja. Tőle tudom, hogy miért van szükség a fáradságos kézi munkára. Hibrid vetőmagot termelnek a gazdaságban és ennél nagyon kell vigyázni, ne- hegy önbeporzás jöjjön létre. Minden egyes kukoricát külön- külön kézbe kell venni, és kitépni a címert. Ha ezt a munkát jól csinálják, akkor egy hektáron 30 mázsa szem terem amely nem sök. de értéke nagy. Mikor fémzárolva zsákokba kerül. 100 kilóért 5—6 ezer forintot is adnak.

Tisztában vannak ezzel a lányok, tudják, hogy milliók sorsa függ tőlük. És mert jól dolgoznak, a gazdaság is igyekszik

ezt viszonozni valamivel Két hét alatt voltak Gyulán, a Várszínházban. Békéscsabán az Ifjúsági Parkban, vendégszerepeit ■náluk több fővárosi művész, kitűnő filmeket vetítenék és időnként egy-egy zenekai- ad műsort Mindezt a gazdaság fizeti.

A gazdaságinak tehát megéri, hogy foglalkoztassa a lányokat, de érdemes elmenni a lányoknak is. Jól keresnek, de ez még nem minden, hogy miért jönnek el sokan, immár negyedik éve, azt legjobban a tólborpa- ranosnok, Gyet vaj György fogalmazta meg.

— Nehéz, fárasztó ez a munka. A gyerekek egymásra és önmagukra vannak utalva. rákényszerülnek. hogy szembenézzenek önmagukkal. Érzik a felelősséget és azí, amit csak a fizikai munka tud megadni. A jóleső fáradtságot