Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-23 / 196. szám
Méhkerékiek a nemzetiségi feszti válón Több szer néző előtt rendezték meg Keszthelyen a XII. országos nemzetiségi fesztivált. A színpompás felvonulás után a fellepő szólisták és együttesek között nagy sikert aratott a „Bihari táncokkal” a méhkeréki román nemzetiségi együttes Az országos táncfesztivál egyik virtuóz szereplője a Békés megyei Nyisztor György, a népművészet mestere (Fotó: Borbás) A Delia új száma Áz integráció hétköznapjai Egy új magyar mesterség Baleseti bénulások megelőző-1 sőre számos esetben idegátüite- j leshez folyamodik a korszerű j orvostudomány új, fiatal ága,' a mikro sebészet. Az eljárás sikeréről számol be a Delta Magazin augusztusi száma. Részletesen ismerteti a telefon szolgálatába állított integrált fénysugarak alkalmazását, a fémhuzalok helyettesítését üvegVisszatőrő téma az Is. mi lesz az öregekkel. Mikor a Látyjai. nénjei voltaik kicsik, zordabb volt még a szivem, könnyebben szembesítettem őket az egyszer mindenkihez eljövendő halállal. Elölte már évek óta kerülgetem a nyílt választ, ö viszont újra mag újra felteszi a kérdést, hol ilyen, hol olyan formában. Kétéves ha lehetett, mikor már kezdte érzékelni az idő múlását, hogy ő valamikor kis buta csecsemő volt, aki beszélni se tudott, járni se, de most már nagygyerek. És, ha majd még jobban megnő, akkor óvodás lesz, aztán iskolás, mint a Panni, Magdus, Gergő, meg egyetemista, mint az Andris, Petyó, aztán dolgozó, mint Apja, Anyja, aztán öreg. — És mi lesz az öreg után? — tette fel a kérdést. Azt találtam mondani először. hogy aki már nagyon-na- gyon öreg, abból megint kis csecsemő lesz. s akkor ebbe bele is nyugodott. De aztán szóba került valahogy: nekem is volt apám, anyám, mint őneki, és az én anyám a Mamám (őt az egész nagycsalád ezen a néven ismeri), aki mindig jön hozzánk, de a Sapa nem jön, mert ő elment nagyon messzire, amikor a Bubu még meg sem született. — Hova ment? — Nagyon-nagyon-nagyon messzire. Ez szöget ütött a fejébe. Ha a Sapa elment, és többet nem is jön vissza, akkor vigyázni kell, hogy én i6 el ne menjek. Olyan bolondul kezdett őrizni, hogy titokban kellett mindig elindulnom a háztól, a szeme láttára nem öltözhettem át, nem vehettem kabátot, mert üvöltve csimpaszkodott .belém, hogy maradjak otthon. Ha utólag vetszálakkal, a veleszületett betegségek elhárítására alkalmazott magzatvizsgálati és gyógyítási eljárásokat, a tengerfenék olajkincsének kiaknázására épített „gólyalábű és úszó” szigeteket, a világegyetem ősrobbanásának időpontjára vonatkozó kutatásokat, valamint a Merkúrral kapcsolatos új ismereteket. te észre, hogy elmentem, már nemigen csinált jelenetet, mert tudta ő azért — hisz tapasztalta eleget —. hogy ahányszor elmegyek, annyiszor vissza is jövök, sőt hozok is neki valamit. De Anyjának volt azért néhány keserves éjszakája, mikor vidékre utaztomban nem tudtam hazajönni este, s neki kellett Bubut nyugtatgatnia. Még jó, hogy ez a legzakla- tottabb korszaka nem sokáig tartott. Én is igyekeztem enyhíteni félelmeit-féltéseit azzal, hogy az öregeket angyallá varázsoltam. Mikor egyszer megint előhozta, mi lesz velük, közöltem, hogy angyalok lesznek. — De hogy lesz belőlük angyal? — kérdezte gyanakodva. — Szárnyul^ nő. Mint a lepkének. A lepke is a hernyóból lesz. — Hogy lesz? — Szárnya nő. A hernyónak nincs szárnya, a lepkének van szárnya. — De igaziból? — Igaziból. Nem láttál még lepkét? — De láttam. — Sokat? — Sokat. — Szép szárnyuk volt? — Szép. — Pedig mind azokból a csúnya hernyókból lettek. Nem tudtak röpülni, most meg tudnak. — Mint az angyalok? — Igen ám! Mint az angyalok. Mindig morfondírozott. Ezen is, meg mindenen De hogy van. nak varázslatok, csodadolgok, azt éppúgy nem vonta kétségbe, mint a többi normális gyerek, akit még nem rontott meg a rideg felnőtt ráció. (Folytatjuk) Fizikusok tanácskozása Gyulán Jánossy Lajos, Sas Elemér, Marx György, Szentágothai János professzorok neve fémjelzi többek között az Eötvös Fizikai Társulat Gyulán megrendezett országos tanácskozását. Az „Anyagszerkezet 1980” elnevezésű, tíznapos szemináriumon részt vevő tanárok az általános és középfokú iskolák új fizikai tantervének elkészítését vitatják meg. Az elmúlt napokban Jánossy Lajos akadémikus „Mit tanítsunk az atomról?”, Marx György az „Atomok és molekulák”, Gulyás Sándorné az „Anyaghullám tanítása” címmel tartott érdekes előadást. Az augusztus 24-én záruló fizikai tanácskozáson a résztvevők nagy érdeklődéssel várják Sas Elemér „Általános integrálási problémák”, Marx György „Kvantumlétra” és Erdey Grúz Tibor akadémikus „Kötések” című előadását. Mázüliejycsen épül a tanya; kGlIág'nm Országosan kiemelt programként építik Mezőhegyesen a tanyákon élő, iskolás korú gyermekek kollégiumát. A száz személyes intézmény 9,2 millió forintos beruházás, amely az 1975. augusztusára tervezett átadásával enyhíti majd a Mezőhegyesen és a mezőkovácsházi járásban élő hátrányos helyzetű tanulók gondjait. A háromszintes épület első emeleténél tartanak jelenleg a kivitelezők, a járási tanács költségvetési üzemének dolgozói. A kollégiumban étterem, konyha, korszerűen felszerelt tanulószobák, könyvtárterem és háromágyas hálószobák állnak majd az 50 lány és 50 fiú rendelkezésére. Az építkezést nagyarányú társadalmi összefogás segíti. A terveket a Budapesti Tervező Vállalat KISZ-brigádja fele áron készítette el. A mezőhegyesi termelőegységek kollektívái is rendszeres segítséget adnak a kommunista szombatokon, vasárnapokon. Ezenfelül a cukorgyáriak a szakmunkák elvégzésére 1500 társadalmi munkaórát vállaltak, a kendergyáriak a daru költségeit fizetik, az állami gazdaság 100 ezer forint készpénzt adott. A megye több vállalata is támogatja a tanyai kollégium építését, így például a Békéscsabai Vas- és Fémipari Vállalat 100 ezer forint értékű vasmunka elvégzését vállalta. Az Orosházi Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai 30 ezer téglát szállítottak a nagyközség központjában épülő intézményhez. A helyi tanács 180 ezer forint értékben 10, 20i és 80 forint címletű téglajegyeket árusít, melyek nagy részét már megvásárolta a lakosság. A mezőhegyesi tanyai kollégium történetének bizonyára fontos részlete lesz ez a nagyszerű társadalmi összefogás. 1974, AUGUSZTUS 23. ** A 80-as években megkezdett nagyszabású iparfejlesztési programok — közúti járműgyártás, számítástechnika, petrolkémia kiépítése mellett néhány nagy magyar gyár laboratóriumában, az előbbiekhez képest ugyan kisebb horderejű, ám mégis igen értékes, korszerű új magyar mesterségek, ipari tevékenységek is kibontakoztak. A telemechanikai rendszerek gyártása pl. az MMG-ben vagy a műbőripar kifejlesztése Győrben. Az új, nagy jövőnek elébe néző tevékenységek egyike mindenképp a felületvédelmi — vagy hétköz- napiasan: a festőberendezések gyártása is. Az egész világ ádáz harcot vív a rozsdával: a fémek tuberkulózisával. Becslések szerint hazánkban is évente már 10—12 milliárd forint a korrózió okozta kár. A korrózióvédelem feladatai ráadásul egyre szaporodnak, pl. az automobilizmus terjedésével, a mezőgazdaság gépesítésével, a háztartási kisgépek számának gyarapodásával. E gépipari termékek tömeggyártóiparában éppen ezért az utóbbi évtizedekben alapvető berendezéssé váltak a különböző felületvédelmi gépsorok és festőrendszerek. Napjainkra ezek előállításába tudott — nemzetközileg is figyelemre méltóan — bekapcsolódni a magyar ipar. Alig több mint 10 évvel ezelőtt a volt Hajtómű és Felvonó Gyár (HAFE) néhány szakembere nekilátott az akkor még Európában újdonságnak számító nagy - teljesítményű festőberendezések magyar változatainak megszerkesztéséhez. Sokan sajnálták tőlük a pénzt, kísérleteiket elfecsérelt időnek tartották. Az élet azonban — így szokás mondani — őket igazolta és a gyár vezetőit, akik vállalták a kockázatot a hagyományokkal nem rendelkező új termékek kikísérletezéséért. A sikeres vállalatirányítás titkának éppen ez a nyitja: időben meglátni, hogy 5—10—15 év múlva ml lesz majd az igazán jó termék. 10 év alatt a HAFE új profilt teremtett üzemeiben, méghozzá igen korszerű és nagy jövőjű profilt. Kézi festőpisztolyokkal kezdték — ma már festőgyárakat exportálnak. A párezer forintot érő terméktől — eljutották a 60—80—100 milliót érő komplett festősorok készítéséig. Ez a gyártmány- és technológiafejlesztési eredmény és gyorsaság a legjobb nemzetközi normáknak is megfelel. A fejlesztés tempója különösen 1967-től gyorsult fel, amikor közvetlen munkatársi kapcsolat alakult ki a HAFE fejlesztői és a szovjet hotykovói kutatóbázis szakemberei között. Ettől kezdve közös fejlesztői, kutatási program keretében dolgoztak együtt. ötmilliárdos szerződés Régi igazság, hogy a nemzetközi munkamegosztásra elsősorban ott nyílik jó alkalom s ott születhetnek igazán jó eredmények, ahol mindkét fél hozhat már valamit a „házasságba”. Ha a magyar szakemberek egy része a 60-as évek elején nem ismeri fel ilyen jól a fejlődés útját ebben a témában, s nem születik — ezután — több magyar találmány is a festőberendezések tökéletesítésére, akkor ma ez a kapcsolat a szovjet fejlesztőkkel aligha létezne, s főképp nem létezne az együttműködés a szovjet iparral. A kialakult kapcsolat alapján pedig a közelmúltban egy 1985-ig érvényes közös fejlesztési és termékszakositási egyezmény születhetett. Ennek keretében — 1980-ig — évenként egymllliárd forint értékben szállít majd a HAFE berendezéseket a Szovjetuniónak. Közben a szovjet festőberendezés-ipar bővítése következtében az együttműködés részegység-gyártási kooperációvá alakúi. Színváltós — ritmusban A szovjet kutatókkal közös fejlesztési munkában kialakult az a festőberendezés-sor — amelyet a szovjet ipar és a HAFE közösen készít majd 1976-tól fokozatosan. Az alapozó és befedő festőberendezés-sorok előkészítő és befejező szakaszához a gépeket a szovjet ipar, a középső — a tényleges festő szakaszhoz a berendezéseket a magyar ipar készíti majd. A kiegészítő berendezések egy részét szintén a magyar ipar állítja elő: a víztisztítót, az áramforrásokat, a vegyszer-előkészítőt a többi közt. Az együttműködés során az utóbbi években rendkívül értékes műszaki eredményeket értek el a magyar fejlesztők. Csak egyetlen példát ehhez: a korszerű autógyári festősoron ma már csak színváltós festőberendezések dolgozhatnak. A színváltás azonban egy-egy gyártósoron nem tarthat tovább 1-2 percnél. Több idő nem eshet ki, mert akkor felborul a szerelőszalag ritmusa. Ez a ritmus pedig a hatékony gépkocsigyártás legfőbb forrása. A magyar szakembereknek tehát olyan készüléket kellett készíteni, amely 1-2 perc alatt kiengedi magából a festéket, kimossa önmagát makulátlan tisztára s az új festéket felszívja tartályaiba. A magyar berendezés teljesítette ezt a normát. Nos, ilyen és ehhez hasonló megoldások tucatjai tették vonzóvá a szovjet ipar számára az együttműködést és az integrálódást a magyar iparral. Ma a világszínvonal már a porszórásos technológia. 1980 után az iparban kb. 30 százalékos lesz a mü- anyagporszórásos technológiával készülő bevonatok aránya. Ennek megoldásán dolgoznak ma már közösen a szovjet és magyar kutatók. Hasonlóan közös téma a berendezések teljes automatizálása Is. A szálak Szabolcsig érnek A fokozatosan kialakuló magyar-szovjet együttműködés hatására a HAFE termelési értéke a festőberendezések előállításában 1970-től 1974-lg megháromszorozódott. 1980-ra pedig újból csaknem háromszorosára növekszik. Az utóbbi három évben a festőberendezésék súlya a gyár termelésében 14-ről 32 százalékra növekedett. Végül is: új gyárat kellett berendezni Nyíregyházán. Ez a gyár ma már a szabolcsi ipar fejlesztésében is számottevő bázis. Ez a 3-4 év alatt végbement mennyiségi növekedés már kifizetődővé teszi az állandó műszaki fejlesztést, technológiai é6 gyártmány korszerűsítést. Ilyen nagyságrendű termelést viszont a magyar ipar csakis a nemzetközi munkamegosztás keretei kö2t képzelhet el magának. G F. ft
